MENÜ

A szõlõültetvények termõegyensúlya

Oldalszám:
2013.02.19.
Bevezetés

A szõlõkultúra kialakulása szorosan összefügg a metszéssel. A legenda szerint a kecske vezette rá az embereket a metszés jelentõségére. A szõlõskertben egy télen szinte tövig rágta a vesszõket. A következõ esztendõben az elcsüggedt gazdák csodálatára a rövid csonkokból erõteljes hajtások, rajtuk hatalmas fürtök fejlõdtek.
A metszés a római idõkben kultikus jelentõséget kapott. Róma második királya, Pompilius elrendelte ugyanis, hogy az isteneknek csak metszett tõkékrõl származó borral szabad áldozni.

Napjainkban a metszés vallási kultusszal összefüggõ célja helyett a termésszabályozást, a tõkék kezelhetõségét, a mûvelésmód fenntartását, a környezeti feltételekhez való alkalmazkodást és a fajta genetikai potenciáljának hasznosítását hangsúlyozzuk. Nem mintha mindezek ellentmondanának azoknak a gondolatoknak, amit a korabeli szakírók, Cato, Plinius, vagy Columella szõlõmûveléssel kapcsolatos mûveikben megfogalmaztak. Plinius például már annak idején kifejtette, hogy a tõke erejét meg kell osztani a hajtások és a fürtök között. Columella pedig a termõvesszõk kiválasztásának fontosságát és a tõkék élete folyamatos fenntartásának a szükségességét emelte ki.

A termõegyensúly fogalomköre

A metszés kiemelten fontos célja, hogy szabályozzuk a termés mennyiségét összhangot teremtve a szõlõ vegetatív és generatív tevékenysége közt. A termesztõ célja, hogy a termõegyensúly állapotát úgy érje el úgy, hogy a tõkék termésszintje elérje a kívánatos mennyiséget, de - természetesen a termesztés céljától függõen - lehetõleg ne haladja meg az 1997 évi "Bortörvény" által meghatározott 100 hl-t hektáronként. Meghatározott termõhelyrõl származó minõségi bor ugyanis csak olyan ültetvény termésébõl készíthetõ, melynek hozama legfeljebb 100 hl/ha. Különleges minõség esetén a szõlõ termésszintje legfeljebb 75 hl/ha lehet. Ennek betartása azonban többek közt azért sem könnyû, mert bizonyos esetekben az ennek megfelelõ rügyterhelés túlzottan erõs hajtásnövekedéshez vezethet. Szintén kérdéses a termõegyensúly hosszú távon történõ fenntarthatósága, amennyiben kórokozók, kártevõk okozta károsítások, vagy elemi károk felborítják a vegetatív és generatív részek harmóniáját.

Egyszerû viszont termõegyensúly megteremtése és fenntartása ott, ahol évrõl évre azonos számú és erõsségû hajtás, illetve egyenletes mennyiségû termés képzõdik.

A tõkék vegetatív és generatív tevékenységét legegyszerûbben ezek tömegével fejezhetjük ki. A szõlészek nemzetközileg is elfogadott módon a termés mennyiségének (y) és a vesszõhozamnak, a lemetszett venyigének (n) viszonyát az y/n hányadosával fejezik ki. Értéke összefügg a termesztéstechnológia mûveleteivel, ugyanakkor e szerint jellemezhetõk egyes szõlõfajták is. Az y/n értéke kicsi, ha kevés a termés mennyisége, de akkor is, ha például nem csonkázzák az ültetvényt. Optimális rügyterhelés esetén értéke 4 és 8 közötti. Ettõl magasabb értékek fokozott generatív tevékenységre, alacsonyabbak pedig vegetatív túlsúlyra utalnak. Az egyensúly megbomlásakor a túlterhelés, illetõleg az alulterhelés a jelei mutatkoznak.

Alulterhelés

Alulterhelésrõl akkor beszélünk, amikor a metszéskor meghagyott világos rügyek nagy arányban kifakadnak, sõt a tervezett terhelésen felül rejtett rügyekbõl fattyúhajtások is elõtörnek. (A fattyúhajtás képzés nem kizárólag a terheléssel függ össze, fajtasajátosság is. A fajták származás szerinti rendszerezése alapján például a nyugati csoportba tartozó fajták - pl. Tramini - többnyire sok, a Fekete-tenger melléki csoportba soroltak - pl. Kövidinka - pedig általában kevés fattyúhajtást képeznek.) Gyakori az ikerhajtások, hónaljhajtások megjelenése. A hajtásnövekedés erõteljes, még a zsendülést követõen is folytatódik. A tenyészidõ végére kifejezetten vastag (12 - 14 mm-es) vesszõk fejlõdnek. A túlzott méretû lombfelület miatt fokozottabban jelentkeznek gombás betegségek. A termés mennyisége kevés, de minõsége jó. Megjegyzendõ azonban, hogy a legjobb minõség sokszor nem alulterhelt tõkéken, hanem a termõegyensúlyban levõkön alakul ki. Az alulterhelés elkerülhetõ hosszabb metszéssel, az elõzõ évinél nagyobb tõkénkénti rügyszám meghagyásával. Ezen túl indokolt esetben csökkenteni kell a nitrogéntartalmú trágyák mennyiségét, illetve takarónövényeket kell alkalmazni. Néhányan gyengébb növekedést kiváltó alany használatában látják e probléma feloldását.

Erõteljesen növekvõ ültetvényben a termésmennyiség kizárólag metszéssel történõ korlátozása (pl. különleges minõség elérése céljából) semmiképpen sem javasolható. Ezzel csak tovább fokoznánk a növekedési erélyt! A megoldást ez esetben a fürtök egy részének az eltávolítása jelentheti. (Az AGRO NAPLÓ augusztusi számában errõl a zöldmunkáról bõvebben is olvashatnak.)

A termésmennyiség korlátozása egyébként lényegesen egyszerûbben valósítható meg idõsebb, a biológiai öregkor szakaszában levõ - 25 - 40 év körüli - szõlõültetvényekben. Itt a növekedés mértéke kisebb és a tõkék termõképessége beszabályozott. Megjegyzendõ, hogy hazánkban az idõs ültetvényeket többnyire azért számolják fel, mert termõképességük annyira lecsökken, hogy fenntartásuk már nem gazdaságos. A kis hozam oka viszont többnyire nem az idõs tõkék csökkent teljesítõ képessége, hanem a nagy mértékû tõkehiány. Az ültetvényállag folyamatos fenntartása, nagyobb technológia fegyelem esetén az idõs ültetvények viszonylag hosszú idõn át gazdaságosan fenntarthatók lennének.



Túlterhelés

A túlterhelés jelei az alulterheléssel ellentétesek. A meghagyott rügyek alvamaradása jelentõs, 20 % feletti. Kevés a rejtett rügybõl fakadó hajtások száma. A tõkéken számos gyengén fejlett, rövid, "csökött" hajtást láthatunk. Gyakran felfedezhetõk a kálium hiányára utaló tünetek. A hajtásnövekedés korán leáll, a levelek viszonylag hamar elöregednek, lehullanak. Vékony vesszõk fejlõdnek, beérésük gyenge, szénhidrát tartalmuk alacsony. (Csökken a gyökerekbe, fás részekbe elraktározott szénhidrát mennyisége is.) A rügyek fagytûrõ képessége mérsékelt. A fürtök rosszul termékenyülnek, az átlagosnál kisebb, lazább fürtök fejlõdnek. A termés vontatottan, viszonylag magas titrálható savtartalommal, silány mustfokkal érik be. Amennyiben a túlterhelés jeleit tapasztaljuk, úgy az elõzõ évi terheléshez képest rövidebb metszési elemeket célszerû hagyni. A terhelés csökkentésével a tõke "erejét" kevesebb számú rügyre koncentráljuk. A továbbiakban, a kisebb hozam eredményeként, a termés hajtásnövekedést csökkentõ hatása sem érvényesül.

Az optimális rügyszám

A túlterhelt ültetvény hozama kétségtelenül nagy. A terhelés fokozásával a fürtök össztömege egy bizonyos határig növelhetõ, jóllehet az összefüggés nem egyenes vonalú. A tõkék terhelhetõsége azonban nem korlátlan, az egyre nagyobb mennyiség egy határon túl a minõség rovására megy. A hazai megfigyelések szerint 8 - 16 rügy/m2 meghagyásával a tõkék 1,2 - 1,5 kg/m2 termést adhatnak anélkül, hogy minõségük jelentõsen visszaesne. Az optimális terheléssel kapcsolatban számos eltérõ véleménnyel találkozhatunk. Vannak, akik a 16 - 18 rügy/m2-es terhelést tartják kívánatosnak, mások 8 - 12-, avagy 6 - 9 rügy/m2 meghagyása mellett kardoskodnak, egyesek pedig még ettõl is alacsonyabb rügyszámot javasolnak.

Aki el akar igazodni e különbözõ, olykor szélsõségesnek tûnõ értékek közt, annak figyelembe kell venni azt is, hogy a termés mennyiségének és minõségének kialakításában a terhelésen kívül még számos igen fontos tényezõ is szerepet játszik. Az "optimális" rügyszám megválasztásakor ezért e tényezõket is figyelembe kell venni.

A terhelés megválasztásában szerepet játszó tényezõk

Meghatározó a terhelés megválasztásában a fajta. Az ökörszabály úgy szól, hogy nagy fürtû fajtáknál, illetve termékeny klónoknál általában kevés; kis fürtû fajtáknál, kevésbé bõtermõ klónoknál pedig viszonylag sok rügy szükséges négyzetméterenként. Figyelembe kell venni azt is, hogy az adott fajta mennyire érzékenyen reagál a terhelés növelésére. A Szürkebarát például csak komolyabb túlterhelésnél ad gyengébb minõséget. A másik végletbe tartoznak azok a fajták, melyek kifejezetten érzékenyek a terhelés növelésére. Ilyen például a Kékoportó. A harmadik csoportba azok a fajták sorolhatók, amelyeknél a kis hozamú években alig érezhetõ a metszés hatása, viszont a termésben gazdag évjáratokban a rügyterhelés hatása ugyancsak szembeötlõ. E csoport egyik jeles képviselõje a Rizlingszilváni.

Az elõzõekbõl is következik, hogy szintén fontos tényezõ az évjárat. Az évjárathatásnak köszönhetõen évrõl évre elérõ lehet a rügyek termékenysége. Az ingadozások miatt ezért rendszeresen korrekcióra van szükség.

A tõkénkénti rügyszám kialakításával kapcsolatban meghatározóak a termõhely ökológiai adottságai. Közép-európai körülmények közt (- az itt termesztett fajtákkal -) például a kívánatos rügyterhelés 6 - 18 rügy/m2 közötti. A mediterrán medence országaiban ezzel szemben 3 - 6 rügy/m2 is elegendõ lehet ahhoz, hogy akár 30 t/ha-t meghaladó termést szüreteljenek. Másként kell továbbá megválasztani a terhelést mélyrétegû tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású, illetve sekély termõréteg vastagságú, tápanyagban szegény, sülevényes talajon.

A terhelés megválasztásakor további szempontok figyelembe vétele is szükséges. A fás részek terjedelme, rügytermékenységet befolyásoló szerepe miatt figyelembe kell venni a mûvelésmódot. Nem szabad lebecsülni a választandó termesztéstechnológia (talajápolás, trágyázás, zöldmunkák) szerepét, a növény korát, egészségi állapotát sem. (Sokan például azt tartják, hogy a vírusos tõkék bizonyos szempontból elõnyösek is lehetnek. Esetükben ugyanis az idõs tõkékhez hasonlóan sokkal egyszerûbb a terméshozam visszafogásának megvalósítása anélkül, hogy vegetatív túlsúly alakulna ki.)

A tényleges terhelés meghatározása során tekintettel kell még lennünk a korábbi évek növekedésére, terméshozására és utoljára, de nem utolsó sorban a megcélzott minõségre is.

Összefoglalás

A metszés egyik fontos célja, hogy megteremtsük az egyensúlyt a szõlõ vegetatív és generatív tevékenysége között. Ennek alakulását legegyszerûbben a termés mennyiségének (y) és a vesszõhozamnak (n) a viszonyával, az y/n hányadossal fejezhetjük ki. Optimális rügyterhelés esetén az y/n érték 4 és 8 között alakul. Ennél nagyobb értékek túlzott generatív tevékenységre, kisebbek pedig vegetatív túlsúlyra utalnak. A termõegyensúly felborulása esetén a túlterhelés, illetõleg az alulterhelés a jelei mutatkoznak. Az alulterhelés az elõzõ évinél nagyobb tõkénkénti rügyszám meghagyásával kerülhetõ el. Túlterhelt tõkék esetében rövid metszési elemeket célszerû hagyni, így a tõke "erejét" kevesebb számú rügyre koncentráljuk.

Az optimális rügyterhelés meghatározása nem könnyû feladat, hiszen értéke tág határok között (3 - 18 rügy/m2) változhat. Megválasztásakor figyelembe kell venni többek közt az adott fajtát, az évjárathatást, a termõhely ökológiai adottságait, a választott termesztéstechnológiát, a tõkék korát és egészségi állapotát, a korábbi évek növekedését és terméshozását, továbbá a megcélzott minõséget.

Dr. Zanathy Gábor