MENÜ

A talajtulajdonságok szerepe és jelentõsége a szõlótermesztés során, különös tekintettel az alanyok megválasztására

Oldalszám:
2013.02.19.
A szõlõ telepítése igen költséges és jelentõs beruházást igényel. Éppen ezért különösen nagy figyelmet kell arra fordítani, hogy telepítés során az optimális vagy ahhoz közelálló ökológiai feltételeket biztosítsuk
Ezen belül egyik meghatározó tényezõ a TALAJTULAJDONSÁGOK, a talajadottságok alakulása.



Az alapvetõen fontos talajtani paramétereket a MÉM-NAK munkatársai / jelenleg NTSZ / az



„ALKALMASSÁGI SZAKVÉLEMÉNY „-ben foglalták össze, amely egyrészt megadja a szõlõtelepítést kizáró talaj-paramétereket, továbbá az ökológiai optimum értékeket.



A TALAJ TULAJDONSÁGOK szerepérõl az AGRO-NAPLÓ 2003 /1. számában vázlatosan már beszámoltunk. A jobb áttekinthetõség érdekében ezeket az adatokat a következõ táblázatban mutatjuk be:



A szõlõtelepítést kizáró talajtani határértékek

(Szabó P. 1980)
Termõréteg vastagsága100 cm alatt
Talajvíz mélysége150 cm felett
Leiszapolható frakciók mennyisége8% alatt, 80% felett
pH/vízben5,5 pH alatt,. 8,8 pH felett
Vízben oldott összes sótartalom 0,15% felett
Szódalúgosság0,06% felett
Szénsavas mésztartalom30% felett
Immunitás75% homoktartalom alatt




A telepítést engedélyezõ, illetve kizáró paraméterek között meghatározó szerepe van a talajkémhatásának, mészállapotának.



A fenti adatok közül a következõkben a talaj kémhatásának és mészállapotának alakulásával, továbbá a talaj „immunitásának” néhány szempontjával fogunk foglalkozni, tekintettel arra, hogy ezek a tényezõk az ültetvény-telepítés sikerét meghatározzák.



Napjainkban „immúnis" homoktalajon gyökeres európai vesszõvel vagy gyökeres oltvánnyal, kötött talajon pedig gyökeres oltvánnyal lehet legsikeresebben ültetvényt létesíteni.



Mindkét esetben a talajtulajdonságok részletes elemzése szükséges.



A TALAJ KÉMHATÁSA ÉS A SZÉNSAVAS MÉSZTARTALOM ALAKULÁSA



Hazánkban a talaj kémhatása és a szénsavas mésztartalom eloszlása a feltalajban kedvezõ. Ültetvények, így szõlõtelepítések során meghatározó, hogy a minimálisnak ítélt termõrétegen / 100 cm / belül a talaj kémhatása és mészállapota hogyan alakul.



Mindez alapvetõen a geológiai és a talajképzõdési folyamatokkal függ össze, ami Hazánkban igen eltérõ. Éppen ezért célszerû a mélyebb / 100 - 150 cm / talajréteg kémhatását és mészállapotát is megismerni. Különös tekintettel arra, hogy a karbonátos alapkõzettel rendelkezõ tájegységekben, nem csupán a talaj kémhatása, hanem a szénsavas mésztartalom is számottevõ eltérést mutat.



Kedvezõnek ítélhetõ meg ha a talaj szénsavas mésztartalma 0 -12 % a termõrétegen belül.



A 19 század közepe, azaz a filoxéravész óta alkalmazzák a különbözõ alanyfajtákat a szõlõtermesztésben. Egy adott termõhelyre csak úgy lehet megválasztani az optimálisnak ítélt alanyfajtát, ha az alanyok tulajdonságaival, ehhez kapcsolódó termesztési értékeivel már a szõlõ telepítése, sõt az oltás elvégzése elõtt tisztában vagyunk.



Az alanyfajták termesztési értékét meghatározó tulajdonság többek között a MÉSZTÛRÕKÉPESSÉG. Az alanyok mésztûrõ-képessége igen változatos



A talajok mésztartalmának ismerete az amerikai alanyok alkalmazása, azaz a filoxéra vész óta különösen fontos.



A talaj szénsavas mésztartalma / összes mésztartalom / fontos tájékoztató adat. Az országban számottevõ a karbonátos, sõt a magas mésztartalmú talajok elterjedése. Mindez a geológiai viszonyokhoz kapcsolódik.



Így jellemzõ, a Duna-Tisza karbonátos HOMOK-, amely több borvidéket is felölel -, továbbá nagy felületet foglal el a magas mésztartalmú LÖSZ - Tokaji Nagy-hegy, az Etyeki-Budai borvidék, a Villány-Siklósi borvidék, a Dél-Balatoni borvidék, bár ezek minõsége jelentõsen eltérõ - ugyancsak nagy felületet foglal el a MÉSZKÕ és a DOLOMIT, többek között a Mecsekaljai, a Balaton-felvidéki, a Balatonfüredi-Csopaki borvidék területén.



A felsoroltak csupán példaként szerepelnek, annak érzékelésére, hogy hazánkban a geológiai viszonyok igen változatosak, és ez az egyes borvidék területi elterjedésében, az alkalmazásra kerülõ szaporítóanyag minõségében is megjelenik. Ezen kívül egyes térségben a geológiai viszonyok igen változatos területi és térszíni eltérést mutatnak - pl. Mecsekalja, Mátraaljai Borvidék - ami szükségessé teszi a részletes talaj felvételezést, talajvizsgálatot, ami elvileg 5 hektáronkénti talaj felvételezést jelent. Amennyiben azonban a geológiai-, a talaj- és a lejtõviszonyok indokolják, úgy a mintavételt, annak értékelését nagyobb sûrûséggel kell elvégezni.



A talaj kémhatásán és mésztartalmán belül igen lényeges az „aktív" mésztartalom mennyisége. Az „aktív" mésztartalom az u.n. „finom frakcióhoz", a 0,02 mm-nél kisebb mechanikai elemekhez kötött mész mennyiségét jelenti, ami tápanyag- és vízgazdálkodás szempontjából, továbbá az alanyok mésztûrõ képessége szempontjából meghatározó.



Éppen ezért igen lényeges, hogy az összes kalcium-tartalom milyen hányada az u.n. „aktív" mésztartalom. Ezzel kapcsolatos adatokat GALET / in KOZMA, 1967 / nyomán közöljük:



A talaj összes és aktív mésztartalma
Talajképzõ

kõzet
Összes mésztartalom

%
Aktív mésztartalom

%
Dolomit97,64,0
Oolitos mészkõ95,015,0
Júra mészkõ97,617,5
Mészkõ96,018,0
Kréta97,053,0
Lösz25,048,0
Márga40-6040-50
Meszes agyag10-2020-30




Az adatokból kitûnik, hogy az összes mésztartalom nem ad elegendõ információt a telepítések és az alany megválasztására. Hiszen a talajképzõ kõzetek esetében is jelentõs az aktív mésztartalomban való eltérés.



Hazai körülmények között különösen fontos, hogy a laza talajképzõ kõzeteken belül a márga és a lösz aktív mésztartalma számottevõ, ami a különbözõ alanyfajták mésztûrõ-képessége szempontjából fontos tényezõ.



Borvidékeinken a legelterjedtebb alanyfajták a következõk:



Berlandieri x Riparia 5 K 5BB



Berlandieri x Riparia T 5 C



A fentieken kívül Magyarországon néhány ismertebb alanyfajta „magyar mészfok”-ban kifejezett tûrõképessége a következõ:
Alanyfajták



Magyar

mészfok
Francia aktív

mészfok
Riparia portalis10 - 156 mészérzékeny
Riparia x Rupestris 3309 C20 - 2511
Berlandieri x Riparia

T.K. 5BB
45 - 5020
Chasselas x B 41 B.M.55 - 6040
Berlandieri x Riparia T 8 B35 - 40 
Berlandieri x Riparia K 125

AA
  kisebb a mésztûrõ

képesség
Berlandieri x Riparia SO425 - 3530 mésztûrõ

képessége jó
Fercal  nagy a mésztûrõ

képesség
Rupestris du Lot25 - 3014
Ismeretes a Franciaországban kidolgozott módszer is, amely nemcsak a karbonátokhoz, hanem más anionokhoz kötött kalcium mennyiségét is kimutatja.



A témához kapcsolódó részletes információt BÉNYEI et. al. /1999/ munkájában lehet megtalálni.



A talaj aktív mésztartalmának megnövekedése számos szempontból jelent problémát. Ezek közül elsõként kell megemlíteni az alanyok MÉSZTÛRÕKÉPESSÉGÉT. Nem elhanyagolható szempont a talajok víz és tápanyag gazdálkodása.



Nagyobb szénsavas mésztartalom esetében a talajok felvehetõ vízmennyisége csökken. Különösen fontos a tápelemek felvehetõségét befolyásoló tényezõ. Így nagyobb kalciumtartalom esetében a kálium felvehetõsége gátolt, és ez a szõlõültetvények esetében különösen meghatározó. Ugyancsak befolyásolja a finom eloszlású kalcium a vas felvételét, ami számos élettani funkciót gátol.



E néhány példa csak azt bizonyítja, hogy az optimálistól eltérõ kalciumtartalom számos élettani funkciót befolyásol, amit egyes alanyfajták viszonylag jól tolerálnak, más esetben ez élettani károsodáshoz vezet.



A HOMOKTALAJOKRA történõ telepítés során a már korábban felsorolt talajtulajdonságokon kívül fontos adatot szolgáltat a talajok IMMUNITÁS vizsgálata. BABARCZY, aki ezt a kérdést részletesen elemezte a témát a következõképpen foglalta össze



Az immunitás függ a talaj FIZIKAI talajféleségétõl, a homoktartalom mennyiségétõl, de azon belül a homok származási helyétõl, geológiai eredetétõl. Döntõ szempont a talajok kvarctartalma, amely legalább 80-85 % legyen. Befolyásolja továbbá a talaj mész- és szervesanyag tartalma, mert a két talajkémiai tulajdonság hozzájárul a talaj részecskék aggregálódásához, az elemi részecskék összetapadásához, szerkezet kialakulásához.



A fentiek hatására növekszik a talaj víztartó képessége, és ezzel együtt csökken az immunitás.



Mindebbõl következik BABARCZY megállapítása, amely szerint abszolút immunis homok nincs. Tehát az európai vesszõvel történõ telepítés potenciálisan filoxéra veszélyt jelent, amennyiben a talaj-tulajdonságok kedvezõtlenebbek, úgy az a telepítés sikerét veszélyezteti.



ÖSSZESSÉGÉBEN: tehát a telepítést megelõzõ talajvizsgálat alapvetõen fontos tényezõ. Különösen nagy figyelmet kell a megfelelõ alany megválasztására fordítani, és ez a termõrétegen belül, sõt azt meghaladó mélységben az összes és az aktív mésztartalom meghatározására is ki kell hogy térjen. Ennek mellõzése a telepítést követõ 5-6 évben több vonatkozásban jelentkezik. Különös figyelmet kell fordítani a homoktalajokra telepített ültetvények esetében a talaj fizikai és kémiai sajátosságaira.



Tóthné dr. Surányi Klára a mg. tud. kandidátusa, c. egyetemi docens



Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar, Talajtan és Vízgazdálkodási Tanszék



Budapest.