MENÜ

Intenzív körteültetvények metszése

Oldalszám:
2013.02.19.
Alakító metszés

A törzs a gyümölcsfa gyökérnyaki részétõl az alsó koronaelágazásig terjed, s így a gyökérrendszert és a koronát köti össze. A törzs szállítja a gyökérzet által felvett vizet, szervetlen tápanyagokat, valamint az asszimiláták egy részének raktározása szintén itt történik. Szabvány szerint a gyümölcsfák törzsmagassága az alábbiak szerint alakul: bokor törzs 30-50 cm, alacsony törzs 60-80 cm, közepes törzs 90-120 cm, magas törzs 130-150 cm. A törzsmagasság részben meghatározza a rajta kialakítandó koronaformát is
Alacsony törzs esetén (többnyire 60 cm-es magasság) sövények, orsó koronák vagy természetes bokorfák nevelését javasolják. A bokor törzs kialakítása nem szerencsés, mert a lehajló alsó elágazások, a termés tömege alatt a talajhoz közel jutva, akadályozzák a gyomirtást, a talajmûvelést, valamint fokozzák a gyümölcs szennyezõdésének lehetõségét. Az alacsony törzsön kialakított intenzív korona, a gyümölcsfa kisebb méretei, a termõre fordulás meggyorsítását eredményezi. A talajhoz közel álló termõfelület gazdaságosabbá teszi a metszés a permetezés, valamint a gyümölcsszedés munkafolyamatait. A közepes és magas törzs kialakítása a napjainkban alkalmazott alany-nemes fajtakombinációk esetében nem javasolt. A metszés technikai kivitelezését meghatározza a metszésmód. A koronakialakítás során gyakori az úgynevezett gyenge metszést kiegészítõ eljárások alkalmazása (kötözés, hajlítás, stb.)

Általános szabályok a koronanevelés idõszakában

A fajták egy részénél (Conference, Vilmos) koronaneveléskor a legfontosabb feladat a központi tengely dominanciájának fenntartása. A Nemes Krasszán (valamint a Général Leclerc fajta) sajátos helyet foglal el, mert a fák növekedése korán leáll. Mivel a központi tengely dominanciája hamar megszûnik, a kompakt jelleg ellenére ezekbõl a fajtákból nehezen nevelhetõ karcsú orsó, másrészrõl a fák hajtásképzõ hajlama is rossz. A korona kialakítása során törekedni kell a vegetatív és generatív egyensúlyra, megfelelõ mennyiségû termõképletet hagyva a koronában. Néhány fajta esetében (Vilmos, Packam’s Triumph, Japán körték) a hosszú vesszõk végén termõrügy képzõdhet. Ha a sudarat, vagy vázágakat akarunk nevelni, feltétlenül visszametszést kell alkalmaznunk, különben a gyümölcsképzõdés által az elágazások növekedése lefogott, kihajtásuk iránya is megváltozhat.

a/ Koronaformák központi tengellyel: Az elsõ évi téli visszavágás után tavaszi vagy nyári beavatkozás javasolt. A korona tengelye kialakítható úgy, hogy az elsõ 3-4 évben azt érintetlenül hagyjuk, s csak ezt követõen végzünk olyan visszametszést, amellyel a fa magasságát szabályozzuk, illetve vízszintes irányba tereljük. A központi tengelyen kialakított elágazásokat, amelyekbõl ágakat nevelünk, nem ajánlatos télen visszavágni. Az elsõ évek (3-4. év) nyári metszése tehát jelentõsebb a nyugalmi állapotban végzett metszésnél egészen a koronaalakítás befejezéséig. Még olyan országokban is, mint Hollandia, ahol a nyári metszéssel a szakemberek többsége nem ért egyet, a fent leírtakat újabban hasznosnak vélik. Az intenzív ültetvények kialakítása, fenntartása gyakran történik álsudaras metszéssel. Jellemzõbb a körteültetvényekben.

b/ Központi tengely nélküli koronák: több metszést igényelnek, különösen nagy figyelmet kell fordítani az ágkarok kialakítására. Az ágkarok kialakításánál körültekintõen kell eljárnunk, mert a késõbbiek során azok helyettesítésére nincsen mód. Az ágakat ne egy pontból ágaztassuk el. A korona alakításakor fontos az elágazások (oldalvezérek) megfelelõ szögállásának tartása, egymásközti egyensúlyának fenntartása, a katlan közepének szabadon tartása, továbbá a mellékvezérek termõgallyazatának terelése a fa kerülete felé, azaz a korona terítése. Ezáltal a termõfelületet alacsonyan tartjuk, illetve fokozzuk a termõhajlamot. Jellemzõbb a birsültetvényekben.

További általános ismeretek az alakító metszés során

Az alakító metszésnél nagy gondot fordítunk a hajtásválogatásra, illetve zöldmetszésre. A zöldmetszést többnyire június végén, július elején végezzük. A fákat nyári idõszakban metszve a koronák megvilágítottságát segítjük elõ, továbbá megelõzhetjük a körte-levélbolha nagyobb kártételét. A vegetációban végzett metszés gátat szab a túlzott vegetatív erélynek, tehát a fák fiatal korában ajánlatos, s a gyorsabb termõre fordulást segíti elõ. Minden sudaras koronaszerkezet kialakításakor tartsuk be az úgynevezett 2/3-os szabályt, amely szerint a sudár ne legyen vastagabb, mint a törzsvastagság 2/3-a; a vázágak ne legyenek vastagabbak, mint a sudár 2/3-a; az oldalág ne legyen hosszabb, mint a sudár 2/3-a; a törzsátmérõ négyzete az elágazás elõtt legyen egyenlõ az ágátmérõ és az elágazás feletti sudárátmérõ négyzeteinek összegével (Zahn, 1975). Az almatermésûek esetében többnyire suhángot vásárolunk. Az elágazásokat nem tartalmazó oltványt az elsõ év tavaszán vágjuk vissza. A visszavágás a tervezett törzsmagasság és a kialakítandó törzs felett öt-hat rügy meghagyásával történik. A vegetáció során legnagyobb eréllyel a végálló rügy hajt ki, de az alatta lévõ rügyek - amennyiben megfelelõen fejlettek, egészségesek - szintén nagy valószínûséggel hajtanak ki. Az öt-hat rügy által nyert elágazások elegendõek, hogy a végálló rügybõl továbbneveljük a korona központi tengelyét, míg az alatta elhelyezkedõ rügyekbõl kialakítjuk az elsõ ágemeletet, s figyelembe vesszük a már fentiekben említett kétharmados szabályokat. Az orsó koronák nevelésekor ágemeleteket nem hozunk létre, tehát külön figyelnünk kell arra, hogy az elágazásokat folyamatosan, csigalépcsõszerûen alakítjuk (a tengely egy pontján több elágazást nem alakítunk ki). A fa sudarának megerõsödését, az elágazások nevelésének nagyobb biztonságát, álsudaras metszéssel érjük el. A kiválasztott vezérvesszõnek általában egyharmadát metsszük le. Általa erõteljesebb lesz a növekvõ hajtás, gyorsabban fejlõdik a korona. További elõnyt jelent, hogy ott kapjuk a korona vesszõket, ahol a visszavágást ejtettük, illetve tervezetten ott vágjuk vissza, ahol elágazást akarunk nevelni. Az ízköz hosszából adódóan a metszett vesszõn távolabb kapjuk egymástól az új vesszõket, mint a metszetlen vezérvesszõ csúcsi részén. A megújított részbõl kapott koronavesszõk különbözõ irányúak, közülük könnyebb kiválasztani a legmegfelelõbb helyzetût.

Koronafenntartó metszés

Az orsó koronák termõkorú fenntartásához az alábbi metszésmódok állnak rendelkezésre. A Lespinasse-féle függõleges sudár fenntartása gyenge növekedésû alanyokon 4 m x 2 m-es térállásban csúcsrügybõl nevelve olyan koronát ad, amelyben a sudár dominálja az oldalágakat. Az oldalágakat idõrõl-idõre ritkítjuk. A ritkításkor a Zahn-féle szabályt követjük. A kellõen kiegyensúlyozott függõleges sudár formája és sûrûsége következtében még gyenge növekedésû alanyon is, a gyors termõre fordulással párhuzamosan, a fa termõfelületének magasra fejlõdésével szükségessé válik a vontatott plató alkalmazása mind a metszési, mind a szüreti munkák megkönnyítéséhez. Hazánkban viszont a termõfelület alacsonyan tartása sokkal elõnyösebbnek. A metszés során a visszavágás - amennyiben a vesszõk szögállása nem haladja meg a vízszinteshez képest a 60o-ot - minden esetben felsõ rügyre történik. A végálló rügy erõteljes kihajtására számíthatunk, míg az alatta elhelyezkedõ alsó állású, külsõ rügy (rügyek) közel vízszintes szögállásban hajtanak ki. Az elkövetkezõ évben a koronát terítõ, alsó, fiatal elágazódásra visszametszve, késleltetetten, de hatékonyabban jutunk az elágazások megfelelõ helyzetéhez (1. ábra). Ezt a metszés ismert kertészünk Brunner Tamás dolgozta ki. A keszthelyi körteültetvényben végzett kísérleteink során bebizonyosodott, hogy még idõsebb körtefákon is kiválóan alkalmazható. Ha a sudár magas lesz, a megfelelõ szintre lehozhatjuk - két-három évenként - a már jól ismert álsudaras metszéssel. Az így kialakított tengely nemcsak a növekedési erélyt csökkenti, hanem egyben gátolja, hogy - mint a katlanozás esetében történik - az egyik, vagy másik végálló vázág az eltávolított sudár helyére irányuljon az úgynevezett fiziológiai csúcsregeneráció jegyében. A felsõbb elágazásokat könnyen gyengíthetjük abban az esetben, ha hamarabb léptetjük érvénybe rajtuk a már ismertetett szektoriális metszést. Ugyanakkor késõbb tesszük ezt az alsóbb elágazásoknál, így alul hosszabb, míg felül rövidebb elágazások révén a fa karácsonyfaszerû fejlõdése útján az alacsonyan tartott korona termõfelülete jobb megvilágítást nyer. A leírt gyümölcsfa-nevelési módszer gyakorlati megvalósítása az alábbi elõnyökkel jár: a teljes termõre fordulás ideje mintegy felére csökken a használt alanyfajtától függõen; az ültetvényberuházás gyorsabban térül meg; jobb gyümölcsszínezõdés, nagyobb gyümölcsméret; a beltartalmi értékek kedvezõbbé válása; hatékonyabb növényvédelem; a kézimunkaigény nagymértékû csökkenése (Brunner, 1990).

Zöldmetszés

A zöldmunkák elvégzésére rügyfakadástól lombhullásig, különbözõ idõszakokban kerül sor. A fajták növekedése is befolyásolja a metszés erõsségét. A Clapp, Diel és Hardy körtefajták növekedése intenzív, ezért fiatal korban a hajtások, vesszõk lekötözését részesítjük elõnyben. A Bosc kobak szétterülõ koronát nevel, így erõs alakító metszésben részesítjük. A Vilmos, Serres Oliviér, Nemes Krasszán, Téli esperes és Hardenpont téli vajkörte sûrû koronát nevelnek, ezért a ritkítási és ifjítási munkák elvégzése fontos.

a/ A hajtásválogatás a feleslegesnek ítélt iker vagy sûrûn álló, befelé növõ, konkurens hajtások zsenge korban történt kitörését (május), késõbb pedig ollóval történõ eltávolítását jelenti. A több alkalommal végzett mérsékelt hajtásválogatás (10%) kedvezõbb, amennyiben szükség van rá. Az egyszeri nagy mértékû (30-40%) válogatás viszont káros hatású lehet, mivel növelheti az esetleges szélkárt, valamint a megmaradó hajtások pozíciójának módosulásához vezethet, valamint a korona egyes részeiben túlerõsödést idéz elõ. A hajtásokat vagy tõbõl távolítjuk el, de gyakori a levélkoszorúra 1-2 cm-es csonkokra történõ visszametszés is, ahol az alapi rügyekbõl termõrészek fejlõdnek. A júliusi levélkoszorúra történõ visszavágást hívjuk Lorette-metszésnek. A fák termõre fordításában, és késõbb, a termõegyensúly fenntartásában, jelentõs szerepe van.

b/ A színezõ zöldmetszés a termés érése során, az úgynevezett ’zsendüléskor’ végzett metszés, amely fokozza a színezõdés mértékét. Elsõsorban azoknál a fajtáknál végezzük, amelyek hajlamosak piros fedõszín létrehozására. A gyümölcsöket leginkább takaró hajtásokat, lombozatot távolítjuk el. Olyan ritkító metszést végzünk, amely csökkenti a korona asszimiláló felületét, csökkenti az árnyékolást, de fokozza a napégés és a jégverés kockázatát.

c/ A fenntartó zöldmetszés abban az esetben ajánlatos, ha a fajta vegetatív túlsúlyra hajlamos, tehát a nyár közepére olyan sûrû koronát nevel, hogy beavatkozás nélkül akadályozná a termõrészek kifejlõdését. A sûrû koronával egyidejûleg megnõ a kórokozók, kártevõk fertõzésének, illetve kártételének veszélye. A fák fagyérzékenyebbé válnak. Általában az egyszeri nagymérvû beavatkozás helyett javasolt, a többszöri mérsékelt ritkító metszés. Elsõsorban a konkurens és a terméketlen fattyúhajtásokat távolítjuk el. Fontos, hogy az eltávolítást tõbõl végezzük, csonkok meghagyása nélkül. Az ilyen jellegû zöldmetszést nem ajánlatos korán végezni. Minél korábban metszünk, annál nagyobb esélyt adunk a megmaradó rügyek újabb kihajtására, s ezzel csak további elsûrûsödést idézünk elõ. Az almatermésûeknél a javasolt idõpont a csúcsrügyzáródás után, augusztus és szeptember hónapokra esik. A nyár végi, õszi sebzések azonban fokozzák a fák érzékenységét a különbözõ betegségekre. Az õszi zöldmetszés különösen az utóbbi években jelent nagy veszélyt a fokozott erviniás fertõzések miatt. A zöldmetszést tehát mindenképpen kövesse az õszi lemosó permetezés, valamint nagyobb sebek ejtése során a sebkezelés!



A metszést kiegészítõ eljárások

a/ A központi tengelyrõl induló elágazások lekötözése, a megfelelõ a szögállás kialakítása a vegetatív és generatív jelleg összhangját hozza létre, a termõre fordulást közvetlenül elõsegíti. A vesszõk eltérõ helyzete és a termés relációja úgy alakul, hogy a vesszõk függõleges kialakítása vegetatív jelleget, a 45o-os szögállás erõsebb vegetatív és gyengébb generatív jelleget, míg a 30o-os és a vízszintes szögállás között majdnem azonos mértékû, vagy némileg a generatív jelleg felé történõ eltolódást tapasztalunk. A metszetlenül hagyott vesszõk 0-30o-os szögállás közötti lekötözése az intenzív koronaformák gyors termõre fordításának hatékony módszere.

b/ Különbözõ súlyok kihelyezése a koronába a lekötözés munkaerõ-igényes mûveletét egyszerûsíti (2. ábra).

Mind a lekötözés, mind a súlyok koronába helyezése során arra kell figyelni, hogy elkerüljük a hajtások túlzott leíveltetését, hiszen általa vízhajtások képzõdése jelentkezhet.

c/ Elterjedt módszer (különösen Hollandiában) a hajtások csavarása, megtörése. A fásodásnak induló hajtások megcsavarása, esetleges megroppantása, vagy óvatos megtörése pár hétre meggátolja fejlõdésüket, valamint térbeli fekvésük szintén módosul. A törés alatti részbõl szerencsés esetben másodrendû hajtást kaphatunk, amely a késõbbiek során termõalappá fejlõdhet.

d/ Mivel a körte növekedése általában véve erõsebb az almához képest, így a már említett metszésekkel kombinálható a kémiai növekedés-gátlók alkalmazása. A növekedést szabályzó vegyszerek használata egyes országokban igen elterjedt, például a Cycocel kijuttatása (Spanyolország, Franciaország, Olaszország), amely különösen a fiatal fák esetében segíti a gyümölcskötõdést, valamint a gyümölcsök fejlõdését. Használata különösen olyan fajtáknál ajánlott, amelyek nehezen fordulnak termõre. Gyakori az évi 2-4 kezelés, mintegy 1500-2000 ppm adaggal (Valli, 1998).



Felhasznált szakirodalom

Brunner T. (1990): Kis fákon nagy termés. Gyümölcstermesztés újszerûen. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest

Valli, R. (1998): Arboricoltura generale e speciale. Edagricole, Bologna

Zahn, F.G. (1975): Masstabe für die Anzucht und den Schnitt der Obstgehölze. Mitteilungen des Obstbauversuchringes des Alten Landes. 30/4:93-109.p.



Dr. Iváncsics József

Nyugat-Magyarországi Egyetem