MENÜ

Koratavaszi határszemle - áttelelõ szántóföldi kultúrák állapotminõsítése

Oldalszám:
2013.02.19.
Amint a hó eltakarodott, a növénytermesztõ egyik fontos teendõje a határszemle. Célja annak alapos felmérése mit hagyott maga után a tél, melyek a legsürgõsebb talajmunkák, milyen állapotban vannak az áttelelõ kultúrák, mit hogyan és milyen mértékben kell fejtrágyázni, el lehet-e kezdeni a kora tavaszi vetésû növények vetõágy elõkészítését, majd a vetést.
A határszemlén olyan információkhoz jutunk, amelyek jó döntésekhez vezetnek. Ennek érdekében fontos a szakmai felkészültség, megfelelõ jármû, jegyzetelés, egy db 1x1 m-es léckeret.



Remélem a gazdatársak már túl vannak a gépek téli nagyjavításán, az alkatrész, a mûtrágya, a növényvédõszer és a vetõmag beszerzéseken, részt vettek a szakmai továbbképzéseken és nagy körültekintéssel megkötötték az aktuális termelési szerzõdéseket.



Miután így felkészültünk, egy szép verõfényes nap kora reggelén neki is vághatunk a határszemlének. Elsõként megvizsgáljuk az ún. tagi utakat és a kapcsolódó mûtárgyak (hidak, átereszek, korlátok) állapotát. Ezek jellemzõi: döntõ hányaduk nem szilárd burkolatú, még csak szilárd alapjuk sincs, túlnyomórészt önkormányzati tulajdonban vannak. A késõ õszi betakarítás, a tél komoly károkat idézhetett elõ rajtuk. Nekünk viszont egész éven át itt bonyolódik le a szállítmányozásunk. El kell végezni a kátyúzást, gréderezést, az útmenti árkokat alkalmassá kell tenni a vízlevezetésre, ha szükséges helyre kell állítani a hidak, átereszek eredeti teherbíró képességét. Fel kell számolni a termõterületbõl „elvett” új útszakaszokat. Ilyenkor szembesülünk a fatolvajok és az illegális szemétlerakók károkozásával is. A faültetés, a szemét eltakarítás meg sajnos nekünk marad. Többek között ezért is sürgetõ a mezõõri szolgálat teljes területi kiépítése.



Elérve a termõföldet messzirõl szembeötlenek a szántatlan, kukorica-, napraforgó kóróval fedett parcellák, no meg az ennél is csúfabb látványt nyújtó parlag területek. Ezek nemcsak a tulajdonosokról mondatnak lesújtó véleményt, hanem súlyosan veszélyeztetik a szomszédokat, sõt az egész határrészt, gyom-, kártevõ- és kórokozó gócok. Ha felszámolásunk nem megy jó szóval, szakmai segítséggel, élni kell a törvény alkalmazásával.



Aki az egyébként õsszel letakarított területét nem tudta felszántani, feketére munkálni, az mielõbb tárcsázzon, a tavaszi szántást mellõzzük! Persze erre a területre már forgatásos õszi mélymûvelést igénylõ növény (répafélék, burgonya) ne kerüljön.



Akik elvégezték az õszi alapmûvelést, de nyitva hagyták a szántást, készüljenek a simítózásra, akár naponta is érdemes megnézni, hogy kezdhetõ-e ez a mûvelet. A tudomány az optimális mûvelhetõséget a talaj térfogatszázalékában megadott víztartalommal fejezi ki, de „egyszerû paraszti” módszerrel is jól becsülhetõ ez az állapot. Képezzünk kezünkkel egy jókora gombócot a feltalajból, ejtsük le kb. 1 méter magasról, ha apró rögökre esik szét, mehet a simító (mindig átlósan a szántás irányára) és nem lesz „szalonnás”, fénylõ nyomában a felszín. A simítózás rendkívül fontos, mert 30-35 %-kal csökkenti a szántott felületet, így hatékonyan megõrizhetjük a talajnedvességet, kiegyenlítõdik az ormok és a barázdafenék közötti különbség, végsõ soron hatékonyan hozzájárul a jó minõségû vetõágy kialakításához.



Különös gonddal végzzük az áttelelõ- és évelõ kultúráink állapot minõsítését (õszi káposztarepce, õszi takarmánykeverékek, bíborhere, õszi árpa, áttelelõ magrépa, nyárvégi telepítésû lucerna, rozs, õszi búza, álló lucernások, vöröshere, baltacím, stb.). Végezzünk tõszámlálást, több helyen a táblán átlós irányban haladva az 1 m2-es mérõkerettel.



Egyéves, áttelelõ kultúráknál a tõszám szerinti minõsítés lehet:
  • jó, ha a tervezett tõszámhoz viszonyítva a növények 85-95 %-a él,
  • közepes 70-80 %-nál
  • gyenge, ha nem éri el a 60-65 %-ot.




  • A tõszám nagyon fontos, de önmagában nem elég a jó döntéshez, a szükség és szakmai beavatkozásokhoz. Becsüljük meg a tábla kiegyenlítettségét, a növények fejlettségét, alaposan nézzük meg színüket.



    Amennyiben nagymértékû fagykárra gyanakszunk (több változatról 2001-2002-ben részletesen írtunk) és van biztosításunk készítsünk színes fotót és mihamarabb kérjünk kárbecslést. Ennek megtörténte elõtt nehogy kitárcsázzuk a vetést! Egyébként is a súlyosan károsodott vetés felszámolásáról minden körülmény alaposan mérlegelése után döntsünk! Pl. az erõsen kiritkult repce nagy tõpusztulást kompenzálhat az oldal elágazások számának növelésével, ha elegendõ tápanyaghoz, vízhez jut. Ugyanígy egy kiritkult, de nem túl gyomos idõsebb lucernás az egyedi hajtásszám növeléssel már az elsõ kaszálásnál többnyire kellemes meglepetéssel szolgálhat. Mielõtt döntenénk a kitárcsázásról, alapos számítást kell végezni. Mennyire nõ a termelés költsége, a pótlás árbevétele egyensúlyt tart-e azzal? Egyáltalán nincs-e szakmai akadálya a pótlásnak (vegyszer maradvány, elõvetemény összeférhetetlenség)?



    A kitárcsázás helyett két kényszermegoldást is ismert a gyakorlat. Erõsen kiritkult õszi búzára lehet tavaszi árpát vetni. Az így létrejövõ öszvér kultúrát nevezzük „kétszeresnek”, ami ha szerencsénk van nagyjából összeérik, de természetesen csak abraktakarmányként hasznosítható, de az elnevezés ne tévesszen meg senkit, a termés egyáltalán nem kétszeres. Ugyancsak kockázatos a ligetes õszi árpára, õszi búzára a vöröshere, vagy a lucerna rávetés is.



    Amint azt az elõzõekben említettem, fontos az állományok színe, fejlettsége, kiegyenlítettsége is. Ilyen megfigyelések segítenek a kora tavaszi N fejtrágyázás jó kivitelezésében (hová kell több, vagy kevesebb a tervezettnél, esetleg táblán belül is változtatni kell az adagokon).



    Kötött, nagy agyagtartalmú talajokon a „felfagyás” jelensége is komoly kárt okoz a gyengén télbemenõ, nyárvégi, õszi vetésû növényekben. A nappali meleget kemény éjszakai fagyok követik a tél végén, ez kb.7-8 %-os talaj térfogat változással jár. A fagyos talaj csak fölfelé terjedhet ki, eltépi a gyenge gyökérzetet. Ilyenkor feltétlenül hengerezni kell.



    A koratavaszi határszemlén gyakori és vitatott téma a fogasolás. Jól jelzi ezt a gazdák ismert jó tanácsa: „aki a vetést fogasolja hátra ne nézzen”! Általános szabály, hogy a jónak minõsített, természetes színû állományt, a bokrosodását befejezett rozst, az õszi keverékeket, a repcét nem szabad fogasolni. Az idõsebb lucernást, a 2. éves vörösherét jobb késõ õsszel boronával megjárni. Az évelõ pillangósokat tavasszal csak akkor fogasoljuk, ha szõnyegszerûen eluralkodott bennük a tyúkhúr. A fogast mindig a sorok irányában járassuk!



    A télvégi hóolvadáskor pangó vizek keletkezhetnek. Ezek a vetésen többnyire jól látszanak, de a szántáson csak a tábla bejárásával deríthetõk fel. A vetésekrõl, már ha lehet gyorsan le kell vezetni a vizet, mert pár napon belül kipusztul a növényzet. A szántott táblákról készítsünk a pangó foltokat jelzõ vázlatot, így elkerülhetõ a nem kis bosszúságot okozó erõ- és munkagép megsüllyedés.



    Mindent összevetve, a koratavaszi határszemle, az állománybecslések minimális ráfordítású, de nagy hasznot hajtó szakmai teendõink közé tartoznak.



    Késmárki István