MENÜ

A KUKORICA KÁRTEVÕI ÉS BETEGSÉGEI

Oldalszám:
2013.02.19.
A kukorica által elõállított biológiai energiára a termelõ ember mellett több élõ szervezet tart igényt. Közéjük tartoznak a károsító állatok és a betegséget okozó kórokozók, valamint a víz, tápanyag és fény elvonásával a gyomnövények. A kukoricát egészséges növénynek tartottuk. Napjainkban megszaporodott a kártevõ állatok és kórokozók fajszáma. Újabb veszélyt jelentenek a magas hõmérsékletû nyarakon a gyapottok bagolylepke és a honosodás folyamatát élõ amerikai kukoricabogár. Gradáció esetén visszatérõ szerepe van a terricol rovarlárváknak (drótférgek, pajorok), a vetési bagolylepkének és a levéltetveknek. A kórokozók közül a fuzáriumokkal minden évben számolni kell.
Összeállítottuk a - eddig ismert esetek alapján esetleg szükséges - növényvédelmi beavatkozásokat igénylõ, védekezéseket magába foglaló táblázatot a kukorica egymást követõ fenológiai állapotának figyelembe vételével.

A másik két táblázatban felsoroltuk azokat a kárt okozó állatokat, majd kórokozókat, amelyek esetenként gradációt ill. járványt válthatnak ki. Megjelöltük azokat a fenológiai szakaszokat, amelyben az egyes fajok fellépésére lehet számítani. Utalunk az eredményt hozó védekezési eljárásokra.

Részletes leírását adjuk az újonnan jelentkezett gyapottok bagolylepkének és az amerikai kukoricabogárnak, amelyek ismeretét nem nélkülözheti a termelõ a sikeres védekezések megvalósításához.



A GYAPOTTOK-BAGOLYLEPKE (HELICOVERPA ARMIGERA HÜBNER)



A gyapottok-bagolylepke Eurázsia és Afrika trópusi, valamint szubtrópusi területein elterjedt kártevõ. A korábbi évtizedekben hazánk területén csak alkalomszerû elõfordulásával találkoztunk. Kárt okozó egyedszámban való elõfordulásáról 1951-bõl és 1986-ból vannak ismereteink. A károkozás mindkét esetben csak egy-egy évig tartott, ami szintén bizonyíték arra, hogy vándorlepke fajjal állunk szemben.

Az utóbbi évtizedben változott a helyzet, mert 1993 óta kisebb-nagyobb mértékben folyamatosan károsít. Egyedszáma 1997-tõl csökkenést mutatott, de a 2000 és 2001 években újabb növekedést tapasztaltunk. Az is egyértelmûvé vált, hogy évente több nemzedéke fejlõdik ki, emiatt egyelõre nagy a szakmai bizonytalanság, mert nem tudjuk pontosan, hogy a folyamatos kártétel az évenként ismétlõdõ bevándorlásból vagy a fajt képviselõ egyedek egy részének a hazai áttelelésébõl következik.



A károsított növények köre



A nemzetközi és hazai tapasztalatokra hagyatkozva félreérthetetlen bizonyítékok vannak arra, hogy táplálékválasztása alapján sok tápnövényû (polifág) faj. Ismert tápnövényeinek száma 120. Ez tehát azt jelenti, hogy a különbözõ növényállományokba tartozó fajokon táplálkozik, ami szempontjainkból megítélve kárt jelent. Az eddigi vizsgálati eredmények arra utalnak, hogy a táplálkozó hernyók zavarmentes kifejlõdésének egyik feltétele a növények generatív részeinek fogyasztása.

Az 1993 augusztus-szeptemberi tömeges lepkerajzást a szeptember-októberi lárvafejlõdés és a vele együtt járó kártétel követte. A lárvák mérhetõ termésveszteséget okoztak kukoricán, különösen érzékeny kártétellel a csemege-kukoricán. Károk keletkeztek a dohányültetvényekben, paprika, paradicsom, zöldborsó és a dísznövény pl. a gerbera, szegfû, rózsa, kála, muskátli, gladiolusz állományokban. Ebben a ciklusban újabb növényfajok kerültek a károsítottak körébe. Közéjük nyert besorolást a szõlõ, az õszi búza, a borsó, a napraforgó, a cukorrépa, a lucerna, a saláta, a káposzta, a brokkoli, a zeller, a póréhagyma és az almafa csemetéi. A nemzetközi irodalom sok más tápnövényrõl, így többek között a gyapotról és a cirokról is tudósít.



A kártétel felismerése, a kárkép



Az árutermõ, a vetõmag elõállító és a csemege-kukorica állományok növényeit gradáció esetén 90-100 %-os mértékben is károsíthatja, ami egyértelmûen a csövek károsodását jelenti. A tojásokból kikelt fiatal lárvák elõször a bibeszálakat (bajusz) fogyasztják, amelyek mindegyikét a csõ végéig rágják. A csuhé-levelek alatt a csõ végén kezdik a szemek fogyasztását. Több esetben 2-5 fiatal lárva is együtt károsít. Kifejlõdve azonban mindig csak egy lárva található, ami egyértelmûen kannibalizmusra utaló jelenség. Ezek a lárvák ellentétben a kukoricamollyal, a csutkát soha nem károsítják.

Dohány állományokban tapasztalható a levelek karéjos rágása, ami a dohány ipari értékesítésének gondjait veti fel.

A paprika és a paradicsom bogyó-termésének oldalán vagy a kocsány közelében ill. paprikánál a termés váll részénél rág be a hernyó és a magvakat fogyasztja. A paprikában okozott kár elérheti a 18 %-ot.

A lepkék érési táplálkozás céljából a virágzó növényeket keresik fel és ez azt is eredményezheti, hogy ezeknek a növényeknek a leveleire helyezik el tojásaikat. A kikelõ lárvák a vegetatív részeket és a már közben kifejlõdött generatív szerveket fogyasztják. Ilyen esetre példa a borsó és a zöldbab hüvelyesedõ állapota. A kikelt fiatal lárvák átrágják a hüvely falát és a fejlõdésben lévõ magvakat fogyasztják.

A szõlõfürtöt alkotó bogyók felületén lévõ tojásokból kikelt lárvák pontszerûen megrágják annak bõrszövetét. A táplálkozás során a berágások mérete növekszik és a bogyó húsába mélyül. Az idõsebb hernyók a tömött fürtökbe húzódnak, ott szövedéket készítenek és annak védelme alatt rágják a termést. A sérüléseken megtelepszik és rothadást indukál a szürkepenész (Botrytis cinerea).

A tejes érésben lévõ õszi búza kalászokban a szemeket fogyasztják a lárvák.

A dísznövények közül a gerbera és szegfû virágának alapi részét rágja meg és annak elfogyasztásával tönkreteszi a növényt, megsemmisíti annak kereskedelmi értékét. A kardvirág esetén a generatív részek fogyasztásával okozza a kárt. Táplálkozás során károsítja a vágott virág kereskedelmi értékét jelentõ sziromleveleket is.

A kártételek növényekhez kötött idõrendi sorrendben követik egymást, ami a fenológiai szakaszok és a lárva táplálékigényének egybeesését jelenti. Ennek megfelelõen elõször júniusban az õszi búzán és a borsón, június végétõl szeptember végéig a kukoricán, július végén, augusztus elején paprikán, paradicsomon és a káposztaféléken, nyár végén a szõlõn, dohányon és a napraforgón károsít.



Fejlõdésmenetének éves alakulása



Állandó elterjedési területén báb állapotban telel a talajban. A migrációban résztvevõ lepkék Közép-Európába, így hazánkba is eljutnak. Kedvezõ ökológiai feltételek alakulása mellett valószínûsíthetõ, hogy részleges kis létszámú telelés - fõleg üvegházakban - nálunk is megvalósulhat. Az áttelelt bábokból kirajzó lepkék virágzó növényeken folytatnak érési táplálkozást, kopulálnak és tojást raknak. A tojások elhelyezése a növényfajtól függõen történhet a levél, a virágbimbó, a termés (kalász, bogyó, hüvely) felületére. Az embrionális fejlõdés után kikelt lárvák táplálkoznak és 6 lárva-stádium után, tehát 5 vedléssel érik el a kifejlett lárva állapotot. Bábozódási céllal a talajba vonulnak és ott fedett bábbá alakulnak. A bábokból nyáron 10-14 nap, tavasszal pedig 4-6 hét múlva kelnek ki az imágók és megkezdõdik az újabb lepkenemzedék rajzása. Fõ elterjedési területén évente 2-3 nemzedék fejlõdik ki.

Hazánk területére május végén, júniusban érkeznek déli irányból az elsõ rajzó lepkék. Az utódnemzedék lárvái június-júliusban fejlõdnek és táplálkozás közben kárt okoznak. Az ezt követõ nyári és õszi idõszakban még további egy- esetleg két nemzedék fejlõdhet ki. Az októberben és novemberben rajzó lepkék délre, a fõ elterjedési területre vándorolnak. Esély van arra, hogy a bábok egy része a talajban marad és áttelel. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy hazánkban adódhatnak olyan körülmények, amikor két, esetleg három nemzedék fejlõdik ki és talán az áttelelés is sikeres lehet.



Elõrejelzés, védekezés



A lepkék etológiájának ismerete alapján tudott, hogy a repülés az esti, alkonyati és éjszakai órákban zajlik, ezért lehetõség van fénycsapdák alkalmazásával a rajzás idõtartamának megállapítására és a rajzó egyedszám felmérésére. Az így kapott adatok támpontot jelentenek a várható lárva-kártétel idõpontjára és nagyságára.

A rovarokról ismert, hogy a nõivarú egyedek fajonként jellemzõ u.n. fajspecifikus illatanyagokat bocsátanak a levegõbe. Ezeket az illatokat érzékelõ hímek keresik fel a nõstényeket kopuláció céljából. Az ismeret úgy állítható az elõrejelzés szolgálatába, hogy kémiai úton azonosítják az illatanyagokat, azokat mesterségesen elõállítják és ragacsos csapdákba helyezve kiteszik a megvédendõ kultúrnövény állományába. Az illat szétterjed a levegõben és megtévesztõ, de markáns információt hordoz a hímek számára, ezért azok a csapdára repülnek és ott a ragacsos anyagba tapadva elpusztulnak. Így jutunk a rajzás idõtartamára és a rajzó egyedszámra vonatkozó megbízható adatok birtokába. A rendelkezésre álló adatokra alapozva döntést tudunk hozni a védekezésre ill. annak optimális idõpontban való elvégzésére vonatkozóan.

Az elõrejelzésre alapozott védekezésnél vegyük figyelembe a biológiai ellenségek (ragadozó poloskák) egyedszámot szabályozó jelenlétét. Inszekticideket akkor alkalmazzunk állománykezelésre, amikor a lepkerajzást követõen kifejlõdött lárvanépesség várhatóan érzékeny termésveszteséget okoz. A védekezés akkor lesz eredményes, ha az engedélyezett készítmények közül a kiválasztottat fiatal, - a növénybe még be nem rágott - hernyók ellen alkalmazzuk.



AZ AMERIKAI KUKORICABOGÁR (DIABROTICA VIRGIFERA, VIRGIFERA LeCONTE).



Az amerikai kukorica bogarat elõször Coloradó államban találták meg és írták le 1868-ban. Kártételére elõször 1909-ben figyeltek fel az amerikai kukorica övezetben. A rendszeres védekezéseket 1960-tól számítjuk, amelyek a kártételek megakadályozását célozták. A védekezések költsége jelenleg évente 1 milliárd dollárba kerül az USA-ban.

Az amerikai kukoricabogár lárváinak kártételét az európai kontinensen 1992-ben észlelték elõször Belgrád közelében. Hazánkban az elsõ imágót 1995-ben fogták. Azóta a terjedés fokozatosan együtt jár a területhódítással és az egyedszám növekedésével, ami sajnálatosan termésveszteség okozásához vezet. A hazai kukoricatermesztésünkre veszélyesnek tûnik a kártevõ várható felszaporodás esetén, ami védekezési kényszerrel jár együtt. Mindezekre figyelemmel a költségek növekedése a kukoricatermesztés biztonságát szolgáló ráfordítások növelését eredményezi.



A károsított növények köre



Az irodalmi adatok ismeretében és a hazai helyzet alakulásából adódóan fõ tápnövénye a kukorica. Leírások alapján azonban ismert az is, hogy esetenként a lucernát, a napraforgót és az egyes dísznövényeket is tápnövényként hasznosítja. A fûfélék közül megtalálható a tarackbúzán, tõtippanon, a muhar fajokon és a gabonafélék közül az árpán, búzán, valamint a rizsen. Az érési táplálkozást folytató imágók felkeresik a tökfélék és a szõrös disznóparéj virágait is.



A kártétel felismerése, a kárkép



A tápnövények alapján megállapítható, hogy a lárva és az imágó oligofág táplálkozású. A lárvák élettere a talaj, tápláléka a kukorica gyökérzete. A fiatal lárvák a kukorica vékonyabb gyökereit fogyasztják. Az idõsebb lárvák a pányvázó- vagy támasztó gyökereket teszik tönkre. A gyökérkártétel következménye, hogy a növények fejlõdésben visszamaradnak, esetleg elpusztulnak. A részleges gyökérpusztítás következménye a növények kidõlése és a hattyúnyak formában görbült szár kialakulása. Súlyos gyökérkártétel esetén a növények elpusztulnak. A gyökérkártétel következménye másodlagos gyökérképzõdés is lehet, amikor azok barnás-pirosas színnel tûnnek szembe és fogékonyak lesznek a talajból támadó kórokozókra.

Az imágók érési táplálkozásuk során megnyúlt, szabálytalan lyukakat rágnak a leveleken, amelyek kissé hasonlítanak a vetésfehérítõ bogarak kártételére. A bogarak a címervirágzatban a pollent fogyasztják és a csöveken a csuhélevelek alól kinyúló bibeszálakat. A bibeszálak nagy részét, vagy sok esetben azok mindegyikét elfogyasztják. Olyan eset is elõfordul, amikor berágnak a csuhélevelek alá. A bibekártétel következménye a megtermékenyítés elmaradása és ezért a hiányos magkötés következtében a csövek ablakosak lesznek.

A szerbiai adatok alapján ismert, hogy a termésveszteség 10-30%, de esetenként az 55%-ot is eléri. A legújabb információk már 70-80, sõt esetenként - védekezés hiányában - a 100%-ot is elérõ veszteségrõl tudósítanak.



Fejlõdésmenetének éves alakulása



Az amerikai kukoricabogárnak évente egy nemzedéke fejlõdik. A telet tojás állapotban vészeli át a talajban, a talaj felsõ 10-25 cm-es rétegében. Az áttelelt tojásokban az embriófejlõdés 11 oC talajhõmérséklet hatására indul meg , amit június-júliusban a lárvakelés követ. A lárvák tápláléka a kukorica gyökérzete, amelyet fejlõdésük 3 hetes idõtartama alatt egyedszámtól függõ mértékben károsítanak. A lárvakelés elhúzódó jellegû, emiatt június 10-augusztus 10-ig találkozhatunk gyökéren táplálkozó egyedekkel. A fejlõdést befejezett lárvák talajrögökbõl összeragasztott bábbölcsõt készítenek a talajban és abban bábozódnak. A bábok június 20.-augusztus 15. között találhatók a talajban. Az imágók elsõ jelentkezése július közepén várható és gyakorlatilag attól számítva október elejéig találkozhatunk velük a kukoricán. Az imágó élettartama 5-6 hét, amibõl a peterakás produktív szakasza 2-2,5 hét. Az intenzív peterakás idõszaka augusztus elejétõl szeptember 10-ig tart. Ez alatt az idõ alatt a megtermékenyített nõstény egyed 295-600 petét rak a talajba.

A faj melegkedvelõnek tekinthetõ, de aktivitásához szükséges a levegõ relatív páratartalma is. A hímek 23-25, a nõstények 25-27 oC-on folytatnak intenzív élettevékenységet. Vizsgálatokkal igazolták, hogy az öntözéses termesztés kedvez a faj egyedszám növekedésének.



Elõrejelzés, védekezés



A kukoricatermõ területek talajából õsszel és tavasszal talajszonda segítségével a sakktábla-minta módszernek megfelelõ elrendezésben mintákat veszünk 20 cm mélységig. A talajmintákat vízben szuszpendáljuk és magnézium-szulfát hozzáadásával biztosítjuk a tojások elválasztását az ásványi anyagoktól. A védekezésre azokon a területrészeken kell felkészülni, ahol a mintákból 5-nél több tojást tudunk kimutatni.

Az imágó egyedszám felmérésére 10x30 cm-es sárga színû, nem száradó ragasztóval bekent lapokat alkalmazunk, amelyekkel nyomon követhetjük a rajzó egyedek számát. Az imágók gyûjtésére eredményesen használhatók a hazánkban kifejlesztett szexferomon ragacsos lemezcsapdák. Az egyedszám megállapítása növény-egyed vizsgálatával is megoldható a kora reggeli és a késõ esti órákban, amikor azok a növényeken, a címeren és a bajuszokon táplálkoznak. A csemegekukorica termesztõk esetében már az egy növényen táplálkozó 1 imágó is veszélyes lehet.

Azokon a területeken, ahol a kártevõ már jelen van, célszerû regenerációra képes toleráns hibrideket termeszteni. Fontos az agrotechnikai szempontból meghatározott idõbeni vetés, a harmonikus trágyázás és a sorközök kultivátorozása. Gondoskodni kell a gazdanövények - elsõsorban a gyomnövények - irtásáról és a silókukorica korai betakarításáról. Kerüljük a kukorica monokultúrában való termesztését! A külföldi tapasztalatok arról számolnak be, hogy monokultúrás termesztés esetén a vetõmagcsávázástól is várható eredmény. Erre a célra a talajfertõtlenítõ szerek hatóanyagát használják az amerikai termesztõk. Eredményesek lehetnek az égetett gipszgranulátumokba felszívatott hatóanyagok, amelyek felszabadulása folyamatosnak tekinthetõ és így a lárvák táplálkozásának kezdetén még kielégítõ hatást adhat. A hatóanyag ilyen módon történõ retardációja természetesen akkor eredményez kielégítõ hatást, ha annak felszabadulása és gázosodása folyamatos. Ezt az egyenletes talajhõmérséklet és talajnedvesség biztosítja. Kisebb hatásfoka van a kultivátorral a sorközök talajába bedolgozott inszekticid granulátumoknak.

Az elmúlt évek hazai tapasztalatai bizonyítják a kártevõ veszélyes egyedszámú felszaporodását, ezért számolni kell a várhatóan egyre nagyobb területen szükséges védekezések elvégzésével. Elképzelhetõ az imágók elleni légi vagy hidastraktorral való védekezés is, aminek hatékonysága attól függ, hogy mennyire tudjuk szinkronba hozni a csúcsrajzással.

Dr. Kuroli Géza

Dr. Németh Lajos



1. táblázat: A kukorica védelme
A kukorica fejlõdésének fõbb szakaszai  
   
Javasolt védekezések a károsítók ellen Április Május

Június

Július

Augusztus

Szeptember

Október

Vetõmagcsávázás              
Vetés elõtti (presowing)
gyomirtás
             
Talajfertõtlenítés              
Vetés utáni, kelés elõtti
(preemergens) gyomirtás
             
Kukoricabarkó, fritlégy              
Gyomirtás állományban (posztemergens)              
Levéltetvek, atkák              
Amerikai kukoricabogár              
Bagolylepke              
Gyapottok bagolylepke,
kukoricamoly
             
Vadriasztás              
2. táblázat: A kukorica fejlõdési szakaszai, a kártevõk és a védekezések közötti kapcsolat
Vetõmag, talaj és a növény fejlettségi állapota Kártevõk

Kárképek

A védekezés lehetséges
idõpontja és módja
A védekezés optimális idõpontja
Vetõmag


Vetõmagot károsító
rovarlárvák

Védelem nélkül a felpuhult vetõmagba berághatnak a drótférgek. Vetõmag-forgalmazó, a vetõmag elõkészítése során csáváz. Vetõmag csávázása az elõkészítés folyamatában.

Talaj elõkészítése
vetésre





Talajlakó kártevõk
(drótférgek, pajorok)
(Agriotes spp,
Melo­lontha spp.)




Védelem nélkül a csíranövény magfölötti része átrágott (drótféreg), a gyökereket pajorok is fogyaszthatják. A növény levelei a csúcs felöl sárgulnak, elhalnak. 1. Talajfertõtlenítés, vetés elõtt a talajfelület kezelésével és a készítmény bedolgozásá­val. 2. Talajfertõtlenítés vetéssel egy idõben kombinált vetõgéppel. 1. Vetõágykészítés során vetés elõtt 3-4 lárva/m² esetén a gócokon. 2. Vetéssel egy menetben 1-2 lárva/m² esetén


Szög állapottól –
10 cm-es fejlettségig




Fritlégy
(Oscinella frit)




1. A levél csúcsa torzul, csavarodik, sodródik. 2. A levéllemez görbült, deformált, szakadozott. 3. Tenyészõcsúcs-pusztulás, oldalsarj-képzõdés. Tartósan hûvös, csapadékos tavasszal keléstõl –10 cm-es fejlettségig.



Tojásrakással és lárvakeléssel egy idõben.




Szög állapottól –
20 cm-es fejlettségig



Kukoricabarkó (Tanymecus dilaticollis)


1. Tenyészõcsúcs megrágás – növénypusztulás. 2. Levélkaréjozás. 3. Tarrágás.

Imágók rajzásakor inszektici­dekkel.



1. Kerüljük a tápnövény közelséget. 2. Imágók ellen, tojásrakás elõtt. Veszélyes egyedszám 3-4 imágó/m².
10 cm-es fejlettségi állapottól megtermékenyülésig







Amerikai kukoricabogár (Diabrotica vir­gi­fera virgifera)






1. Gyökerek rágása, elfogyasztása (lárva). 2. Hattyúnyak. 3.Levélrágás, virágpor fogyasztás (címer). 4. Bibeszálak (bajusz) rágása, hiányos megtermékenyülés. 5. Ablakos csõ. 1. Vetésváltás. 2. Talajfertõtlenítés a lárvák ellen vetés elõtt, vetéssel egy idõben, vagy sorközkezelés kombinált kultivátorral. 3. Állománykezelés hidas traktorral vagy repülõgéppel az imágó táplálkozásának idõtartama alatt. 1. A lárvakelés és a táplálkozás megkezdésekor érvényesüljön a toxikus hatás, a talajban. 2. A bogarakat tojásrakás elõtt pusztítsuk el.




10 cm-es fejlettségi állapottól a tenyészidõ egészében




Levéltetvek, atkák
(Rhopalosiphum padi, R. maidis, Sitobion avenae, Metopolophi­um dirhodum, Tetra­nichus urticae)
Levéltetû kolóniák a leveleken, levélhüvelyeken. Sárgulás, elhalás, mézharmat. Az atkák hatására sárgulnak, kifakulnak a leve­lek.

A tenyészidõ tavaszi és õszi periódusában, a levéltetû kolóniák kialakulásakor.



Tavasszal az elsõ berajzó szárnyas levéltetvek és azok utódainak megjelenésekor.



20 cm-es fejlettségi állapottól a csövek szemesedéséig








Bagolylepke fajok lárvái (hernyók) (pl. Sco­tia segetum, Autograp­ha gamma)






1. A fénykerülõ fajok lárvái talajszinten károsítják a kukorica szárát, a 20-40 cm-es növény elhal. A második nemzedék a már csövesedett kukorica tövét rágja. Szél hatására kidõlnek a növé­nyek. 2. A fénytûrõ fajok lárvái a leveleket karéjozzák. Fajoktól függõen: 1. Az elsõ nemzedék lárvái a 20-40 cm-es kukoricát tõben, vagy annak levélzetét károsítják. 2. A második nemzedék lárvái a szemesedésben lévõ kukorica szárát odvasítják talajszinten.

1. Tömeges lepkerajzás esetén gradáció várható. 2. Gyomos kukoricatáblákban tojásrakás és lárvakelés idején véde­kezünk. 3. A fénykerülõ fajok lárváinak ruderális területekrõl induló frontális betelepülésekor a táblaszél növényzetének kezdeti pusztulása­kor védekezünk.
Az elsõ címervirágzat megjelenésétõl betakarításig






Kukoricamoly (Ostrinia nubilalis)






1. Kisebb jelentõségû rágás a felsõ leveleken. 2. A hernyó a szár bélszövetében aknáz. Nedves idõjárás esetén másodlagos kórokozók is fellép­hetnek. 3. Szártörés, csõkárosítás. A tojásrakás címerhányás kezdetétõl a megtermékenyítés befejezõdéséig tart.





1. A kukorica szárát május 15-re meg kell semmisíteni. 2. Fény és szexferomon csapdával jelzett tömegrajzás, majd tojáscsomók gyakoriságának ellenõrzésekor a tojások és a kelõ lárvák ellen.

Megtermékenyülés, szemesedés, viaszérés



Gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armi­gera)


A csõvégen és a csuhélevelek alatt fogyasztják a szemeket.


A vándorlepke berajzása és tojásrakása virágzástól, csõképzõdéstõl viaszérésig várható. Különösen veszélyes csemegekukoricára. A szexferomon csapdával ellenõrzött csúcsrajzás és tojásrakás idején a tojások és fiatal L1 lárvák ellen.

2. táblázat: A kukorica fejlõdési szakaszai, a kártevõk és a védekezések közötti kapcsolat (folytatás)
Vetõmag, talaj és a növény fejlettségi állapota Kártevõk

Kárképek

A védekezés lehetséges
idõpontja és módja
A védekezés optimális idõpontja

A tenyészidõben bármikor, különösen éréskor


Mezei pocok (Microtus arvalis)


A termést károsítja



Gradációtól függõen, a tenyészidõben


Egyedszám növekedés folyamatában, ha betaposás után 100 m²- enként 2-2 lakott (kibontott) járatot találunk.
Csõkifejlõdéstõl
betakarításig


Ürge (Citellus citel­lus), hörcsög (Cricetus cricetus)

A szemeket fogyasztják és lemorzsolják.


Védelem alatt álló fajok. Gradációtól függõen, engedélyezheti a területileg illetékes Természetvédelmi Hivatal. Engedéllyel: 1. Kiöntés. 2. Csapdázás. 3 Gázosítás.
Vetéstõl betakarításig







Õz
(Capreolus capreo­lus),
gímszarvas
(Cer­vus elaphus),
eurázsiai vaddisznó
(Sus crofa)


1. Az elvetett kukoricát a sorokból kitúrja a vaddisznó. 2. A fejlõdésben lévõ növények leveleit legeli az õz és a szarvas. 3. A fejlõdõ és érõ csöveket fogyasztják és letörik. 1. Az elvetett kukoricaszemeket a vaddisznó erdõ közeli területeken kitúrja. 2. A levélzetet rágja az õz és a szarvas. 3. Tejes éréstõl betakarításig termést fogyaszt az õz a szarvas és a vaddisznó. Vetés és kelés, valamint termésképzõdés és betakarítás között a vadak távoltartásáról kell gondos­kodni: - riasztó lövésekkel (vadásztársaság tagjai), - vadriasztó szerekkel.

3. táblázat: A kukorica fejlõdési szakaszai, a kórokozók és a védekezések közötti kapcsolat
A betegség megjelenése

Betegség (kórokozó)

Tünetek

A kórokozó biológiája, terjedése és környezeti igénye Védekezés

Egész tenyészidõszakban






Kukorica csíkos mozaik vírus (Maize dwarf mosa­ic Potyvirus)




A levélen, levélhüvelyen és a csuhéjleveleken szaggatott világoszöld csíkosság látható a növények törpülnek, a csövek deformálódnak. A termé­kenyülés hiányos. A vírus levéltetvekkel terjed. A növény szövetnedvével könnyen átvihetõ. Áttelelésében a fenyércirok játszik fon­tos szerepet.


A levéltetvek és a gyomok – elsõsorban a fenyércirok – irtása. Ellenálló fajták termesztése.




Egész tenyészidõszakban







Kukorica fuzáriózis
(Fusarium fajok)






A fertõzött szembõl fejlõdõ csíranövények elpusztulnak. A kórokozók gyökér- és szártõ korhadást, valamint csõpenészedést okoznak.


A gombák a talajban, vagy a fertõzött vetõmagban telelnek át. Címerhányást követõ aszályos idõjárás a szárfuzáriózis, az érés idején hulló sok csapadék a csõfertõzés kialakulásának kedvez. Vetõmagcsávázás. Harmonikus tápanyagellátás, nem túl korai vetés, a fertõzött növényi maradványok alászántása.




Egész tenyészidõszakban








Golyvás üszög
(Ustilago maydis)







A növény minden föld feletti részén megjelenhetnek a különbözõ méretû golyvák. Ezek állománya kezdetben fehér, tömör, felületüket fényes hártya fedi. Késõbb fekete spóra­tömeggé esnek szét.

A gomba a talajba került golyvákban és fertõzött növényi maradványokban telel át. A fertõzés a légzõnyílásokon, illetve sebzéseken keresztül történik. Esõs, meleg idõjárás, jégesõ, rovarrágás (kukoricamoly, fritlégy) növeli a be­tegség gyakoriságát. A fertõzött növényi részek mély leforgatása. Ellenálló hibridek termesztése. Optimális tápanyagellátás; a túlzott nitrogéntrágyázás kedvez a betegség kialakulásának.




Csíranövény korban és a címerhányás után











Hamuszürke szárkorhadás és hervadás
(Macrophomina phaseolina)









A kelést követõen a gyökereken vizenyõs foltok jelennek meg, a fiatal kukorica elpusztul. A virágzás idején a növények hirtelen elszáradnak. Késõbb a kórokozó szártõ­korha­dást okoz. A felhasított beteg szárban az elpusztult szövetek között a gomba mákszemnyi, fekete kitartóképletei – mikro­szkle­róciumai – láthatók. A gomba sok növényfajt képes megfertõzni. A talajban mikro­szkleróciumaival marad fenn. A fertõzés kialakulásához a meleg, száraz idõjárás kedvez.








Rezisztens hibridek termesztése, vetõmagcsávázás.











3. táblázat: A kukorica fejlõdési szakaszai, a kórokozók és a védekezések közötti kapcsolat (folytatás)
A betegség megjelenése

Betegség (kórokozó)

Tünetek

A kórokozó biológiája, terjedése és környezeti igénye Védekezés

Csíranövény korban és csõképzõdéstõl











Nigrospórás szárazkorhadás
(Nigrospora oryzae)










A korhadt csövek hosz­szanti irányban széttöredeznek, lecsüngenek, leszakadnak a szárról. A szemek kihullanak. A csövön a szemek között laza, fekete micéliumszö­vedék jelenik meg. A fertõzött szemek ráncosak, töppedtek. A beteg szemeket elvetve csírapsz­tu­lás következik be. A gomba szártõ­korhadást okozhat.

A kórokozó a vetõmagban, vagy fertõzött növényi maradványokban telel át. Az érés idején a nedves, mérsékelten meleg idõjárás kedvez a betegség kialakulásának.







Csávázással a csírakori betegség megelõzhetõ. A növényi maradványok mély alászántása, ellenálló hibridek termesztése csökkenti a betegség által okozott veszteséget.








Nyár végén




Kukoricarozsda
(Puccinia sorghi)



A leveleken barna, majd késõbb fekete színû kissé megnyúlt telepek képzõdnek, melyek felett a bõrszövet felszakad. A gomba a talajban, növényi maradványokban telel. A fertõzéshez a mérsékelten meleg, nedves idõjárás kedvez.

Ellenálló hibridek termesztése, a fertõzött növényi maradványok mély alászántása.


A tenyészidõszak közepétõl




Szemfoltosság
(Kabatiella zeae)



A leveleken, a levélhüvelyen kerekded 1-2 mm átmérõjû foltok jelennek meg. A folt szegélye barna, közepe világos. A gomba növényi maradványokban telel át. Hõoptimuma 24 °C. A betegség kialakulásához magas páratartalom szük­séges. Ellenálló hibridek termesztése, a fertõzött növénymaradványok mély leszántása.


A tenyészidõszak közepétõl















A kukorica helminto­spóriumos betegségei
(Bipolaris zeicola,
Exserohilum turcicum)













A B. zeicola július végétõl fertõzi a levelet és a csövet. A levélfoltok barnák, megnyúltak, 1-2 cm átmérõjûek. A fertõzött csövön a szemek felületén és a szemsorok között fekete penészbevonat van. A beteg szemek feketék, a belõlük fejlõdõ csíranövény elpusztul. Az E. turcicum csak a levelet és a csuhélevelet fertõzi, 10-15 cm hosszú, orsó alakú olajzöld, majd megbarnuló foltokat okoz. Mindkét kórokozó fertõzéséhez magas páratartalom szükséges. A B. zeicola a hûvös, mérsékelten meleg, az E. tur­cicum a meleg idõjárást kedveli.











Ellenálló hibridek nemesítése, egészséges, csávázott vetõmag használata, a beteg növényi részek leszántása.












Címerhányás után







Rostosüszög
(Sorosporium holcisorghi)





A tünetek a csövön és a címeren láthatók. A fertõzött növényi részeken a rostok között fekete spóratömeg látható. A csövek rövidek, zömökek, a spóratömeget a csuhélevelek sokáig borítják. Az üszögspórák a talajban több évig megõrzik életképességüket. A vontatott csírázás, a meleg nedves talaj kedvez a betegség kialakulásának.



Ellenálló hibridek termesztése, idõben elvégzett vetés, vetõmag- csávázás.