MENÜ

ALMA ÉS KÖRTE VARASODÁSA

Oldalszám:
2013.02.19.
A venturiás varasodás az alma és a körte egész évi védelmét alapvetõen meghatározza. A fajták érzékenysége között nagy különbség van. Varasodásra fogékony a Jonathan, Starking, Golden Delicious, Cox narancs renett, McIntosh és a Kovauguszt. A Golden Deliciosus keresztezésével nemesített Charden és a Smoothee lényegesen kevésbé fogékony mint az alapfajta. A Goldstar, Freedom, Lena, Prima, Rajka, Rubinola, Topaz és a Németországban nemesített, elsõsorban ipari feldolgozásra alkalmas „RE” fajták mint a Reanda, Reglindis, Releika, Relinda, Remo, Renora, Resi, Rewena varasodás rezisztens alma fajták. A varasodásra való fogékonyság miatt néhány régi fajta, mint az Arabitka, Avranchesi jó Lujza, Liegel vajkörte, Erdei vajkörte és a Napóleon vajkörte a termesztésbõl már kiszorult. A termesztett körtefajták közül varasodásra fogékony a Hardenpont téli vajkörte, Diel vajkörte, Téli esperes, Nyári Kálmán és a Vilmos körte. Közepesen fogékony az Aromata de Bistrica, a Bosc kobakja, Pap körte, Serres Olivér, Mirandino rosso és a Tongre.
A levelek fertõzõdése kezdetben csak átesõ fényben látható, áttetszõ kör alakú foltként. Késõbb az almánál elsõsorban a levél színén, körténél inkább a levél fonákán zöldesfekete, bársonyos foltok jelennek meg. A körte fiatal, még zöld hajtásai is fertõzõdnek, kisebb, nagyobb zöldesbarna, majd szürke, fekete, bársonyos felületû foltok keletkeznek. A növekedés, majd a fásodás során a vesszõk fertõzött felülete, hólyagszerûen kiemelkedik, késõbb megrepedezik, varas seb keletkezik.

Alma és körte esetében nagy gazdasági kárt okoz a fakadó bimbók és a virágok fertõzõdése. Az almatermésûekre jellemzõ alsó állású magház miatt a pirosbimbós állapotban történõ fertõzés nyomai olyan mértékben parásítják a fejlõdõ termést, hogy a kötõdés ellenére a gyümölcs nem tud kifejlõdni, megrepedezve lehullik.

A körte ültetvényekben a varasodás elleni védekezés sokkal nagyobb gondot okoz, mint az almásokban. A különbség okát a két rokon kórokozó életmódjában való eltérésben kell keresni. Míg az almavarasodás kórokozója (Venturia inaequalis) csak a fertõzötten lehullott levelekben telel át, addig a körtevarasodást okozó Venturia pirina a levélben ivaros termõtesttel (peritéciummal), a varas vesszõkben vegetatív tenyésztesttel (micéliummal) is áttelel. Tavasszal a levélben képzõdõ ivaros aszkospóra mellett a vesszõkön ivartalan spórákat, konídiumokat fejleszt. A konídiumos fertõzés tavasszal megelõzheti az aszkospórás fertõzést. Veszélyét fokozza, hogy a konídiumok képzõdése késõ õszig, a fagyok beálltáig folyamatosan tart, amig az aszkospórás fertõzés a termõtestek kiürülése után megszûnik.

Kora tavasszal a nyugalmi idõszakban az olajos (DNOC-, gyümölcsfaolaj-, vazelinolaj- tartalmú) lemosó permetezés egy ideig megállítja a konídiumok képzõdését, de késõbb, fakadás után ezeket már nem használhatjuk. A környezetre káros, piros jelzésû DNOC készítmény használatát a körte ültetvényben, csak a körtelevélbolha nagymértékû elszaporodása indokolhatja. A varasodás ellen a zöld jelzésû, vazelinolaj tartalmú készítmények is hatásosak. Zöldbimbós fenológiai állapottól kezdve az alma és a körte nemcsak a fertõzésre rendkívül fogékony, de a növényvédõszerekre is fokozottan érzékeny. Ezért csak szerves hatóanyagú gombaölõ készítményekkel permetezzünk, és ne használjunk réztartalmú fungicideket.

A nyár elején, a termés intenzív növekedésének idõpontjában kialakult fertõzés következményeként nagy felületû foltok képzõdnek. Mivel a fertõzött szövetek az egészséges részek növekedésének ütemét nem tudják követni, a termés erõsen deformálódik, a folt esetenként megrepedezik, és ez másodlagosan fertõzõ szervezetek számára is kaput nyit. Ezek a termések nyár közepére lehullanak. A késõbbi fertõzések hatására a termés felületén kisebb nekrotikus foltok keletkeznek. A hajtásokon megjelenõ foltok kezdetben halványzöld, késõbb - a micélium epidermisz alatti terjedésébõl adódóan - a foltok felszíne megduzzad. A következõ évben, években ezek a dudorodások felrepedeznek és így alakul ki a jellemzõ varas vesszõ és ág. A konídium-képzõdés az alma hajtásain, vesszõin, ágain ritka, de a varas körtevesszõkön, ágakon folyamatosan, késõ õszig tarthat. A venturiás varasodás szüret elõtt különösen nagy veszélyt jelenthet, mert az ekkor bekövetkezett gyümölcs-fertõzés tünetei gyakran csak a tárolás idején jelentkeznek. Ezért, ahol ez megoldható, feltétlenül érdemes az érzékeny fajtákat - az egész gyümölcsösre kiterjedõ permetezések befejezése után - külön menetben végzett permetezésekkel védeni. A venturiás varasodás fertõzési veszélye a nyár második felében, õsz elején ismét emelkedik. Ezért a szüretet megelõzõen az élelmezés egészségügyi elõírásokat szigorúan betartva védekezni kell. A kaptán hatóanyagú készítményeknek gyümölcsös permetezése esetén 10 napos az élelmezés-egészségügyi várakozási ideje.

Szüret után sem szabad elhanyagolni a gyümölcsöst. Az alma venturiás varasodás kórokozója csak a fertõzött levelekben telel át, ezért hatásos védekezés az õszi lombfertõtlenítés. Annak ellenére, hogy a varasodás kórokozója a varas vesszõkben is áttelel, és tavasszal ez a fertõzés egyik forrása lehet, a fertõzési veszély csökkentése céljából nagyon fontos az õsszel fertõzötten lehullott levelekben képzõdõ áttelelõ alak fejlõdését megakadályozni.

Házikertekben a levelek összegyûjtésével és elégetésével a kórokozó ivaros alakjának áttelelése megakadályozható. Nagyobb méretû, árútermelõ gyümölcsösökben azonban a levelek összegyûjtése és megsemmisítése lehetetlen, ezért ezt is vegyszerrel kell elvégezni.

A lombhullás idõpontjában, mély hatású, benomil-hatóanyagú készítménnyel a még fán lévõ és a már lehullott lombot lemosásszerûen kell megpermetezni. Lombhullás után a már földön fekvõ leveleket DNOC- hatóanyagú készítménnyel fertõtleníthetjük.

Az õszi rezes-lemosó permetezést korábban csak a rákosodást okozó gombabetegségek és a szüretkor keletkezett sebeket fertõzõ taplógombák indokolták. Nagyobb jelentõsége van mióta az almatermésû gyümölcsfajokat fertõzõ, tûzelhalás betegséget okozó Erwinia amylovora baktérium hazánkban is elõfordul. A kórokozó gombák áttelelésének, fertõzésének valószínûségét lényegesen csökkenti a rézoxiklorid. A baktérium elleni jó hatása miatt azonban elsõsorban a rézszulfát- és rézhidroxid- hatóanyagú készítményekkel végzett, õszi lemosó permetezést ajánljuk.

Dr. Véghelyi Klára