MENÜ

Csonthéjas gyümölcsfák növényvédelmi elõrejelzése

Oldalszám:
2013.02.19.
A tavaszi hóolvadás után a gyümölcsösökben elõ kell készíteni a fákat a vegetációs idõszakra. Növényvédelmi szempontból, az egyik feladat az õsszel lehullott lombozat összegyûjtése és megsemmisítése. A kéreg alatt telelõ károsítók pusztításához, kéregkaparást végezhetünk. A csonthéjasok metszésének idõzítése, azért igényel odafigyelést, mert a gutaütés betegségéért, részben felelõs baktérium, a nyugalmi idõszakban fertõz. Ezért a metszést a tavaszi felmelegedés után, és a metszõolló fertõtlenítésével végezzük. A rágcsálók, és a vadak, vagy az idõjárás okozta sebek felületét tisztítsuk meg, kaparjuk ki a mézgafolyást és szennyezõdéseket, -folyamatosan fertõtlenített eszközökkel- és kezeljük a fákat sebfertõtlenítõ szerekkel. A kora tavaszi elsõ permetezés az áttelelõ károsítók elleni védelmet szolgálja, réztartalmú készítményekkel.
Az õszibarackfák egyik súlyos betegsége, a tafrinás levélsodródás ellen is ezzel a permetezéssel kezdjük meg a védekezést. Ez a betegség Magyarországon általánosan elõfordul és évjáratoktól függõen járványos méreteket ölthet. A gomba a vesszõkön, telel át, és már 4 ˚C felett fertõz. A terjedéséhez, fõleg a rügyfakadáskor, csapadékos, párás, harmatos idõre van szükség. A tavaszi fertõzésre március második felétõl számíthatunk és a sziromhullásig folyamatos fertõzések alakulhatnak ki a hûvösebb tavaszon. A tünetek a levélen okozzák a legszembetûnõbb változásokat. A megnagyobbodás mellett a levél torzul, sárgul, pirosodik és a felszínen deres bevonat látszik. A védekezéseket terméskötõdésig végezzük, de figyelembe kell venni az õszibarack rézérzékenységét is. Rügypattanásig a réztartalmú szereket használhatjuk. Ma már kaphatók olyan speciális réztartalmú szerek, amelyek bimbós állapotban is használhatók eredményesen, a lombozat megkímélésével.

A kajszibarackfákon jelentõs lombhullást okozhat, az apiognomóniás levélfoltosság. A lehullott leveleken áttelelõ károsító a lombfakadás után fertõz, ha ebben az idõszakban intenzív esõzés zajlik. A levelek fonákán megtelepedõ spórák elsõ tünetei júniusban jelennek meg. A levelek csúcsi részén, vagy elszórtan, vörösbarna, szürke, majd száradó foltok alakulnak ki, néha sárga udvarral, amelyek belsejében a fekete pontszerû peritéciumok látszanak. A levelek kanalasodás után lehullanak, ezzel terméskiesést okoznak. Mivel a fertõzési forrás a lehullott lombozat, ezért ennek elásásával, vagy megsemmisítésével kezdhetjük a védekezést. A sziromhullás után el kell kezdeni, és tíznaponként ismételni, június közepéig a lombozat permetezését, amely az aszkospórák ellen irányul. A kajszibarack védelmét alapjaiban ez a kórokozó határozza meg.

Az õszi és kajszibarack fák kártevõi között jelentõs a barackmoly és a keleti gyümölcsmoly. Mindkét károsító lárva alakban telel át, rágott kamrákban, vagy védett helyen. A tavasszal elõjövõ barackmoly lárvák a rügyeket, majd a hajtásokat odvasítják, míg a késõbbi lárvanemzedékek a gyümölcshúsba egyesével rágnak be. A keleti gyümölcsmoly kártétele csak annyiban különbözik, hogy lárvái csoportosan károsítják a termést és a csonthéjig rágnak. A védekezést a kora tavaszi lemosó permetezéssel kezdve, gyéríthetjük a telelõ lárvákat. Mindkét kártevõ, minden nemzedékének imágórajzását szexferomon csapdákkal jelezhetjük elõre. Az elsõ rajzás májusban várható. A tömeges rajzás után, 14 - 20 nap múlva megjelennek a lárvák A védekezést mindig a lárvakelés idõszakára kell idõzítenünk.

Fõleg a cseresznye, de kisebb mértékben a meggyültetvényekben is károsít a cseresznyelégy. A kártevõ a talajban telel báb alakban, majd április közepétõl jelennek meg az elsõ imágók. A kártevõ megjelenésének elõrejelzésére a sárga fluoreszcensz színû színcsapda használható. A rajzáskezdetet követõ 1-2 napon belül meg kell kezdeni a védekezést és elhúzódó rajzás esetén meg kell ismételni. Veszélyes kártevõi ennek a kultúrának is a levéltetvek. Szívogatásuk nyomán, a hajtások és a levelek növekedése csökken, torzulnak, vírusokat terjeszthetnek a beteg növényekrõl az egészségesekre. Az általuk kibocsátott mézharmat beszennyezi a gyümölcsöt is, és megtelepedhet rajta a korompenész. Betelepedésük elõrejelzésére a sárga színcsapda használható. Tavasszal, ha a hajtások 10-15%-án kis kolóniák találhatók, és az idõjárás kedvezõ számukra haladéktalanul védekezni kell. Fokozott figyelmet érdemlõ betegség a csonthéjasok moníliás betegsége, amely az utóbbi években többször is súlyos megbetegedést okozott fõleg meggyen, de kisebb mértékben más csonthéjas kultúrákban is. A kórokozó rákos sebeken és a lehullott fertõzött gyümölcsökbõl kialakuló ún. gyümölcsmúmiákon telel át. Hûvös, párás, csapadékos virágzáskori idõjárásnál kell számítanunk a betegség fellépésére. Védekezés nélkül ilyenkor néhány napon belül megjelennek a jól ismert tünetek: a virágok és a fiatal hajtások lankadnak, majd barnulnak, és szürke penészgyep jelenhet meg rajtuk. Végül a fertõzött részek elszáradnak. A betegség ellen megelõzõ védekezés szükséges a fehérbimbós, virágzás és virágzás végi idõszakban.

A szilva fontos kártevõje a szilvamoly. A kártevõ 3 nemzedékes és kifejlett lárva alakban telel át. A tavaszi rajzás általában április végén, május elején kezdõdik, majd a nyári nemzedékek rajzása gyakran összefolyik. A lepkék rajzáskövetésére feromoncsapdát használjunk. A védekezést a tömeges lárvakelés idejére kell idõzítenünk, amely a rajzáscsúcsot követõ 7-10 nap múlva következik be. A kártevõ lárvái a mag körüli gyümölcshúst rágják ki. Szintén a termést károsítja a fekete és a sárga szilvadarázs lárvája. A kártevõnek a lárvája telel át, évente 1 nemzedéke fejlõdik ki. A lárva táplálkozása során a fejlõdõ magkezdeményt rágja ki. Rajzása április közepe-vége idõszakban kezdõdik. Az imágók elõrejelzésére a fehér színû ragacsos színcsapda használható. A tömeges lárvakelés a rajzáskezdettõl számított 2-(3) hét múlva várható, ekkorra kell idõzíteni a védekezést ellenük. Több más kultúrához hasonlóan a szilvát is károsítják a levéltetvek. A szívogatással okozott közvetlen kártételük mellet súlyosabb közvetett kár, hogy terjesztik a különbözõ vírusos betegségeket is. Elõrejelzésükre a sárga ragacsos színcsapda használható. Védekezni akkor szükséges, ha a hajtások 10-20%-án megjelentek az elsõ egyedek, vagy 1-5%án már kis kolóniák alakultak ki. A szilva betegségei közül az egyik legnagyobb jelentõségû a szilvalevél vörösfoltossága. A kórokozó a fertõzött és a talajfelszínen maradt leveleken telel át és tavasszal csapadékos idõjárást követõen indul meg a spóraszóródása. A fertõzésnek és a betegség kialakulásának a csapadékos idõjárás és a 18-22oC hõmérséklet a legkedvezõbb. A betegségre a levelek kb. 40 napos korukig a legfogékonyabbak, ezért a betegségnek kedvezõ körülmények esetén preventíven védekezzünk ellene.