MENÜ

Gyommagkészlet a „láthatatlan” gyomosító tényezõ

Oldalszám:
2013.02.19.
A talajok gyomosító képességét jelentõsen befolyásolja azok gyommagtartalma, amely a nemzetközi és hazai kutatók szerint leggyakrabban 16 000-240 000 db között változik a talaj felsõ 20 cm-es rétegében m2 -ként. A 20 cm-es tartomány hazánkban a mûvelési zónát is jelenti a legtöbb esetben. Az eltérõ talajmûvelési rendszerek különbözõ hatással vannak a gyomflórára, ezzel együtt a gyommagkészletre és a magvak elhelyezkedésére. A forgatásra alapozott mûvelési rendszerek gyomkorlátozó hatása a legmarkánsabb, az egynyári gyomok mellett az évelõk fékentartására is alkalmas.
A szántás számtalan elõnye mellett azonban nem szabad megfeledkezni szakszerûtlen, sablonszerû használatának negatív hatásairól sem (eketalp, szervesanyag és talajélet aktivitás csökkenés). Megfelelõ vetésváltással lehetõség nyílik a talajmûvelési eljárások és a mûvelés mélységének változtatására, miközben a gyomok felszaporodása és egyes fajok dominánssá válása is megakadályozható. A szántás a gyomgyérítõ hatásánál fogva a talajokban elfekvõ gyommagvak mennyiségét is csökkenti és azok jelentõs része az alsóbb rétegekbe kerül, ahonnan nem képes kikelni. A magvak egy része így elveszti csírázóképességét, ezért hasznos tanács, a szántást követõ évben vagy években (talajállapottól és a termesztett növényi összetételtõl függõen) a forgatás elkerülése, különösen ha az azonos mélységû. Ily módon a talajok gyommagkészletét jelentõsen csökkenthetjük, ami évente az 50 %-ot is elérheti megfelelõ gyomszabályozás és a gyomok maghozásának megakadályozása mellett. Napjaink talajmûvelésében egyre jelentõsebb szerep jut a különbözõ talajmûvelõ eszközökre alapozott (lazító, kultivátor, tárcsa, talajmaró stb.), csökkentett rendszerek alkalmazásának, amely kisebb talajmûvelés költségekkel jár, és a talaj állapota valamint biológiai aktivitása is kedvezõen változtatható. Azonban sikeres alkalmazásuk korlátja lehet az erõs gyomborítottság és az évelõ tarackos gyomok nagy aránya. A gyommagvak túlnyomó része a talajfelszín közelébõl (1-5 cm) csírázik. A forgatást mellõzõ mûvelés során a talajban lévõ gyommagvak nagyobb része található ebben a zónában, ami nagyobb arányú gyomkelést eredményez mindamellett, hogy a szakirodalmak szerint egy évben a magvak csupán 10 % - a kel ki. Ezért a csökkentett mûvelési rendszerek elõnyei elsõsorban jó kultúrállapotú talajokon mutatkoznak meg. Az erõsen gyomos, vagy tömör réteget tartalmazó szántóföldeken ezen technológiák alkalmazása elõtt a talaj állapotát mélyebb forgatásos (szántás), vagy forgatás nélküli (lazítás) mûveléssel, valamint megfelelõ termesztett növény választással célszerû javítani. A leginkább csökkentett mûvelési rendszer a direktvetés, melynek alkalmazása során a talajfelszín mindössze 10 %-át bolygatjuk. A kipergésük után a talajfelszínen maradó magvak életképessége rohamosan csökken az erõsebb kitettség miatt, ami a direktvetés részleges elõnyét is jelenthetné, hiszen a csoroszlyák talajbolygató hatása igen csekély. Azonban a növényvédelmi munkák és a betakarítás során a felszínre hulló magvak nagy része a taposásnak köszönhetõen (ha nincs a sorok között elegendõ növény maradvány) a talajba süllyed, ahol kedvezõbb körülményeket talál a csírázáshoz.

A talajmûvelési rendszerek kialakítása során kerülni kell a sablonosságot, olyan mûvelési eljárásokat kell alkalmazni, amelyek a termesztett növény igényeit kielégítik, nem pusztítják a talaj szerkezetét és a gyomnövények felszaporodását is korlátozzák. Mindezek megvalósításában nagy segítséget jelenthet a megfelelõ növényi sorrend kialakítás, hiszen az egyes kultúrnövénycsoportoknak más a jellemzõ gyomflórája, így a gyomszabályozás során szélesebb gyomspektrum fogható át.



Dr. Percze Attila