MENÜ

A malactakarmányozás aktuális kérdései

Oldalszám:
2013.02.19.
Ebben a cikkemben a malacok takarmányozásának aktuális kérdéseivel szeretnék foglalkozni a születéstõl a választásig. Sajnos erre az idõszakra vonatkozóan a telepek nagy részében nem nõttek a fajlagos mutatók az elmúlt években. Mindez azért sajnálatos tény, mert a sertés felvásárlói árak jelentõsen csökkentek, ugyanakkor a gyógyszer-felhasználási költségek és a felhasznált takarmányok árai nõttek. Ezen problémakör okairól szeretném bõvebben kifejteni a véleményemet.
Az utóbbi években nagyon sok telepen genetikai cserét, állományfrissítést és rekonstrukciót hajtottak végre, amely alapján jogosan várhatnánk el a termelési eredmények hatékonyságának növekedését. A fõ problémát az állategészségügyi státusz általános romlása, másrészt a stresszorok megszaporodása jelenti. Az állategészségügyi státusz romlása alatt azt értem, hogy megjelentek olyan összetett és komplex betegségek (cirko, illeitis stb.), amellyel szemben nem lehet egy hagyományos gyógyszerrel védekezni. Ezen vírusbetegségek ellen csak a környezeti tényezõk optimálissá tételével lehet védekezni. Ez felveti annak szükségét hogy együtt és összhangban dolgozzon az állattartó telep tulajdonosa, az ottani szakembergárda, az állatorvos és a takarmányos. A tulajdonosnak kell döntenie az épületi és tartástechnológiai beruházások szükségességérõl és mértékérõl, a telepi szakembergárda feladata hogy a technológiát a legjobb hatásfokon mûködtessék, és hogy az emberi tényezõket optimalizálják. Az állatorvos feladata az hogy megkeresse és kidolgozza a leghatékonyabb és leggazdaságosabb gyógyszerezési programot a telepen, míg a takarmányosnak a külsõ gazdasági tényezõk figyelembe vételével olyan tápot kell szállítania a telepre, amely a maximális eredmények kihasználását teszi lehetõvé. Sajnos a külsõ tényezõk is sokat romlottak. Míg tavaly a sertés felvásárlási árak száguldottak, ma éppen csak az önköltségre elegendõek. A magas árak a termelõket az állomány felszaporítására és a minnél gyorsabb és nagyobbszámú hízósertés kibocsájtásra ösztönözték. Míg a jelenlegi piaci helyzet az önköltség visszaszorítására ösztönöz.

Ameddig a malac eléri a 20-25kg-os súlyt, számtalan problémával kell megküzdenie ugyanúgy mint a tulajdonosának. Viszont a jó hír az, hogy mindkét félnek ugyanaz az érdeke - minnél gyorsabban, minnél egészségesebben minnél nagyobb súlyt elérni. A takarmányos ehhez a medikált malactápot adja (egy, kettõ vagy három fázisú), amelybõl a malacnak minnél elõbb minnél többet el kell fogyasztania. „Sajnos” az elsõ idõszakban a koca alatt a prestarterek konkurenciája a kocatej, amit a malac érthetõen preferál. A termelt tej mennyisége szorosan összefügg az alkalmazott fajtával. Azon telepeken ahol a kocaállomány genetikájában a nagy fehér génhányad magas, gyakran olyan problémával küszködnek, hogy a malacok csak késõn állnak át a szilárd takarmány fogyasztására. Éppen ezen okok miatt kell a malactápoknak jó ízünek és kellemes illatúnak lennie.

A prestarterrel szemben az alábbi követelményeket támasztjuk:

  • Legyen a malac számára könnyen felvehetõ (2-3mm-es granulátum vagy morzsa), ízletes és illatos készítmény (különbözõ aromák, ízanyagok)

  • Legyen könnyen kezelhetõ, boltozódás és tapadásmentes

  • A beltartalmi paraméterek tekintetében maximálisan elégítse ki a malac igényeit

  • Tartalmazza az állat létfenntartásához és fejlõdéséhez szükséges táplálóanyagokat (tejfrakció, szénhidrát, zsír, vitamin, stb.)

  • Gátolja meg az esetleges emésztési problémákat (savanyítók, enzimek, feltárt gabonák), és elõzze meg az emésztõrendszeri betegségek kialakulását (gyógyszerek preventív célra való bekeverése)


  • Az állat igényeit egy magas szintrõl induló és aránylag gyorsan csökkenõ görbével tudnánk jellemezni. Kérdés hogy a táp beltartalmi szintjét éppen mely életnap igényéhez alakítsák. Ezen elvbõl kiindulva célszerûbb lenne minnéltöbb fázist alkalmazni, aminek viszont gyakorlati hátrányai vannak. Egyrészt munkaszervezési és készletgazdálkodási, másrészt élettani gátjai (takarmányváltások) vannak a 2-3-nál több fázis alkalmazásának.

    A malacok takarmányozása szempontjából az elsõ hónapot 3 részre oszthatjuk.

    0-10.nap közötti idõszak: a malac ebben az idõszakban nem vagy csak egészen minimális mennyiségû malactápszert fogyaszt, és ha az állatok elé is van téve a takarmány, a pazarlás nagy mértékû.

    10-20.nap közötti idõszak. az állatok elõtt ebben az idõszakban mindenképp legyen jelen szilárd takarmány, bár a fogyasztás csekély, és a szóródás nagy. Sokan ajánlják ebben az idõszakban a kétfázisú prestarter elsõ fázisát, amely magas ára miatt még a magas beltartalmi paraméterei és a jobb eredmények ellenére sem mindenhol használatosak (hiszen jogosan mondja a termelõ hogy minek költsek annyit a malacaim testtömeg-gyarapodásának maximalizálására, amikor a késõbbi fázisokban nem tudom biztosítani azokat a feltételeket hogy ezen tulajdonságát az állat végig maximálisan kihasználja).

    20-28.nap közötti idõszak: ekkor a malacok már mérhetõ mennyiséget fogyasztanak vagy az egyfázisú prestarterbõl, vagy a kétfázisú tápsor második fázisából. Szakmai berkekben úgy mondják hogy a malacot akkor lehet leválasztani, ha legalább annyi szilárd takarmányt fogyaszt, amely fedezi a létfenntartó takarmányhányadát.

    A legújabb kutatások arra hajlanak, hogy a fiatal malac részére biztosított túlzott fehérjebevitel a gyors és rossz hatékonyságú bomlás miatt ugyanolyan káros lehet mint az alacsony szint. A jelenlegi korszerû egyfázisú prestarterek fehérjetartalma nem haladja meg a 20%-ot. A magas aminosav szinteket szintetikus aminosavakkal oldják meg, amellyel tökéletesen helyettesíthetõ az állati vagy növényi fehérje egy része.

    A receptúrák készítõinek a következõ feltételeknek kell megfelelniük amikor egyfázisú prestartert állítanak össze:

    Az egyfázisú prestarter készítményekkel szemben támasztott követelmények
    MEsertés min. 14,4 MJ/kg    
    Nyers fehérje: min. 19,0% max. 20,5%
    Lizin: min. 1,40%    
    Metionin: min. 0,50%    
    Met+cisztin: min. 0,90%    
    Treonin: min. 1,00%    
    Triptofán: min. 0,25%    
    Nyers rost:     max. 3,0%
    Nyers zsír: min. 4,00% max. 10,0%

    Egy kiváló prestarter akár 60 különbözõ alapanyaggal is készülhet. Az alapanyagok kiválasztásánál a legfontosabb szempont a minõség, és csak másodlagos az ár. Egy ilyen készítményt nem az ára, hanem a haszna limitál. Az energia és a zsírtartalom szorosan összefügg, mivel az energia bevitel 50%-a zsírból származik. Ezt kétféle módon tudjuk megoldani, vagy növényi olajok használatával (leggyakrabban full fat szójababbal vagy más növényi zsiradékkal), vagy állati zsiradékokkal (zsírporok), vagy a kettõ kombinációjával. Az energiatartalom növelésének másik lehetõsége a szénhidrátokban rejlik, ezt legnagyobb mértékben a gabonákkal visszük be az állati szervezetbe. A másik kiváló szénhidrátforrás a cukor, amely növeli az energiatartalmat, és javítja az ízhatást, emiatt a prestarterekben elõszeretettel alkalmazzák. A következõ fontos alkotóelem a különbözõ tejkészítmények, amelyek lehetnek teljes tejporok, sovány illetve zsíros savóporok. Céljuk az ízhatás mellett a malac tökéletesebb emésztését elõsegíteni mesterségesen bejuttatott tej alkotórészekkel, ezáltal téve zökkenõmentesebbé és gyorsabbá az átállást. A fehérjetartalmat kétféle alapanyagtörzsbõl tudjuk bevinni az állati szervezetbe, a növényi illetve az állati fehérjék révén. Mára az állati fehérje fogalma leegyszerûsödött a hallisztre, míg a növényi fehérjék kizárólag a szójadarára szorítkoznak. A szükséges aminosav szintek biztosítása miatt a receptúrák készítõi szintetikus aminosavakat is használnak a fehérjehordozók mellett.

    A prestarter készítmények még mindig egy kicsit misztikus, megfoghatatlan fogalmak, amely a takarmányos cégek „boszorkánykonyhájában készül”. Remélem hogy egy kicsit sikerült leomlasztanom a falakat, és sikerült érdekes dolgokat közölnöm az olvasókkal.

    Muzsek András