Tejelő szarvasmarhafajták

Napjaink legjelentősebb tejelő szarvasmarhafajtái a következők: a holstein-fríz, a jersey, az ayrshire, a brown swiss.

Holstein-fríz fajta



Tejelõ típusú lapálymarha Európa Északi és Keleti tengermelléki területeinek legelõin alakult ki. Egyes írásos feljegyzések szerint Közép-Európából a Rajna folyót átlépve két törzs vándorolt be erre a területre Krisztus születése idején. Ezek a törzsek vadászati és halászati tudásuk mellett hozták magukkal az igen jó marháikat is. A tengerpart közelsége, az éghajlat, a kiváló takarmány tette lehetővé, hogy ezen a területen alakuljon ki a lapály fajtacsoport, melynek feketetarka, vöröstarka és egy színű vörös változata ismert. A három változat közül a legjelentőbb a feketetarka volt.



A holstein fajta története a XIX. század közepén kezdődött, amikor egy amerikai tenyésztő érdeklődésének középpontjába került az általa rajongásig elismert Hollandiából importált tehén tejelő tulajdonsága. A Massachusetts állambeli kereskedő, W.W. Chenery Európából szállított rendszeresen árut, a hosszú hajóút miatt élő tehénnel oldotta meg a legénység friss tejjel való ellátását, és azt tapasztalta, hogy a feketetarka holland tehenek tejtermelése lényegesen jobb, mint a többi fajtáé, ezért már, mint vállalkozó, az üzleti siker reményében folytatta a fríz marha importálását Hollandiából. Chenery úr az 1860-as években behozott tehenek tejtermelési adatait mérte és rögzítette, cikkekben közölte. Az ő nevéhez fűződik a törzskönyvezés megszervezése, valamint a Holstein Szövetség megalakítása is, melynek első elnöke is ő volt. 1872-re, amikor az első törzskönyvet kiadták, már 12 államban regisztráltak állatokat, ezek mind Chenery teheneinek az utódai voltak.



A holstein név valószínûleg a holland név eltévesztésének az eredménye, először annak a cikknek a címében fordult elő - állítólag véletlenül - amelyben Chenery a holland marháról számolt be.



A XIX. század második felében több amerikai tenyésztő is importált holland fríz marhát és mindegyik szerepelt az 1885-ben megjelent holstein-fríz törzskönyvben. 1885-ben alakult meg hivatalosan az Amerikai Holstein Szövetség is. 1978-ban hivatalosan a rövidített név holstein-re változott. A tenyésztési irány azonban Amerikában és Hollandiában különbözõ utakat követett. Míg az amerikai tenyésztők már a kezdetekkor is a nagyobb típust és a tejelő tulajdonságot, addig Hollandiában a kisebb, kompaktabb típust, részesítették előnyben a tej/hús tenyésziránynak megfelelően.



Színe feketetarka, de van vöröstarka (red holstein-fríz) változata is.



A tehenek élősúlya 650-800 kg, a marmagasság 140 cm, a bikáknál ugyanezek az adatok 1085-1250 kg és 160-180 cm között alakulnak.



Az eredeti feketetarka lapály szarvasmarhát hosszú céltudatos tenyésztői munkával alakították át a világ legjobb tejelő fajtájává. A fajta fejlődésében meghatározó volt a termelés szakosodása, a koncentráció, a mesterséges termékenyítés bevezetése, az ivadékvizsgálat, a számítógépes adatfeldolgozás, tenyésztõszervezetek és az egyetemek közötti kiváló szakmai együttmûködés, a szaktanácsadás, a biotechnika és a biotechnológia széleskörû alkalmazása.



A fajta ideális küllemmel rendelkezik (finom, nemes tejelõ jelleg, hosszú és mély, viszonylag lapos mellkas, terjedelmes has, szikár, vékony csontozat, terjedelmes ideális teknõ alakú tõgy).



A fajta fõbb tulajdonságai: nagymennyiségû fogyasztói tejet termel, (tejmennyiség: 6000-10000 kg, zsírtartalom: 3,1-4,4%) iparszerû tartásra alkalmas, fejhetõsége kiváló, technológiai tûrõképessége nagyon jó. Kis létszámú teleptõl kezdve több ezres létszámú tehenészeti telepeken képes ugyanolyan magas tejtermelésre. Középkorán érõ, ellés lefolyása normális, hízóállatok izmoltsága nem megfelelõ, nagy végsúlyra nem hizlalható.



Mivel különlegesen nagy a tejhozama a holstein-fríz világszerte elismert és kívánatos fajta. A világon mindenütt megtalálható. A fajta terjedésének eredményeképpen ez a nagytestû amerikai fajta különösen Európában, Dél-Afrikában, Izraelben és Japánban nagymértékben rányomta bélyegét az országok tehénállományára. Országonként kell megkülönböztetni fajtát, mert egy-egy tulajdonságban vannak eltérések.



Red (vörös) holstein-fríz. Az amerikai tenyésztõk ragaszkodva a hagyományokhoz a feketetarka állatokat kedvelték, az esetleg megjelenõ vöröstarka egyedeket szisztematikusan kiselejtezték. 1946-ban mindez megfordult, mert egy tenyésztõ kiváló vöröstarka holstein teheneket egy fiatal vöröstarka bikával fedeztetett, megvetve a vöröstarka holstein alapjait. Mások is csatlakoztak ehhez a tenyésztõi elképzeléshez és 1971 óta egy törzskönyvben, regisztrálják az állatokat.

Nagyon sok rekorder tehén tartozik a fajtához, néhányat említve:



TWIN-B. DAIRY AEROSTÁR LYNN (VG-87)



365 nap-28550 kg tej-3,4% zsír-984 kg tejzsír-3,1% fehérje-888 kg fehérje



BREEZEWOOD PATSY BAR PONTIAC



365 nap-20543 kg tej-4,85% zsír-994 kg tejzsír

Életteljesítmény rekorderek:



JOHNIE CLAUDE GRENADIER VG85 (USA)



5200 tejelõ nap- 179200 kg tej, 3,5% zsír, 3,09 fehérje %, napi tej kg átlag 34,5.



JOHANNA 21A (holland) 16 éves tehén 168000 kg tejmennyiség.



BREEVIER VALORE (holland) 15 éves tehén a zsír és fehérjetermelés rekordere, 163362 kg tejben összesen 14269 kg zsírt és fehérjét termelt.

Országonkénti holstein-fríz eredményeket 1. táblázat tartalmazza, mely 2000-es statisztikákon alapul.

Jersey fajta



A La Manche csatornában fekvõ Jersey szigetérõl származik. Az egyik legrégebbi tejelõ fajta, mely fél évezredes múltra tekint vissza. A XVIII. század végén Alderney néven vált híressé zsírdús teje révén.



1789 óta mintegy 10000 egyedbõl álló zárt populációban tenyésztették. A zárt tenyészet eredményeként a fajta betegségektõl és járványoktól védett maradt, egyedülálló kiegyenlítettségre tett szert, valamint jellemzõ volt a genetikai konszolidáltság. Bár az 1789-ben foganatosított importtilalom eredményeképpen a jersey zárt populációt alkotott, mégis a holstein után a második legelterjedtebb tejelõ fajta lett világszerte. Az export a XIX. században kezdõdött. Ezek az állatok teje nagyon magas zsírtartalmáról és mérsékelt takarmányfogyasztás mellett is jelentõs termelésükrõl voltak híresek. Testsúlyuk több mint 13-szorosát is képesek tejben megtermelni laktációnként.



Kiválóan alkalmazkodnak a legkülönbözõbb éghajlati és földrajzi körülményekhez. Jersey állományokat találhatunk Dániától Ausztráliáig, Kanadától Dél-Amerikáig, Dél-Afrikától Japánig, használták a zebu javításához is Ázsiában és Afrikában.



Az eredeti (Jersey szigeti) változat kistestû, a tehenek súlya 375 kg, a marmagasság 117 cm, bikáknál a súly 650 kg, marmagasság 125 cm.



Színe: meglehetõsen változatos sárgásbarnától a világosvörösig minden színárnyalat elõfordul, de megtalálhatók krémszínû, szürkésbarna egyedek is.



A tej sárgás színû, karotinban és A vitaminban, valamint ásványi anyagokban gazdag, a tejzsír jódszáma és a zsírgolyócskák átmérõje nagyobb, mint a lapály és a hegyi fajtáké. Teje zsírban (5-6%) és fehérjében (3,7-4,4%) a legkoncentráltabb. Tejük összetétele egyedülálló: 18%-al több fehérjét, 20%-al több kalciumot, 25%-al több zsírt tartalmaz, mint az „átlagos” tehéntej. Angliában az ilyen tejet „Gold Top” címkével ellátva, drágábban árulják.



Korán érõ fajta, az elsõ ellési idõ 24 hónap, könnyen ellik, a borjak kis súllyal (25 kg) születnek, termékenységi mutatói igen jók. Nagyon jó a tõgyalakulása, igen jó a lábszerkezete is. Hústermelési mutatói igen gyengék, ráadásul a faggyú színe sárga.



Az átlagos tejtermelése 5000 kg/tehén /év, de a kiváló egyedek 9000 kg vagy ennél magasabb tejtermelésre is képesek.



Kissé ideges természetûek, de nagyon tanulékony, könnyen kezelhetõ egyedek. 2. kép jersey (forrás: Klaus Frahm. Rinderrassen 1990)

Dán jersey



A XIX. század végén Dánia jelentõs importot bonyolított, 1896 és 1909 között 5000 egyedet importáltak a szigetrõl. 1979-re az ország tehénállományának 15 %-át adta a fajta. Nagyobb és erõteljesebb, mint Jersey szigeti változat és a világ tej- és húshasznú fajtái között a legnagyobb zsírtartalmú tejet termeli (6,31 %). A tehenek 120 cm magasak és 450 kg-osak.

Amerikai jersey



Az 1850-es években került át a fajta Amerikába. Az amerikai jersey nagyobb, egyenesebb a hátalakulása és kedvezõbb a tõgy illesztése, mint az eredetinek. A tehenek átlagsúlya 500 kg körüli míg a bikáké 750 kg. Az 1890-es években szarvatlan változatot is kitenyésztettek az Egyesült Államokban. A tejtermelés növelése volt a tenyészcél, ennek megfelelõen zsírtartalom (5%) kissé csökkent, az átlagos tejhozam közel 6000 kg. A többi ország adatait a 2 táblázat mutatja (2000).

Ayrshire fajta



Az ayrshire fajta skót õsei törékeny alkatú, kis rámájú (250-300 kg) vörös, vörös-fehér, barna, fekete színû rendkívül edzett, igénytelen, primitív állatok voltak, amelyek - leszámítva a hosszú, lant alakú szarvat - aligha képzelhetõek a korszerû ayrshire felmenõinek.



Bár a fajta kialakulásának pontos története az idõk homályába vész, az ismert, hogy az Alderney és a Teeswater marhák felhasználásával nemesítették, így alakult ki egy termékeny vöröstarka marha, melyet a XVIII. század során - holland eredetû shorthornnal próbálták javítani. Az ayrshire elnevezés 1814-ben fordul elõ elõször. Nagyon elterjedt fajta volt, többek között a Skandináv országok is importáltak szép számban, ahol jelentõs hatást gyakorolt a helyi állományra. Az Egyesült Államokban saját fejlõdési iránya alakult ki. Nagy Britanniában, ahol létszáma nem túl nagy, a második legjelentõsebb tejelõ fajta, számszerûleg csak a fríz múlja fölül.



Az ayrshire közepes nagyságú tejelõ fajta. A fajta igen nemes és elegáns megjelenésû, a tejelõ fajták arisztokratájának is nevezték. Korán ellik (20-22 hónap), a világ legegészségesebb fajtája, hasznos élettartama kiváló.



A tehenek marmagassága 127-135 cm közötti és átlagosan 400-550 kg súlyúak. A bikák kb. 140 cm-es marmagasságot és 600-800 kg-ot érnek el. 3. kép. ayrshire (forrás: N.Z. Semen. Sire Catalogue)

Finn ayrshire



Skóciából és Svédországból az ayrshire marhát 1845 óta importálta Finnország. Az évek során ez az állomány „keveredett” a helyi õshonos fajtákkal, angelnivel, dán vörössel, shorthornnal, jersey-vel és a fríz fajtával nemesítették, aminek eredményeként kialakult a finn ayrshire, melyet magasabb tejhozammal és kedvezõbb, ideálisabb tõgyalakulással jellemezhetünk, mint az eredeti típusát.



A tehenek átlagos marmagassága 126 cm körüli és súlyuk 460 kg, a bikáknál ezek az adatok 140 cm és 800 kg.



212 ezer tehén átlagos tejtermelése, 4675 kg, 4,51% zsír és 3,3% fehérje. Egyik kiváló tehén a Viikuna életteljesítménye 125302 kg tej, 6205 kg tejzsír (5%). Nagyon sok tehén tudott életteljesítményként 5000 kg-, illetve 4000 kg-nál több tejzsírt produkálni.

Amerikai ayrshire



Ez a skót eredetû fajta arról volt híres, hogy rendkívül gazdag beltartalmú tejet termelt. Az elsõ tehén 1822-ben érkezett Amerikába és a hajóút során történõ tejellátásban játszotta a fõ szerepet. 1840 és 1860 között vette kezdetét az import, mikor észrevették, hogy az ayrshire tejébõl heti 4,5-6,8 kg vajat is elõ lehet állítani. Törzskönyve 1876-ban nyerte el véglegesnek mondható formáját, amikortól az amerikaiak tudatosan tenyésztik a fajtát melynek egyedei némiképpen eltérnek õseik típusától. Az amerikai tenyészcél valamelyest nagyobb, dongásabb állatok elõállítása volt, így a tehenek átlagos tömege 600-680 kg közötti, míg a bikáké 900-990 kg körül alakul. Színezõdés tekintetében kedvelt a sötétvörös sok fehérrel és a teheneknél lényeges a tõgy terjedelme/mélysége, valamint a tõgybimbók is hosszabbak lettek, mint a skót õsöké. Szarvatlan változata is kialakult. 1948-ban érkeztek az elsõ szarvatlan állatok Amerikából Skóciába.



Az átlagos 305 napos tejtermelésük 7000 kg körül alakul, a tej 3,94% zsírt és 3,38% fehérjét tartalmaz. A 3. táblázat ausztráliai, kanadai és nagy-britanniai adatokat mutat be (2000).

Brown Swiss (borzderes)



A brown swiss a világ egyik legrégebbi tejelõ fajtának számít. A fajta eredete bizonytalan. Sokan úgy vélik keleti eredetû, Nyugat-Ázsia sztyeppéirõl került Közép Európába, mások szerint Svájcból eredeztethetõ. A brown swiss a ”legtisztább” fajta az összes eddig ismert tejelõ fajta közül, kialakulása során nem keresztezték más fajtákkal. A svájci farmerek nagy figyelmet fordítottak a szarvasmarha tenyésztésre, kiváló teheneket és bikákat tenyésztettek. Az állatok nyaranta 3000-8500 láb magasan legeltek, ez a különleges fizikai terhelés, a nagy magasság fontos szerepet játszott a mai erõs, robosztus küllem elérésében.



1869-ben 1 bika és 7 tehén került Amerikába. Ez az állomány és utódaik már 1870-ben díjakat nyertek az élõállat-bemutatókon. Az 1900-as években a betegségek és a járványok miatt számuk jelentõsen lecsökkent, ám az 1930-as évek közepén egy kiváló „Jane of Vernon” nevû tehénnek köszönhetõen újra fellendült a fajta. Amerikában szinte az összes brown swiss egyed származása visszavezethetõ erre a tehénre, méltán nevezik Jane of Vernon-t a fajta „anyakirálynõjének”.



Az amerikai brown swiss általában nagyobb és finomabb felépítésû, mint európai rokonai, jobban fejlett a tõgye, jobb a tõgybimbó helyezõdése, de megmaradt az eredeti fajta kiváló lábtulajdonsága is.



A tehenek átlagos súlya 750 kg, a bikáké 900-1100 kg. A fajta termelését az egyes országokban a 4. táblázat szemlélteti (2000)

A bemutatott fajták közül a legelterjedtebb a holstein-fríz, de napjainkban az ayrshire fajta is felértékelõdött, köszönheti a kiváló tõgyalakulásának, az ellenálló-képességének, és hosszú élettartamának. A jersey fajta tejének magas beltartalmi értékei alapján, az ipari tej elõállítás legjobb fajtája lesz a jövõben is.



Dr. Báder Ernõ



Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezõgazdaság - és Élelmiszertudományi Kar Mosonmagyaróvár, Szarvasmarha- és Juhtenyésztési Tanszék