A kapásnövények magvainak vetése szemenkéntvető gépekkel

A szemenkéntvető gépek felépítése

Az építési mód szempontjából a szemenkéntvetõ gépcsaládokban függesztett és vontatott kivitelû gépek találhatók meg. A vetőgépek többsége - az európai gyártmányúak - 3-pontos függesztő berendezéssel kapcsolódik az üzemeltető traktorhoz, azonban az amerikai gyártmányok (pl. JOHN DEERE) vontatott kivitelben - az erőgép vonószerkezetéhez kapcsolhatóan - készülnek.

A szemenkénti vetőgépek zártszelvényű vázát gumiabroncsozású járókerekek támasztják alá. A legtöbb gépen két járókerék található meg, de - a nagyobb munkaszélességek esetén - vannak négy-, hat-járókerekes változatok is. A különböző munkaszélességű gépek gerendelyei merev és teleszkópos, vagy (szállításkor) hidraulikusan fel/behajtható kivitelben készülnek. Néhány nagyobb munkaszélességű (12-18-soros) vetőgép szállításkor - a gépek tartozékát képező szállítókocsijain - hossztengelye irányában vontatható. A vetőelemek/vetőszerkezetek kivétel nélkül talajkerék hajtásúak. A tőtávolságok átállítása történhet lánckerekek cseréjével, több fokozatú váltóművel, vagy a kettő kombinációjával. A vetőszerkezeteket működtető hajtásátvivő berendezések biztonsági kapcsolókkal vannak ellátva, amelyek megakadályozzák az egyes szerkezeti egységek túlterhelését és törését. A gépek nyomjelzői tárcsás kivitelűek, átállításuk mechanikus/hidraulikus megoldású. Az egyes vetőszerkezetek a kivetendő mag fajtájához és annak méretéhez igazodó vetőtárcsákkal (celláskerekekkel), vetődobokkal szerelhetők fel.

A vetőelemek felépítése

A vetőelemek (vetőegységek) a gép vázához olyan tartóbilincsekkel és kengyelekkel csatlakoznak, amelyek lehetőséget biztosítanak - a kapásnövények sortávolságának megfelelő - (általában 45-80 cm közötti) átállításukra. Az elemenkénti vetőszerkezetű gépek vetőelemeinek felfüggesztése paralelogramma - némely gépnél paralel-tandem - megoldású, ezáltal a vetőkocsik jól követik a talajfelszín hossz-, és keresztirányú különbségeit. Az elemek egymástól függetlenül is elmozdulhatnak, ami igen fontos a vetési mélységegyenletesség betartása szempontjából. A vetési mélység - elemenkénti - beállítására egy mechanizmus szolgál, de ismeretesek olyan gépek is, ahol a csoroszlya csap/furatos reteszelésével lehet a vetési mélységet változtatni. A soronkénti magládákból a vetőmagvak a különböző kialakítású vetőszerkezetbe kerülnek. A vetőszerkezet előtt helyezkedik el a tárcsás vagy az ékalakú (csúszó) csoroszlya, amelynek feladata a vetőbarázda megnyitása. A barázdába hullott magvakat - rugófeszítésű - takarólapátok takarják be a felső aprómorzsás talajréteggel, majd a különböző megoldású tömörítő kerekek tömörítik vissza a talajfelszínt.

A központi vetőszerkezettel (és központi magtartállyal) rendelkező gépeknél (pl. KÜHNE CYCLO-900) egyetlen „nagy” vetõszerkezet egyszerre több csoroszlyát is kiszolgál. A nagy átmérőjű furatsoros vetődobról (vagy a függőleges tengelyû fekvő cellás-tárcsától) műanyag magvezető csöveket ágaztatnak le az egyes vetőkocsikhoz. A vetõkocsik elején tárcsás csoroszlya-pár nyitja meg a barázdát. A vetőágynyitó tárcsás csoroszlya-párt mélységhatároló kerekek követik, amelyek után egy kúpos kerék - csúszó csoroszlya - alakítja ki a végleges vetőbarázdát. A vetőszerkezetben lévő túlnyomás hatására a vetőmagvak a magvető csöveken keresztül a nedves barázda fenékre kerülnek. A vetőmagvakat egy rugófeszítésű tárcsa-pár takarja be az aprómorzsás talajjal, majd széles tömörítő kerék tömöríti vissza a talajfelszínt.

A vetőelemekre felszerelhető hagyományos művelőeszközök mellett a gyártók mulchba (esetleg bakhátba)-vető, ill. a könnyű és középkötött talajok esetében a direktvető (no-till) csoroszlyákat is ajánlják.

Vetőszerkezetek

A különböző kukorica szemenkénti vetőgépek vetőszerkezetei mechanikus, vagy pneumatikus rendszerűek. Vannak kombinált (pneu-mechanikus) vetőszerkezetű gépek is, azonban ezek az országban nem terjedtek el.

A mechanikus vetőszerkezetű gépek előnye a pontosabb hosszirányú vetésegyenletesség az egyszerű és gyors tőtávolság-átállítás, a kisebb géptömeg és ezzel összefüggésben a viszonylag kisebb gépár. Ezzel szemben ezek a gépek csak kisebb (5-7 km/h) munkasebességgel üzemeltethetők, ezért azonos munkaszélesség esetén területteljesítményük kisebb, mint a pneumatikus vetőgépeké. Az ilyen mechanikus vetőszerkezetű gépeket elsősorban a cukorrépa vetésére használják.

A belső cella-töltődésű és a palást-cellás vetőszerkezetű gépeknél a járókerékről hajtott celláskerék a cellákba/hasítékokba bekerülő vetőmagvakat - a csoroszlya felett - alul kiejti. A palást-cellás vetõszerkezetű gépeknél a cellák körbefutó hasítékában elhelyezett magkilökõ ék a magokat lefelé tereli, hogy azok minél rövidebb úton a vetõágyba kerüljenek. A cellákból a felesleges magvakat (bordázott) lesodró henger távolítja el. Egyes géptípusoknál a lesodró henger helyett - állítható - magleválasztó lemezt alkalmaznak.

A merítőkanalas vetőszerkezetű gépeknél a vetőszerkezet kisméretű vezérelt kanalakkal végzi a vetõmagvak adagolását. A kanalak a haladási irányra merõlegesen álló tengely körül forognak a vetõházban. A kanalak - forgás közben - alsó helyzetükben bemerülnek a magtérbe és abból egy-egy szemet kiemelnek. A kiemelt szemet a felsõ helyzetben elforduló vezérelt kanál a magvezetõ ejtõcsövön keresztül a csoroszlya által nyitott barázdába juttatja (pl. KINZE).

A szorítóujjas vetõszerkezetek a különbözõ méretre kalibrált és osztályozott, valamint az osztályozatlan kukorica vetõmag vetésére egyaránt alkalmasak. A talaj közelében elhelyezett, függõleges síkban mozgó szorítóujjas vetõszerkezet vezérelt ujjai a kukoricaszemeket - egyenként - megfogják és az állótárcsa nyílásán át egy cellás kerékbe ejtik. A cellás kerék a magvakat közvetlenül a csoroszlyához vezeti, és azok a talaj közelében - 5-10 cm magasságról - a barázdába hullanak.

Hazánkban a kapásnövények magvainak vetésére - döntõ többségben - a pneumatikus vetõszerkezetû szemenkénti vetõgépeket alkalmazzák. Ezeket a gépeket a bonyolultabb vetõszerkezet és tõtávolság átállítás, a nagyobb géptömeg és ennek megfelelõen a nagyobb gépár jellemzi. Mindezekkel szemben áll a nagyobb munkasebesség, ennek megfelelõen a nagyobb területteljesítmény, valamint a többoldalúság, más növények magvainak vetésére történõ alkalmazhatóság. A pneumatikus rendszerû vetõgépek csoportjában a szívó légáramú és a nyomó légáramú gépeket különböztetjük meg.

A szívó légáramú vetõszerkezettel rendelkezõ gépeknél a gépvázon, a hárompontos függesztõ-berendezésnél elhelyezett szívó ventilátor - az üzemeltetõ erõgép TLT-jérõl meghajtva - biztosítja a magfelvételhez szükséges vákuumot. A ventilátor szívóházától gégecsövekkel csatlakoznak az elemenkénti (soronkénti) vetõszerkezetekhez. Az elemenkénti magtartályból a magvak egy átömlõ nyíláson keresztül - gravitációs úton - a vetõmagkamrába kerülnek és a vákuum hatására a furatos vetõtárcsa furataira tapadnak. A vetõszerkezeten belül állítható íves, vagy fogazott maglesodrók akadályozzák meg a kettõs magkiadagolást. A talajkerékrõl meghajtott forgó vetõtárcsáról egy magleválasztó sodorja le a magvakat, amelyek a csoroszlya által nyitott barázdába hullanak. A pontosabb magkihelyezés azoknál a gépeknél érhetõ el, amelyek a vákuum megszünése - a magleválasztása - után a vetõmagvakat a cellás-kerekeikbe hullajtják, s közvetlenül a csoroszlya felett ejtik a vetõbarázdába. A celláskerekek szinkronban forognak a vetõtárcsákkal és így biztosított, hogy minden cellába csak egy vetõmag kerülhessen. A vetõtárcsák a kivetendõ magvaknak megfelelõen cserélhetõk és egy, vagy több furatsorosak lehetnek.

A nyomó légárammal mûködõ vetõszerkezetû gépek egyedi (elemenkénti) vagy központi szerkezeti megoldásúak lehetnek. Az elemenkénti vetõszerkezetû gépeknél (pl. BECKER AEROMAT) a magtartályból szabályozható beömlõnyíláson keresztül kerül a vetõmag a forgó - kúpos furatokkal ellátott - celláskerékhez. A cellákba kerülõ vetõmagvak közül a folyamatosan nagy sebességû nyomó légáram - a vetõfuratban elhelyezkedõ mag kivételével - a fölösleges magvakat „kifújja”, s a forgó vetõcellában - alul - bennmaradt mag a csoroszlya által nyitott vetõbarázdába hullik. Az esetleg beszorult magvakat a celláskerék belsõ peremén végigfutó hasítékba benyúló, vékony magkilökõ lemez juttatja a barázdába. A fúvóka végénél lévõ túlnyomás alatt álló teret kiegyenlítõ csõ köti össze a magtartály felsõ részével, különben a mag nem tudna beömleni a celláskerékhez.

A nyomó légárammal dolgozó központi dobos vetõszerkezetû (pl. CYCLO 800-900) pneumatikus vetõgépeknél a - központi - magtartályból a vetõmag a tartály alján lévõ magbevezetõ csatornán keresztül jut a vetõdobba. A vetõmagvak, az üzemeltetõ erõgéprõl hidromotorral meghajtott légszállító ventilátor által létesített túlnyomás hatására, a vetõdob forgása közben, annak palástján kiképzett furatsoraira tapadnak. A felesleges magvakat lesodró kefe választja le. A vetõdob külsõ felületén a keresztirányban elhelyezett gumihenger-sor a dobfuratok lefedésével megszünteti a vetõfuratokra ható túlnyomást, s így a magvak a gravitáció és a centrifugális erõ hatására - a furatokról leválva - a vetõdob palástja alatt lévõ, tölcsérszerûen kiszélesedõ, magvezetõ csövekbe hullanak. A vetõmagvakat a magvezetõ csöveken keresztül kiáramló nagy sebességû levegõ a csoroszlyák által nyitott barázdákba továbbítja.

Kiegészítõ adapterek, vetésellenõrzõ készülékek

Valamennyi vetõgépre starter mûtrágya és talajfertõtlenítõ-szer kijuttató adapterek szerelhetõk fel. Ezeket az adaptereket a gyártók alapgépeikhez (opcióban) ajánlják is. Az adapterek adagolószerkezetei általában mechanikus rendszerûek, toló- vagy bütykös-hengeres megoldásúak, de vannak pneumatikus rendszerû, központi adagolós kivitelek is. A kiegészítõ adapterek tartályai mûanyagból (üvegszállal erõsített polyészterbõl) készülnek, s az adagoló szerkezetektõl mûanyag csõvezetékeken - sávosan - kerül a mûtrágya/talajfertõtlenítõ-szer a csoroszlyákhoz. Az adagolószerkezetek meghajtását a járókerekekrõl biztosítják, s a kijuttatható tápanyag vagy inszekticid mennyisége tág határok között változtatható.

A kukorica szemenkénti vetõgépek kiegészítõ berendezései közé tartoznak a vetést ellenõrzõ készülékek. Ezek a vetõcsoroszlyánál - vagy a vetõtárcsánál - elhelyezett (fotocellás vagy opto-elektrikus) magérzékelõkbõl, a soronkénti - fény és hang hibakijelzõkbõl, valamint az üzemeltetõ erõgép vezetõfülkéjében lévõ monitorból állnak. Ezek a berendezések (készülékek) az egyszerû - csak az egyes vetõelemenkénti magkihagyást jelzõ - készülékek mellett fedélzeti komputeres megoldásúak is lehetnek (vetési sebesség, területteljesítmény kijelzés, üzemóra számlálás, kiadagolt magmennyiség megadása, stb.).

A kapásnövények magvainak vetésére használható - jelenleg is gyártott és forgalmazott - szemenkéntvetõ gépek fõbb mûszaki jellemzõi az 1. táblázatban találhatók meg.

Gödöllõ, 2003. február 28.

Dr. Fûzy József

FVMI GM Kht. - Gödöllõ