MENÜ

Takarmányelőkészítés egyes műszaki kérdései

Oldalszám: 130
2014.10.01.

Takarmányok granulálása, morzsázása

A megtermelt szemes- és szálastakarmányokat a feletetés előtt elő kell készíteni. Így megvalósítható a beltartalmi értékek optimalizálása, a rágási és emésztési energia csökkentése, hasznosulás javulása. Az előkészítésnél a takarmányok darabolására (darabolás, szecskázás, zúzás) ill. keverésére mindig szükség van. Így pl. a szemestermény alapú dercés keveréktakarmányok az esetek többségében eredményesen feletethetők. Bizonyos körülmények mellett – az állat fajától, korától, kiadagolási technológiától függően – további elõkészítési mûveletekre - mint pl. tömörítés, morzsázás – lehet szükség. Jelen tanulmányban e két takarmányelőkészítő művelet technológiájának és gépi berendezéseinek az ismertetésére térünk ki.

Takarmányok préselési változatai, a préselés (tömörítés) előnyei

A különböző takarmányféleségek préselési változatait, azok főbb jellemzőit az 1. táblázat tartalmazza.

1. táblázat
Préselés megoldási változatai
  Mérete Takarmány Sűrűség (ömlesztett

térfogattömeg)
1. Pellet ill.

granulátum
Ø 3-15 mm 1 5-30 mm dercés takarmány zöldliszt 1100-1400 kg/m³ (450-750 kg/m³)
2. Cob Ø 16-25 mm (Ø 25-35 mm)    szárított zöldtak.,

szecska v. liszt    dercés tak. és szal-

ma, melléktermék
900-1200 kg/m³ (400-600 kg/m³)
3. Pogácsa ill.

brikett
Ø 50-80 mm  25-50 mm l/d=0,4-0,6    szárított zöldtak.

szecska    szalma, mellékter-

mék + dercéstak.
450-850 kg/m³ (300-400 kg/m³)
4. Sodrott pogácsa Ø 100-200 mm Ø 250-400 mm fonnyasztott fûfélék

széna, szalma
250-400 kg/m³

A préselés célja mindenekelőtt a felhasználás javítása és a kezelés, manipulálás megkönnyítése. Az előnyök között a következők említhetők:

  • nagyobb a halmazsűrűség (szállítás, tárolás olcsóbb),
  • csökken a porképződés,
  • egységes összetételű a takarmány,
  • gördülékenyebb, így jobban kezelhető, adagolható,
  • javul a levegő átjárhatóság a halmazban,
  • a tárolási veszteség csökken.

A préselés (tömörítés) elmélete és megoldásai

A szemcsék közötti kötés több módon jöhet létre, így:

  • Szilárd kötőhidak útján (megolvadás, összesülés következtében, kristályosodás során; megszilárdult kötõanyagok miatt).
  • Folyadékkötés révén (szabadonmozgó folyadékkal ill. sűrűfolyó kötőanyaggal a felületi feszültség, a kapilláris szívás valamint az abszorpciós rétegek következtében)
  • Szilárd szemcsék közötti vonzerők alapján (molekuláris és elektrosztatikus erõk miatt).
  • Formakötések következtében.

A szilárd kötőhidak kialakulására a takarmányok préselésénél csak akkor lehet számítani, ha a keveréktakarmány pl. tejport, cukrot vagy karbamidot is tartalmaz. Hasonló hatás érhető el egyes kötőanyagok hozzáadásával is. Legáltalánosabb kötésforma a folyadékos kötés, amelyet a szemcsék között a folyadék határfelületi erői hoznak létre. A kötések kialakulásában végül is a tömör anyagállapotot létrehozó nyomásnak van a legnagyobb szerepe. A nyomás fokozásával tömörebb és szilárdabb préselvény állítható elő.

A préselés különböző megoldásai közül a mezőgazdasági gyakorlatban a szálpréselés fordul elő a leggyakrabban. Ez azt jelenti, hogy a kör vagy négyszög keresztmetszetű préselvény folyamatosan, növekvő hosszúsággal képződik. Granulátum és cob készítésénél külön gondoskodni kell a méretre történő darabolásról, pogácsa esetén erre nincs szükség. A préselés un. darabsajtolásos változatai (brikettálás, tablettázás) a takarmányok előkészítési technológiáiban nem terjedtek el.

Jelenlegi feladatnak megfelelően a továbbiakban elsősorban a granulálás technológiai és műszaki kérdéseivel foglalkozunk. Granulátumok gyártására különböző elven működő gépek alkalmasak (1. ábra). A csigás (csigaprésszerû), a tárcsás (koller járat elvén működő), a fogaskerekes és a gyűrűmatricás gépek közül az utóbbit használják leggyakrabban.

A gyûrûmatricás gépek tömörítõ munkája a 2. ábra alapján követhetõ nyomon. A préseléshez szükséges nyomást a matrica és présgörgõk felülete között elõtömörödõ anyag közvetíti a furatokban szálakká formálódó préselt táp felé. A görgõk a matrica felületétõl 0,25-0,35 mm távolságra vannak, a résben kívül maradt anyag a préselés után kirugózik. Az elõtömörítés, préselés és kirugózás nyomásgörbéjét az ábrán pont-vonal szemlélteti.

Dercés keveréktakarmányok (dercés tápok) granulálási technológiája és gépei

A granulálási technológia három mûveletcsoportra bontható. Így külön választható:

  • az elõkészítés
  • a préselés
  • a préselés kiegészítõ mûveletei.

    A dercés táp elõkészítése préselésre

    A dercés tápok préselési technológiájának alapvetõ mûvelete az elõkészítés, mely mechanikai részmûveletekbõl ill. a kondicionálásból állhat.

    Az elõkészítés egyes mechanikai részmûveleteire (felbontó szitálás, mágnes kiválasztás) különösen akkor van szükség, ha a dercés tápkészítés és granulálás idõben különválik. A granuláló gép meghibásodás elleni védelme érdekében a vaskiválasztó mágnes beépítése minden esetben javasolható. A dercés tápok közbülsõ tárolása sem nélkülözhetõ. Ez a következõkkel indokolható:

    • A dercés gyártóvonal és a granuláló egység teljesítménye nem azonos (ez utóbbi a készítendõ granulátum átmérõjétõl is függ). A jó méretezéssel a két technológiai vonal folyamatosan üzemeltethetõ.
    • Így biztosítható a granuláló egység egyenletes terhelése.
    • Több fajta (eltérõ összetételû) dercés táp préseléséhez is nélkülözhetetlen. (Legalább kétrészes közbülsõ elõtároló cellacsoportra van szükség).

    A dercés tápok kondicionálása a granulálás technológiai folyamatának a legfontosabb, nélkülözhetetlen elõkészítõ mûvelete. A kondicionálással javítható a granulátum szemcseszilárdsága, minõsége, javítható a takarmány hasznosulása (emészthetõsége). Ugyanakkor megnövekszik a préselési teljesítmény, ezáltal csökken a fajlagos energiafelhasználás.

    A kondicionáláshoz gõzt vagy vizet használunk alapvetõen, de kondicionáló anyagnak számítanak a különbözõ kiegészítõ- illetve kötõanyagok is. A kondicionálásnál a dercés táp nedvesítésére minden esetben szükség van, ugyanis a folyadékkötéshez a víz jelenléte nélkülözhetetlen. Amennyiben a kondicionálásnál gõzt használunk, egy hidrotermikus elõkészítés fog végbemenni; a nedvesítésen túl a szemcsék elõfeltárása (csirizesítése) is bekövetkezik, ami a jobb emészthetõséghez vezet. A többi hozzáadott kiegészítõvel a kötés szilárdságát, súrlódás- ill. tapadás csökkentését, emésztés további elõsegítését ill. tápanyagforrás növelését lehet elérni. A teljesség igénye nélkül így:

    • kötési szilárdság növelése (figyelembe vehetõ kötõanyagok: bentonit, melasz, vinasz, dextrinezett liszt és keményítõkészítmények, ligninszulfonát stb.)
    • súrlódás csökkentése (pl. talkum)
    • a szétesés elõsegítése emésztéshez (csutkaliszt)
    • tapadáscsökkentés, egyúttal energiaszint növelés (zsír).

    Miután a kondicionálásra a granulálás elõtt minden esetben szükség van, a kondicionáló egységet általában egybeépítik a granuláló berendezéssel. A kondicionáló egység jellegzetes kialakítási formáját a 3. ábra mutatja. A dercés tápot egy fokozat nélkül állítható fordulatszámú adagoló-etetõ csiga juttatja be a kondicionáló térbe, ahol egylapátos keverõtengely található. A tengelyre a lapátok csigavonal mentén kerülnek felhelyezésre, így folyamatos keverõ berendezésként mûködik. (A kialakítása miatt a gyakorlatban kondicionáló csiga elnevezés is szokásos.) A beadagolt dercés tápot, kondenzálódott gõzt, ill. egyéb folyékony komponenseket keverés közben szállítja a beadagolás helyétõl a kiömlõnyílás irányban, egyúttal a granuláló gép táplálóegységének is tekinthetõ. A kiömlõnyílásba épített tolólappal szabályozható a távozó anyag mennyisége.

    A kondicionáló egység mûködése akkor tekinthetõ megfelelõnek, ha:

    • a távozó anyag csomómentes (csomósodás a görgõk megcsúszását, a préstér eltömõdését okozhatja),
    • az anyaghõmérséklet 60-65°C (maximum 70-75°C),
    • az anyagáramlás folyamatos és egyenletes,
    • a kondicionáló térben az anyag mennyisége annyi, hogy abból gõz nem távozik,
    • a tenyérben összeszorított anyag egybeáll, de ez az egybeállt csomó könnyen szétomlik,
    • a kész granulátum nedvességtartalma nem több, mint 14%.

    Itt kell felhívni a figyelmet a darakomponensek szemcseméretének és eloszlásának a granulálást befolyásoló hatására. Az egyenletesen finom szemcsehalmaznál nagyobb a fajlagos felület, jobban kondicionálható, nagyobb a granulátum szilárdsága, ugyanakkor magas az aprítási költség. A granulátum szilárdsága úgy is növelhetõ, hogy a nagyobb szemcseméretû alkotók mellett finom porszerû anyagok is bekeverésre kerülnek. Különösen a nagyméretû szemcsék rontják a szilárdságot, környezetükben kialakuló repedések miatt növekszik a morzsolódás mértéke.

    A préselés mûvelete, présgépek kialakítása, mûködése

    A dercés keveréktakarmányok granulálási technológiájának fõ mûvelete az elõkészített dercés táp préselése. A granulátum formájú préselvény elõállításakor a dercés táp anyagi részecskéi között kényszerkapcsolatokon alapuló kötések jönnek létre. A kötések kialakulásában – amint az már említésre került – legnagyobb szerepe a tömör állapotot létrehozó nyomásnak van.

    A 2. ábrán bemutatott gyûrûmatricás szálgranulátum elõállításnál a tömörítési nyomás elérheti a 100Mpa-t (1000 bar). A matrica furatain átjutó granulátum tömörsége a fellépõ legnagyobb nyomás függvénye. A matrica furataiban haladó anyag sebessége az un. alakítási sebesség, melynek értéke 1,5-2,5 cm/s. Az ennél nagyobb sebességnél növekszik ugyan a teljesítmény, de csökken a granulátum szilárdsága és fokozott gépkopást is eredményez.

    A préselés a fellépõ mechanikai hatások következtében hõképzõdéssel jár, melynek egy része az anyag hõmérsékletét a kondicionáláshoz képest tovább növeli. A hõközlési folyamatok a takarmány hõre érzékeny összetevõire (vitaminok, fehérjék stb.) károsak is lehetnek, mivel ezek a 60-70°C hõmérsékletet csak 4-5 percig bírják ki jelentõsebb károsodás nélkül. A hõsérülés elkerülhetõ, ha a kondicionálási és préselési folyamat ennél nem hosszabb idejû, és azonnal a hûtõbe kerül a granulátum.

    A gyûrûmatricás granuláló gép vázlatát és mûködési elvét a 4. ábra szemléleti. A granulálás a matricatérben kezdõdik és a matricafuratokban (azokból kilépve) fejezõdik be. A kondicionált dercés táp a matrica belsõ terébe érkezik, a terelõk egyenletes réteget létrehozva segítik a granuláló résbe jutását. Itt megtörténik az elõtömörítés, majd a présgörgõk a forgó matrica furataiba préselik az anyagot, ahol a nyomás hatására alaktartó szálgranulátummá formálódik. A forgó gyûrûs-matrica csõtengelyhez van rögzítve, hajtását a villanymotortól fogaskerekes vagy ékszíjas áttételen keresztül kapja. A présgörgõk a görgõkeresztben rögzített álló csapok körül forognak. Hajtásukat a granuláló résben elõtömörödõ anyag közvetítésével a forgó matricától kapják. A megfelelõ hosszúságra történõ darabolást a matrica külsõ palástja mentén elhelyezett kések végzik. A granulátum hosszának és átmérõjének aránya optimális esetben 2-2,5.

    A matrica furatai gyakran hengeresek, de készülhetnek kúpos süllyesztéssel is. A kúpos süllyesztés a furat elején könnyíti az anyag bejutatását, még a végén kialakított kúpos süllyesztés a szálgranulátum távozását segíti, ezzel a hajszálrepedések megelõzhetõk.

    A furat mérete és a matrica falvastagsága között egyenes, a matrica átmérõ és fordulatszám között pedig fordított az arányosság. Így biztosítható a granulálási sebesség ill. granulálási idõtartam megfelelõ értéken tartása. Így a nagyobb furatméretnél vastagabb falu matricát használnak, valamint a nagyobb átmérõjû matricák fordulatszáma alacsonyabb, mint a kisebb átmérõjûeké.

    A matricák furatainak átmérõje 1,2 mm-tõl 25 mm-ig terjed. Dercés táp granulálására 12 mm-nél nagyobb furatú matricát általában nem használnak. A granulálás fajlagos energiaigényét a matrica furatátmérõje nagymértékben meghatározza. Különösen az 5 mm-nél kisebb granulátum átmérõnél nõ meg ugrásszerûen a fajlagos tömörítési munka (5. ábra). A kisebb furatméreteknél ugyanis rohamosan csökken a matricába kialakítható szabad felület, ezáltal romlik a granulálási teljesítmény, megnõ a fajlagos energiafogyasztás és a matrica élettartama kisebb lesz. (A kis furatméretû matrica egyébként is drágább.) A teljes technológiát figyelembe véve a fajlagos energia igény, a granulátum átmérõjétõl függõen a 14-30 kWh/t érték között alakul.

    5. ábra: A granulálás fajlagos energiaigénye az átmérõ függvényében

    A présgörgõk felületi kialakítása rovátkolt vagy érdesített. A présgörgõ sugara a matrica sugarának 0,3-0,4-szerese. Kis és közepes teljesítményû gépeken 2 db, a nagyobb teljesítményû gépeken 3 db présgörgõ található.

    A granuláló gépek üzemeltetése során külön figyelmet kell fordítani a gyorsan kopó, nagy igénybevételnek kitett alkatrészekre, a görgõk és a matrica állapotára. A megkopott matrica belsõ hengeres felülete felszabályozató, ezzel azonban a furat hossza csökken, egyben az elérhetõ nyomás is alacsonyabb lesz.

    Új matrica beszerelésekor a bejáratás nem maradhat el. Ennek célja a munkavégzõ felületek fényesítése. A bejáratáshoz zsírral vagy olajjal összekevert koptató hatású keveréket használnak, amely lehet korpa-növényi olaj vagy kukoricadara-árpadara-finom, szitált homok-olaj keveréke. Ez utóbbi keveréket akkor kell használni, ha a furatok nem dörzsárazással készültek. A bejáratás idõtartama 0,5-1 óra. A bejáratáshoz használt anyagot gondosan el kell távolítani. Ehhez zabdarát tartalmazó darakeveréket alkalmaznak. A présgép hosszabb leállításakor a korpa-növényi olaj keverékkel való járatás szükséges.

    A matricák cseréjekor a görgõket is cserélni kell. Görgõk cseréjére szükség lehet továbbá az elhasználódásuk, meghibásodásuk miatt is. Ilyenek: görgõköpeny rovátkolt felülete elkopik, berágódik, rovátkák éle legömbölyödik ill. csapágytörés vagy besülés következik be.

    A jelenleg gyártott gépeknél általában a matrica síkja függõleges, a tengelye vízszintes elhelyezkedésû (6. ábra). Léteznek azonban függõleges tengelyelrendezésû granuláló gépek is, 1975-ig hazánkban is gyártottak licenc alapján egy ilyen típust (7. ábra). Ez utóbbinál a kondicionáló egység a vízszintessel szöget zárt be. A prés terhelésének (áramfelvételének) függvényében a kilépõ keresztmetszetet egy szervomotor automatikusan szabályozta.

    A préselés kiegészítõ mûveletei és gépei

    A préselést követõ mûveletek célja, termék tárolásra és felhasználásra alkalmas állapotba hozása. Ugyanis a granuláló gépbõl kikerülõ termék hõmérséklete magas (elérheti a 75-80°C-t), nedvességtartalma a megengedett 14%-nál nagyobb, szilárdsága sem megfelelõ, külsõ behatásra könnyen morzsolódhat. Továbbá a nagyobb átmérõjû, gazdaságosan gyártható granulátumokat morzsázással apríthatjuk fel megfelelõ mérettartományú szemcsékre az egyes állatfajoknál (fõleg baromfiak, malacok). Az elõzõek miatt a granuláló vonalba hûtõ, morzsázó és háromfrakciós osztályozó beépítésére kerül sor.

    A granulátumhûtõben a préselt takarmány közel a környezeti hõmérsékletre hûl, ezzel egyidõben a nedvességtartalma is lecsökken a megengedett értékre, valamint megnõ a szemcsék szilárdsága. A különbözõ szerkezeti kialakítású hûtõkben többnyire gravitációsan áramlik az anyag, és a 150-250 mm rétegvastagságú préselvényen környezeti levegõt áramoltatnak át. Leggyakrabban az egy- és kétcsatornás hûtõoszloppal rendelkezõ gépeket használják, melyekben 15-20 percig tartózkodik az anyag. A hûtõberendezés és a granuláló gép teljesítményét össze kell hangolni, a hûtõnek mindig telítve kell lenni, csak így lesz egyenletes a levegõ áthaladása.

    Morzsázás

    Elsõsorban a növendék állatok részére szükséges, kis átmérõjû granulátumok elõállítása csak aránytalanul nagy energiával (lásd 5. ábra) és a présgép alkatrészeinek fokozott igénybevételével valósítható meg. Gazdaságosabb megoldás, ha nagyobb átmérõjû granulátumot készítünk, majd a hûtés után morzsázó hengerpárral aprítjuk fel a kívánt méretre. Ez akkor javasolható, ha 5 mm-nél kisebb átmérõjû granulátumra van szükség.

    A morzsázó hengerek hasonlítanak az egyszerû malmi hengerekhez. Felületük rovátkolt, átmérõjük 150-200 mm. A két henger kerületi sebessége eltérõ, a gyorsan és lassan forgó henger kerületi sebességének ill. fordulatszámának aránya megközelítõen 3:2. A két henger közötti un. morzsázó rés az egyes típusú gépeknél eltérõ mérettartományban állítható (maximálisan 0-20 mm). A lassú henger beépítése lehetõvé teszi a beállított résen belül további 20 mm elmozdulást rugó ellenében, amennyiben idegen anyag (pl. vas szennyezés) kerül a gépbe.

    A morzsázás technológiája lényegében egy háromfrakciós osztályozással egybekapcsolt körfolyamatos aprítás is egyben. Így a technológiai sorba a morzsázó-gép után a háromfrakciós osztályozó beépítésére mindig szükség van. A morzsázó rés beállításánál a minimális dercés anyag képzõdésre kell törekedni (az alsó átesés max. 20%), mert ezt a részt vissza kell juttatni a granulálóba. Ilyenkor 15-20% úgynevezett felsõ átmenet képzõdik az osztályozó berendezés felsõ rostáján, amit újbóli morzsázásra vezetünk vissza. A morzsázás technológiájának elvi vázlatát bemutató 8. ábra is szemlélteti, hogy a megfelelõ szemcseméretû frakció aránya 60-65%.

    A morzsázó-gép kialakítása (9. ábra) lehetõvé teszi a technológiai folyamatban elõtte és utána álló gépekkel történõ egybeépítést. Ha a granulátumot nem kívánjuk morzsázni, akkor a hûtõberendezésbõl távozó anyagot kerülõ vezetéken vezethetjük át a morzsázó-gépen. Ilyenkor a hengerpárok nem forognak. Osztályozásra ilyenkor is szükség van, mert a rostán átesett dercés, morzsálódott anyagot a granuláló gép elé vissza kell vezetni.

    Préselt takarmányok minõsítése

    A témakörnek megfelelõen jelenleg a granulátumok minõsítésével foglalkozunk, és csak a fontosabb jellemzõkre térünk ki. A préselvény minõségének ellenõrzésére több szempontból is szükség lehet. Leggyakrabban a méretének, kopásállóságának, valamint a sûrûségének (darab- és halmazsûrûség) az ellenõrzésére kerül sor. Méretvizsgálatnál a minta tömege függ a granulátum átmérõjétõl: 5 mm-ig 10 g, 5-10 mm között 50 g, 10 mm felett 100 g. A vizsgálatnál a minta hosszát és átmérõjét egyenként mérik, és átlagolva adják meg az l/d értéket.

    A kopásállóság meghatározása szabványosított 300x300x127mm méretû koptatódobban történik. Az 500 g tömegû mintát 500 ejtéssel (50 1/min fordulaton 10 percig forgatják) vizsgálják. Az átforgatott anyagot a granulátum átmérõjéhez elõírt lyukméretû (2. táblázat) rostán kell átereszteni. A kopásállóságot kifejezõ PD indexet a rostán fennmaradt (Q) és a felöntött teljes tömeg (500 g) arányában 10-es szorzót figyelembe véve határozzák meg: PD==(Q/500)×10. A granulátum minõségi besorolása a 3. táblázat szerint történhet.

    2. táblázat
    A granulátum átmérõhöz elõírt rostalyuk méretek
    A granulátum átmérõje, mm A vizsgálati rostalyuk mérete, mm
    2,0 1,4
    2,5 2,0
    3,0 2,8
    3,5 2,8
    4,0 2,8
    4,5 4,0
    5,0 4,0
    6,0 5,6
    7,0 5,6
    8,0 5,6
    9,0 8,0
    10,0 8,0
    3. táblázat
    A granulátum minõsítése a PD index szerint
    PD index értéke Granulátum minõsítése
    9,0 a minõség nagyon jó
    8,5-9,0 a minõség jó
    8,0-8,5 a minõség elfogadható
    7,5-8,0 a minõség gyenge
    7,5 a minõség nem fogadható el

    A tárolás, manipulálás során bekövetkezõ morzsálódás úgy vizsgálható, hogy 500 g mintát engednek át a fentiekben megadott lyukméretû rostán. Az áthullott (Y) mennyiséget viszonyítják a minta teljes tömegéhez, és %-ban fejezik ki a morzsolódási mutatót:

    T=(Y/500)×100 [%]

    A vizsgálatot a szállító kiadagoló vonal különbözõ pontjain végezve, meghatározható az egyes eszközök okozta morzsolódási hatás.

    A granulátum sûrûséget (r) a mért értékekbõl számított térfogat és szemcsetömeg ismeretében határozzák meg. Értéke 1,6-2,2-ször nagyobb, mint a dercés táp sûrûsége (ro).

    A halmazsûrûség (vagy ömlesztett térfogattömeg) viszont az adott granulátum halmaz tömegének és ömlesztett térfogatának hányadosaként számítható.