MENÜ

Malacnevelés elléstől választásig

Oldalszám: 54
2014.10.01.

II. A malacok választásra való felkészítése

A választás napján fogyasztott szilárd takarmány mennyisége döntően befolyásolja a malacok további fejlődését és termelését - sőt, életkilátását is. Közismert, hogy a malacok emésztő rendszerének felépülése, kialakulása az élet első 3-4 hetében nagyon lassan zajlik. Az enzimrendszer tulajdonképpen csak az anyatej emésztését képes elvégezni. A választás utáni időszakban gyorsan változik az enzimek termelése, mely változás gyorsasága a felvett (növényi) tápanyag mennyiségével arányos.

A választás sikerét - a választott malac törésmentes (t megközelítő) fejlődését - a szoptatási időszakban a szilárd táplálékra szoktatás során alapozhatjuk meg.

  1. Mikor kínáljuk meg először a malacokat szilárd takarmánnyal?



    Az irodalom mindenhol a 8-10 napos kort jelöli meg ajánlott időpontként, alapozva a malacok természetes kíváncsiságára. Véleményem szerint szükség van emellett egyfajta természetes éhségérzetre is.





    A kocatej tehát 15-20 napos korig elvileg fedezi az igényt, éhségérzet nincs. (Nyilván általánosítás; a kocák tejtermelésében, alomlétszámban, következésképpen az egy malac által a tejből felvett tápanyag mennyiségében jelentős különbségek vannak.)





    Ennél előbb az etetést elkezdeni szükségtelen.





    A mi telepünkön 28-32 napos választási idővel mindig pénteki napon választunk, az ezt megelőző hét hétfőjén helyezzük ki a tálcákat. A pénteki választás egyetlen indoka az, hogy elkerüljük a hét végi ivarzást, mikor a spermakiszolgálás döcögősebb a hétköznapiaknál. Ajánlott ez saját termékenyítõ anyag elõállítás esetén is, egyszerûen képtelenség azonos színvonalat a laborból (és az inszeminátortól) elvárni.



  • Hogy milyen elvárásaink vannak a vályúval szemben, arról mindent tudunk. Egyet nem: minden elvárásnak megfelelõ etetõ alkalmatosságot elõállítani. Valószínûleg tepsi kell. Mi egy házilag barkácsolt, 40 x 15 cm-es mûanyag tepsit használunk, 5 cm-es peremmel. Abból indulunk, hogy a takarmánynak mindenképpen padlószinten kell lennie. Padozatos fiaztatóban jól megfigyelhetõ a malacok ösztönös turkálása, túrása, különösen almos tartás esetén. Az evéskori természetes testtartás a lehajtott fej, ezért a - bármilyen magasságban - függesztett vályúk eleve csökkentik a takarmányfelvételt. Biztos, hogy tálca esetén nagyobb a kitúrási veszteség, mint ahogy a vályú elszennyezõdésének esélye is lényegesen nagyobb. A kitúrással bekövetkezõ veszteség radikálisan csökkenthetõ az egy etetésre kiadott takarmány mennyiségének csökkentésével, az etetések számának növelésével. Az etetések számának növelése azért is lényeges, mert a malacok annyiszor esznek, ahányszor - sarkítva - enni kapnak. A szennyezõdött vályút ne próbáljuk tisztogatni, cseréljük ki, az elhasználtat mossuk el. A kezdeti takarmányok (tápszerek, prestarterek) a szagokat gyorsan atszorbeálják, higroszkóposak, ezért a vályúban maradt takarmányt öntsük ki.



A vályú helye a malacpihenõ térben a koca far felõli oldalán, a kutrica sarkában van. Az egyetlen sarok, mely mindig száraz, a malac nem használja trágyázótérnek. A malacitató a menekülõ tér sarkában, a koca far felõli oldalára kerüljön.



  • A szilárd takarmány kihelyezésével egy idõben gondoskodni kell a vízellátásról. Ez a felvett mennyiség egyik kulcsa. Legjobb lenne a víztükrös itatási mód, mint ahogy néhány telepen láthatunk is rá példát. Egy kicsit elõre nézve: a választás napján és az azt követõ napokban azért(is) alacsony vagy zéró a takarmányfogyasztás, mert gyakorlatilag szünetel a folyadékfelvétel. A víztükrös itatás ezt kizárja, ugyanakkor - miután az itató környéke mindig trágyázótér is egyben - fokozott az ivóvíz elszennyezõdésének veszélye. Megoldás lehet a kutricán kívüli elhelyezése úgy, hogy a malac hozzáférjen. Szopókás itatók esetében segít a vízfogyasztás növelésében, ha az aktív idõszakokban (etetés-trágyázás) a szelepeket megnyomjuk. A szilárd takarmány - vízfelvétel egymást erõsítõ folyamat.



  • A malacok elsõ takarmánya





    Kiválasztása több oknál fogva igényel nagy körültekintést. Jellemzõ (helyesen), hogy egy állomány takarmányozása egy koncepción alapuló, egy takarmánygyártó által forgalmazott, ezáltal nyilván egymásra épülõ lépcsõkbõl áll, melynek elsõ eleme a prestarter vagy bárhogy nevezett tápszer, ami a hátán kell hogy vigye a sor összes többi elemét. Az ember azt gondolná, hogy ezt tudva minden takarmánygyártó cég kiemelten koncentrál az elsõ takarmányra. Az etetési „kísérletek” során azonban azt látjuk, hogy az egyes prestarterek között használati értékben döbbenetes különbségek vannak. Már a beltartalom vonatkozásában a koncepciók kavalkádjával találjuk szemben magunkat: a 16 % -os fehérjetartalomtól a 28 %-ig terjed a kínálat, persze élettani magyarázatokkal kísérve. Ma nyilván nem a fehérjetartalom a lényeg, itt és ez csak példa. Beltartalom vonatkozásában lényeges szempont a limitáló aminosavak (kiemelten a lizin, továbbá a methionin, treonin, cisztin és triptofán) mennyisége, aránya, az emészthetõség, az enzimekkel történõ kiegészítés, az egyes alkotók pufferkapacitása, és - legalábbis szerintem - az íz, aromaanyagok és étvágyjavítók, melyet egy kezdeti takarmány nem nélkülözhet. Hogy mitõl van az, hogy az egyik prestarter kívánatosabb, mint a másik, nem tudom. A fizikai forma (dercés - granulát) nem játszik komoly szerepet, a beltartalom még kevésbé, mint ahogy a takarmány ára sem zavarja. Egy osztott vályúban szoktunk preferencia vizsgálatokat végezni, egyazon alom 2-3 takarmányból válogathat. Néhány óra alatt dönt a malac valamely mellett, a kevésbé preferált takarmányhoz ezt követõen csak kényszerbõl fordul. Takarmányos üzletkötõk, tanácsadók szoktak ilyen esetben vérig sértõdni, miszerint megbuktattuk a takarmányát. El nem tudom képzelni, hogy mi vihet rá egy sertéstartót arra, hogy a malacok által elõnytelenebbnek tartott anyagot válassza.











    A malacok 44-46 napos korig 7-10 kg szilárd takarmányt fogyasztanak. Meggondolás tárgya, hogy ezt egy vagy két lépcsõben adjuk. Ha ez az idõszak két lépcsõs, akkor az elsõ egy - most nevezzük így - életmentõ tápszer, a „tulajdonképpen csak a halmazállapot változott” jegyében (azaz tejpótló jellegû), míg a második a klasszikus prestarter. Az életmentõ ajánlott adagja 1-2 kg / malac, amivel az a gond, hogy a választást követõ napokban - leginkább a krízisidõszak igazi nadírján, a 4-6. napon - fogy el, és itt kellene tápot váltani. Ezt mindenkinek magának kell kipróbálni. Ha ezt a tápszert arra használjuk, hogy a választást követõ két nap étvágytalanságát csökkentsük, elképzelhetõ az alkalmazhatóság. Mi is használjuk, de másként: választáskor mindig egy falkával többet képzünk, mint a választott almok száma. A gyengébb malacokból képzett csoport felzárkóztatására az életmentõk kifejezetten alkalmasak. Addig etetjük míg cseperedésük, takarmányfogyasztásuk kézzelfoghatóvá nem válik. A jó takarmány kiválasztás mellett is lehet a választás után gond, hasmenés vagy ödéma miatt. Utóbbira lehet vakcinázni, a hasmenés ellen preventíve (tápmedikáció) kell védekezni. A gyári - kész - prestarterek csak nutritív szinten tartalmaznak gyógyszert, választás elõtt egy héttel - nyilván állatorvosi közremûködéssel - ajánlott bekeverni - valamilyen antibiotikumot a tápba. Általában amoxicillint ajánlanak 120-130 ppm szinten (120-130 g/t), természetesen más is szóba jöhet (pl. salinomycin 120-180 ppm).





    A szakmai közvélemény szerint a malac akkor választható, ha szilárd takarmányból az életfenntartó szükségletét fedezni képes.







    Dr.Gács Pál