MENÜ

Szõlõ peronoszpóra

Oldalszám: 42
szőlő, peronoszpóra 2014.09.30.

A peronoszpóra kórokozóját (Plasmopara viticola) Amerikából szállított, szõlõvesszõ-kötegekbe kötözött szõlõlevelekkel hurcolták be Európába. Franciaországban, 1878-ban, Magyarország nyugati határszélén 1880-ban tûnt fel. Ettõl az idõponttól kezdõdõen szakadatlan a küzdelem ez ellen a veszélyes kórokozó gomba ellen. A peronoszpóra elleni védekezés a szõlõ növényvédelmét alapvetõen meghatározza. Jókai Mór Sváb-hegyi kertjében is megjelent a kórokozó. A jogot végzett író a „Magyaróvári Füzet”-bõl szerezte növényvédelmi ismereteit, ahol, mint írta „a szõlõbetegség egész apróra meg van magyarázva”. Az 1896-ban, saját kiadásban megjelent "Kertészetgazdászati jegyzetek" címû könyvében már a saját tapasztalatait írja le, errõl az "új szõlõveszedelemrõl": "A peronoszpóra (levélpenész) ellen biztos orvosságunk van, a rézgáliczczal való permetezés."

Napjainkban már nem csak a Bordói-lével védekezhetünk. A peronoszpóra ellen 25, a környezetkímélõ növényvédelem szempontjából zöld, tehát korlátozás nélkül -, és 20 sárga, tehát bizonyos mértékû korlátozással használható gombaölõszert engedélyeztek hazánkban. Mi az oka annak, ha mégsem eredményes a védekezés? Hogyan lehet megvédeni a szõlõt a peronoszpórától? Jókai erre is megadja a választ: “Ehhez kettõ kell, az egyik a jó permetezõgép, a másik a gazda szeme”. Ismerni kell a kórokozó életmódját, és fel kell ismerni a betegség kezdeti tüneteit. A hatásos védelem, a jó diagnózison alapuló, jól megválasztott növényvédõ szerrel, optimális idõben, jó porlasztású permetezõgéppel végzett permetezés.



Mivel tudjuk, hogy a fertõzött levéllel világrészek között is terjeszthetõ a fertõzés, könnyû belátni, hogy az elõzõ évi járványos esztendõ után milyen mennyiségû fertõzõ anyag van szõlõtermõ vidékeinken. A veszélyt megsokszorozzák az évek óta elhanyagoltan, gondozatlanul lévõ szõlõültetvények. Ezért nagyon fontos a peronoszpóra ellen a mielõbbi védekezés. A peronoszpóra fertõzés mértéke az oospórás gomba fejlõdésére kedvezõ meteorológiai viszonyoktól függ. A téli spórák csírázásához megfelelõ hõmérséklet és nedves növényi felület szükséges. Mivel a szõlõ kihajtásakor a gomba fejlõdéséhez szükséges hõmérséklet általában adott, leegyszerûsítve a megfigyelést, kimondhatjuk, hogy peronoszpóra járvány várható, ha az április - május és a június csapadékos, havonta 50-80-100 mm esõt mérünk. A gomba akkor fertõz, és a korábbi fertõzésekbõl akkor fejlõdik spóra, ha a szõlõ zöld részei, hosszabb ideig nedvesek, vizesek. Az elõzõ évben fertõzötten lehullott leveleken fejlõdõ oospórák csiráznak és továbbfejlõdve makrosporangiumok, majd ezekben rajzóspórák képzõdnek. Az esõ felveri a makrosporangiumokat, és a már kifejlõdött, két kis nyúlvánnyal ellátott rajzospórákat a fiatal levelekre, hajtásokra, fürtkezdeményekre és azok megindítják a fertõzést. A gomba ettõl kezdve a növényi szövet belsejében él, szabad szemmel, átesõ fényben olajfoltként vehetjük észre a kezdeti tünetet. A fertõzés elsõ megjelenését mindig a legalsó leveleken vizsgáljuk, hiszen az esõcseppel felverõdõ spórák leghamarabb, legbiztosabban oda jutottak fel. Az olajfolt megjelenése után már csak felszívódó készítmények hatásosak a fertõzés megállítására. A védekezést elmulasztva, rövid idõ, 1-2 hét elteltével a levelek fonákán fehér, leheletfinom bevonat keletkezik. Ez a tünet közismert kifejezéssel a peronoszpóra “kivirágzás”. Szemléletes ez a kifejezés, hiszen mikroszkóppal nézve sûrûn elhelyezkedõ, a végén elágazó szárakon a spórák tömegét láthatjuk. Ezzel megindul a másodlagos fertõzés, ami - védekezés hiányában - mindaddig tart, amíg fogékony zöld növényi rész található a szõlõn. Ha nem sikerült megakadályozni a primer fertõzést akkor a kontakt-, és a felszívódó- készítmények együttes használata célszerû. Hiszen a levelekben a gomba továbbfejlõdését a felszívódó szer, az újabb levelek fertõzõdését a kontakt- készítmény akadályozza meg.



A korai, peronoszpóra elleni védekezés éppen azért fontos, hogy a fertõzõ spórák gombaölõszerrel bevont felületre kerüljenek.



A megelõzõ védekezésre tehát a kontakt, jó esõállósággal rendelkezõ fungicidek használhatók. A hosszabb ideig nedves leveleken a rajzóspórák csiratömlõt fejlesztenek és a zöld növényi részek légzõnyílásain, behatolnak a bõrszövet alá.



Ahogyan a kórokozó a fertõzött leveleken érkezett kontinensükre, ugyanúgy a földön fekvõ levelek és a lehullott, vagy a tõkén száradt fürtök képezik a fertõzési forrást. Egy fakadás elõtt végzett lemosó permetezés csökkenti a fertõzési veszélyt, de az egész országban megtalálható elhanyagolt, permetezetlen, gondozatlan szõlõskertek kilátástalanná teszik a megelõzõ védekezést. A fertõzõ spórák a szél segítségével nagy távolságokra is eljutnak. A peronoszpóra tehát a szõlõ fakadása után, enyhe csapadékos idõben fertõzi a leveleket az elõzõ évi beteg levelekben képzõdõ oospórákkal. A hosszabb ideig nedves levelek, levélrészek fertõzõdnek. A gomba a levélszövetben él és fejlõdik. A csapadék lehetõvé teszi a fertõzés bekövetkezését, a hõmérséklet a lappangási idõ hosszát befolyásolja. Az elsõdleges fertõzéshez legalább 10 mm-es esõ szükséges. A másodlagos fertõzések már 4-5 mm-es esõ után, vagy leveleket benedvesítõ köd, vagy harmat esetén is bekövetkezhetnek. Az oospóra 11-32 OC között csirázik, fejlõdésének optimuma 23-25 OC. Az átlaghõmérséklet emelkedésével rövidül az inkubáció. Istvánffi - Pálinkás-féle inkubációs naptár szerint 10-14 OC napi átlaghõmérséklet esetén a lappangási idõ 12-18 nap, 15-17 OC -nál 6-13 nap, 18-25 OC középhõmérsékleten 4-5 nap alatt megjelennek a tünetek a leveleken, és újabb fertõzés veszi kezdetét. Az utóbbi magasabb hõmérsékleti átlagérték azonban csak júliusban és augusztusban valószínû, és a bogyók ellenálló képessége ekkor már nagyobb. A tünet csak 13-18 nap elteltével jelentkezik. Elsõ látható tünet az olajfolt, ami a levélsejtek zöld színtesteinek, a klorofillnak az elbomlásából alakul ki. A levél színén, átesõ fényben jól látható kerekded, nem élesen határolt folt, az egészséges levélszínnél világosabb, áttetszõbb. Ezt az elsõ tünetet követi a fonákon kialakuló spóratartók laza, pelyhes tömegének fejlõdése, amit szemléletesen sporangium-tartó gyepnek nevezünk. A sporangium-tartókon nagy tömegben spórák fejlõdnek amit szakszerûtlenül, de nagyon jellemzõen kivirágzásnak neveznek. Ettõl az idõponttól kezdõdõen védekezés hiányában a további fertõzés csak az idõjárástól, illetve a levelek nedvességétõl függ. Száraz idõben, vagy védekezést követõen a fertõzött foltok elhalnak. Erõs fertõzést követõen korai levélhullás gyengíti a tõkét, rontja a télre való felkészülést.



A szõlõ fürtvirágzata esõs idõben a peronoszpóra-fertõzésre szintén nagyon fogékony. A fertõzés hatására a virágzat kocsány, a virágok és a bogyók sárga színûek, áttetszõk lesznek, majd elhalnak. A bogyók fertõzõdése után a kocsányok, és a bogyók áttetszõvé válnak, olajos-sárgára, szürkére, majd kékes-szürkére színezõdnek. A bogyókon is képzõdhet sporangiumtartó gyep, majd töppednek, héjuk lilás színû lesz, belsejük megbarnul. Késõbb a bogyók összezsugorodnak, belsejük megkeményedik, elszáradnak. Ez a tünet nagyon hasonlít a botrítiszes fertõzés szimptómáira, csak mikroszkópi vizsgálattal különíthetõ el a két kórokozó. A nagyobb bogyók már csak a kocsányhoz való illeszkedés helyén, a kocsánykoronán fertõzõdhetnek.



A rézkészítmények fitotoxikusak a virág bibére ezért ebben a fenológiai stádiumban szerves hatóanyagú készítményt válasszunk. A szõlõ virágzása után már szabadon válogathatunk az engedélyezett készítmények közül. Nyár végén figyelembe kell venni a csemege és a borszõlõre elõírt, szüret elõtti eltérõ várakozási idõket.



Amennyiben a lakóház, vagy nyaraló mellett nem akarunk gyakran permetezni, érdemes peronoszpórával szemben ellenálló szõlõfajtákat telepíteni. Az európai (Vitis vinifera) fajták érzékenyek a peronoszpóra-fertõzésre, nedves idõben rendszeresen védekezni kell. A keresztezéses nemesítéssel elõállított fajhibridek közül a Bianca, Kunleány, Pölöskei muskotály, Zala gyöngye, Viktória gyöngye, Csillám, Palatina és a Duna gyöngye a peronoszpórára alig érzékeny, a fertõzéssel szemben kisebb-, nagyobb-fokú toleranciát mutat.







Ezek a fajták az idõjárástól függõen 2-4, jól idõzített permetezéssel megvédhetõk a peronoszpóra-fertõzéstõl. Az érzékenyebb fajtákat, meteorológiai megfigyelés és elõrejelzés alapján végzett 6-7 permetezéssel megvédhetjük a fertõzéstõl. Nagyon csapadékos évben azonban ennél több védekezésre is szükség lehet.



Érdemes megfogadni Jókai 100 éve adott tanácsát: „Szõlõvirágzás elõtt a szõlõsgazdának minden nap körül kell járni a szõlõjét s vizsgálni, hogy nem találja-e valami jelenségét a levélpenésznek. Akkor, ha csak egy helyen találta is azt föl, rögtön permeteztetni kell. A szõlõ elvirágzása után pedig, akár mutatkozik peronoszpóra, akár nem, be kell permeteztetni bordói lével az egész szõlõtelepet istenesen. Amely szõlõsgazda elkésik a permetezéssel, az aztán permetezhet háromszor is egy évben, mégis kétes marad a sikere. Ha pedig valami szõlõsgazda azzal a lamentálással kerül elém, hogy a peronoszpóra tönkre tette a szüretjét, annak én azt mondom: úgy kell neked! Már most igyál vizet.”











Dr. Véghelyi Klára



Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar,



Budapest