Ebben a cikkemben fel szeretném a Tisztelt Olvasó emlékezetében eleveníteni a malacok emésztésének néhány sajátosságát, a prestarterek alapanyag-kiválasztás szempontjait, a beltartalmi sarokszámait, és a malactakarmányozás különbözõ fázisait.
A sertéstartás összes költségének 60-70%-át a takarmányköltségek teszik ki. A jelenlegi alacsony felvásárlási árak mellett nyereséget termelni csak akkor tudunk, ha a színhústermelésre jutó takarmányköltségeket minimálisra csökkentjük, és adott fejlődési fázisnak megfelelően etetjük állatainkat.
Minden sertéstartó alapvetõ érdeke, hogy állatai minél kevesebb takarmányból minél gyorsabban meghízzanak és a húsminõség is lehetõleg az elsõ két kategóriába (S-E) tartozzon. Sertéstartási hagyományainkból eredõen azt gondolnánk, hogy a sertések számára legkedvezõbb takarmány konzisztencia a folyékony, azaz a „moslék”. Ezt azonban sem a SZIE Takarmányozási Tanszékével közösen végzett hízlalási kísérleteink, sem a hazai kis- és nagyüzemek tapasztalatai, tényszámai sem a húsminõsítést végzõ vágóhidak adatszolgáltatásai nem támasztják alá. A termelési eredményeket természetesen jelentõsen befolyásolják a tartási körülmények is: almozatlan- ill. almozott tartás, az istállók klímaparaméterei stb. Cikkünkben azonban csak a takarmányozási módok hatásvizsgálati eredményeit ismertetjük.
Mi is a tojás tulajdonképpen, aminek az „elõállítását” megcélozzuk a tyúk tartásával? A tojás a baromfi petesejtje, amelynek tartalmaznia kell minden olyan táplálóanyagot, ami az embrió problémamentes csibévé fejlõdéséhez szükséges. A tojás átlagosan 31 % szárazanyagot és 69 % vizet tartalmaz. Egy 60 grammos tojás összetétele (Schmidt,1995): Víz 41,5 g Fehérje 6,7 g Zsír 6,0 g N-mentes kiv. 0,3 g Hamu 5,5 g Összesen 60 g
Az intenzív anyagcserével rendelkezõ baromfi fajok szervezetének életfolyamataihoz a makro táplálóanyagokon (fehérje, zsír, szénhidrát) kívül jelentõs mennyiségben szükségük van biológiailag aktív vegyületekre, így vitaminokra, is, amelyek hatásukat egyrészt egyes en-zimek kofaktoraként, másrészt a sejtek ultrastruktúrájának fenntartásában fejtik ki. Az anti-oxidáns tulajdonsággal rendelkezõ vitaminok hatása olyan módon érvényesül, hogy védik a szervezetet a kontrollálatlan lipid peroxidációs folyamatok által elõidézet károsodásoktól. Az ebbe a csoportba sorolt vitaminok kémiailag eltérõek ugyan, de azonosak abban a tekintetben, hogy reaktív oxigén gyököket kötnek meg, gátolva ezzel a peroxidatív láncreakció kiteljese-dését.
Nem változtak a bárányár-trendek az EU-ban
