A húsmarhatartás néhány aktuális állategészségügyi kérdése az EU csatlakozás tükrében

A húsmarhatartás gazdaságosságát nagymértékben meghatározza az állomány állat-egészségügyi helyzete. A továbbiakban két olyan témát érintünk, amelyek az EU csatlakozás elõtt érzékenyen érintik a húsmarhatartással szemben támasztott állategészségügyi követelményeket.

Fertőző betegségek



A fertőző betegségek előidézésében számos baktérium, vírus, gomba, élősködő, valamint kóros fehérje (prion) vesz részt. Ezek közül különösen nagy jelentőségűek azok, amelyek az embert is képesek természetes körülmények között megbetegíteni és zoonózisokat (állatról emberre terjedő betegségeket) kialakítani. Az állattenyésztésben, az állati termék elõállításban kb. 40 zoonózis ismert, amely elsõsorban az itt dolgozó személyek számára jelent fertõzési veszélyt, de az állati termékekkel közvetítve a fogyasztókat is elérhetik. A betegségek kialakulását számos tényező befolyásolja (klimatikus viszonyok, a kórokozó rezisztenciája, az egyed ellenállóképessége stb.), így azok járványtana, klinikai megnyilvánulása, súlyossága, a kezelés hatékonysága sokféle lehet. Az ellenük való fokozott védekezés hazánk EU csatlakozásának egyik kiemelt követelménye. Számos olyan gyakran elõforduló, közegészségügyi szempontból is jelentõs zoonózis van, amely a jelenleg érvényes Állat-egészségügyi Szabályzat alapján nem tartozik bejelentési kötelezettség alá (pl. campylobacteriosis, listeriosis). Így megoldásra vár a bejelentési kötelezettség kiterjesztése (Mikola és Nagy, 2002).





A húsmarhatartásban veszélyt jelentő, bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző betegségeket, valamint ezek közül a zoonózisokat az 1. táblázat mutatja.

Magyarországon bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző betegségek

• Keleti marhavész
• Szarvasmarhák ragadós tüdőlobja
• Szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalma (BSE)
• Szarvasmarhák enzootikus leukózisa
• Bőrcsomósodáskór*
• Brucellózis*
• Gümőkór*
• Hólyagos szájgyulladás*
• Lépfene*
• Ragadós száj- és körömfájás*
• Rift-völgyi láz*
• Veszettség*

*zoonózis

Az ország szarvasmarha állományának gümõkór mentesítése a 80-as évek elejére sikeresen lezárult. A mentességet 1990-ig sikerült megõrizni, amikor is a kór szarvasmarhákban és emberekben is újból megjelent. Hátterében a szarvasmarha estében a rendszerváltással összefüggõ tulajdonviszonyok megváltozása, így a telepek járványvédelmi zártságának megszûnése valószínûsíthetõ. A humán megbetegedések pedig nagyrészt az egyes rétegek szociális helyzetének romlására (hajléktalanság, alultápláltság), valamint a nagyfokú migrációra vezethetõk vissza. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint sokszor az ember az állományok befertõzésének forrása. Ezért a húsmarha állományt a személyforgalom elõl zártan, egészségügyi vizsgálattal rendelkezõ munkaerõvel kell gondoztatni.





A csatlakozás feltétele a betegségtõl mentes állományok kialakítása és fenntartása. Ma a betegség diagnosztikájának alapja az évenként elvégzett allergiás válaszon alapuló tuberkulin bõrpróba. Minden olyan esetben, amikor a bovin tuberkulinra reagált állatok száma különösebb indok nélkül megemelkedik, gondolni kell a vándor és egyéb madarak fertõzõ hatására. Ilyenkor indokolt a szimultán tuberkulin próba kivitelezése. A pozitív állatokat el kell távolítani. A legtöbb fertõzött eset Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében fordult elõ (Nagy, 2002).

A brucellózis ugyancsak felszámolás alá került, 1985-tõl a szarvasmarha állomány mentes e betegségtõl. A mentesség fenntartásának feltétele a gyanús, elvetélt állatok intézeti és laboratóriumi vizsgálata.

Elõrehaladt a szarvasmarhaleukózistól való mentesítési program is, amit az tett szükségessé, hogy az EU országok - kévés kivétellel - több, mint tíz éve mentesek a betegségtõl.

A ragadós száj- és körömfájás helyzete Európában megnyugtató, az ország 1973-tól mentes a betegségtõl. Mivel a betegség behurcolásának lehetõsége állandóan fennáll, Magyarország készenléti tervvel rendelkezik a betegség megjelenése esetén szükséges teendõkre vonatkozóan.

Az új Állat-egészségügyi Szabályzat bejelentési kötelezettség alá vonta a szarvasmarhák szivacsos agyvelõbántalmát (BSE), amelyet elõször Nagy Britanniában észleltek 1985-ben, és amelynek következtében több mint kétmillió fertõzésnek kitett állatok öltek le. Az 1992 óta célzottan végzett laboratóriumi vizsgálatok eredményei alapján Magyarországon a BSE igazoltan nem fordult elõ. A megelõzés szempontjából fontos az emlõsökbõl származó hús- és csontliszt etetésének tilalmára vonatkozó szabályok betartása, valamint az idegrendszeri tünetekben elhullott állatok agyvelejének kórszövettani vizsgálata.

A baktériumos betegségek közül jelentõs a leptospirózis, amelynek kórokozója nagyon elterjedt a környezetben. A betegséget a klinikai tünetek alapján nehéz felismerni, így ha nem végeznek laboratóriumi vizsgálatot, a betegség megállapítása gyakran elmarad. A néhány napig tartó lázas állapotot a tehenek tejcsökkenése (esetleg elapasztása) jelzi, majd bekövetkezik a vetélés. Állományszinten ez nem egyszerre, hanem elszórtan lép fel. A védekezés legfontosabb eleme a legelõ fertõzöttségének csökkentése, a kórokozó túlélési feltételeinek csökkentése, így pl. a száraz padozat, enyhén savas pH, fertõtlenítõszerek, a rágcsálók (a betegség terjesztõi) irtása. Specifikus védekezési lehetõség a vakcinázás, a gyógykezelésben pedig antibiotikumok alkalmazása. Hosszú távon a mentesítés a cél.





Az ugyancsak bakteriális eredetû lépfene szezonális betegség, amely legtöbbször a talaj és a természetes vízforrások spórákkal való szennyezettségébõl ered. A kórokozó sérüléseken keresztül jut be a szervezetbe, elszaporodásuk 2-3 nap alatt testszerte vérzések kialakulásához, majd elhulláshoz vezethet. A betegség megelõzése az állat-egészségügyi szolgálat feladata, ennek részeként az állatokat a legelõre hajtás elõtt 2-3 héttel vakcinázni kell, évente kétszer.

Hízómarhák göbös szájgyulladását vírus fertõzés okozza. A tartási körülmények javításával, korai diagnosztizálással, megfelelõ járványügyi intézkedésekkel, fertõtlenítéssel, immunizálással korlátozni lehet a fertõzés terjedését, csökkenteni lehet a megbetegedések gyakoriságát.

A fertõzõ rhinotracheitis (IBR) és a vírusos hasmenés (BVD) nem tartozik a bejelentési kötelezettség alá esõ betegségek közé, de a nagy létszámú szarvasmarha-állományok legalább 80%-ában jelen van. A mentesítés szakmai irányelvei tisztázottak, a mentesítésre vonatkozó miniszteri rendelet megjelent. A két betegség elleni mentesítést célszerû egyidejûleg elvégezni. A mentesítés, megfelelõ anyagi támogatás mellett is, legalább tízéves program lesz.

Antimikrobiális hozamfokozószerek.





A húsmarha hízótápok tartalmazhatnak antimikrobiális hozamfokozószereket. Ezek elõnyös hatása általában abban nyilvánul meg, hogy az állatok gyorsabban és kiegyensúlyozottabban növekednek. A napi testsúlygyarapodás 3-9 %-al emelkedhet, míg a takarmányértékesítés 3-12 %-al csökkenhet. Környezetvédelmi szempontból nem elhanyagolható az a tény sem, hogy csökken a kibocsátott és a környezetet terhelõ nitrogén mennyisége. Az EU 1997-98-ban a legtöbb antibiotikumot kitiltotta az alkalmazható anyagok sorából és ma csak az néhány (avilamycin, flavomycin, lasalocid, monensin és salinomycin) használata megengedett (Corpet, 2000). A megengedett dózis általában 20 ppm (=20 g/t takarmány).





Az antimikrobiális szerek alkalmazásával szembeni aggodalmak (maradványanyag, rezisztencia kialakulása) az antibiotikumok terápiás célból való alkalmazása esetében is indokoltak. Az antibiotikumok és egyéb, maradványanyagot képezõ gyógyszerek alkalmazása megfelelõ menedzsmenttel (tartási, takarmányozási, higiéniás körülmények, állategészségügyi technológiába illesztett prevenció) lecsökkenthetõ.

Magyarország hagyományosan vágómarha- és marhahús-exportõr volt. A 70-es években elindult csökkenés eredményeként ma hazánkban az összes tehén mindössze 6-7 %-a hústípusú (Szabó, 1998). A húsmarhatartás fejlesztése ökológiai, ökonómiai és össztársadalmi érdekek egyaránt indokolják. Középtávon 50-60 ezer, hosszútávon 100-150 ezer húsmarha extenzív tartását prognosztizálják (Wittmann, 2002). Környezetvédelmi, állat- és humánegészségügyi szempontból alapvetõ követelmény a húsmarhatartás állategészségügyi kérdéseinek komplex kezelése.





Az elmúlt években kirobbanó élelmiszerbiztonsági, állat- és humánegészségügyi „botrányok” megrendítették a fogyasztók bizalmát az állati eredetû termékek, így a marhahús fogyasztásával szemben is. A biztonságos állategészségügyi helyzet (pl. BSE), az export, a termék minõsége (a hús márványozottsága, porhanyóssága) és biztonsága (Salmonella, E. coli mentessége) megköveteli a már számos országban, a húsmarhatartásban is megvalósított egyedi nyilvántartás rendszerének bevezetését.





Dr. Kovács Melinda

>

Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar