MENÜ

A tejelõ tehenek ketosisa

Oldalszám: 54
2014.09.16.

A tehenek ketosisa az ellés után gyakori, energiahiány miatt kialakuló, vércukorszint-csökkenéssel (hypoglykaemiával) és a ketonanyagok vérben, vizeletben, tejben való felhalmozódásával (ketonaemia, ketonuria, ketolactia) járó, általában produkciós betegség. Fõleg bõtejelõ, többször ellett tehenek kórképe.

A ketosis elsõdleges formája a leggyakoribb. Ez e3gyértelmûen produkciós betegség. Jó/átlagos kondícióban levõ tehenekben figyelhetõ meg. Átmeneti szubklinikai állapot után (amikor laboratóriumi módszerekkel enyhe fokú vércukorszint-csökkenés és ketonaemia igazolható, de az állat látszólag nem beteg, esetleg kondícióromlás, a tejtermelés csökkenése, az involúció zavarai észlelhetõk) kifejezett klinikai tünetek mutatkoznak, egyidejûleg súlyos hypoglykaemia és ketonaemia alakul ki. A szubklinikai állapot felismerése azért fontos, mert ekkor helyes beavatkozással a klinikai forma esetleg megelõzhetõ.

A másodlagos forma (“éhezési ketosis”) kevésbé súlyos, megjelenésének feltétele nem elsõsorban a nagy tejtermelés. Gyakori a szubklinikai forma. Ebben a kórképben relatív vagy abszolút energiahiány azért alakul ki, mert az állatban korábban vagy étvágycsökkentõ betegség (magzatburok-visszamaradás, lábvégbetegségek, oltógyomor-helyzetváltozás stb.) lépett fel, vagy azért, mert energiahiányos volt a takarmány.

A takarmányozási eredetû ketosis a legritkább és a legenyhébb forma. Oka a rossz minõségû, vajsavasan erjedt szilázs felvétele.

A ketosis klinikai tünetei emésztõszervi vagy idegrendszeri változásokkal járnak.

1. Emésztõszervi ketosis. Ennek az elõfordulása a leggyakoribb. ÁLtalában az ellést követõ 2-4. héten alakul ki. A tünetek étvágytalansággal, a bendõmozgások, a kérõdzés renyhülésével kezdõdnek. A tehén elõször az abrakot, majd a szilázst vagy szenázst, végül a szénát utasítja vissza. A bélsár száraz és formált, a megszokottnál sötétebb, ritkábban hasmenéses. Késõbb aluszékonyság, elfekvés, kómaszerû állapot lehetséges. Ritkán egyéb idegrendszeri tünetek is jelentkeznek (izgatottság, mozgászavar). A tejtermelés jelentõsen csökken, az állat lefogy. Elõrehaladott esetben a lehelet, a vizelet acetonszagú. A helyszíni ketonpróbák a vizelet, a vérplazma és a tej esetében is pozitívak. Az emésztõszervi ketosis szövõdménymentes lefolyása többnyire kedvezõ, de gyakori a visszaesés. Szaporodásbiológiai szövõdmények (ivarzási zavarok, a termékenyülés romlása) sokszor megfigyelhetõk.

2. Idegrendszeri ketosis. Kezdetben általában a magatartás változása, izgalmi tünetek jellemzõk, de ebben a formában is észlelhetõk emésztõszervi funkciókárosodások. Hirtelen tudat- és különbözõ mozgászavarok jelentkeznek (körbenjárás, opisthotonus, fogcsikorgatás, nyálzás, izomremegés). Átmeneti vakság elõfordulhat. A beteg a környezet ingereire fokozottan reagál, esetenként agresszív, szem- és füljátéka szokatlanul élénk. Az izgalmi tüneteket rendszerint tompultság váltja fel, végül tudatvesztés alakul ki. A tehén apatikussá válik, elfekszik, nem kelthetõ fel, légvételei ritkák, mélyek, a lehelet acetonszagú. Az ijesztõ idegrendszeri forma csak ritkán végzetes kimenetelû, a gyógykezelés rendszerint hatékony.

A ketosis bármely formájára is gyanakszunk, a kórjelzésben kiemelkedõ szerepe van a ketonanyagok (lehetõleg helyszínen való) kimutatásának, melyhez kémiai reagenseket vagy készen kapható tesztkészítményeket használhatunk. Leghelyesebb, ha a ketonanyagok vizsgálatát a betegségre gyanús egyed vizeletébõl, vérébõl és tejébõl egyaránt elvégezzük.

A fokozott ketonképzõdés bármilyen energiahiányos állapot következménye lehet, annak mielõbbi megállapítása javasolható a ketonuriás index segítségével (Kégl és Gaál, 1992. Magyar Állatorvosok Lapja, 47. 159-161.). Az index egy számértékkel jellemzi az energiahiány mértékét a vizelet ketonvizsgálata alapján. Figyelembe veszi a ketonuria súlyosságát és az ellés idõpontjához viszonyított idõpontját is. Értéke a további teendõk eldöntése miatt fontos. A 20-nál kisebb érték esetén nincs szükség beavatkozásra (“élettani ketonuria”), a nagyobb (20-40) számok azonban különbözõ jellegû terápiás beavatkozásokat igényelnek, amirõl az állatorvosnak kell döntenie.

A ketosis gyógykezelésének specifikus szere nincs. A cél a vér glükózszintjének a növelése, a zsírbontás és a ketonanyag-képzés visszaszorítása. Szekunder (“éhezési”) ketosisban az étvágytalanságot okozó alapbetegség kezelése áll elõtérben, takarmányozási ketosisban pedig a takarmányváltástól várhatunk javulást.

A klinikai tünetekkel járó emésztõszervi és idegrendszeri forma esetén parenteralis és szájon át alkalmazható beavatkozásokat végzünk.

Az egyszeri intravénás glükózinjekció, még inkább a tartós glükózinfúzió a ketosis leghatásosabb gyógyszere. Egyszeri intravénás bevitelre 500 ml 20-40%-os glükóz oldat javasolható. Az adagot naponta többször ismételhetjük, de tudni kell, hogy a túladagolt glükóz a vizelettel kiürül. A véna mellé jutó hipertóniás glükózoldat súlyos helyi reakciót okozhat!

Az injekciós glükokortikoid-terápia a ketosis hasznos gyógykezelési módját képezi. A glükokortikoid-kezelésnek kedvezõtlen mellékhatásai lehetnek, az adag meghatározása állatorvosi feladat.

Szájon át glükózképzõ, antiketogén hatású anyagok adása indokolt (l. táblázat). Ilyen a propilénglikol és a glicerin, de propionátok, laktátok is számításba jöhetnek. Az antiketogén terápiában a niacint is gyakran alkalmazzuk. Forgalomban vannak gyári, komplex antiketogén készítmények.

A megelõzés során a legfontosabb az elõírt fejadagok biztosítása, a tehenek rendszeres kondícióbecslése, a szárazonállók elhízásának elkerülése. Kötött tartás esetén is megoldandó a vemhes és a frissen ellett tehenek mozgatása, karámoztatása (a fokozott izommûködés növeli a ketonanyagok lebontását). Célszerû sok rostot tartalmazó szálastakarmányt, lehetõleg fûszénát korlátlanul biztosítani. Az ellés után az energiadús, fõleg könnyen emészthetõ szénhidrátokból álló fejadagot rendszeresen, egyenletesen kell emelni. Melasz, répaszelet etetése szükség szerint rendelhetõ el.

Táblázat. A ketosis gyógykezelésére és megelõzésére használható, szájon át adható készítmények és adagjuk.
A ketosis gyógykezelésére és megelõzésére használható, szájon át adható készítmények és adagjuk
Propilénglikol 200 g/tehén/nap 2 napig,
majd 100 g további 2-3 napig
Glicerin 200–500 ml/tehén/nap 7 napig
Propionátok (fõleg Na-propionát) 100–200 g/tehén/fél-egy nap, 2-7 napig
Niacin (terápiára és megelõzésre egyaránt) gyógykezelésre (több napig) napi 12 g, megelõzésre (ellés után 3-4 hétig) napi 6 g
Gaál Tibor dr., Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi kar