Húsmarha-állományokban a tenyészüszõ-nevelés technológiáját a tenyészállat-nevelés alapelveibõl kiindulva, de a húsmarha-tartás sajátosságaihoz igazodva kell kialakítani. Az a cél, hogy a leendõ húsmarha jól termékenyüljön, jó borjúnevelõ-képességgel, szilárd szervezettel, hasznos élettartammal és a tenyészcélban meghatározott hústermelõ képességgel rendelkezzen. A leendõ húsmarha tulajdonságainak többsége már a párosításkor eldõl, a tenyészüszõk felnevelésével mindenek elõtt a fejlettség, szervezeti szilárdság, hasznos élettartam, ill. a technológiai tûrõképesség befolyásolható. A befolyásolás eszköze mindenek elõtt a takarmányozás, de bizonyos mértékig az elhelyezési - tartási mód is befolyásolja a tenyészüszõk tulajdonságait.
1. A húshasznú tenyészüszők tenyésztésbevételének alapelvei
A tenyészüszők takarmányozását úgy kell megtervezni, hogy az állat a tenyésztésbevétel idõpontjára kellõen fejlett legyen, jó termékenyülõ-képességgel rendelkezzen, ellése zavartalan, az ellést követõ involúció gyors legyen. A gyors fejlõdési, koránérõ fajták ebben a tekintetben elõnyben vannak a lassúbb fejlõdési, késõn érõ fajtákhoz képest, hiszen - megfelelõ takarmányozás mellett - tenyésztésbe vételük akár 6-12 hónappal is korábban lehetséges. A lassúbb fejlõdésû állatok ivarérettsége intenzív takarmányozással ugyan elõbbre hozható, de a genetikai korlátokat átlépni nem lehet. A tenyésztésbevétel legkorábbi lehetséges időpontja a koránérő fajtákban (angus, ill. részben a hereford) 13-15 hónap, míg a lassabban fejlõdõk esetében (charolais, limousin, szimentáli stb.) 18-20 hónap. (Egyedi kivételek természetesen lehetnek, de állományok átlagában ezekkel az értékekkel lehet számolni.)
Miután a húsmarhatartásban ciklusos elletést alkalmazunk, az üszők tenyésztésbevételét csak meghatározott naptári idõpontokban lehet elvégezni.
Egyciklusos elletéskor a tenyészüszõket „éves kor körül” (gyakorlatilag az ellést követő tavaszi ciklusban 13-14 hónapos korban) vagy egy évvel késõbb, tehát 24-25 hónapos korban vehetjük tenyésztésbe. Kétciklusos elletéskor az üszõk termékenyítésére rendszerint az elletést követ év pótciklusában, 18-20 hónapos korban kerül sor. Az üszõket ennél tovább „várakoztatni” nem célszerû a felnevelési költségek drasztikus növekedése miatt. Nem kedvez a túl késõi tenyésztésbevétel a termékenységnek sem, a „túlvárakoztatott” üszõk vemhesülése rosszabb, mint a fiatalabb társaiké.
Ökonómiai szempontból az „éves” kori termékenyítés a legkedvezõbb, ennek azonban elõfeltétele, hogy genetikailag koránérõ állománnyal rendelkezzünk, és képesek legyünk a korai tenyésztésbevételhez szükséges intenzívebb takarmányozást biztosítani. Bármely feltétel hiányában súlyos következményekkel számolhatunk, rossz vemhesülés, gyakori nehéz ellés, elnyúló involúció és késedelmes újravemhesülés, csököttség, és végsõ soron nagyarányú selejtezés.
A tenyésztésbevételi idõpont megválasztásában különbség lehet attól függõen is, hogy fajtatiszta tenyésztést folytató törzstenyészetrõl, vagy árutermelést folytató, és az esetek többségében keresztezett állományokról van szó. Utóbbi esetben inkább az ökonómiai szempontok dominálnak, és amennyiben a genetikai képességek ezt lehetõvé teszik (angus, ill. hereford keresztezések), úgy mindenképpen az „éves kor” körüli tenyésztésbevételre törekszünk. Törzstenyészetekben a tenyésztésbe vételi idõpontot a szelekciós célkitûzéseknek kell alárendeli. Ez adott fajta tenyésztési programjában szerepel.
A tenyészutánpótlás megtervezésekor tehát a genetikai adottságok, az ökológiai feltételek és az üzemi menedzsment szempontjainak alapos mérlegelését és összhangját kövessük.
2. Koránérõ húsmarha üszõk tenyésztésbevétele
A koránérõ húsmarha fajták ill. ezek keresztezései esetén többségében a tavaszi ellésbõl származó üszõborjakat a következõ év tavaszi fedeztetési szezonban igyekszünk tenyésztésbe venni. Ahhoz, hogy ez eredményes legyen, olyan fejlettséget kell elérni, ami a késõbbi hasznosítást (ellések lefolyása, újravemhesítés) nem veszélyezteti. A tenyésztésbevétel idõpontjára megkívánt fejlettség 350-370 kg. A választási súly ezeknél a genotípusoknál - évjárattól függõen - 170-180 kg, eképpen a választástól a tavaszi tenyész-szezonig napi 700-750 g súlygyarapodást kell elérni.
Ez csak úgy lehetséges, ha a tenyészüszõket külön csoportban helyezzük el és takarmányozásukat az igényeknek megfelelõen állítjuk össze. A takarmányadagjuk összeállításánál számoljunk azzal, hogy a tartósított takarmányok és széna etetése mellett 1-2 kg/nap abraketetést nem nélkülözhetõ (1. táblázat).
Különösen aszályos idõjárás mellett elõfordul, hogy az üszõborjak fejlõdése a nyári legeltetési idényben elmarad a kívánatostól. Ilyenkor nemcsak a fûfogyasztás csökken, hanem a tehenek tejtermelése is, így az üszõborjak akár 20-30 kg-mal is elmaradnak a kívánatos választási súlytól.
A probléma megoldásának eszköze kettõs; egyrészt a legelõn a borjak kiegészítõ takarmányozása (borjúóvoda létesítése), ill. a választást követõen bõséges takarmányozás. Tapasztalatok szerint, ha mindkét lehetõséggel élünk, úgy az üszõborjak növekedése a kívánatos ütemû marad, ill. az esetleges elmaradásukat választást követõen képesek behozni.
A kiegészítõ takarmányozás költségei bõségesen megtérülnek a következõ évi sikeres vemhesítés révén. Jóval nagyobb veszteséggel jár a rossz vemhesülés ill. a kényszerû pótciklus beállítása.
Az üszõborjak törésmentes fejlõdéséhez a téli idõszakban, a megfelelõ takarmányozás mellett szakszerû elhelyezés is szükséges. Bár a húsmarha téli elhelyezésében a legegyszerûbb megoldásokra törekszünk, a tenyésztésre szánt üszõk részére a telelõkert vagy almozott karám nem megfelelõ, részükre mindenképpen fedett, bõségesen almozott száraz pihenõteret és szilárd padozatú etetõteret, fagymentes itatókat biztosítsunk. Burkolatlan, elposványosodott kifutóban, száraz pihenõtér hiányában az üszõborjak nem tudnak pihenni, fejlõdésük lelassul, a tavaszi ciklusban tenyésztésre alkalmatlanok lesznek.
3. Középnagy testû húsmarhák tenyészüszõinek felnevelése
A középnagy testû húsmarhák alatt hazánkban a charolais, limousin, blonde d’aquatine magyartarka, ill. ezek keresztezését értjük. Ezek kifejlett kori tehénélõsúlya 600-700 kg, a tenyészüszõk tenyésztésbe vételi súlya 400-450 kg. A tehenek jó borjúnevelõ-képességgel rendelkeznek, így az üszõborjak választási súlya - évjárattól függõen - 230-280 kg.
Miután az üszõk vemhesítése a pótciklusban történik (szeptember-október), az üszõborjaknak a téli - tavaszi - kora nyári idõszakban elegendõ idõ áll rendelkezésre, hogy a tenyésztésbe vételhez szükséges fejlettséget elérjék. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy felnevelésük abrak nélkül, tömegtakarmányokkal ill. legelõfûvel lehetséges (2. táblázat). Rendszerint nincs szükség a borjak abrakolására sem (borjúóvoda), így a viszonylag hosszabb felnevelési idõ nem jár jelentõs többlet-takarmányozási költséggel. Különösen akkor nem, ha a legelõfû minõsége a vegetációs idõszak alatt megfelelõ (3-5 t szénahozam/ha). Ennek az igénynek a középnagy testû húsmarhák tartásakor egyébként is eleget kell tenni, hiszen a gyenge minõségû, extenzív legelõkön inkább az igénytelenebb húsmarhákat tartjuk.
4. A húshasznú tenyészüszõk elhelyezésének és gondozásának fõbb szempontjai
A húshasznú tenyészüszõk elhelyezésével kapcsolatos teendõk a választással kezdõdnek. A választás után az üszõborjakat alaposan át kell válogatni. Amennyiben a tehénállomány reprodukciós mutatói megfelelõek és a borjúveszteségek (elléskor, felnevelés alatti veszteségek) is csekélyek, úgy az üszõborjak 2/3-a elegendõ a tenyészutánpótlásra, így módunk van valóban a legalkalmasabbakat kiválogatni.
A csökött, fejletlen, alkati hibával rendelkezõ üszõket célszerû már ekkor selejtezni, ami a gyakorlatban a hízóalapanyagként való értékesítést jelenti.
További szempont, hogy az ellési szezon elején született, tehát idõsebb üszõborjakat részesítsük elõnyben. (Az életkor-különbség 1-2 hónap is lehet.)
A kiválogatott üszõket külön csoportba helyezzük el, hogy részükre a megfelelõ takarmányozást biztosítani lehessen. A téli elhelyezés során - mint ahogy erre korábban már utaltunk - a rendelkezésre álló feltételek közül mindig a jobbat válasszuk (fedett, száraz pihenõtér, burkolt etetõtér stb.).
A tavaszi legelõre hajtáshoz, de különösen a termékenyítési szezonban feltétlenül külön gulyát képezzenek a fiatal tenyészüszõk. Erre az esetlegesen szükséges kiegészítõ takarmányozás megszervezése, de a termékenyítések miatt is szükség van. A fiatal üszõk termékenyítésére rendszerint más bikákat (esetleg spermát) használunk, mint a tehenek esetében. (Hangsúly a könnyû ellést ígérõ apaállatok használatán van.)
Az elletési szezonban az elletõ karámok biztosítása ill. az elletés körüli segítség révén igyekszünk az üszõk ellésekor nagyobb gyakorisággal jelentkezõ nehéz ellések káros következményeit megelõzni.
1. táblázat | ||||||
Takarmányadagok koránérõ húsmarha tenyészüszõk számára (kg/nap) (angus, hereford, ill. keresztezései) |
||||||
Korcsoport | Napi sgy. (g) | Kukorica- szilázs | Fû- szenázs | Réti széna | Legelõfû | Abrak |
Választás után | 650 | 8 | 3 | 1 | ||
200-300 kg | 700 | 10 | 3 | 3 | 2 | |
300-350 kg | 750 | 10 | 5 | 4 | 2 | |
Vemhesítés alatt | 750 | 1 | 25 | 1* | ||
* ásványianyag-premix kiegészítés |
2. táblázat | ||||||
Takarmányadagok középkorán érõ nagytestû húsmarha tenyészüszõk számára (kg/nap) (charolais, limousin, magyartarka és keresztezései) |
||||||
Korcsoport | Napi sgy. (g) | Kukorica- szilázs | Fû- szenázs | Réti széna | Legelõfû | Abrak |
Választás után | 700 | 10 | 3 | |||
250-350 kg | 750 | 10 | 5 | 3 | ||
350-400 kg | 700 | 1 | 25 | |||
Vemhesítés alatt | 750 | 2 | 30 | 1* | ||
* ásványianyag-premix kiegészítés |