A szabadföldi paprika termesztésében az egyik legjelentősebb növényvédelmi problémát a vírusbetegségek okozhatják, ezért a termesztés meghatározó eleme a vírusvektor levéltetvek elleni védekezés. A vírusos betegségek következtében jelentősen csökken a növények termőképessége és romlik a termés minősége is, ezért a levéltetvek megfigyelését a kiültetés illetve kelést követően azonnal meg kell kezdeni sárga ragacsos lapokkal vagy sárga fogótálakkal.
A fogólapokat vagy tálakat a tábla szélén és attól beljebb 50-100m-re célszerű elhelyezni. A kártevő betelepedése általában a kiültetést vagy kelést követően rövid időn belül - május végén, június elején - megkezdődik. Párás és mérsékelten meleg időjárásban a betelepedés kezdetétől számítva általában 5-10 napon belül megjelennek az első kolóniák, és a kártevő gyors tömegszaporodása következhet be. Az első védekezést a tömeges betelepedés időszakára célszerű időzíteni, a későbbiekben pedig akkor indokolt a védekezés, ha a növények 10-20%-án megkezdődik a kis kolóniák kialakulása. A talajszintben károsító bagolylepke fajok - elsősorban a vetési és a felkiáltójeles bagolylepke -lárvái a palánták gyökérnyaki részének elrágásával okozhatnak kárt az állományokban. A kártevő szaporodáshoz legkedvezőbb a mérsékelten csapadékos, meleg időjárás, és előnyben részesítik a páradús mikroklímájú területeket, ezért gyomos táblákon fokozottan kell számítani kártételükre. Előrejelzésükre feromoncsapdákat használhatunk. A kártevő rajzáscsúcsát követően általában 10-12 nap múlva várható a tömeges lárvakelésük, és ha a lárvák egyedszáma eléri a 3db/m2-t feltétlenül védekezés szükséges. Az elõbbi fajokkal ellentétben a gyapottok bagolylepke lárvája kifejezetten a fejlõdõ terméseket károsítja. Előrejelzésére szintén a feromoncsapda használható, de a lárvakelés idején - a termések védelme érdekében - mindenképpen ajánlott a védekezés. A rovarkártevőkön kívül a baktériumos ( Xanthomonas-os levélfoltosság, Pseudomonasos bogyórothadás) és gombás (Alternáriás bogyó és magházpenészedés) betegségek okozhatnak problémát. A baktériumos betegségek ellen meleg (28-30OC) és csapadékos időjárásnál megelőző jelleggel védekezzünk, az alternáriás bogyó és magházpenészedés fellépéséhez a száraz, meleg időjárás és a rendszeres reggeli harmatképződés teremt optimális feltételeket.
A paradicsom növényvédelmének meghatározó eleme a paradicsomvész elleni védekezés. A fertőzés kialakulásának feltétele a 75% feletti relatív páratartalom, minimum 4 órás levélnedvesség és 10-25OC hőmérséklet, de a fertőzési folyamat 18-22OC-on a legintenzívebb. Ha a betegség számára tartósan kedvezőek a környezeti feltételek, rövid időn belül járvány alakulhat ki, ezért megelőző jelleggel védekezzünk ellene. Fontos betegsége még a paradicsomnak az alternária és a szeptóriás levélfoltosság. Az alternária fellépéséhez a paprikához hasonlóan a száraz, meleg időjárás és a rendszeres, bőséges reggeli harmatképződés, a szeptóriás fertőzéshez pedig a mérsékelten meleg és csapadékos környezeti körülmények teremtenek kedvező feltételeket. Mindkét betegség ellen akkor kell megkezdeni a védekezést, ha a növények 10%-án megjelentek a tünetek. A paprikához hasonlóan súlyos károkat okozhat a fejlődő termések megrágásával a gyapottok bagolylepke lárvája. A kártevő előrejelzését és az ellene való védekezést a paprikánál ismertetett módon végezzük
Az uborka vetése, vagy palántázása előtt, több szempontot figyelembe kell venni a betegségek megelőzése érdekében. A magok és a palánták kiválasztásakor mindig ellenőrzött, megbízható helyről vásároljunk. A magvakat célszerű csávázni, amely a maghéjon lévő kórokozókat pusztítja el. Tartsuk be a vetésforgót, uborkát ne ültessünk, vagy vessünk önmaga után. A talajt tisztítsuk meg a gyomoktól, növényi maradványoktól és szükség esetén fertõtlenítsük. A károsítók közül az uborka mozaik vírus fertõzés hatására, a terméshozam jelentõsen csökken. A vírust levéltetvek terjesztik. Ilyen többek között az uborka levéltetû, a zöld õszibarack levéltetû és a fekete répa levéltetû. A vírus hatására a levelek sárgán foltosodnak, mozaikosodnak. A nyár vége felé a lombozat hólyagosodhat, deformálódhat. A termések kicsik maradnak, dudorosak, tarkák lesznek. A gyomok irtásával és a levéltetvek elleni védekezéssel megakadályozhatjuk az erõs fertõzést. A baktériumos szögletes levélfoltosság csapadékos, meleg nyarakon, vagy öntözött növényállományban nagy jelentõségû. A fertõzés számára a 25 - 28 Cº - os hõmérséklet az optimális. Elõször a csíranövényeken jelenik meg kerek, szabálytalan alakú foltok formájában. A lombleveleken vizenyõs foltok jönnek létre, amelyek összefolynak, kiszáradnak, kitöredeznek. A szár hosszanti vonalban berepedezik, a termésen kerek, puha, vizenyõs foltok képzõdnek. A 4 éves vetésforgó betartásával és a csávázással megakadályozhatjuk a fertõzést. Az elsõ állománypermetezést 2 - 3 leveles korban, korai vetésnél pedig május elején kell megkezdeni. A gombás betegségek közül az uborka peronoszpóra és az uborka lisztharmat gyakran elõforduló kórokozók. Az uborka peronoszpóra a hûvüs és a melegebb idõjárást is jól tûri. Fertõzés akkor jön létre, ha a hõmérséklet 15 - 20 Cº közötti és 5 órán át nedves a levélfelület. A gyors lefolyású betegség tünetei a levél színén megjelenõ szögletes foltok, amelyek összefolyhatnak, a fonákon lilásbarna bevonat jelenik meg. Késõbb a levéllemez rongyolódik elszárad, de a nyél és az inda ép marad. A megelõzõ védekezéseket már palántaneveléskor meg kell kezdeni és ezután folyamatosan védekezni kell. Az uborka lisztharmat 15 - 25 Cº között fertõz és páratartalom igénye alacsony. Az idõsebb leveleket támadja meg, ahol a micéliumok fehér telepeket alkotnak a levél színén és fonákán is. A védekezéseket 10 lombleveles kortól kezdjük meg. Az uborka kártevõi közül a vírusvektor levéltetvek és az üvegházi molytetün kívül a legveszélyesebbek a kétfoltos és közönséges takácsatkák. A száraz idõben elszaporodó atkák szívogatására a levél szinte kifakul és apró szövedékek láthatók a levélen. A 4 - 5 hetenként vett levélmintavétel és vizsgálat után csak akkor védekezzünk, ha a populáció növekedést mutat.
Csemegekukoricában a kelés után a kukoricabarkó károsíthat, rágásával, 2 - 3 leveles korig. A vetés elõtti õsszel, térfogati kvadrát módszerrel mérhetjük fel létszámukat, 1 m2 - en 40 - 60 cm mélyen. Tavasszal pedig, ha 1 m2 - en keléskor 1 imágót találunk, már védekezni kell. A kukoricamoly elszaporodása a csemegekukoricában is akkor várható, ha a június csapadékos és mérsékelten meleg. A védekezés idõpontja akkor optimális, ha a növények felsõ részén elhelyezkedõ tojásokból, a lárvák 50 -75 % - a kikelt. Így megakadályozhatjuk a lárva szárba kerülését. A gyapottok bagolylepke különösen kártékony a csemegekukoricában. A kikelõ lárvák a csövön és a csõben rágnak és jelentõs károkat okoznak. A lárva csontszínû és legtöbbször szembetûnõen, ürülékcsomókkal szennyezi a csõkezdeményt, szemeket. A védekezésnek a lárvák ellen kell irányulnia.
Nagy Krisztina- Veszprém Megyei NTSz
Prohászka Péter- Komárom-Esztergom Megyei NTSz