A sertések életteréről... (Vívódások, most épp a padozat ürügyén)

Felszínen kellene maradni, azaz versenyképesnek kell lenni. A jövõ a termelékenység versenye lesz (eddig is az volt, de lemaradásunkat tökéletesen eltakarta a munkaerõ ára közötti különbség, ami nem kis komparatív elõnyt biztosított számunkra. Nem sokáig lesz ez így).

Padozat (és ezzel együtt tartástechnológia) típusok:

• Padozatos
• Félrácspadlós
• Rácspadlós tartás

1. Padozatos tartás:
   • Anyaga: Korábban az aljzatbeton fölé 2-4 cm-es rétegben melegpadló réteget húztak (pl.: bodit, evetix, padozit), melynek hõelvezetési és fajlagos hõelnyelési tényezõje megfelelt tulajdonképpen minden korcsoport számára. A hõelvezetés ugyanis akkor jó, ha az nem több az egészséges állat által termelt hõmennyiségnél. Ezeknek az anyagoknak a gyártása - forgalmazása megszûnt, maradt a beton, ami nagyon hideg, nagyon kemény és nem kopásálló. Almozás nélkül használata kritikus. Az aszfalt - ami még szóba jöhetne - hõre (testmelegre is) lágyul, gyûrõdik, deformálódik.
   • A padozatos tartás ilyen megközelítésbõl egyet jelent az almos tartással. Az almozás (leszûkítve: szalma) nagy elõnye, hogy csökkenti a kritikus alsó hõmérsékletet (lásd: tûrési zóna alsó határa) mintegy 5-8 ^oC-al.

     Problémáim az almos tartással:

     • Az alomszalma beszerzése (bálázása, beszállítása, tárolása, egészséges állapotban (penészmentesség) történõ megõrzése, egyre nehézkesebb, tekintettel nem utolsósorban a telepek - szántóföld tulajdonviszonyainak megváltozására. Az alomszalma betárolásának ideje július elsõ fele, a szalma szempontjából a kevés esõ is sok, nehéz az optimális idõt megtalálni, amikor - nem mellékesen - nem a szalma szempontjai a meghatározóak, hanem az aratásé. A kazalból a felhasználás helyére juttatás gépi - kézi erõ igényes, összességében munkaerõ igényes. Ez a többleterõ igény a napi munkák során (lásd: trágyázás) csak halmozódik. Mondhatnánk, hogy végül is vannak olyan (istállón belüli) megoldások, amelyek a munkaerõ felhasználást tekintve barátságosabb megoldások. Ezekrõl korábban magam is írtam.

     (- ferdepadlós almozás, - mélyalom, - tolólap, - lengõlapátos trágya kihúzó, - trágyaszán), de valljuk be, ezek csak tüneti kezelések, a dolgozó fizikai erejét némileg kímélik, munkaidejét nem.

   • A szerves (almos) trágya tárolására korábban nem vonatkoztak olyan elõírások, mint most (azaz a közeljövõben, miután 2005-ig kaptunk haladékot a „probléma” megoldására). A szerves trágyát - persze csakis a sertését - a jövõben öt oldalról zárt (fedni nem kell), szivárgásmentes tárolóban kell elhelyezni, ahol a csurgalékvizet duplán szigetelt tárolóba kell vezetni, majd azt vagy a szilárd fázisra visszaöntözni, vagy szippantás után… Vagyis olyan mûtárgy rendszert igényel az egész, mint - megközelítõleg - a hígtrágyáé. A tárolókapacitás 8 hónapi anyagmennyiségnek feleljen meg, ami - nyilván - egy év, hiszen a normál esetben, augusztusban kihordott trágya után hova rakhatnám azt áprilisban?
   • És - persze - senki nem gondolja azt, hogy csak szalmás trágya képzõdik egy almozott tartástechnológiájú telepen. A csurgalékvíz - vizelet a szalmával valamelyest megfogható, a technológiai (mosó)víz azonban nem, ennek az elhelyezését épp úgy meg kell oldani, mint hígtrágya esetén.
2. Klímatizálás. Tény, hogy a hõérzet almon (lásd fenn) valamivel jobb, de itt is szükséges a fûtés - szellõzés kiépítése. A hõingadozás nálunk 60 ^oC (-25 - +35 ^oC között), a biológiai optimum ehhez képest egy pont, de a tûrési zóna is nagyon szûk.
3. Mi maradt? A wellfare, mint adu ász. De hogy bizonyosodik be a természetszerû(bb) tartás elõnye, ha a teljesítmények - ami a közérzet biztos indikátora - rácson jobbak?
4. Almos rendszerû fiaztatóban az egy dolgozóra jutó fiaztatók száma ne haladja meg a 40-et, kívánatosabb a 30-35. Hizlaldában 600-800 férõhely a plafon.
5. Félrács és rácspadló

   Minden fázisban szóba jöhetõ tartásmódok. A különbség csak annyi, hogy félrácspadló esetében több-kevesebb résmentes padozat van. Erre (pl. félrácspadlós malacnevelõ) esetén lehet valamilyen almot (szalmát nem nagyon) használni, többnyire azonban alom nélküli tartást jelent. A rácspadlós ketrec (kutrica) ma már ritkán áll lábakon, az élettér magassága a szervízút magasságával azonos, alatta lagunát képzünk ki. A trágyaeltávolítás duzzasztásos alapon történik, a laguna záródugóját a terem ürítésekre húzzuk fel. A rendszer tulajdonképpen a 80-as években kialakult víztükrös trágyatálcás rendszer továbbfejlesztése. A laguna mérete a fölötte elhelyezett állatok létermelésével legyen arányos.

   A rácspadozat alapja a kezdetekhez képest óriási fejlõdésen ment keresztül. Míg korábban gyakori - és indokolt - ellenvetés volt a lábszerkezetre, körmökre gyakorolt negatív hatás, úgy szintén a fiaztatóknál a koca lapockáinak, hátának, lábtövének kisebesedése tekintetében, úgy ez egyre kevésbé jelent valós problémát.

   Fiaztatóban és malacnevelõben a rács anyaga legtöbbször mûanyag, vagy öntöttvas, néha idomacél.

   Fiaztatóban a koca alatti rácstól alapelvárás a felállás, állás és járásbiztonság, csúszás mentesség, valamint a szilárdság. A malacok alatti résztõl (vonatkozik ez a malacnevelõre is) jó öntisztuló képességet és rossz hõvezetõ képességet várunk. (Félrácspadlós malacnevelõ esetén ez utóbbi nem szempont.)

   Az öntisztuló képesség az aktív felület, más szóval a rés - fedett rész arányának függvénye. Az aktív felületet a rácspadló anyaga eleve meghatározza. Öntöttvas esetén ez 50-55 %, mûanyag esetén 35-50 %, míg a (hizlaldában, kocaszálláson és kanszálláson használt) vasbeton rácselemeknél 20-30 %.

   A rácselemek lehetnek önhordozók, illetve kereten nyugvók.

   Higiénikus (rácspadlós) technológiát nem érdemes házilag barkácsolni, kitalálni, felfedezni. Hogy mennyire nem, jellemzi, hogy a Magyarországon a higiénikus rendszerek bevezetésében, terjesztésében úttörõ szerepet játszó és ebben a tekintetben sokáig monopolhelyzetet élvezõ termelési rendszer már rég feladta a technológiák saját tervezését és kivitelezését, tevékenysége a már bevált - egyik - Nyugat Európai technológiának adaptációjában és terjesztésében merül ki.

   • A rácspadló óriási előnye, hogy a levegőnél nehezebb gázok nem az állatok életterében gyűlnek össze. A levegő minősége az első számú limitáló környezeti elem a sertés számára. Nincsenek továbbá a takarítás szempontjából elhanyagolt sarkok, nedves felületek. A helykihasználás - hisz a teljes felület pihenőtér - kiváló.
   • Mindazonáltal jó, ha van egy néhány padozatos fiaztató, ahol az elléshez közel lévő, de lesérült, lesántult kocát - a malacok eldajkásításáig - tarthatunk.

   A higiénikus rendszerek szinte a végtelenségig automatizálhatók. Fogyasztásérzékelő automatikával még a szoptatós koca takarmányadagját is jobban ki lehet adagolni, mint kézzel.

   Ad abszordum egy higiénikus rendszerű, automatizált takarmány-kiosztású - trágyázású telepen az élőmunka a

   • termékenyítésre (kiválasztásra, ondóvételre, labormunkára)
   • ellésre és közvetlen környékére
   • állatmozgatásra
   • mosásra - takarításra szorítkozik,

   miáltal a 100 kg élősertés előállítására fordított munkaidő 1 óra alá is csökkenthető, egy almos rendszerű telep 4-6 óra / 100 kg munkaidejével szemben.

Dr.Gács Pál