A tojótyúk tartástechnológiája II.
Oldalszám: 62
2014.08.28.
(folytatás) Nevelés.
A kelést követően a csirkék nevelése történhet mélyalmos, rácspadlós-, dróthálós almos istállóban és un. nevelőketrecben. Mindegyik esetben a nevelés megkezdése előtti egyik leglényegesebb teendő a tisztítás, mosás és fertőtlenítés. Az új állomány fogadására tiszta és fertőzésmentes istállót kell biztosítanunk.
1) Almon és rácsos/hálós padozaton történõ tartás. Az alap elõkészületeket (takarítás, mosás, rágcsálómentesítés) követi a technológiai elemek beszerelése, majd az alom behordása. Az alom leggyakrabban faforgács és szalmaszecska 5-10 cm vastagságban terítve. Az állatok betelepítése elõtti végsõ fertõtlenítés gázosítással történik. Rácspadlós vagy dróthálós rendszerben a csibéket a rácspadlóra kell telepíteni, melyet azonban elõzõleg egy speciális- vagy egyszerû hullámpapírral befedünk és körbekerítünk. Ezen nevelõ tartásmódoknál a betelepítési sûrûség 14-21 db/m2, de ez az állatok életkorával ill. testgyarapodásával fordított arányban csökken. Az állatok etetése - hasonlóan a brojlertartáshoz -, alsó vagy felsõpályás takarmányetetõkön keresztül történik. A körtányéros vagy vályús etetõk az alom felett helyezkednek el igazodva az állat méretéhez. A takarmány az alul vagy felül elhelyezett takarmányszállító spirálcsigás vagy a láncos szállító- és ejtõcsövön jut az etetõkbe. Az etetõk számát elsõsorban a betelepített állatok száma határozza meg. Az állatok a nevelés ideje alatt jércenevelõ tápot kapnak (egészen 18 hetes korig). Az itatást központi vízellátó rendszerrel, szelepes vagy vályús itatók oldják meg. Az itatórendszer üzemeltetése szempontjából lényeges elem a szivárgás és csöpögés mentesség, mert ellenkezõ esetben az alom jelentõsen átnedvesedik. Az átnedvesedett alom pedig kedvezõtlen higiéniai és pihenõkörnyezetet biztosít, valamint elõsegíti a légtérben található káros gázok koncentrációjának emelkedését.
Az alom fölött vannak elhelyezve a hõsugárzós mûanyák, melyek a csibék fogadásakor és az azt követõ idõszakban biztosítják a kellõ hõmérsékletet. Ezek csak az alattuk meghúzódó csibéket és a padozat besugárzott részét melegítik fel a szükséges 30-32 oC-ra és nem emelik jelentõsen a belsõ hõmérsékletet. Jelenleg a legelterjedtebb leggazdaságosabb fûtési megoldás. Az elsõ 9-10 napig a csibegyûrû (csibekerítés) használata biztosítja azt, hogy az állatok a mûanya által biztosított, megfelelõ hõmérsékletû térben tartózkodjanak. Az istálló légterének belsõ hõmérsékletét hõlégfúvókkal állíthatjuk a megfelelõ értékre.
1. táblázat: Tojóhibrid tyúkok hõmérsékleti igénye Életkor [nap] Hõmérséklet igény [oC] 1-4 32-33 5-7 30 8-14 28 15-21 26 22-28 24 29-35 22 35< 20 (forrás: Baromfihús és tojástermelõk kézikönyve, szerk. Zoltán P.)
2) Nevelõketreces tartás. E nevelés során az állatok, a késõbbi termelõciklus alatti tartással megegyezõ körülmények között nevelkednek. Ezek a ketrecek azonban más technológiai paraméterekkel rendelkeznek, mint a termelõ ketrecek, pl. nagyobb az egységnyi felületre vetített állatsûrûség, nem lejtõs a ketrec padozata, stb. A telepítési sûrûség hasonlóan az almos tartáshoz kezdetben magasabb, majd a növekedésnek megfelelõen egyre kisebb. Ennek mérõszáma a férõhelyigény amely betelepítéskor 140-160 cm2/csibe, késõbb a termelésbe állításkor már 450-550 cm2/tojó (a legújabb törvények alapján azonban ez a szám 750 cm2/tojó-ra ill. ettõl nagyobbra változik a jogszabályok életbelépése után).
A betelepítés elõtti tisztítási és fertõtlenítési szabályok itt is rendkívül fontosak, azonban csak a ketrecek korrózióját nem okozó szerek használhatók. Az etetést és itatást a ketrecekbe beszerelt etetõ és itatórendszerekkel oldják meg. Lényeges szempont, hogy mind a csibék, mind a már felnõtt állatok ki tudják elégíteni biológiai táplálkozási szükségletüket. Az állatok által igényelt hõmérsékletet a teremhõmérséklet fûtésével, klimatizálásával állítjuk be. Fûtéshez hõlégfûvókat alkalmaznak legelterjedtebben. A nevelõketreces tartás esetén a 18-19. hét után az állatokat áttelepítik az un. tojóketrecekbe. A ketreces tartás további jellemzõit a következõ részben ismertetjük.
A termelõ tojóállomány tartása.
Az elõzõekben ismertetett nevelõ technológiák végén (~ 18-19 hét) kerülnek azután a tojók a ketrecekbe vagy közvetlenül a termelõ almos istállókba. Mindkét rendszer esetében elõfordul azonban az, hogy nincs áttelepítés, hanem egyazon istállóban történik a nevelés és a termelés. A termelõ állományok tartása elsõsorban csak méret és teljesítmény technológiai paraméterekben tér el a már ismertetettektõl. Ezért csak a fõbb különbségek valamint a rendszerek fõbb elõnyei és hátrányai kerülnek ismertetésre.
1) Almon és rácsos/hálós padozaton történõ tartás. Egyre ritkább az árutojás termelésben, jelentõsége a bio, öko termeléssel összefüggésben kapott (kaphat) újra jelentõséget. Az etetés és itatás a rácspadlón vagy dróthálón történik, és általában az istálló fala mentén, a mélyalmos részen helyezkednek el a tojófészkek. Ezek lehetnek egyéni és csoportos fészkek. A tojásgyûjtés módja kézi, ált. tojásgyûjtõ gondolával történik. A betelepített állomány sûrûsége 7-11 db/m2. A rendszer elõnyeként említhetõ az alacsonyabb beruházási költség, hátrányai között a nagyobb kézimunka igény, az alacsony fajlagos telepítési sûrûség és a kézi tojásgyûjtés.
2) Ketreces tartás. Az állatokat bizonyos csoportnagyságban (ált. 5-6 db), rácselemekbõl összeállított rekeszekben, ketrecekben tartjuk. Ezek a ketrecek azonban más kialakításúak mint a nevelõketrecek, bizonyos feladatokat kell ellátniuk. Lejtõs a padozatuk a tojás kigurulásához, el vannak látva etetõvályúval, takarmányfeltöltõvel, itatószelepekkel, trágyakihordó szerkezettel és a tojások összegyûjtéséhez szükséges gépészeti elemekkel. Az istálló-alapterületre vetített fajlagos telepítési sûrûség széles skálán mozog a ketrecszintek számától függõen. (17-22 tojó/m2 szintenként). A ketrecek lehetnek 3-8 szint magasak, azonban a megfelelõ frisslevegõt, fényt és hõt biztosítani kell. A rendszer elõnyeiként említhetõk, a fajlagos nagy telepítési sûrûség, tisztább környezet, gépi tojásgyûjtés és a kisebb élõmunka igény. Hátránya viszont a rendkívül magas beruházásigénye és a nem túl állatbarát tartási körülmények.
A tojótyúktartás néhány hazai termelési jellemzõje
Az épületállomány 45,5 %-a 1970 elõtt épült, az utóbbi évtizedben a rekonstrukciós beruházások mellett új istállók is épültek. Épület felújítások tekintetében a legtöbb épülettel rendelkezõ nagyüzemek, 100-200 ezer db, illetve a fölötti állományt tartó gazdaságok fordítottak legtöbbet a renoválásokra. Az átlagos állatsûrûség ~17,3 db/m2 a teljes termelési volumenre vetítve. Az épületekben üzemeltetett tartástechnológiák szinte kivétel nélkül zárt-, kifutó nélküli rendszerûek.
Minden gazdaságméretben a ketreces tartásmód az uralkodó technológia, ezt követi a mélyalmos tartásmód. Növendék állatok esetében 26 %-ketrecben nevelt és 74 % mélyalmon, azonban felnõtt, termelõ állománynál 85 % ketreces - 15 % mélyalmos az arány. A mûszaki állapot alapján a ketreces berendezések 23 %-a sürgõsen felújításra illetve cserére szorul, közel 50 %-a még megfelelõ a többi jónak ítélhetõ. Kevés a gazdaságokban található tojásosztályozók száma, pedig a minõségi, osztályozott tojástermelés nem nélkülözheti õket. Az utóbbi évek beruházásai pozitív elmozdulást mutatnak e téren.
A ketreces tojótyúktartást érintõ fõbb változások
A hazai jogalkotás már az elõkészületek idejében - és sok esetben ezt megelõzõen - törekedett a teljes jogharmonizációra. Ennek eredményeképpen születtek meg a következõ baromfitartásra, tyúkfélékre vonatkozó hatályos hazai elõírások, ajánlások: 32/1999.(III.31.) FVM rendelet „a mezõgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól” és a 20/2002.(III.14.) FVM rendelet „a mezõgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól szóló 32/1999. (III.31.) FVM rendelet módosításáról”. A jogharmonizáció miatt e rendeletek elõírásai és javaslatai kis eltéréssel - valamint kiegészítve magyar sajátságokkal - a baromfitartásra vonatkozóan megegyeznek az EU hatályos jogszabályaival is (98/58/EC; 1999/74/EC). A ketreces tartástechnológiákra vonatkozó technológiai paraméterek elõírásai a rendelet mellékletében kerültek ismertetésre. Kiemelve talán a legfontosabb paramétereket elmondható, hogy 2003 január 1.-étõl az egy tojóra jutó férõhely min. 550 cm2 kell, hogy legyen és ugyanezen idõponttól nem forgalmazhatók a „hagyományos” un. fel nem javított ketrecek. A forgalomba hozható ketreces berendezésekre már 750 cm2/tojó férõhely és min. 2000 cm2 össz. ketrec alapterület, valamint ülõrúd, kapirgáló alom és fészek van elõírva.
Mivel a ketreces tartásra vonatkozóan találhatók meg a legszigorúbb elõírások valószínûleg itt lesz a legnehezebb biztosítani az EU megfelelõséget. Az új technológiai paraméterek jelentõsen befolyásolják a fajlagos gazdasági eredményeket mivel a termelõk a régihez képest csak csökkentett állatlétszámmal tudnak termelni.
A második táblázatban bemutatott új típusú, feljavított ketreces rendszer lesz a következõ lépcsõ a tojástermelésben, mely megõrzi az intenzív tartás számos elõnyét, ugyanakkor közelít a természetszerû tartásmód felé. Magyarországon csak most, 2003-ban helyeztek üzembe elõször ilyen új típusú, a direktívának megfelelõ tojótyúktartó ketreces technológiát.
Jelenleg még nem áll a mi rendelkezésünkre üzemi vizsgálati eredmény arról, hogy milyen és mekkora gazdasági hasznot jelentenek az állatbarátabb, új rendszerek nyújtotta elõnyök. Ennek vizsgálata összetettebb feladat, az állat biológiai válaszát (esetleg gyorsabb növekedés, több tojás, egészségesebb állat, ? stb.) kell meghatároznunk a számára komfortosabb környezetben, majd ezt gazdasági eredménnyé átalakítani.
Pazsiczki Imre
MGI
Az alom fölött vannak elhelyezve a hõsugárzós mûanyák, melyek a csibék fogadásakor és az azt követõ idõszakban biztosítják a kellõ hõmérsékletet. Ezek csak az alattuk meghúzódó csibéket és a padozat besugárzott részét melegítik fel a szükséges 30-32 oC-ra és nem emelik jelentõsen a belsõ hõmérsékletet. Jelenleg a legelterjedtebb leggazdaságosabb fûtési megoldás. Az elsõ 9-10 napig a csibegyûrû (csibekerítés) használata biztosítja azt, hogy az állatok a mûanya által biztosított, megfelelõ hõmérsékletû térben tartózkodjanak. Az istálló légterének belsõ hõmérsékletét hõlégfúvókkal állíthatjuk a megfelelõ értékre.
1. táblázat: Tojóhibrid tyúkok hõmérsékleti igénye Életkor [nap] Hõmérséklet igény [oC] 1-4 32-33 5-7 30 8-14 28 15-21 26 22-28 24 29-35 22 35< 20 (forrás: Baromfihús és tojástermelõk kézikönyve, szerk. Zoltán P.)
2) Nevelõketreces tartás. E nevelés során az állatok, a késõbbi termelõciklus alatti tartással megegyezõ körülmények között nevelkednek. Ezek a ketrecek azonban más technológiai paraméterekkel rendelkeznek, mint a termelõ ketrecek, pl. nagyobb az egységnyi felületre vetített állatsûrûség, nem lejtõs a ketrec padozata, stb. A telepítési sûrûség hasonlóan az almos tartáshoz kezdetben magasabb, majd a növekedésnek megfelelõen egyre kisebb. Ennek mérõszáma a férõhelyigény amely betelepítéskor 140-160 cm2/csibe, késõbb a termelésbe állításkor már 450-550 cm2/tojó (a legújabb törvények alapján azonban ez a szám 750 cm2/tojó-ra ill. ettõl nagyobbra változik a jogszabályok életbelépése után).
A betelepítés elõtti tisztítási és fertõtlenítési szabályok itt is rendkívül fontosak, azonban csak a ketrecek korrózióját nem okozó szerek használhatók. Az etetést és itatást a ketrecekbe beszerelt etetõ és itatórendszerekkel oldják meg. Lényeges szempont, hogy mind a csibék, mind a már felnõtt állatok ki tudják elégíteni biológiai táplálkozási szükségletüket. Az állatok által igényelt hõmérsékletet a teremhõmérséklet fûtésével, klimatizálásával állítjuk be. Fûtéshez hõlégfûvókat alkalmaznak legelterjedtebben. A nevelõketreces tartás esetén a 18-19. hét után az állatokat áttelepítik az un. tojóketrecekbe. A ketreces tartás további jellemzõit a következõ részben ismertetjük.
| 1. táblázat: Tojóhibrid tyúkok hõmérsékleti igénye | |
| Életkor [nap] | Hõmérsékletigény [°C] |
| 1-4 | 32-33 |
| 5-7 | 30 |
| 8-14 | 28 |
| 15-21 | 26 |
| 22-28 | 24 |
| 29-35 | 22 |
| 35< | 20 |
| (forrás: Baromfihús és tojástermelõk kézikönyve, szerk. Zoltán P.) | |
A termelõ tojóállomány tartása.
Az elõzõekben ismertetett nevelõ technológiák végén (~ 18-19 hét) kerülnek azután a tojók a ketrecekbe vagy közvetlenül a termelõ almos istállókba. Mindkét rendszer esetében elõfordul azonban az, hogy nincs áttelepítés, hanem egyazon istállóban történik a nevelés és a termelés. A termelõ állományok tartása elsõsorban csak méret és teljesítmény technológiai paraméterekben tér el a már ismertetettektõl. Ezért csak a fõbb különbségek valamint a rendszerek fõbb elõnyei és hátrányai kerülnek ismertetésre.
1) Almon és rácsos/hálós padozaton történõ tartás. Egyre ritkább az árutojás termelésben, jelentõsége a bio, öko termeléssel összefüggésben kapott (kaphat) újra jelentõséget. Az etetés és itatás a rácspadlón vagy dróthálón történik, és általában az istálló fala mentén, a mélyalmos részen helyezkednek el a tojófészkek. Ezek lehetnek egyéni és csoportos fészkek. A tojásgyûjtés módja kézi, ált. tojásgyûjtõ gondolával történik. A betelepített állomány sûrûsége 7-11 db/m2. A rendszer elõnyeként említhetõ az alacsonyabb beruházási költség, hátrányai között a nagyobb kézimunka igény, az alacsony fajlagos telepítési sûrûség és a kézi tojásgyûjtés.
2) Ketreces tartás. Az állatokat bizonyos csoportnagyságban (ált. 5-6 db), rácselemekbõl összeállított rekeszekben, ketrecekben tartjuk. Ezek a ketrecek azonban más kialakításúak mint a nevelõketrecek, bizonyos feladatokat kell ellátniuk. Lejtõs a padozatuk a tojás kigurulásához, el vannak látva etetõvályúval, takarmányfeltöltõvel, itatószelepekkel, trágyakihordó szerkezettel és a tojások összegyûjtéséhez szükséges gépészeti elemekkel. Az istálló-alapterületre vetített fajlagos telepítési sûrûség széles skálán mozog a ketrecszintek számától függõen. (17-22 tojó/m2 szintenként). A ketrecek lehetnek 3-8 szint magasak, azonban a megfelelõ frisslevegõt, fényt és hõt biztosítani kell. A rendszer elõnyeiként említhetõk, a fajlagos nagy telepítési sûrûség, tisztább környezet, gépi tojásgyûjtés és a kisebb élõmunka igény. Hátránya viszont a rendkívül magas beruházásigénye és a nem túl állatbarát tartási körülmények.
A tojótyúktartás néhány hazai termelési jellemzõje
Az épületállomány 45,5 %-a 1970 elõtt épült, az utóbbi évtizedben a rekonstrukciós beruházások mellett új istállók is épültek. Épület felújítások tekintetében a legtöbb épülettel rendelkezõ nagyüzemek, 100-200 ezer db, illetve a fölötti állományt tartó gazdaságok fordítottak legtöbbet a renoválásokra. Az átlagos állatsûrûség ~17,3 db/m2 a teljes termelési volumenre vetítve. Az épületekben üzemeltetett tartástechnológiák szinte kivétel nélkül zárt-, kifutó nélküli rendszerûek.
Minden gazdaságméretben a ketreces tartásmód az uralkodó technológia, ezt követi a mélyalmos tartásmód. Növendék állatok esetében 26 %-ketrecben nevelt és 74 % mélyalmon, azonban felnõtt, termelõ állománynál 85 % ketreces - 15 % mélyalmos az arány. A mûszaki állapot alapján a ketreces berendezések 23 %-a sürgõsen felújításra illetve cserére szorul, közel 50 %-a még megfelelõ a többi jónak ítélhetõ. Kevés a gazdaságokban található tojásosztályozók száma, pedig a minõségi, osztályozott tojástermelés nem nélkülözheti õket. Az utóbbi évek beruházásai pozitív elmozdulást mutatnak e téren.
A ketreces tojótyúktartást érintõ fõbb változások
A hazai jogalkotás már az elõkészületek idejében - és sok esetben ezt megelõzõen - törekedett a teljes jogharmonizációra. Ennek eredményeképpen születtek meg a következõ baromfitartásra, tyúkfélékre vonatkozó hatályos hazai elõírások, ajánlások: 32/1999.(III.31.) FVM rendelet „a mezõgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól” és a 20/2002.(III.14.) FVM rendelet „a mezõgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól szóló 32/1999. (III.31.) FVM rendelet módosításáról”. A jogharmonizáció miatt e rendeletek elõírásai és javaslatai kis eltéréssel - valamint kiegészítve magyar sajátságokkal - a baromfitartásra vonatkozóan megegyeznek az EU hatályos jogszabályaival is (98/58/EC; 1999/74/EC). A ketreces tartástechnológiákra vonatkozó technológiai paraméterek elõírásai a rendelet mellékletében kerültek ismertetésre. Kiemelve talán a legfontosabb paramétereket elmondható, hogy 2003 január 1.-étõl az egy tojóra jutó férõhely min. 550 cm2 kell, hogy legyen és ugyanezen idõponttól nem forgalmazhatók a „hagyományos” un. fel nem javított ketrecek. A forgalomba hozható ketreces berendezésekre már 750 cm2/tojó férõhely és min. 2000 cm2 össz. ketrec alapterület, valamint ülõrúd, kapirgáló alom és fészek van elõírva.
| 2. táblázat: Ketreces berendezések néhány fõbb mérete | ||
| Megnevezés/ rendszertípus |
Fel nem javított ketrecek [cm] |
Feljavított ketrecek [cm] |
| Ketrecméret [cm]: - szélesség - mélység - magasság | 50-61 50-63 35-52 | 120-122 63 min. 45 |
| Alapterület [cm²] | 2550-3843 | 7560-7686 |
| Ketrecenkénti tojószám [db] | 4-6 | 10 |
| Tojóra jutó alapterület [cm²] | 603-640 | 756-768 |
Mivel a ketreces tartásra vonatkozóan találhatók meg a legszigorúbb elõírások valószínûleg itt lesz a legnehezebb biztosítani az EU megfelelõséget. Az új technológiai paraméterek jelentõsen befolyásolják a fajlagos gazdasági eredményeket mivel a termelõk a régihez képest csak csökkentett állatlétszámmal tudnak termelni.
A második táblázatban bemutatott új típusú, feljavított ketreces rendszer lesz a következõ lépcsõ a tojástermelésben, mely megõrzi az intenzív tartás számos elõnyét, ugyanakkor közelít a természetszerû tartásmód felé. Magyarországon csak most, 2003-ban helyeztek üzembe elõször ilyen új típusú, a direktívának megfelelõ tojótyúktartó ketreces technológiát.
Jelenleg még nem áll a mi rendelkezésünkre üzemi vizsgálati eredmény arról, hogy milyen és mekkora gazdasági hasznot jelentenek az állatbarátabb, új rendszerek nyújtotta elõnyök. Ennek vizsgálata összetettebb feladat, az állat biológiai válaszát (esetleg gyorsabb növekedés, több tojás, egészségesebb állat, ? stb.) kell meghatároznunk a számára komfortosabb környezetben, majd ezt gazdasági eredménnyé átalakítani.
Pazsiczki Imre
MGI
Agrometeorológia
Napsütés
Napsütés
Olvasta már?
Figyelem! December 18-ig fogadja a mintákat a Nébih borászati laboratóriuma
2023. Copyright Zsigmond Kft[email protected]