Hungarikumok a hazai borászatban

A megoldási lehetőségek között tartják számon a vezető szakmai képviselők a szőlőtermesztési és borászati technológia színvonalának folyamatos emelése mellett az eredetvédelmi rendszer kialakítását és ezen belül a hungarikum borok kategóriájának meghatározását és kellő védelmét.

Az Európai Unió Agrárgazdasága c. lapban /2003. VIII. évf. 5. szám/ jelent meg Botos és társai tollából e témában egy részletes leírás melyben szerepel egy definició: Hungarikumoknak nevezhetjük azokat a borokat, amelyek a földrajzi eredet és emberi munka által a többi bortól jól megkülönböztethető, egyedi bor készítését eredményezi. Ezen túlmenően az ökölógiai és a humán eredet sajátos, jellemző, más esetben meg nem ismételhetõ kombinációjából vezethetõ le. Nagyon fontos, hogy a hungarikum borok esetében az ökölógiai és a humán eredetiség együtt jelenjen meg.

A Hungarikum borok termelési jellemzői

A Kárpát-medencében a kialakult fajták mellett /pl. Hárslevelû, Leányka, Kövidinka stb./ ezen fajtacsoport közé sorolódnak a nem teljesen tisztázott eredetû, de évszázadok óta termesztett fajták, mint a Furmint, Olasz rizling, Kékfrankos, Kadarka.

Kétségtelen, hogy az elmúlt években a fajtaszerkezet kisé eltolódott a világfajták felé /Chardonnay, Sauvignon blanc, Cabernet sauvignon stb./, de a hagyományos fajták továbbra is meghatározók maradtak. A Kékfrankos fajtát például az összes regisztrált ültetvény 90%-án termesztik. Az ország összes ültetvénye 91421 ha, a borvidékeken lévõ szõlõültetvények területe 78652 ha. /KSH 2001/

Sajnos a hazai szõlõ-bor termelés hátrányaként említhetõ a rendkívül nagy fajtaszám, amint ez a borvidéki területen összeírtak szerint 125 fajta, amelybõl viszont 30 teszi ki az összes terület 88%-át. Ezen belül a hungarikumok közé sorolható fajták száma 18 /58%-os termelési volumennal/.

A hungarikumok egy része erõsen kapcsolódik a termõhelyhez, illetve borvidékhez pl. a Kéknyelû kizárólag a Badacsonyi borvidéken termeszthetõ, Cirfandli a Mecsekalja Pécsi borvidék fajtája, Juhfark a Somlóhoz kötõdik, bár a Balatoni régióban is termelik.

Más fajtákat viszont elterjedten, legtöbb borvidéken termesztik /pl. Olasz rizling, Kékfrankos/, emiatt ezek a fõ hazai fajtáknak tekinthetõk. Bár az Olasz rizling megbízható termõképességû, de a minõsége és a karaktere rendkívül heterogén, emiatt az egységes karakter kialakítása nehezebben választható meg. Érdekes tapasztalatokat adtak az idei badacsonyi borversenyek, ahol a 2002-es évjáratú Olasz rizling borok eredményei megelõzték az azonos évjáratú Szürkebarát borokat. Szót érdemelnek az I. Kéknyelû borversenyen bemutatott borok, melyek jól igazolták ezen egyedi fajta ritka értékeit.

A „legnagyobb” fajtaként említett Kékfrankos az Olasz rizlinghez képest megbízható, egyenletes minõséget és jó termésmennyiséget szolgáltat, ugyanakkor kiemelkedõ helyen és jó kezekben csúcsminõséget tud produkálni /pl. Szekszárdi Kékfrankos 2000/.

A Hungarikum borok piaci lehetõségei

Nem kétséges, hogy a piaci versenyben az értékesítési átlagár fontos szerepet játszik. Ezen a területen becsülhetõ nagy lehetõség a hungarikumoknál, hiszen az egyedi, jó nevû borokért magasabb árat kérhetnek a termelõk és forgalmazók. A fajtaborok mellet szintén jó lehetõségek mutatkoznak a házasított -több hazai fajtából készült- borkülönlegességek terén, így például a bikavér és a tokaji borok esetében is.

Természetes, hogy a hungarikumok célközönsége az igényes hazai fogyasztó, azonban ezekkel a borokkal lehet bemutatkozni a világ bármely táján rendezett szakmai fórumokon ígéretesen és eredményesen.

Dr. Janky Ferenc

egyetemi docens