MENÜ

Hogyan csökkenthetjük a hőstressz kártételét?

Oldalszám: 87
2014.08.12.

Minden szarvasmarha tartó tapasztalta már a nagy nyári hőség termelési mutatókra gyakorolt kedvezőtlen hatását. A szárazonállás során elszenvedett hőstressz csökkenti a megszülető borjak testtömegét és negatívan hat a következő laktációs teljesítményre is. A laktációban a nagy meleg következtében csökken a napi szárazanyag-felvétel és a termelés. Romlanak a szaporodásbiológiai mutatók, növekszik a termékenyítési index, csökken az ivarzók száma, gyakoribbá válik az embrióelhalás.

A meleg, különösen akkor, ha nedvességgel, almozási hiányosságokkal is párosul, kiváltó oka lehet a tőgygyulladásos esetek nagyobb előfordulásának, a szomatikus sejtszám állományszintű emelkedésének. Megfigyelhető, hogy melegben gyakoribbá válik a bendőacidózis és az ezzel járó sántaság. Ennek okai a kérődzési idő lerövidülésében, a váltakozó étvágyban és a tehén szervezetében működő puffer-rendszerek kapacitásának csökkenésében rejlenek. A meleg nyári hónapok idején az elsődleges cél, hogy fenntartsuk a tehén homeosztázisát, a termelését és elkerüljük a szaporodásbiológiában bekövetkező hullámvölgyet. Az alábbiakban azokat a legújabb tartási takarmányozási ajánlásokat foglaltuk össze, melyek alkalmazásával csökkenthető a hőstressz kártétele.

A hőstressz megelőzése

Hőstressz alakul ki, ha a környezeti hőmérséklet, relatív páratartalom, napsugárzás, légmozgás, együttes hatására olyan környezet alakul ki, amely meghaladja a tehén termoneutrális zónáját. A hőstressz kezelésének legkézenfekvőbb megoldása, ha kialakulását előzzük meg. A megelőzési eljárások célja, hogy csökkentsék, vagy meggátolják a szárazanyag-felvétel visszaesését és a termelési mutatók romlását.

Árnyékolás

A napsugárzás az egyik legfontosabb hőstressz tényező, mert növeli a környezet és a test hőmérsékletét. A helyesen kialakított árnyékolás hatására több kísérletben is megfigyelték, hogy nem csökkent a tehenek szárazanyag-felvétele és termelése, a napon tartott állományhoz képest. Egy floridai kísérletben a kifutót árnyékolták és megfigyelték, hogy a tehenek kevésbé melegedtek fel (testhőmérsékletük alacsonyabb volt) és kevésbé érezték a környezetet melegnek (a percenkénti légzésszámuk alacsonyabb volt), mint az árnyékolás nélküli tehenek. Ezen kívül az árnyékolt tehenek tejtermelése nagyobb, termékenyítési indexe kisebb volt, mint ahol nem árnyékoltak.

A jól felszerelt árnyékoló legalább 4.5-5.0 m2 árnyékot biztosít tehenenként és 3.5-4.0 m magasan a padozat felett van felszerelve. Az árnyékolt terület alatt tehenek szívesebben tartózkodnak, ezért a trágya és vizelet felitatására itt több almot kell biztosítani, mint másutt. A kifutón kívül hatékonynak bizonyult az etetőút és az itatók környékének árnyékolása is. Az árnyékolás kialakítására több megoldás kínálkozik, lehet állandó épületi elem, de az időszakosan kifeszített dupla rasel háló is megfelelő, 80-85%-os árnyékolást biztosít és kevésbé költséges.

Ködképzés

Általában a hazai nyarak forrók és szárazak. Az alacsony relatív páratartalom lehetőséget ad a tehenek evaporációs hőleadásának fokozására, a hőérzetének csökkentésére. A pihenőtérben vagy a jászlak fölött elhelyezett ködképző szórófejekkel végzett kísérletek minden esetben termelésnövekedésről számoltak be, ugyanakkor a tehenek szárazanyag-felvétele általában nem változott. Egy kísérletben, amikor a tehén napi vízfelvételét is mérték, megfigyelték, hogy a permetezett tehenek vízfelvétele kisebb volt, mint a nem permetezetteké. Erre magyarázatul szolgálhat, hogy a permetezett tehenek kevésbé melegedtek fel, kevesebbet kellet izzadniuk a testhőmérsékletük fenntartása érdekében. A ködképző szórófejeket a jászlak mögött, kb. a talajtól 3.0-3.5 méter magasságban javasolt beépíteni úgy, hogy a kiáramló víz a tehenekre kerüljön. A permetezés elsődleges feladata nem a környezeti hőmérséklet csökkentése, hanem a tehén szõrének nedvesítése, ahonnan a víz elpárolog, és hõt von el. A tehenek permetezése általában napközben szükséges, éjszaka kevésbé. A ködképzés hatékonysága tovább fokozható, ha azt ventillátorokkal kombináljuk, melyek eltávolítják a párával telt levegőt, ezáltal elősegítik a tehén felületén lévő víz elpárolgását.

Ventilátor

A ventilátorok alkalmazása elsõsorban azokon a helyeken ajánlható, ahol a légmozgás csekély. Különösen kritikus terület a hõstressz kialakulására a fejõház elõtti zsúfoló tér. A nagy zsúfoltság miatt, viszonylag alacsony környezeti hõmérséklet mellet is kialakulhat már a hõstressz. Ennek megelõzésére ezen a területen ventilátorokkal folyamatosan, még éjszaka is mozgatni kell a levegõt.

Fejõház kijárata

A tehenek számára friss ivóvizet kell biztosítani a fejõház kijáratánál, még akkor is, ha az istállóban több helyen is ihatnak, mert minél elõbb jut vízhez fejés után az állat annál nagyobb az esély a hõstressz csökkentésére. A kijáratnál a tehenekre permetezett víz tovább csökkentheti a tehenek hõérzetét.

Takarmányozás nyári melegben

Adagösszeállítás

Ha a fent felsorolt stratégiák nem eléggé hatékonyak, és az állomány szárazanyag-felvétele ennek ellenére csökken, a termelési szint fenntartása érdekében újra kell számolni a takarmányadagokat. Az új takarmányadag nem védi meg a tehenet a hõstressztõl, csak a tehén termelési mutatóira gyakorolt hatásait csökkenti. A hõstressz napi takarmányfelvételre gyakorolt hatására a percenkénti légzésszámból következtethetünk a legegyszerûbben, melyet az alábbi táblázatban foglalunk össze. Ha a légzésszám 75/perc fölé emelkedik, akkor a tehén hõstressz állapotába került.

Szárazanyag-felvétel csökkenés (%) 0 5 10 15 20
Légzésszám (/perc) <75 80 85 90 95

A takarmányok bendõbeli fermentációja hõt termel, ami hidegben kedvezõ, mert hozzájárul a tehén testhõmérsékletének fenntartásához. Nyári melegben ez a fermentációs hõ kedvezõtlen, mert megnehezíti a tehén testhõmérsékletének termoneutrális szinten tartását, ezért hõstressz alakul ki. A meleg idõben bekövetkezõ szárazanyag-felvétel csökkenés a tehén természetes reakciója a fermentációs hõ csökkentése érdekében. A szárazanyag-felvétel csökkenése nem jár a termelés táplálóanyag igényének csökkenésével, ezért a termelés fenntartására a takarmányadag táplálóanyag koncentrációjának növelése szükséges.

A fermentáció során a rostban gazdag takarmányok több hõt termelnek, mint az alacsony rosttartalmúak. Ezért nagy melegben az adag rost koncentrációjának csökkentése szükséges, ami a gyakorlatban a tömegtakarmány abrak arány csökkentését jelenti. A rost csökkentése hajlamosít a bendõacidózis kialakulására, ezért minden esetben bendõpuffer etetése szükséges.

A takarmányfelvétel csökkenését az energia- és fehérjekoncentráció növelésével ellensúlyozhatjuk. Energiabevitel növelésére olyan védett zsírok etetése javasolható, melyek nem hatnak károsan sem a bendõfermentációra, sem a takarmányfelvételre. A fehérjekoncentráció emelése során a védett fehérjék arányát célszerû emelni, a bendõben lebomló fehérje mennyisége változatlan marad.

Az ásványi anyagok közül elsõsorban a nátrium koncentráció emelése szükséges a fokozott izzadás miatt.

Takarmánykiosztás módja

A kötetlen tartásban tartott tehenek közvetlenül napkelte elõtt és után, valamint napnyugta elõtt és után szeretnek enni. Nyári melegben ez a tulajdonság még kifejezettebbé válik, ezért a takarmánykiosztásnak a tehén takarmányfelvételi szokásaihoz kell igazodni, a takarmányfelvétel maximálása érdekében. Ez annyit jelent, hogy a napi adag kb. 65 %-át este 5-6 körül - a sötétség beállta elõtt 3 órával - és reggel 5 elõtt célszerû kiosztani. Ezáltal a takarmányfelvétel maximálható és a fermentációs hõtermelés jelentõs része a hûvösebb éjszakai, kora reggeli órákra esik.

A forró nyári idõjárás hazai viszonylatban, a legtöbb évben elõfordul, elkerülhetetlen velejárója a termelésnek, de a fenti módszerek együttes alkalmazásáva a hõstressz termelési mutatókra gyakorolt kedvezõtlen hatásai eredményesen mérsékelhetõek.