A kalászos gabonák vetése, gabonavető gépek

A gabonavetõ gépek vázlatos ismertetése

Az õszi kalászosok (õszi búza, õszi árpa, rozs) vetésére a különbözõ kialakítású gabonavetõ gépeket használjuk. A hazai gyakorlat a soros, sorbavetõ gépeket helyezi elõtérbe, de a sávos és a teljes felületû vetési módok is ismertek. A gabonavetõ gépek számos típusát gyártják, ill. azok sokfél változata áll a termelõk rendelkezésére. A gyakorlatban a sorbavetõ (soros), a direktvetõ és a kombinált (magágykészítõ+vetõ) gépek, gépkapcsolások ismertek. Ezek készülhetnek függesztett és féligfüggesztett kivitelben egyaránt, de nagyobb munkaszélesség és gépkapcsolások esetében a vontatott változatok a jellemzõk. Némely gyártó vonókeretekkel biztosít lehetõséget az egyes vetõgépek összekapcsolására, így a „szóló” gépüzemeltetés mellett kettes/hármas gépkapcsolások is kialakíthatók. Valamennyi gép alkalmas a soros vetésre, közülük jelentõs számban alkalmasak a sávos vetésre is, míg néhány géppel a teljes felületi vetés is megvalósítható.

A ma használatos valamennyi gabonavetõ gépnél a magadagolás mechanikus úton történik meg. Egyes gépek esetében ez a magadagolás egyben magelosztást is jelent, mivel soronként külön-külön adagoló elemek vannak elhelyezve, amelyek segítségével a kiadagolt vetõmagvak az egyedenkénti magvezetõ csöveken keresztül jutnak el a csoroszlyákhoz, ill. a talajba. A gépek magadagoló szerkezete tolóhengeres, bütykös hengeres vagy központi adagolóelemes (celláskerekes v. celláshengeres) megoldású, ahonnan a magtovábbítás gravitációs/pneumatikus úton történik az egyes vetõcsoroszlyákhoz. A magadagoló elemek meghajtása – láncáttételeken keresztül – a talajkerékrõl a haladási sebességgel arányosan van megoldva. Több gépnél – a talajkerék csúszását kiküszöbölendõ – az adagoló szerkezeteket elektromos úton hajtják meg, s a meghajtás szintén sebességarányosan történik. A kiadagolandó magmennyiség beszabályozása (a vetõmagnorma beállítása) a tolóhengeres és a központi adagolású celláskerekes adagolószerkezettel rendelkezõ gépeknél az adagolóhenger aktív hosszának, valamint az elem fordulatszámának változtatásával végezhetõ el. Ezzel szemben, a bütykös hengeres adagolószerkezeteknél a magmennyiség-szabályozás az elemek fordulatszámának változtatásával biztosított. Az eltérõ morfológiai tulajdonságokkal rendelkezõ magvak a bütykös hengeres magadagoló szerkezettel rendelkezõ gépeknél cserélhetõ profilú vagy többrészes adagolóelem(ek) beszerelésével, az alattuk lévõ fenéklemez, illetve az adagolóelemek feletti tolózár együttes állításával vethetõk ki.A tolóhengeres adagolószerkezeteknél résszabályozás biztosítja a különbözõ vetõmagvak kivethetõségét. A pneumatikus magtovábbítású vetõgépeknél a központi cellás adagolóhenger (celláskerék) által kiadagolt magvak a ventilátor légáramába (nyomócsövébe) jutnak, majd az elosztófejek segítségével – sorokra bontottan – kerülnek a magvezetõ csövekbe, onnan a vetõcsoroszlyákhoz, és végül a talajba.

Az eltérõ üzemeltetési körülményeknek megfelelõen a vetõgépek csoroszlyái tárcsás- és csúszó csoroszlyás kivitelûen készülnek, és a maglevezetés módjától függõen, sorbavetõk vagy sávosan vetõk lehetnek. A tárcsás csoroszlyák egy- vagy ikertárcsás kivitelûek, s ezeken belül különleges kivitelek (pl. CX-, UNIDISC-tárcsa) is ismertek. A csuklós felfüggesztésû csoroszlyák – a kisebb sortávolságok miatt – két-, esetleg három sorban vannak elhelyezve. Ennek megfelelõen vonószáraik hossza, valamint súly- és rugóterhelésük eltérõ. A csoroszlyákhoz csatlakozó maglevezetõ csövek többségükben hajlékony falúak, kisebb részben teleszkóposak. A magárokba került magvakat némely gépnél soronkénti magnyomó kerekek nyomják a nedvesebb barázda fenékre és a talajfelszínt – különbözõ szélességû – tömörítõkerekek tömörítik vissza. Egyes gépeknél rugós-pálcás magtakarók, talajfelszín egyengetõk, állítható (pálcás) magtakaró boronatagok is megtalálhatók.

A gépek vetõmag-befogadó tartálya(i)nak kialakítását, valamint ûrtartalmát elsõsorban vetõszerkezetük magtovábbítási rendszere, illetve a gépek munkaszélessége határozza meg. A gyakorlatban használt 1,8-9,0 m munkaszélességû sorbavetõ gépek 300-3200 liter közötti befogadóképességû magtartályokkal rendelkeznek. A magtartály kialakítása, elhelyezése szempontjából: a vetõgépre épített és annak teljes gépszélességében végighúzódó; vagy azon belüli méretû központi, illetve központosított elhelyezésû; valamint a gépen kívüli, külön kocsira vagy az üzemeltetõ erõgép mellsõ függesztõ berendezésére telepített magtartályok ismertek. A kisebb (~ 4 m) munkaszélességû, és gravitációs magtovábbítású vetõgépekre a gép teljes szélességében telepített ~ 300-1400 dm3 térfogatú magtartályok a jellemzõek, míg a nagy munkaszélességû – pneumatikus magtovábbítású – gépeken a központi (esetleg a külön kocsira v. a traktor elejére épített), nagy ûrtartalmú (~ 1500-3200 literes) magtartályok találhatók meg. A nagyméretû magtartályok lehetõséget biztosítanak a gépi magfeltöltésre, s ezáltal a kedvezõbb produktív idõkihasználásra.

A gabonavetõ gépek több típusára mûtrágya-, mikrogranulátum- és aprómag-tartályt, illetve azok adagoló elemeit is felszerelték. Így a gépek a nagy-, közepes- (pl. borsó, rizs, stb.) és aprómagvak (pl. repce, lucerna, mustár, stb.) kivetése mellett – a vetéssel egymenetben – szilárd mûtrágyák és inszekcitidek kijuttatására is alkalmasak. A gépek többsége a mûvelõnyomos-technológiákban is alkalmazható, a kialakítástól függõen teljesen automatizált, vagy félautomatizált mûködtetõ-kijelzõ rendszerrel felszerelve. Ugyancsak a gépek kiegészítõ berendezései közé tartoznak a különbözõ vetésellenõrzõ berendezések (pl. DIGITROLL; ESC; SULKY-TRONIC, stb.), amelyek lényeges információkat adnak a gépkezelõnek a vetés munkájáról.

Gépkiválasztási szempontok

A vetõgépek kiválasztásánál, alkalmazásánál a bevetendõ terület nagysága, a vetésre rendelkezésre álló idõ, a meglévõ erõgéppark kapacitása és a gazdaságossági szempontok mellett alapvetõen döntõ fontosságú, hogy a vetõgép az adott területen funkcióképes legyen, azaz várhatóan komolyabb technológiai és mûszaki üzemzavarok nélkül tudjon üzemelni.

A vetés minõsége szempontjából figyelemmel kell lenni arra, hogy a tárcsás csoroszlyás vetõgép rosszabb minõségû magágy, száraz kötött talaj, és szármaradványos területen is viszonylag biztonságosan és egyenletes mélységben helyezi le a vetõmagvakat, míg a csúszó csoroszlyás gép ilyen körülmények között csak lényegesen rosszabb minõségben képes a magokat kivetni, s azok egy része – esetenként jelentõs része – a felszínre kerül. Könnyû talajokon viszont az egyszerûbb kialakítású csúszó (késes) csoroszlyás gépek is jó minõségû munkát végeznek.

Az agrotechnikai és mûszaki követelmények vonatkozásában a hazai gépvizsgálatok eredményei alapján a gabonavetõ gépekkel kapcsolatban a következõ megállapítások tehetõk:

- a gépek alkalmasak a kiadagolható magmennyiségek (követelmény: 60-350 kg/ha) tág határok közötti változtatására, a beállított magmennyiség adagolási egyenlõtlensége a 3 %-ot nem haladja meg;

- az „adagolási finomságot” – a fokozatonkénti vagy fokozat nélküli magmennyiség-szabályozást – figyelembe véve a tolóhengeres gépek kedvezõbbnek ítélhetõk, azonban a korszerûbb bütykös hengeres vetõgépeknél már fokozat nélküli fordulatszámváltót alkalmaznak, így azok magmennyiség-szabályozás szempontjából is jól megfelelnek;

- a keresztirányú adagolásegyenletességet illetõen az állapítható meg, hogy mind a tolóhengeres, mind a bütykös hengeres adagolószerkezetû gépeknél, a nálunk általában alkalmazható 6-12 km/h munkasebesség és 5°-os (9 %-os) kereszt- vagy hosszirányú lejtés esetén, a vetõgépek ezen jellemzõi alapvetõen nem változnak;

- a hosszirányú adagolásegyenletességet tekintve a különbözõ adagolószerkezetû és (gravitációs vagy pneumatikus) magtovábbítású gépek között alapvetõ különbség nincs. A hosszirányú vetési egyenletesség százalékos szórása nem haladja meg a megengedett (max. 50 %) értéket;

- a vetési mélységegyenletesség nagyobb vetési sebességek esetén valamennyi gép esetében romlik, és a mélységegyenletességet az elõvetemény tarlómaradványai is csökkenthetik;

- magtörés szempontjából valamennyi gép – a mag méretéhez igazodó helyes beállítás esetén – megfelel.

A gabonavetõ gépek többségének munkaszélessége 3-6 m közötti, és ezen gépek üzemeltetéséhez – munkaszélességük és tömegük függvényében – 60-130 kW motorteljesítményû erõgépek szükségesek. Áltagos körülmények között a 4 m munkaszélességû gépek mûszakonként 25-30 ha területteljesítményre képesek, míg a 6 m munkaszélességû gépekkel mûszakonként 36-45 ha területteljesítmények érhetõk el.

Gépbeszerzési lehetõségek

A „Mezõgazdasági gépek katalógusa, 2003.” címû kiadványban 51 gyártó, több mint 1160 különbözõ típusú/felszereltségû gabonavetõ-, gabona-direktvetõ és kombinált magágykészítõ+vetõ gépe található meg. A 2002. évben legnagyobb darabszámban forgalmazott 15 gyártmány fõbb mûszaki jellemzõit és hazai forgalmazóit az 1. táblázatban foglaltuk össze.

Gödöllõ, 2003. július 31.

Dr. Fûzy József – Komlódi István

FVMMI GM Kht. – Gödöllõ