Az õszi kalászosok vetése
Oldalszám: 21
2014.08.08.
Újra megjött az õsz. Ez a gyakorló mezõgazdász számára újabb munkacsúcsot jelent. Fontos gazdasági növényeink (napraforgó, kukorica, cukorrépa, stb.) betakarítása, talajaink õszi alapmûvelése zajlik ez idõ tájt. Ezek a munkák már önmagukban is nagy terhet jelentenek a gazda számára akár az erõ- és munkagép-igény, akár élõmunka vagy például az anyagi ráfordítások tekintetében. Ráadásul mindezek mellett az õszi vetések elvégzése is szükséges még a fagyok beállta elõtt, lehetõleg a legoptimálisabb idõben és a legjobb minõségben, hiszen mezõgazdasági struktúránkból fakadóan (az õszi búza fajsúlyos jelenléte a gazdaságok döntõ többségében) a jövõ évi árbevétel nagy százaléka áll, vagy bukik a munka megfelelõ kivitelezésén.
Az õszi vetésû növények között kiemelkedõen fontos szerepet töltenek be a kalászos gabonák. Nemcsak azért, mert stratégiai fontosságú növényünk, az õszi búza is közéjük tartozik, de azért is, mert az õszi kalászosok által elfoglalt vetésterület, az évente elõállított árumennyiség és a megtermelt áru értéke nemzetgazdasági szinten sem elhanyagolható. 2001-ben a gabonafélék a vetésterület 70,3 %-át foglalták el. Búzát, a durum búzát és a rozsot együttesen a szántóterület 27,3 %-án, az árpát 8,4 %-án termesztettek. Néhány további érdekes adattal az 1. sz. táblázat szolgál.
Termesztett növényeink közül az õszi kalászos gabonák közé sorolhatók:
- az õszi árpa,
- a rozs,
- a tritikálé,
- az õszi (aestivum) búza,
- az õszi durum (makaróni) búza,
- a tönköly (Tr. spelta) búza,
- az õszi zab (hazai viszonyaink között nincs gyakorlati jelentõsége).
A vetés általános alapelvei:
A vetési munkálatok alapvetõen meghatározzák az õszi kalászosok téltûrõ képességét és a betakarítás-kori produktív kalász számot. Valamennyi fajra érvényes általános érvényû agronómiai irányelvek:
- a vetõágynak az optimális vetésidõ elõtt 4-5 nappal késznek kell lenni,
- az ülepedett vetõágy max. 6 cm mély, nem poros, mentes az 5 cm-nél nagyobb rögöktõl,
- a vetõágy elõkészítés utolsó menete a szándékolt vetés irányában történik,
- a vetõmag mennyiségét pontos számítással határozzuk meg (T %, Cs %, Hé, Emt., db mag/fm, stb.),
az agronómiai hibák (rossz minõségû vetõágy, késõn lekerülõ elõvetemény) a vetõmag mennyiség növelésével nem kompenzálhatók,
- a kifogástalan mûszaki állapotú vetõgépet is többször ellenõrizni kell (a gépudvarban, a vetés folyamán), különösen dombos területen,
- a vetõmag minõsítõ tanúsítványát õrizzük meg a vetõmag ellenmintával együtt,
- a vetést mindig a szegélyvetéssel kezdjük és vegyük számításba, hogy itt dupla a vetõmag felhasználás,
- a vetést lehetõleg mûvelõ utasra tervezzük,
- a vetésmélység inkább legyen 1 cm-rel mélyebb, mint az optimálisnál sekélyebb (a bokrosodási csomó így biztosan 3 cm-rel a föld alatt marad),
- vetés közben ne álljunk meg, csak a tábla szélén (ablakos vetés).
Az õszi kalászosok közül az árpa a legérzékenyebb a vetésidõre. Optimális vetésideje szeptember 25. és október 5. közé, a déli körzetekben október 1-8., az északi országrészeken szeptember utolsó dekádjára esik. A vetésidõ betartása különösen fontos, hiszen a tapasztalatok szerint az optimálistól való 2 hetes eltérés a terméseredményt már több mint 20 %-kal csökkenti. Hazánkban az õszi árpa a harmadik legnagyobb területen termesztett gabonanövény. Elsõsorban gazdasági állataink takarmányigényének kielégítésére termesztjük, de a fajták között sörárpa minõségûek is vannak. A gyengébb talajokon is megfelelõ termést produkál, a föld minõsége iránt kevésbé érzékeny, mint az õszi búza. élállósága gyengébb, ezért termesztése az északi tájakon korlátozottan javasolt. Elõvetemény igénye mérsékelt, a gabona elõveteményt is elviseli, az õszi búza után is nagy termést ad, ezért a vetésszerkezetbe is könnyen beilleszthetõ. Fontos azonban tudni, hogy (a többi õszi kalászos növénnyel ellentétben) elõveteményének hüvelyes és pillangós növény nem javasolt, 4 évig nem kerülhet ugyanarra a területre. A kalászosok közül a legkorábban betakarítható (június közepe - július eleje), így a munkacsúcs elnyújtható és lekerülése után zöldtrágya-, vagy takarmánynövények vetésére is lehetõség nyílik. Vetõágykészítése, tápanyagellátása lényegében megegyezik az õszi búzánál ismertetésre kerülõkkel, bár jó tápanyag-hasznosító képessége miatt a búzához képest kisebb mûtrágyaadaggal is jó termésátlag érhetõ el. Körültekintõ N-ellátást igényel, mert az õszi alap-N túladagolása esetén nõ a téli kipusztulás veszélye, valamint az állomány fogékonysága a lisztharmatfertõzésre. Magnézium és kalcium igényes növény, ezért ezek egyensúlyára, kívánatos mennyiségére különösen a savanyú talajokon ügyeljünk.
A rozs a búza mellett a második kenyérgabona növényünk. Takarmányozási célra is használható, nemcsak, mint abrak-, hanem mint zöldtakarmány is (a legkorábban etethetõ tömegtakarmányt a rozsos keverékek adják). A kalászos gabonák közül a rozs rendelkezik a legfejlettebb gyökérrendszerrel. Ennek köszönhetõen víz- és tápanyagfelvevõ képessége kiváló, így a gyenge termõképességû talajokon is eredményesen termeszthetõ. A hideg, csapadékos éghajlatot is jól bírja, az ország egész területén termeszthetõ. Optimális vetésideje leginkább a termõtalaj minõségétõl függ, gyengébb termõképességû talajon szeptember 15-25., jobb termõképességû talajon október 5-ig is elhúzódhat. Kedvezõ õsz esetén a túl korai vetések buján fejlõdhetnek és a tél folyamán kipállhatnak. Túl kései vetésekor a bokrosodás nem fejezõdik be az õsz folyamán, áthúzódik tavaszra, s így kisebb termésre számíthatunk. Ez különösen száraz, meleg tavasz esetén káros (lásd az utóbbi 3-4 évet), mert ilyenkor a fejlõdési szakaszok gyorsan követik egymást, tovább növelve a terméskiesést. A késõi vetés hatását a vetõmagmennyiség felemelésével sem tudjuk kompenzálni. A monokultúrás termesztést a kalászosok közül a rozs viseli el a legjobban. A rozs esetében a vetõmag anyarozsmentességére különösen ügyelni kell. Kiemelkedõen fontos tehát, hogy csak a szabványoknak megfelelõ, fémzárolt vetõanyagot használjunk. Szórva vetése nem javasolt. Mint az a 2. sz. táblázatban is látható, a rozst gabona sortávolságra, kötött talajon 3-5, laza talajon 4-6 cm mélyre kell vetni. Amennyiben termesztési célunk a legeltetés, a hektáronként vetendõ magmennyiséget 200-220 kg-ra szükséges növelni.
A tritikálé a búza és a rozs keresztezésével jött létre. Hazánkban elsõsorban takarmánynövényként termesztjük, napjainkban viszont már fokozatosan teret hódít az étkezési tritikálé termesztése is (magas sikértartalmú fajták nemesítésének köszönhetõen). A búzánál és a rozsnál is több fehérjét tartalmaz, nagyon jó a betegségekkel szembeni ellenálló képessége. A hûvösebb, csapadékosabb idõjárást kedveli. Homoktalajokon történõ termesztését lehetõleg kerüljük. Legjobb elõveteménye a korai burgonya, de bármely nyáron betakarított növény után következhet. Önmaga után legfeljebb 3 évig termeszthetõ. Vetésidejérõl, vetési paramétereirõl a 2. sz. táblázat ad tájékoztatást.
Az õszi búza az egyik legelterjedtebb és legrégebben termesztett kultúrnövény. Alapvetõ kenyérgabonánk és egyike a legnagyobb területen termesztett növényeinknek. A kukoricával együttesen elfoglalt vetésterülete 2-2,5 millió ha. Étkezésre és takarmányozásra évente kb. 3 millió tonna búzát használunk fel, az ezen felüli mennyiség biztonsági és export alapot képez. Hõ- és vízigénye az õszi árpáénál, de fõleg a rozsénál nagyobb. A nemesítési munkának köszönhetõen télállósága jó. Az egész országban termeszthetõ, a talajjal szemben nem különösen igényes, ezért a viszonylag gyengébb adottságú területek is hasznosíthatók vele. Érzékeny az elõveteményre, fajtaváltással önmaga után egy alkalommal termeszthetõ. Azon elõvetemények után fejlõdik jól, melyek korán lekerülnek, a talaj víz- és tápanyagkészletét nem használják ki, gyomosító hatásuk kicsi. Tápanyagellátásában döntõ szerepük a mûtrágyáknak van. A szükséges mûtrágya mennyiségét a tervezett termés, a talaj tápanyagtartalma, az elõvetemény és az esetleges istállótrágya utóhatásának ismeretében határozhatjuk meg. Alaptrágyaként adjuk a kiszámított P és K teljes mennyiségét, a N kis részét vetéskor, döntõ többségét azonban tavasszal a fagyok elmúlásától a szárbaindulásig juttassuk ki. A kalászosok nem igényelnek mélymûvelést, de a nagy termés alapvetõ feltétele a jól elõkészített magágyba történõ vetés. Törekedni kell arra, hogy a talaj a vetés mélységéig aprómorzsás legyen, alatta pedig ülepedett, nem túl poros. A vetendõ magmennyiség meghatározásához néhány adat a 2. sz. táblázatban található. Az optimálisnál kevesebb vetõmag jelentõs terméskiesését okozhat, de a túl sûrû vetés is kedvezõtlen, mert az ilyen állomány állóképessége és a betegségekkel szembeni ellenállósága is kisebb, ráadásul a nagy állománysûrûség a sütõipari minõségre kedvezõtlen hatású.
A durum vagy makaróni búza iránt, az átalakuló fogyasztói szokásoknak köszönhetõen egyre nõ a kereslet. Igazi értéke kiváló minõségében rejlik. Különleges fehérje struktúrájának és sárga pigment tartalmának köszönhetõen kiválóan alkalmas száraztésztagyártásra, tojás hozzáadása nélkül. A tojással készült száraztészták szalmonella fertõzést hordozhatnak, ezért kevésbé exportképesek. A nemesítõi munkának köszönhetõen a durum búza õszi vetésû fajtái jó télállóságúak. Az ország bármely részén termeszthetõ, de a hidegebb és kötöttebb, kedvezõtlen víz- és hõgazdálkodású talajok nem megfelelõek számára. Termõképessége ugyanazon termõhelyen elmarad az õszi búzáétól mintegy 25-30 %-kal. Amennyiben ezt a piac a felárral elismeri, érdemes termeszteni, mert termelési költségei nem nagyobbak, agrotechnikája nem bonyolultabb, mint a Tr. aestivum fajtáké, sõt víz- és tápanyag igénye mérsékeltebb. Lehetõleg jó kultúrállapotú, tápanyagban gazdag területre kerüljön, ami a kezdeti gyors fejlõdéséhez nélkülözhetetlen. Talajelõkészítése az õszi búzánál ismertetettekkel megegyezik, elmunkált, szerkezetes, tömör magágyat kíván. Jó elõveteményei a nyáron betakarított hüvelyesek, az õszi káposztarepce, a fehér mustár és az olajretek. Ne vessük kukorica, napraforgó, burgonya, kalászos gabonák után. Keveredési okok miatt egyéb búzától 50 m védõtávolság megtartása ajánlott. Vetési útmutatóját a 2. táblázat tartalmazza.
A tönköly búza a legrégebben termesztett búzafajaink egyike. Kenyérgabonaként már a görögök is nagyra becsülték. A reformkonyha ma különleges pékáruk készítéséhez, gyengébb minõségû lisztek javítására igényli. Fehérje tartalma 16-20 %, sikér- és ásványi-anyag tartalma szintén kiváló. 2003-tól már 4 fajta áll a termesztõk rendelkezésére. Tûri az extenzív termesztési körülményeket. Betegség-ellenálló képessége kiemelkedõ, tápanyag-igénye szerény. Termõképessége 35-40 %-kal elmarad az aestivum fajtákétól. Az intenzív termesztés ráfordításait rosszul hasznosítja. Kiváló a produktív bokrosodó képessége, a 2. táblázat vonatkozó adatai tehát nem elírások. Vetése különleges gondosságot igényel, mert pelyvás ikertermése könnyen boltozódik, hiányos lehet a kelés.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy az idén elvetésre kerülõ gabonát már az Európai Unióban fogjuk learatni! Éppen ezért érdemes néhány szóban összefoglalni az EU gabonafélékre (és az olaj-, a fehérje- és a rostnövényekre) kidolgozott piacszabályozását. Alapvetõen 3 szabályozó mechanizmus különíthetõ el:
- a közvetlen támogatások,
- az intervenciós felvásárlás,
- a külpiaci intézkedések rendszere.
A támogatható növények közé az összes õszi vetésû kalászos gabona beletartozik, a területalapú támogatás igénybe vételének azonban több feltétele van. Adott területre, egy gazdasági évben csak egyfajta támogatási kérelem nyújtható be. Ezt csak olyan területre lehet benyújtani, amely:
- már 2000. dec. 31-én is szántóföldi mûvelés alatt állt (nem állandó kultúra, évelõ növény, vagy legelõ borította);
- megfelel az elõírt éghajlati-, területi-, agrotechnikai kívánalmaknak;
- megfelelõ méretû terület áll a termelõ rendelkezésére, melyeket az elõírásoknak megfelelõen a termelésbõl ki tud vonni; és amelyek kielégítik az elõírtakat.
A gabonapiaci intervenció azt jelenti, hogy amennyiben a termelõ az intervenciós felvásárlási idõszakban nem tudja áruját értékesíteni, akkor azt szabott áron felkínálhatja megvételre az Európai Uniónak. A külpiaci szabályozás pedig az importvámok, illetve exporttámogatások alkalmazásával valósul meg.
Néhány gondolat erejéig ki kell térni a fajtakérdésre is. A termelés fejlesztésében a helyes fajtaválasztás a leggyorsabban, leggazdaságosabban megtérülõ, többletköltséget nem jelentõ befektetés. A piaci kívánalmak miatt azonban napjainkban a termelõ meglehetõsen korlátozott a fajta megválasztásában. Többnyire ugyanis nem a gazdálkodó, hanem a szerzõdéses partner dönti el, milyen növényt is kíván termeltetni, termelési célját milyen fajtával/fajtákkal kívánja elérni és ezekhez köti a termesztés bizonyos mértékû elõfinanszírozását is. A termelõ pedig vagy beleegyezik, és adott feltételekkel szerzõdéses viszonyt létesít, miáltal viszonylagos biztonságban érezheti magát, vagy pedig hazárdírozik, bízva tehetségében, szerencséjében, a szabadpiac számára kedvezõ alakulásában és a megfelelõ idõjárásban, ami az utóbbi években nem kényeztetett el bennünket.
Jelen írásunkban nem térünk ki részletesen a fajta kiválasztásának szempontjaira. Ez egyrészt a fent leírtakból következik, másrészt mire cikkünket olvassák, a vetõmag valószínûleg már rendelkezésre áll, így a részletes fajtatan okafogyottá vált.
Közhelynek tûnhet, ugyanakkor mégis fontos hangsúlyozni, hogy mindig fémzárolt, ellenõrzött, garantáltan jó minõségû, tiszta, fajtaazonos, jó csírázó képességû, csávázott vetõmagot használjunk. Nem érdemes a vetõmagon spórolni, hiszen az itt megnyert kis összeg többszörösét kell késõbb növényápolásra, növényvédelemre fordítani, nem is beszélve az elmaradt hozam okozta bevételkiesésrõl.
Hazánkban általánosan elterjedt a gabona-sortávolságra (12-15,6 cm) történõ vetés, melynek eszközei a sorbavetõ gépek. Feladatuk, hogy pontos sortávolságra, soronként elméletileg egyforma magmennyiség kivetését biztosítsák. Mechanikus, vagy pneumatikus rendszerûek (szívó, vagy nyomó levegõvel) és a kettõ kombinációja lehetnek. A korszerû vetõgépek sokféle kiegészítõ berendezéssel ellátottak (mûtrágya-, növényvédõ szer adapter, vetésellenõrzõ monitor, magtakaró, sortömörítõ henger, stb.). Napjainkban egyre inkább terjednek a több gép kombinációját tartalmazó vetõgéptípusok, melyek képesek a magágykészítést és vetést (esetenként az alapmûvelést is) egy menetben elvégezni, akár a tarlóba is (direktvetés). Ezeknek a mûvelettakarékos módszereknek a jelentõségét a menetszám csökkentése, a talaj-, illetve költségkímélés mellett növényvédelmi szempontok is alátámasztják. A hagyományos és a csökkentett rendszer közötti különbségekrõl részletesen a 3. sz. táblázat tájékoztat.
Gabona vetésére alkalmazható módszerek még a mûvelõutas- és a szórva vetés. A mûvelõutas vetést sorbavetõ gép segítségével hajtjuk végre, úgy, hogy a késõbbi rendszeres növényvédelmet, trágyázást végzõ traktor nyomtávolságának, abroncsméretének megfelelõ távolságban 2-2, vagy 3-3 sor vetését kihagyjuk. Gabonák esetén a szórva vetéskor a vetõmagot (leggyakrabban) repítõtárcsás mûtrágyaszóróval juttatjuk ki a talajfelszínre. A kijuttatott magot pedig tárcsával sekélyen a talajba dolgozzuk, majd hengerezzük. Csak szükségmegoldásként kerülhet szóba, mert a vetéssel szemben támasztott igényeket nem elégíti ki. Csak nagyon megkésett, vagy megismételt vetések esetén, a rendelkezésre álló rövid idõ okán javasolható.
Dr. Késmárki István - Petróczki Ferenc
1.sz. táblázat
A Magyarországon termesztett kalászos gabonák termelési adatai (KSH, 2001.)
* a vetõmag, az étkezési, illetve a takarmányozási célra történt felvásárlások együttesen
2.sz. táblázat
Tájékoztató adatok a Magyarországon termesztett õszi kalászos gabonák vetéséhez
* a táblázatban megadott adatok a gyakorlatban ettõl eltérõek is lehetnek, hiszen a vetés a hegyvidéki, hûvösebb klímájú területeken korábban, míg napos, déli vidékeken késõbbi idõpontban is történhet; a vetõmag mennyisége a különbözõ fajták ezerszemtömegétõl és a használati értéktõl függõen változhat.
** a vetés kötött talajokon sekélyebbre, laza talajon mélyebbre történik.
*** ikerszemes pelyvás.
3.sz. táblázat
A hagyományos és a csökkentett mûvelési rendszer különbsége (BIRKÁS, 2002.)
Termesztett növényeink közül az õszi kalászos gabonák közé sorolhatók:
- az õszi árpa,
- a rozs,
- a tritikálé,
- az õszi (aestivum) búza,
- az õszi durum (makaróni) búza,
- a tönköly (Tr. spelta) búza,
- az õszi zab (hazai viszonyaink között nincs gyakorlati jelentõsége).
A vetés általános alapelvei:
A vetési munkálatok alapvetõen meghatározzák az õszi kalászosok téltûrõ képességét és a betakarítás-kori produktív kalász számot. Valamennyi fajra érvényes általános érvényû agronómiai irányelvek:
- a vetõágynak az optimális vetésidõ elõtt 4-5 nappal késznek kell lenni,
- az ülepedett vetõágy max. 6 cm mély, nem poros, mentes az 5 cm-nél nagyobb rögöktõl,
- a vetõágy elõkészítés utolsó menete a szándékolt vetés irányában történik,
- a vetõmag mennyiségét pontos számítással határozzuk meg (T %, Cs %, Hé, Emt., db mag/fm, stb.),
az agronómiai hibák (rossz minõségû vetõágy, késõn lekerülõ elõvetemény) a vetõmag mennyiség növelésével nem kompenzálhatók,
- a kifogástalan mûszaki állapotú vetõgépet is többször ellenõrizni kell (a gépudvarban, a vetés folyamán), különösen dombos területen,
- a vetõmag minõsítõ tanúsítványát õrizzük meg a vetõmag ellenmintával együtt,
- a vetést mindig a szegélyvetéssel kezdjük és vegyük számításba, hogy itt dupla a vetõmag felhasználás,
- a vetést lehetõleg mûvelõ utasra tervezzük,
- a vetésmélység inkább legyen 1 cm-rel mélyebb, mint az optimálisnál sekélyebb (a bokrosodási csomó így biztosan 3 cm-rel a föld alatt marad),
- vetés közben ne álljunk meg, csak a tábla szélén (ablakos vetés).
Az õszi kalászosok közül az árpa a legérzékenyebb a vetésidõre. Optimális vetésideje szeptember 25. és október 5. közé, a déli körzetekben október 1-8., az északi országrészeken szeptember utolsó dekádjára esik. A vetésidõ betartása különösen fontos, hiszen a tapasztalatok szerint az optimálistól való 2 hetes eltérés a terméseredményt már több mint 20 %-kal csökkenti. Hazánkban az õszi árpa a harmadik legnagyobb területen termesztett gabonanövény. Elsõsorban gazdasági állataink takarmányigényének kielégítésére termesztjük, de a fajták között sörárpa minõségûek is vannak. A gyengébb talajokon is megfelelõ termést produkál, a föld minõsége iránt kevésbé érzékeny, mint az õszi búza. élállósága gyengébb, ezért termesztése az északi tájakon korlátozottan javasolt. Elõvetemény igénye mérsékelt, a gabona elõveteményt is elviseli, az õszi búza után is nagy termést ad, ezért a vetésszerkezetbe is könnyen beilleszthetõ. Fontos azonban tudni, hogy (a többi õszi kalászos növénnyel ellentétben) elõveteményének hüvelyes és pillangós növény nem javasolt, 4 évig nem kerülhet ugyanarra a területre. A kalászosok közül a legkorábban betakarítható (június közepe - július eleje), így a munkacsúcs elnyújtható és lekerülése után zöldtrágya-, vagy takarmánynövények vetésére is lehetõség nyílik. Vetõágykészítése, tápanyagellátása lényegében megegyezik az õszi búzánál ismertetésre kerülõkkel, bár jó tápanyag-hasznosító képessége miatt a búzához képest kisebb mûtrágyaadaggal is jó termésátlag érhetõ el. Körültekintõ N-ellátást igényel, mert az õszi alap-N túladagolása esetén nõ a téli kipusztulás veszélye, valamint az állomány fogékonysága a lisztharmatfertõzésre. Magnézium és kalcium igényes növény, ezért ezek egyensúlyára, kívánatos mennyiségére különösen a savanyú talajokon ügyeljünk.
A rozs a búza mellett a második kenyérgabona növényünk. Takarmányozási célra is használható, nemcsak, mint abrak-, hanem mint zöldtakarmány is (a legkorábban etethetõ tömegtakarmányt a rozsos keverékek adják). A kalászos gabonák közül a rozs rendelkezik a legfejlettebb gyökérrendszerrel. Ennek köszönhetõen víz- és tápanyagfelvevõ képessége kiváló, így a gyenge termõképességû talajokon is eredményesen termeszthetõ. A hideg, csapadékos éghajlatot is jól bírja, az ország egész területén termeszthetõ. Optimális vetésideje leginkább a termõtalaj minõségétõl függ, gyengébb termõképességû talajon szeptember 15-25., jobb termõképességû talajon október 5-ig is elhúzódhat. Kedvezõ õsz esetén a túl korai vetések buján fejlõdhetnek és a tél folyamán kipállhatnak. Túl kései vetésekor a bokrosodás nem fejezõdik be az õsz folyamán, áthúzódik tavaszra, s így kisebb termésre számíthatunk. Ez különösen száraz, meleg tavasz esetén káros (lásd az utóbbi 3-4 évet), mert ilyenkor a fejlõdési szakaszok gyorsan követik egymást, tovább növelve a terméskiesést. A késõi vetés hatását a vetõmagmennyiség felemelésével sem tudjuk kompenzálni. A monokultúrás termesztést a kalászosok közül a rozs viseli el a legjobban. A rozs esetében a vetõmag anyarozsmentességére különösen ügyelni kell. Kiemelkedõen fontos tehát, hogy csak a szabványoknak megfelelõ, fémzárolt vetõanyagot használjunk. Szórva vetése nem javasolt. Mint az a 2. sz. táblázatban is látható, a rozst gabona sortávolságra, kötött talajon 3-5, laza talajon 4-6 cm mélyre kell vetni. Amennyiben termesztési célunk a legeltetés, a hektáronként vetendõ magmennyiséget 200-220 kg-ra szükséges növelni.
A tritikálé a búza és a rozs keresztezésével jött létre. Hazánkban elsõsorban takarmánynövényként termesztjük, napjainkban viszont már fokozatosan teret hódít az étkezési tritikálé termesztése is (magas sikértartalmú fajták nemesítésének köszönhetõen). A búzánál és a rozsnál is több fehérjét tartalmaz, nagyon jó a betegségekkel szembeni ellenálló képessége. A hûvösebb, csapadékosabb idõjárást kedveli. Homoktalajokon történõ termesztését lehetõleg kerüljük. Legjobb elõveteménye a korai burgonya, de bármely nyáron betakarított növény után következhet. Önmaga után legfeljebb 3 évig termeszthetõ. Vetésidejérõl, vetési paramétereirõl a 2. sz. táblázat ad tájékoztatást.
Az õszi búza az egyik legelterjedtebb és legrégebben termesztett kultúrnövény. Alapvetõ kenyérgabonánk és egyike a legnagyobb területen termesztett növényeinknek. A kukoricával együttesen elfoglalt vetésterülete 2-2,5 millió ha. Étkezésre és takarmányozásra évente kb. 3 millió tonna búzát használunk fel, az ezen felüli mennyiség biztonsági és export alapot képez. Hõ- és vízigénye az õszi árpáénál, de fõleg a rozsénál nagyobb. A nemesítési munkának köszönhetõen télállósága jó. Az egész országban termeszthetõ, a talajjal szemben nem különösen igényes, ezért a viszonylag gyengébb adottságú területek is hasznosíthatók vele. Érzékeny az elõveteményre, fajtaváltással önmaga után egy alkalommal termeszthetõ. Azon elõvetemények után fejlõdik jól, melyek korán lekerülnek, a talaj víz- és tápanyagkészletét nem használják ki, gyomosító hatásuk kicsi. Tápanyagellátásában döntõ szerepük a mûtrágyáknak van. A szükséges mûtrágya mennyiségét a tervezett termés, a talaj tápanyagtartalma, az elõvetemény és az esetleges istállótrágya utóhatásának ismeretében határozhatjuk meg. Alaptrágyaként adjuk a kiszámított P és K teljes mennyiségét, a N kis részét vetéskor, döntõ többségét azonban tavasszal a fagyok elmúlásától a szárbaindulásig juttassuk ki. A kalászosok nem igényelnek mélymûvelést, de a nagy termés alapvetõ feltétele a jól elõkészített magágyba történõ vetés. Törekedni kell arra, hogy a talaj a vetés mélységéig aprómorzsás legyen, alatta pedig ülepedett, nem túl poros. A vetendõ magmennyiség meghatározásához néhány adat a 2. sz. táblázatban található. Az optimálisnál kevesebb vetõmag jelentõs terméskiesését okozhat, de a túl sûrû vetés is kedvezõtlen, mert az ilyen állomány állóképessége és a betegségekkel szembeni ellenállósága is kisebb, ráadásul a nagy állománysûrûség a sütõipari minõségre kedvezõtlen hatású.
A durum vagy makaróni búza iránt, az átalakuló fogyasztói szokásoknak köszönhetõen egyre nõ a kereslet. Igazi értéke kiváló minõségében rejlik. Különleges fehérje struktúrájának és sárga pigment tartalmának köszönhetõen kiválóan alkalmas száraztésztagyártásra, tojás hozzáadása nélkül. A tojással készült száraztészták szalmonella fertõzést hordozhatnak, ezért kevésbé exportképesek. A nemesítõi munkának köszönhetõen a durum búza õszi vetésû fajtái jó télállóságúak. Az ország bármely részén termeszthetõ, de a hidegebb és kötöttebb, kedvezõtlen víz- és hõgazdálkodású talajok nem megfelelõek számára. Termõképessége ugyanazon termõhelyen elmarad az õszi búzáétól mintegy 25-30 %-kal. Amennyiben ezt a piac a felárral elismeri, érdemes termeszteni, mert termelési költségei nem nagyobbak, agrotechnikája nem bonyolultabb, mint a Tr. aestivum fajtáké, sõt víz- és tápanyag igénye mérsékeltebb. Lehetõleg jó kultúrállapotú, tápanyagban gazdag területre kerüljön, ami a kezdeti gyors fejlõdéséhez nélkülözhetetlen. Talajelõkészítése az õszi búzánál ismertetettekkel megegyezik, elmunkált, szerkezetes, tömör magágyat kíván. Jó elõveteményei a nyáron betakarított hüvelyesek, az õszi káposztarepce, a fehér mustár és az olajretek. Ne vessük kukorica, napraforgó, burgonya, kalászos gabonák után. Keveredési okok miatt egyéb búzától 50 m védõtávolság megtartása ajánlott. Vetési útmutatóját a 2. táblázat tartalmazza.
A tönköly búza a legrégebben termesztett búzafajaink egyike. Kenyérgabonaként már a görögök is nagyra becsülték. A reformkonyha ma különleges pékáruk készítéséhez, gyengébb minõségû lisztek javítására igényli. Fehérje tartalma 16-20 %, sikér- és ásványi-anyag tartalma szintén kiváló. 2003-tól már 4 fajta áll a termesztõk rendelkezésére. Tûri az extenzív termesztési körülményeket. Betegség-ellenálló képessége kiemelkedõ, tápanyag-igénye szerény. Termõképessége 35-40 %-kal elmarad az aestivum fajtákétól. Az intenzív termesztés ráfordításait rosszul hasznosítja. Kiváló a produktív bokrosodó képessége, a 2. táblázat vonatkozó adatai tehát nem elírások. Vetése különleges gondosságot igényel, mert pelyvás ikertermése könnyen boltozódik, hiányos lehet a kelés.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy az idén elvetésre kerülõ gabonát már az Európai Unióban fogjuk learatni! Éppen ezért érdemes néhány szóban összefoglalni az EU gabonafélékre (és az olaj-, a fehérje- és a rostnövényekre) kidolgozott piacszabályozását. Alapvetõen 3 szabályozó mechanizmus különíthetõ el:
- a közvetlen támogatások,
- az intervenciós felvásárlás,
- a külpiaci intézkedések rendszere.
A támogatható növények közé az összes õszi vetésû kalászos gabona beletartozik, a területalapú támogatás igénybe vételének azonban több feltétele van. Adott területre, egy gazdasági évben csak egyfajta támogatási kérelem nyújtható be. Ezt csak olyan területre lehet benyújtani, amely:
- már 2000. dec. 31-én is szántóföldi mûvelés alatt állt (nem állandó kultúra, évelõ növény, vagy legelõ borította);
- megfelel az elõírt éghajlati-, területi-, agrotechnikai kívánalmaknak;
- megfelelõ méretû terület áll a termelõ rendelkezésére, melyeket az elõírásoknak megfelelõen a termelésbõl ki tud vonni; és amelyek kielégítik az elõírtakat.
A gabonapiaci intervenció azt jelenti, hogy amennyiben a termelõ az intervenciós felvásárlási idõszakban nem tudja áruját értékesíteni, akkor azt szabott áron felkínálhatja megvételre az Európai Uniónak. A külpiaci szabályozás pedig az importvámok, illetve exporttámogatások alkalmazásával valósul meg.
Néhány gondolat erejéig ki kell térni a fajtakérdésre is. A termelés fejlesztésében a helyes fajtaválasztás a leggyorsabban, leggazdaságosabban megtérülõ, többletköltséget nem jelentõ befektetés. A piaci kívánalmak miatt azonban napjainkban a termelõ meglehetõsen korlátozott a fajta megválasztásában. Többnyire ugyanis nem a gazdálkodó, hanem a szerzõdéses partner dönti el, milyen növényt is kíván termeltetni, termelési célját milyen fajtával/fajtákkal kívánja elérni és ezekhez köti a termesztés bizonyos mértékû elõfinanszírozását is. A termelõ pedig vagy beleegyezik, és adott feltételekkel szerzõdéses viszonyt létesít, miáltal viszonylagos biztonságban érezheti magát, vagy pedig hazárdírozik, bízva tehetségében, szerencséjében, a szabadpiac számára kedvezõ alakulásában és a megfelelõ idõjárásban, ami az utóbbi években nem kényeztetett el bennünket.
Jelen írásunkban nem térünk ki részletesen a fajta kiválasztásának szempontjaira. Ez egyrészt a fent leírtakból következik, másrészt mire cikkünket olvassák, a vetõmag valószínûleg már rendelkezésre áll, így a részletes fajtatan okafogyottá vált.
Közhelynek tûnhet, ugyanakkor mégis fontos hangsúlyozni, hogy mindig fémzárolt, ellenõrzött, garantáltan jó minõségû, tiszta, fajtaazonos, jó csírázó képességû, csávázott vetõmagot használjunk. Nem érdemes a vetõmagon spórolni, hiszen az itt megnyert kis összeg többszörösét kell késõbb növényápolásra, növényvédelemre fordítani, nem is beszélve az elmaradt hozam okozta bevételkiesésrõl.
Hazánkban általánosan elterjedt a gabona-sortávolságra (12-15,6 cm) történõ vetés, melynek eszközei a sorbavetõ gépek. Feladatuk, hogy pontos sortávolságra, soronként elméletileg egyforma magmennyiség kivetését biztosítsák. Mechanikus, vagy pneumatikus rendszerûek (szívó, vagy nyomó levegõvel) és a kettõ kombinációja lehetnek. A korszerû vetõgépek sokféle kiegészítõ berendezéssel ellátottak (mûtrágya-, növényvédõ szer adapter, vetésellenõrzõ monitor, magtakaró, sortömörítõ henger, stb.). Napjainkban egyre inkább terjednek a több gép kombinációját tartalmazó vetõgéptípusok, melyek képesek a magágykészítést és vetést (esetenként az alapmûvelést is) egy menetben elvégezni, akár a tarlóba is (direktvetés). Ezeknek a mûvelettakarékos módszereknek a jelentõségét a menetszám csökkentése, a talaj-, illetve költségkímélés mellett növényvédelmi szempontok is alátámasztják. A hagyományos és a csökkentett rendszer közötti különbségekrõl részletesen a 3. sz. táblázat tájékoztat.
Gabona vetésére alkalmazható módszerek még a mûvelõutas- és a szórva vetés. A mûvelõutas vetést sorbavetõ gép segítségével hajtjuk végre, úgy, hogy a késõbbi rendszeres növényvédelmet, trágyázást végzõ traktor nyomtávolságának, abroncsméretének megfelelõ távolságban 2-2, vagy 3-3 sor vetését kihagyjuk. Gabonák esetén a szórva vetéskor a vetõmagot (leggyakrabban) repítõtárcsás mûtrágyaszóróval juttatjuk ki a talajfelszínre. A kijuttatott magot pedig tárcsával sekélyen a talajba dolgozzuk, majd hengerezzük. Csak szükségmegoldásként kerülhet szóba, mert a vetéssel szemben támasztott igényeket nem elégíti ki. Csak nagyon megkésett, vagy megismételt vetések esetén, a rendelkezésre álló rövid idõ okán javasolható.
Dr. Késmárki István - Petróczki Ferenc
1.sz. táblázat
A Magyarországon termesztett kalászos gabonák termelési adatai (KSH, 2001.)
|
|
Betakarított terület (ha) |
Betakarított termés (t) |
Termésátlag (t/ha) |
Külkereskedelem (t)
|
Felvásárlási átlagár* (Ft/t) |
|
|
|
|
|
|
Export |
Import |
|
|
Búza (aestivum és durum) |
1 205 607 |
5 196 759 |
4,31 |
1 515 118 |
- |
22 828 |
|
Árpa (õszi és tavaszi) |
367 467 |
1 299 148 |
3,53 |
139 892 |
50 655 |
25 746 |
|
Rozs |
50 829 |
120 988 |
2,37 |
188 |
628 |
20 335 |
|
Tritikálé |
119 556 |
393 920 |
3,29 |
680 |
6 |
18 682 |
2.sz. táblázat
Tájékoztató adatok a Magyarországon termesztett õszi kalászos gabonák vetéséhez
|
|
Vetésidõ* |
Vetésmélység** (cm) |
Sortávolság (cm) |
Csíraszám (millió db/ha) |
Ezerszemtömeg (g) |
Vetõmag mennyiség (kg/ha) |
|
Tönköly búza |
okt. 1-20. |
4-5 |
12,0-15,6 |
2,0-2,5 |
70-75*** |
120-160 |
|
Õszi durum búza |
okt. 10-20. |
4-5 |
12,0-15,6 |
5,5-6,0 |
38-42 |
220-260 |
|
Õszi búza |
okt. 10-20. |
5-7 |
12,0-15,6 |
5,0-6,5 |
40-44 |
200-266 |
|
Õszi árpa |
szept. 25-okt. 5. |
4-5 |
12,0-15,6 |
5,0-6,0 |
38-42 |
190-255 |
|
Rozs |
szept. 15-25. |
3-6 |
12,0-15,6 |
4,5-5,0 |
30-34 |
150-170 |
|
Tritikálé |
szept. 15-25. |
4-5 |
12,0-15,6 |
4,8-5,2 |
43-45 |
220-250 |
* a táblázatban megadott adatok a gyakorlatban ettõl eltérõek is lehetnek, hiszen a vetés a hegyvidéki, hûvösebb klímájú területeken korábban, míg napos, déli vidékeken késõbbi idõpontban is történhet; a vetõmag mennyisége a különbözõ fajták ezerszemtömegétõl és a használati értéktõl függõen változhat.
** a vetés kötött talajokon sekélyebbre, laza talajon mélyebbre történik.
*** ikerszemes pelyvás.
3.sz. táblázat
A hagyományos és a csökkentett mûvelési rendszer különbsége (BIRKÁS, 2002.)
|
Tényezõk |
Hagyományos rendszer (minden fázis külön menetben, hagyományos vetés) |
Csökkentett rendszer (alapmûvelés, elmunkálás, kombinált magágykészítés + vetés) |
|
Idõ- és élõmunka szükséglet |
Sok |
Közepes |
|
Hajtóanyag szükséglet |
Sok |
Közepes |
|
Különleges gépigény |
Nincs |
Van |
|
Kártevõk, kórokozók gyérítése |
Jó |
Jó |
|
Herbicid függõség |
Kicsi |
Kicsi |
|
Talaj- és környezetvédelem |
Bizonytalan |
Jó |
|
Taposási kár (menetszám) |
Sok |
Kevés |
|
Talajnedvesség veszteség |
Sok |
Közepes |
|
Tarlómaradvány érzékenység |
Változó |
Változó |
|
Alkalmazhatóság
|
|
|
|
Talajszerkezetre gyakorolt hatás |
Kedvezõtlen |
Kímélõ |
|
Degradált talaj javítása |
Bizonytalan |
Jó |
|
A növénytermesztés alapozása |
Változó |
Biztonságos |
|
Szakértelem igény |
Változó |
Nagy |
|
Környezetképesség |
Gyenge |
Igen jó |
|
Minõsítés % (elõny: hátrány) |
40: 60 |
65: 35 |
Agrometeorológia
Csapadék
Csapadék
Olvasta már?
Figyelem! December 18-ig fogadja a mintákat a Nébih borászati laboratóriuma
2023. Copyright Zsigmond Kft[email protected]