MENÜ

Az őszi káposztarepce termesztése

Oldalszám: 49
2014.08.11.

Az õszi káposztarepce a napraforgó után a legjelentõsebb olajipari növényünk. Vetésterülete az elmúlt harminc évben 50-170 ezer ha között változott és az egyes években betakarított területek aránya talán ennél is nagyobb ingadozást mutat. Ez a semmilyen szempontból sem kívánatos, gyakran egyik évrõl a másikra bekövetkezõ területváltozás alapvetõen három okra vezethetõ vissza:
- a repce közgazdasági pozíciójának gyors hazai változásai,
- szélsõséges, a repce számára kedvezõtlen idõjárásunk,
- a gazdálkodók gyakran túlértékelik adottságaikat és lehetõségeiket.

Sajnos a magyarországi hozamokról sem lehet sokkal több jót mondani, alacsony átlagok (1,4-1,9 t/ha) körül nagy az ingadozás, ami kétségtelenül összefügg az előbb említettekkel. Jellemző továbbá a repcetermesztésünk helyzetére, hogy a termelési költségeket a 2002-2003 években 1,8-2,0 t/ha repcemag árbevétele fedezte, következésképpen a gazdálkodók többsége csak veszteséget termelt. Pedig, mint a reklám is mondja „ideje a repcéről másként gondolkodni” és főként mindent megtenni a 2,0 t/ha feletti hozamokért, mert most ősszel jelöltként vetünk, de mint EU tagok fogunk betakarítani. Az EU-ban pedig még a szomszédos tagországok (Ausztria, Szlovákia) is jobb terméseket érnek el. Becsléseink szerint hazánkban 100-130 ezer ha-on lehet EU tagként is sikeresen őszi káposztarepcét termeszteni, a következő területi- és hozam értékekkel:

40- 50 ezer ha-on 2,6-3,0 t/ha

30- 40 ezer ha-on 2,3-2,6 t/ha

30- 40 ezer ha-on 2,0-2,3 t/ha

össz:100-130 ezer ha-on 2,3-2,6 t/ha

Az EU tagországok nagy jelentõséget tulajdonítanak a repcének. Nem véletlen, hogy a támogatott növények körében van, tekintettel a növény sokoldalú hasznosságára. A növény értékeit, amelyek szinte évről-évre gyarapodnak mi is immár több, mint 100 éve ismerjük, csak esetenként megfeledkezünk róluk. Ezért talán nem felesleges, legalábbis címszavakban felsorolni a növény nemzetgazdasági és ezen belül a gazdálkodókat közvetlenül érintő előnyeit.

A magtermést legnagyobb részt az élelmiszeripar hasznosítja (étolaj, margarin gyártás). Erre a célra a dupla-, illetve tripla nullás fajták termesztése alkalmas, melyekben az erukasav tartalom az összes olajtartalomnak kevesebb, mint 2 %-a, a glükozinolát tartalom pedig nem több 25 μmol-nál (mikromol). Az olajnyerés után visszamaradó magdara pedig kiváló fehérjetakarmány.

A nagyobb erukasav tartalmú fajtákból nyert olajat az ipar számos területén használják (festék-, bõr-, robbanóanyag-, mosószer gyártásban, fémiparban). Sõt, mint megújuló energiaforrás, a repce már túl van a kísérleti stádiumon (tüzeléstechnika, repce metilészter - RME). Közvetlen növénytermesztési előnyei:

- sokoldalúan hasznosítható (mag, zöldtakarmány, zöldtrágya)

- termesztése külön géprendszert nem igényel, a gabonatermesztés eszközrendszere alkalmazható,

- kiváló õszi búza elõvetemény (elõvetemény értéke 300-500 kg búza többtermésben fejezhetõ ki)

- kitûnõ méhlegelõ,

- 0,3 ha felett a gazdálkodók földalapú támogatást kapnak,

- a termesztõk már a III. negyedév elején árbevételhez jutnak, 2,0 t/ha termés már szerény nyereséget biztosít,

- a jó minõségû magtermés mindig piacképes.

Ahhoz viszont, hogy az õszi káposztarepce valóban sikernövényünk legyen az EU-ban, néhány alapvetõ agronómiai szabályt szigorúan be kell tartani. A következõkben ezekrõl lesz szó.

A tervezhetõ termés mennyisége

Az 1. táblázatban a termesztésre legalkalmasabb talajtípusokra és a technológia színvonalára közöltünk adatokat. A repce termése „erősen időjárásfüggő”, ezért célszerű az alsó határértékekre készíteni a pü. tervet.

Területkiválasztás

Az őszi káposztarepce un. atlanti típusú faj, ez különösen a honosított fajtákra érvényes. 2,5 t/ha feletti terméseket csak a 600 mm/év csapadékot meghaladó tájegységeken várhatunk, ahol a szeptember többnyire csapadékos, télen ritka a hosszan tartó -15 ˚C alatti hideg. Sokat számít ezen kívül a tábla fekvése is. Kerülni kell a fagyzugos területeket, ahol a tél végén károsodhat a repcevetés. A tábla megválasztásánál fontos számba venni a terület talajfizikai és kémiai tulajdonságait is. Legjobban díszlik a mezőségi- és a barna erdõtalajokon. Megfelelõek a réti öntéstalajok is, ha a talajvizsgálatok legalább közepes tápanyag szolgáltatást mutatnak, pH értékük 6,0-7,4 közötti és CaCO3 tartalmuk legalább 3-4 %. Ez utóbbi értékkel többnyire erdõtalajokban szokott gond lenni, ezért ilyen esetekben ajánlott már az elõvetemény alá mésztrágyázás. Fontos mérlegelni a tábla heterogenitását (buja- és sülevényes foltok, sekély és mélyebb termõréteg, pangóvizes foltok elõfordulása), mert ebbõl adódhat a kiegyenlítetlen fejlõdésû állomány, melyben sem a növényvédelmi beavatkozásokat, sem a betakarítás helyes idejét nem tudjuk jól meghatározni. Ugyancsak szólnunk kell a repcének a talaj jó kultúrállapota iránti igényérõl. Nem tűri a mûvelõtalp betegséget, nagy gondot okoznak az évelõ, erõs vegetatív szaporodású gyomok. Az egyévesek közül a ragadós galaj, ebszékfû, pipitér, vadrepce, repcsényretek, nagy széltippan, hélazab. Nem elégséges tehát csupán a 3-5 évente végzett talajvizsgálatokra támaszkodni (2. táblázat) a terület-kiválasztásnál, hanem ennél szélesebb körû információk alapján lehet dönteni, beleértve a hozamtervezést is.

Elhelyezés a vetésszerkezetben

Az õszi káposztarepce önmaga után legkorábban 3 év múlva kerülhet ugyanarra a táblára vissza, aminek elsõdlegesen növényvédelmi okai vannak. A korán lekerülő legkiválóbb előveteményekért (bíborhere, borsó, áttelelő pillangós zöldtakarmány keverékek, 1. növedék után feltört lucernás) többnyire nem versenyezhet az õszi árpával, õszi búzával. Szerencsére minden igényt kielégítenek a július 15-20-ig betakarított kalászos gabonák, az zab kivételével. Mivel a repce kiváló őszi gabona elővetemény, ezért leggyakrabban két gabona közé kerül.

Talajmûvelésének alapelvei

Miután leggyakoribb elõveteménye az õszi árpa vagy a búza, erre alapozva vázoljuk a tennivalókat. Nagyon fontos az azonnali tarlóhántás 7-10 cm mélyen és a hántott tarló lezárása hengerrel (maradék víztartalom megõrzése, vetõágy a gyomoknak, árvakelésnek, talajélet beindítása). Az azonnali tarlóhántás szó szerint értendõ! A kellõ tapasztalatokkal rendelkezõ repcetermesztõk ezt úgy oldják meg, hogy napközben folyik az aratás, szalmabálázás, lehordás, éjjel pedig tárcsáznak és hengereznek. A hántott tarlón augusztus elsõ felében, az optimális vetésidõ elõtt 20-25 nappal tárcsával, kultivátorral és kapcsolt hengerrel, vagy fogassal a kötöttség, a nedvességi állapot, a gyomosság mértékétõl függõen megválasztva az eszközt 17-22 cm mély alapmûvelést kell végezni. Az alapmûvelés végrehajtható ekével is, erre a célra legjobbak a váltvaforgató ekék. Az eke használata akkor indokolt, ha a szalma teljes mennyisége a táblán maradt (korszerû kombájnok szalmaaprítóval felszereltek) vagy erõsen kigyomosodott a tábla, netán istállótrágya is jut a repcének. A vetés elõtt 4-5 nappal (augusztus legvége, szeptember elsõ napjai) jön el a vetõágy elõkészítésének ideje. A repce aprómorzsás, rögmentes, de nem poros 3-5 cm mély vetõágyat igényel. Ezt kombinátorral, kompaktorral lehet jó minõségben többnyire egy- esetleg két menetben elkészíteni. Ezeknek a kombinált eszközöknek utolsó mûvelõtagja a pálcás henger kellõen tömött vetõágyat biztosít, ezért vetés elõtt csak kivételesen (túl mély, 8-10 cm-es porhanyítás, 35-40 Ak kötöttségû talaj) szükséges könnyû simahengert járatni. Természetesen a vázolt talajmûvelés csak akkor megfelelõ, ha nincs mûvelõtalp betegség. Az eke-, vagy tárcsatalp megszüntetése jobb a repce elõveteményénél, de ha valami oknál fogva ez elmarad, szükségbõl a repce alá is elvégezhetõ a hántott, lezárt tarlón. Ez esetben a tárcsás, kultivátoros alapmûvelést csak 12-15 cm mélyen végezzük.

A trágyázás irányelvei

Az õszi káposztarepce trágyaigényes növény. Régebben feltétlen istállótrágyázást (30 t/ha) javasoltak érett vagy túlérett szarvasmarha, de még inkább juhtrágyával, amit az un. vetõszántással forgattak alá. Manapság szinte kivétel nélkül a mûtrágyák hivatottak a repce tápanyag igényét kielégíteni, mert az ismert okok miatt, sajnos katasztrofálisan kevés szerves trágya képzõdik hazánkban. Ám akiknek lehetõségük adódik, ajánlott legalább részben szerves trágyával (érett istállótrágya, hígtrágya, komposzt) biztosítani a repce igényeit.

Bármilyen tápanyagforrás áll is rendelkezésre a gazdaságos trágyaadagok megállapításához a következõket vegyük számításba:

- talajvizsgálati adatok (2. táblázat),

- tervezett termés (1. táblázat),

- a repce fajlagos tápanyagkivonása (3. táblázat),

- módosító tényezõk (4. táblázat).

A módosító vagy más néven torzító faktorok körében nem csupán a közvetlen elõvetemény hatást kell figyelembe venni, hanem pl. mikor volt pillangóstörés, meszezés, stb.

A gondosan kiszámított trágyaadagokat következõk szerint javasoljuk kijuttatni:

N trágyázás: az õszi kalászos után, a tarlóhántás elõtt a C:N arány szûkítéséhez, a lebontás elõsegítéséhez a szalma maradványok mennyiségétõl függõen 20-40 kg/ha elegendõ, a vetõágy elõkészítés elõtt vagy a vetéssel egy idõben további 20-30 kg/ha-t adjunk, a fennmaradó hányadot kora tavasszal, fejtrágyaként szórjuk ki. Csak a kivételesen nagy termést igénylõ állománynál osszuk meg a tavaszi adagot úgy, hogy egy részét a virágzás elõtt adjuk.

PK trágyázás: alaptrágyaként adjuk, teljes mennyiségét a tárcsás vagy ekés alapmûveléssel dolgozzuk a felsõ 15-22 cm-es talajrétegbe.

Egyéb trágyázási kérdések: 6 pH alatti talajokon ajánlott a mésztrágyázás 400-500 kg/ha CaCO3 hatóanyaggal melyet a vetõágy elõkészítéssel dolgozzuk a feltalajba. 35 Ak kötöttség körül nézzük meg, hogy a talajvizsgálatok nem mutatnak-e Mg hiányt, ha igen ezt is célszerû kiküszöbölni, mivel ez többnyire együtt jár a mészhiánnyal. Ilyenkor Mg-os meszezõanyag használata javasolt. A repce bórigényes növény, ezért Solubor készítmény használata ajánlott, ami a növényvédelmi permetezésekkel együtt kijuttatható. Szintén javasolható minden permetezés alkalmával 4 kg/ha mennyiségben NH4NO3-t is a permetléhez adni. A forgalomban lévõ hatásfokozók, regulátorok alkalmazását csak intenzív termesztésnél javasoljuk.

A fajtakiválasztás szempontjai

A Nemzeti Fajtajegyzék szerint az õszi káposztarepce a hazai köztermesztés sokfajtás szereplõje. A fajták között hazai és külföldi nemesítésûek egyaránt megtalálhatók, ha tehetjük, válasszuk inkább a hazaiakat, valamivel jobb télálló képességük miatt. A fajtákat két szempont szerint csoportosítjuk:

- érésidõ szerint vannak a koraiak és a középkoraiak (célszerû a korai fajták közül választani),

- beltartalom alapján megkülönböztetünk alacsony erukasav - és glükozinolát tartalmúakat és un. hagyományos fajtákat, ezek étkezési (takarmányozási) célra nem alkalmasak csak egyéb ipari felhasználásra. 1998 óta a forgalomban lévõ fajták között vannak hibridek is. A fajták között a legfontosabb értékmérõ tulajdonságot, az olajtartalmat tekintve lényeges különbség nincs, értéke szárazanyagra számítva 40-50% közötti, átlag 45-46%.

Mivel a repcemag termesztés szerzõdéses keretek között folyik, abban a vevõk többnyire elõírják a fajtahasználatot, a vetõmag beszerzést, illetve ezekhez kötik az elõfinanszírozást, egyáltalán a vételt.

Az õszi káposztarepce vetése

A repce ökológiai igényébõl, élettani sajátosságaiból és a hazai idõjárás változékonyságából adódik, hogy a vetési munkálatok mindegyike kulcskérdése az elfogadható hozamoknak. Csak fémzárolt, lehetõleg elsõ osztályú, csávázott magot vessünk. A vetõmagszükségletet pontos számításokkal állapítsuk meg, általában a 6,5-8,0 kg/ha közötti vetõmag mennyiség biztosít kielégítõ tõszámot. Nagyobb tábláknál számítsunk a szegélyvetésekre is. Az optimális tõszám megállapítása azért nehéz, mert az egyedi tenyészterület bõvülésével (kiritkulás) egy bizonyos határig nõ az egyedi produkció, ha kedvezõ a tavaszi idõjárás. Az állománybecsléseknél akkor lehetünk elégedettek, ha a mintatereken a következõket találjuk:

November: 75-85 db/m2 növény

Március vége : 65-75 db/m2 növény

Az átlagos növényszám mellett lényeges a tõszám-kiegyenlítettség is. Március végén csak akkor vegyük fontolóra a kiritkult állomány felszámolását, ha 50 növény/m2-nél kevesebbet találunk (ilyenkor többnyire napraforgóval, kukoricával pótolható a veszteség). A sortávolság és a gabona sorvetõgépek közötti választás nem perdöntõ kérdés, feltéve, hogy a vetõgép kifogástalan mûszaki állapotú. Célszerû a vetést mûvelõutasra tervezni a növényvédelmi és állományszárítási munkákkal járó taposási kár mérséklésére. Talán legnehezebb a legkedvezõbb vetésidõt megválasztani. Azt tudjuk, ha 8-12 leveles (tõlevélrózsás, rozettás) állapotban megy az állomány a télbe, akkor kemény fagyokat elvisel, megerõsödött gyökérzetét a télvégi talajmozgás nem tépi el (felfagyás). Ezzel szemben a fejletlen vagy a túlfejlett, szárba ment növények túlélõ képessége minimális. Amit viszont nem tudunk, hogy az õszelõtõl a tél beálltáig milyen lesz az idõjárás. Száraz õszön fejletlen maradhat az állomány, ha túl sok a csapadék és a tartós fagyok csak december második felében köszöntenek be, akkor a felnyurgult állományt a januári-februári mínuszok tizedelik. A kísérletek és a gyakorlati tapasztalatok sok év átlagában azt üzenik, hogy a hagyományos fajták vetésideje augusztus 25-szeptember 5., míg az erukasav szegényeké (beleértve a hibrideket is) szeptember elsõ dekádja. Az apró vetõmagot sekélyen, 2,0-2,5 cm mélyre kell vetni, lényeges az állomány kiegyenlítettsége érdekében az egyenletes vetésmélység. A vetés körüli polémiát annak a gyakorlati gazdának az elvével zárjuk, aki azt mondta: ha elérkezett az idõ, még mindig jobb porba vetni, mint késve sárba!

A vetési munkák tervezéséhez az 5. táblázat számításaival kívánunk segítséget nyújtani.

Az õszi káposztarepce ápolása

A repce vetésétõl a betakarításig 280-300 nap telik el. Ez alatt a hosszú idõ alatt gyomok, kártevõk, kórokozók csökkenthetik a termést. Az ellenük való védekezésben a fõszerepet a növényvédelem játssza. A növénytermesztõ feladata fõként a megelõzés (prevenció) és az állomány folyamatos figyelése, az észlelt anomáliák jelzése a területileg illetékes növényvédõ szakember felé. Tágabb értelemben megelõzés fogalomkörébe tartozik:

- jó terület kiválasztás,

- csávázott, jó minõségû, fémzárolt vetõmag használata,

- zárt, egyöntetû növényállomány létrehozása.

Esetenként szóba jöhetnek tényleges ápolási beavatkozások is. Ha nagyon száraz a szeptember és vontatott a kelés jó szerkezetû talajon segíthet egy hengerezés. Ahol lehetséges, a kelesztõ öntözés is célravezetõ, 8-10 mm/h intenzitással, 15-20 mm-es adaggal biztosan kikel a repce. A csávázószer védõ hatása kb. 10-15 napig tart, ezt követõen a fagyok beálltáig legalább hetente egyszer be kell járni a területet. A repce, ha nem túlfejlett jól érzi magát a hótakaró alatt, akkor fordul rosszra a helyzete, ha jégkéreg képzõdik. Régen ilyenkor birkanyájat hajtottak végig a táblán, napjainkban szemcsés mûtrágya szórásával képeznek sok apró szellõzõ lyukat a növényeknek. Tavasszal a képzõdõ pangóvizek levezetése ad munkát a termesztõnek és a további rendszeres megfigyelés. A tényleges növényvédelmi beavatkozásokat bízzuk szakemberre. Errõl a felelõsségteljes munkáról ugyanezen számban szintén olvashatnak a gazdatársak.

Az õszi káposztarepce betakarítása

A repce egyenlõtlenül, alulról felfelé érik, az érésbeli különbséget a feljõdésbeli különbségek, a többszörös elágazódás, a megdõlés csak növelik, ráadásul az érett magokat hordozó becõk könnyen felnyílnak (erõs szél) és sok mag elpereghet. Az érés jelei: a becõ sárga, megmozgatva a magvak zörögnek, színük fekete. Az éretlen mag szürkés- vagy vörösesbarna. Az érés fenológiai jeleit a növények középsõ harmadában különös figyelemmel kell kísérni és a mintákat is innét kell szedni a víztartalom megállapításához. Amikor az állomány zöménél a középsõ harmadban sárgák a becõk, bennük zörög a mag, készülni kell a betakarításra. Ennek valószínû ideje (legalább is, ami az elsõ fázist illeti) június 5-20. A magok érettsége befolyásolja a hozamot és az olajtartalmat. Az éretlen magok 10-15 %-kal kisebb tömegûek és akár 8-10 %-kal is kevesebb olajat tartalmaznak.

A hagyományos kétmenetes betakarítást napjainkra szinte kizárólagosan felváltotta az egymenetes, de ennek jó minõségû kivitelezéséhez elõfeltétel a deszikkálás.

Viszonylag gyommentes állományban a regulátor hatású készítményeket (pl.: Harvade 25 F) javasolhatunk. Alkalmazásának ideje: középsõ harmadban a becõk sárgák, a magok barnásfeketék, víztartalmuk 30-35 %. Fontos a legalább 100 l/ha víz és 300 mikron cseppméretû finom porlasztás.

Gyomos állományban totális herbicid készítményeket (Reglon Turbo, Zopp, stb.) ajánlott használni. Alkalmazás ideje: középsõ harmadban a becõk sárgák, a magvak zörögnek, feketék, víztartalmuk 20-22 %. Tehát ezeket a típusú készítményeket érettebb állapotban használhatjuk. A deszikkálás végrehajtható földi- és légi gépekkel, de ez utóbbiak alkalmazása több problémával járhat (költség, elsodródás). Amikor az állomány leszáradt és a magok a teljes növény átlagában már csak 15-16 % nedvességet tartalmaznak, következhet a jól beállított gabonakombájnokkal a betakarítás (szemveszteség, szemtörés, dob-kosár hézag, haladási sebesség). A szemveszteség mérséklésére a "vonódott állapot" ajánlott, kora reggeli, késõ esti órák közötti szünetekkel. A kombájntiszta magtételt a szerzõdés szerint kell kezelni (elõtisztítás), esetleg szárítani 9-10 % nedvességtartalomig, 50 ˚C-nál nem magasabb hõmérsékleten.

Dr. Késmárki István - Petróczki Ferenc

1.sz. táblázat

Az õszi káposztarepce termésátlagainak tervezése a talaj közepes NPK szolgáltatása esetén

cellpadding="1" cellspacing="0">

A termesztéstechnológia

színvonala

A tervezéshez

javasolt termésátlagok (t/ha)

<font

face="Times New Roman CE, serif">Termõhelyi kategória

<font

face="Times New Roman CE, serif">Mezõségi talajok

<font

face="Times New Roman CE, serif">Barna erdõtalajok

Intenzív

2,6-3,0

2,8-4,0

Félintenzív

2,0-2,3

2,2-2,7

2.sz. táblázat

Talajvizsgálati adatok az NPK szolgáltatás megítéléséhez

cellspacing="0">

<col

width="87">

Tápanyag

A talaj tápanyag szolgáltató

képessége

Gyenge

Közepes

<font

face="Times New Roman CE, serif">Termõhelyi kategória

I.

II.

I.

II.

I.

II.

Humusz (%)

1,50-2,40

1,20-1,90

2,40-3,00

1,90-2,50

3,00 <

2,50 <

AL-P2O5 (ppm)

50-90

30-70

90-140

60-130

150 <

130 <

AL-K2O (ppm)

80-160

60-140

160-240

140-210

240 <

210 <

3.sz. táblázat

Egy tonna 10% nedvességtartalmú mag, valalmint a hozzá tartozó szár és gyökérzet elõállításához szükséges tápanyagok mennyisége

cellspacing="0">

<col

width="82">

Növényi részek

Mennyiség (kg)

Tápanyagok (kg)

N

P2O5

K2O

CaO

Mag

1000

33-38

16-20

8-12

4-5

Szalma

800

3-7

2-5

10-15

4-6

Gyökérzet

700

14-18

14-18

21-30

18-22

Összesen

-

50-63

32-43

39-57

26-33

4.sz. táblázat

Az õszi káposztarepce NPK trágyázásánál figyelembe veendõ módosítások õszi búza elõvetemény esetén

cellpadding="1" cellspacing="0">

<col

width="95">

Növényi maradvány

<font

face="Times New Roman CE, serif">Növelni (+) illetve

csökkenteni (-) kell/lehet az õszi káposztarepce trágyaadagját

N

P2O5

K2O

Kg/ha

%

Búzaszalma teljes menny. (3-4

t)

+ 40-50

- 40

- 50

Csak a búzatarló marad

+ 15-20

- 20

- 30

5.sz. táblázat

Tájékoztató adatok az õszi káposztarepce vetõmag mennyiségének meghatározásához és a vetés ellenõrzéséhez

cellspacing="0">

Tervezett csíraszám

(db/m2)

style="margin-left: 0,2cm; margin-right: 0,2cm;">

= 83,3 % egységesen számolva az MSZ szerint, ahol T% = 98; Cs% = 85

Sortávolság (cm)

<font

face="Times New Roman CE, serif">Vetendõ mag (db)

style="margin-left: 0,2cm; margin-right: 0,2cm; margin-bottom: 0cm;"> <font

size="2">4,4-6,5 ezermagtömeg

style="margin-left: 0,2cm; margin-right: 0,2cm;"> (átlaga

5,5)

<font

face="Times New Roman CE, serif">Vetendõ magmennyiség

(kg/ha)

style="margin-left: 0,2cm; margin-right: 0,2cm;">

db/fm

db/m2

90

style="margin-left: 0,2cm; margin-right: 0,2cm;">

12,0

13

108

5,94

style="margin-left: 0,2cm; margin-right: 0,2cm;">

15,6

17

style="margin-left: 0,2cm; margin-right: 0,2cm;">

24,0

26

120

style="margin-left: 0,2cm; margin-right: 0,2cm;">

12,0

17

144

7,92

style="margin-left: 0,2cm; margin-right: 0,2cm;">

15,6

23

style="margin-left: 0,2cm; margin-right: 0,2cm;">

24,0

35

150

style="margin-left: 0,2cm; margin-right: 0,2cm;">

12,0

22

180

9,90

style="margin-left: 0,2cm; margin-right: 0,2cm;">

15,6

28

style="margin-left: 0,2cm; margin-right: 0,2cm;">

24,0

43