Talajmûvelési technológiák és gépek kötött talajra

A természeti tényezõk közül hazánkban az éghajlatnak különösen fontos szerepe van a talajmûvelésben. A száraz, gyakran aszályos éghajlatunk miatt a talajmûvelési technológiák kialakításának alapját a szárazság elleni küzdelem képezi. A talajmûvelési eljárásokkal kell a talaj vízkészletének megõrzésérõl, a lehulló csapadék helyben tartásáról és a talajba szivárogtatásáról gondoskodni. Az átlagosnál csapadékosabb évjáratokban, és a nedvesebb éghajlatú vidékeken a talaj vízbefogadó képességének növelése mellett a talajfelszín párologtatásának növelése is a talajmûvelés feladata.

A talajmûvelési technológiák kialakítása során figyelembe kell venni a termesztett növények igényét, az adott gazdaság vetésszerkezetét, talajviszonyait és a trágyázási rendszert.

A talajmûvelés gépesítési fejlesztések eredményeként a látszólag hasonló célra kialakított talajmûvelõ gépek egyre bõvülõ választékával találkozhatunk. A kötött talajokon alkalmazható talajmûvelõ eszközök választéka ezen belül távolról sem kielégítõ. Különösen kedvezõtlen a helyzet a szélsõséges talajú és éghajlatú területeken alkalmazható eszközök tekintetében.

A kötött talajok mûvelése, a fizikai és kémiai tulajdonságaik különbözõségén túlmenõen, az általános követelmények mellett, még extra igényeket is támaszt a talajmûvelõ gépekkel szemben.

A kötött talajok géprendszerének fejlesztésénél, ill. az egyes gépek kiválasztásánál a következõ szempontokat kell figyelembe venni:

• A szántás minõségének javításához a kötött talajok által támasztott követelményeknek megfelelõ ekéket kell választani, amelyek a nagyobb mennyiségû gyökér és szármaradványok bedolgozására is alkalmasak, a kötött talajok nagyobb ellenállását elviselik, jobb aprító és porhanyító munkájuk révén a szántást követõ mûveleteket megkönnyítik, az utómunkák számát csökkentik.

• A munkasebesség és munkaszélesség adott határokon belüli növelésével fokozni kell a talajmûvelõ gépek területteljesítményét, az élõmunka és traktor munkanap-ráfordítás csökkentése céljából. Több mûvelet egyidejû elvégzésére alkalmas kombinált talajmûvelõ eszközök alkalmazásával törekedni kell a munka hatékonyabbá tételére.
• Az intenzív talajhasználat érdekében - a kötött talajokra jellemzõ, viszonylag rövid mûvelési idõszak kihasználására - a talaj beéredését gyorsító talajmûvelõ gépek bevezetése is szükségessé válik. Különösen az aktív mûvelõ-szerszámokkal ellátott talajmûvelõ gépeket szükséges fontos szerephez juttatni a kötött talajok mûvelésében.

• A nagyhozamú növényfajták egyenletes felszínû és mélységû, porhanyós, tömör alapú vetõágyat igényelnek. Kötött talajokon, különösen szélsõséges idõjárás esetén ekés talajelõkészítéssel megfelelõ magágy nem alakítható ki, ezért a szántás nélküli talajmûveléshez is biztosítani kell a megfelelõ eszközöket.
• Kötött talajokon a hagyományos eszközökkel végzett többmenetes mûvelés nagymértékû szerkezet-rombolást idéz elõ. Ezért a mûveletek számának csökkentésére, a talajszerkezetet kímélõ, szerkezetjavító mûvelési eljárásokra alkalmas eszközök kifejlesztésének és alkalmazásának rendkívül nagy jelentõsége van.
• A mély gyökérágyat igénylõ növények hozamának növeléséhez, a talaj megfelelõ víz-, levegõ- és hõ-gazdálkodásának biztosításához nagyszilárdságú forgatásos és forgatás nélküli mélymûvelésre alkalmas eszközök szükségesek. A forgatásos mélymûvelést kötött talajaink néhány változatán a talajok kedvezõtlen kémiai tulajdonságai miatt nem lehet végezni, ezért forgatás nélküli mélymûvelésnek a kötött talajok mûvelésében is igen nagy jelentõsége van.

TALAJELÕKÉSZÍTÉS ÕSZI VETÉSÛ NÖVÉNYEK ALÁ

Tarlóhántás

A tarlóhántás elsõdleges célja, néhány cm vastag - tarlómaradványokkal kevert - porhanyós talajréteg kialakítása, amellyel a talaj nedvességtartalmának megõrzése, a további mûveletek jobb minõségû, és kisebb erõvel való elvégzése megvalósítható. Másodlagos célja gyomirtás és közvetett hatásaként a kártevõk elszaporodásának meggátolása.

Hazánkban a tarlóhántás legjobban elterjedt eszközei a nehéz tárcsásboronák. A kötött talajok mûvelésére - elsõsorban külföldön - mindjobban terjednek, a már hazánkban is jó eredménnyel vizsgált forgatás nélküli talajmûvelõ eszközök, a nehéz kultivátorok és a különbözõ kultivátor - tárcsásborona kombinációk.

Vetéselõkészítés

A vetéselõkészítés célja a feltalaj üregmentes, morzsás állapotának létrehozása, a gyomtalanítás, a megfelelõ mélységû és minõségû magágy kialakítása. Az õszi vetésû növények talajelõkészítését szántással, vagy szántás nélkül végezhetjük. Szántást a kötött talajokon kedvezõ nedvességállapot esetén célszerû alkalmazni. Száraz, erõsen rögösödõ talajállapot esetén ugyanis a szántással felszaggatott rögök elmunkálásához többszöri tömörítéssel kombinált aprító munkament szükséges, ez pedig egyrészt a költségeket növeli, másrészt rontja a talaj szerkezetét.

A száraz idõjárás esetén az erõsen rögösödõ, igen kötött és szikes talajokon a szántás nélküli talajelõkészítéssel, kevesebb költséggel, kedvezõbb eredményt lehet elérni, mert kevesebb munkamenettel készíthetõ megfelelõ magágy. A szántás nélküli talajelõkészítésnek jelentõs agrotechnikai elõnyén kívül számottevõ üzemi elõnyei is vannak, ezek az alkalmazható eszközök nagy munkaszélességébõl, viszonylag kisebb vonóerõ igényükbõl és nagy terület- teljesítményükbõl adónak.

S z á n t á s s a l t ö r t é n õ t a l a j e l õ k é s z í t é s n é l is nagy gondot kell fordítani a megfelelõen elõkészített, tehát tömör alapú, aprómorzsás magágy biztosítására. Kötött talajok vetõszántásánál mind agortechnikai, mind üzemi szempontból legmegfelelõbb munkát a keskeny barázdaszelet kivágó, sekély szántásra alkalmas eketestekkel ellátott ekékkel lehet elérni. Ilyen ekéket a legutóbbi évek fejlesztõ munkája eredményeként létrehozott változtatható forgásszélességû váltvaforgató típusok közül választhatunk.

A szántásos talajelõkészítésnél a mûvelet lezárását, az ekéhez kapcsolt szántáselmunkáló eszközzel, a szántással egy munkamenetben, vagy rögtörõ elemekkel ellátott talajmûvelõ géppel (gyûrûshenger) külön munkamenetben kell elvégezni.

A szántás elmunkálására és vetõágy készítésére kötött talajokon a nehéz tárcsás boronák és nehéz kombinált magágykészítõk a leghatásosabb eszközök. A középkötött talajokon széles körben elterjedt könnyû kombinált magágykészítõk itt csak kivételes esetben kerülhetnek alkalmazásra.

A nagyteljesítményû traktorok terjedésével lehetõség nyílik a párhuzamos és soros gépkapcsolásokra, ill. gépkombinációk alkalmazására. A párhuzamos - egymás mellé történõ - gépkapcsolásnál a megfelelõ kialakítású kapcsoló szerkezethez több azonos célú (pl. nehéz tárcsás boronák stb.), soros kapcsolásnál pedig különbözõ célú, egymást követõ talajmûvelõ gépek összekapcsolása válik lehetõvé. (Pl.: nehéz tárcsás borona kapcsolása gyûrûshengerrel vagy egyéb rögtörõ és tömörítõ elemekbõl kialakított szántáselmunkáló eszközzel.) A soros kapcsolású megoldások nagy sikere eredményeként jöttek létre a tárcsás-kultivátor/lazító kombinációk, amelyek a vetéselõkészítés munkameneteinek számát hatásosan csökkentik.

A nehéz tárcsás boronák, nehéz kombinált magágykészítõ gépek mellett, kötött talajokon szántáselmunkálásra és magágykészítésre elõnyösen alkalmazhatók a hajtott rotációs boronák.

A s z á n t á s n é l k ü l i t a l a j e l õ k é s z í t é s az igen kötött és szikes talajokon indokolt, de ekkor sem hagyható figyelmen kívül, hogy az évelõ gyomok hatásos irtása csak a szántástól várható. A szántás nélküli talajelõkészítés széles körben elterjedt eszközei a kombinált nehéz kultivátorok, középmélylazítók, valamint a lazítós tárcsásboronák.

A szántás nélküli talajelõkészítésnél is jól alkalmazhatók a nehéz kombinált magágykészítõ eszközök. A tarlóhántás után a gyomosodás mértékétõl és a talaj állapotától függõen többször kell alkalmazni a nehéz kombinált magágykészítõt addig, míg a talaj a vetés szempontjából megfelelõ állapotba nem kerül.

A talajelõkészítést szántás nélküli eljárással kevesebb munkamenettel, ennek megfelelõen gazdaságosabban lehet végrehajtani, mint ha a száraz kötött talajon a rögös szántást kellene több menetben elmunkálni.

TALAJELÕKÉSZÍTÉS TAVASZI VETÉSÛ NÖVÉNYEK ALÁ

Tarlóhántás

A tavaszi vetésû növények talajelõkészítése - amennyiben a vetésre kalászosgabona elõetemény után kerül sor - a tarlóhántással kezdõdik. A tarlóhántás célja és a végrehajtáshoz szükséges eszközök, módszerek azonosak az õszi vetésû növények talajelõkészítésénél leírtakkal.

A hántott tarló ápolása

A hántolt tarló ápolása lényegében a talaj gyommentesen tartását jelenti. Eszközei a nagy munkaszélességû tárcsás boronák, ásóboronák, nehéz fogas boronák és gyûrûshengerek. Különösen hatékony a nagy munkaszélességû tárcsás boronával kapcsolt gyûrûs henger. A nehéz kombinált magágykészítõk a hántott tarló ápolásához is megfelelõen használhatók.

Õszi mélyszántás

Az õszi mélyszántást a tavaszi vetésû növények alá, általában az aratástól a tél beálltáig végzik. Célja a talaj forgatása, lazítás és ezzel egyidejûleg a növényi maradványok, valamint a szervestrágya bemunkálása, a mûtrágyák megfelelõ mélységig történõ bedolgozása, a talaj pórustérfogatának növelése, a vízkapacitás fokozása. Kötött, nehezen mûvelhetõ talajokon az õszi mélyszántás idõszakát jelentõsen leszûkíti, hogy a talaj igen rövid ideig van optimálisan mûvelhetõ állapotban. Száraz talajviszonyok mellett agyagtalajokon az ekék munkája igen rossz. Õsszel a rögös, üreges szántás csak sok utómunkával, nagy költségráfordítással mûvelhetõ el. A túlzottan nedves anyagtalajokon az eke a talajt elkeni, a szántás „szalonnás” lesz, az ilyen talaj a téli fagy hatására sem válik tavaszra könnyen mûvelhetõvé. Kötött agyagtalajok mélyszántásánál ki kell várni a lehetõ legkedvezõbb talajállapotot és amennyiben az lehetséges, igyekezni kell már az aratás után elvégezni a mélyszántást.

Az õszi szántás mélységének és a mélyszántás évenkénti megismétlésének határt szab a feltalaj vastagsága, szervesanyag-ellátottsága, a talaj kémiai tulajdonsága, a vetésre kerülõ növény igénye, az üzem erõgép ellátottsága, és ezzel összefüggõ gazdaságossági megfontolások.

Az õszi szántás mélysége a mélyrétegû talajokon 20-32 cm lehet. Egyéb talajokon az õszi szántás mélységét a termesztett növények igénye, illetve a megfelelõ összetételû feltalaj vastagsága határozza meg. Sekély termõrétegû talajokon a szántás mélysége 16-20 cm is lehet.

A korszerû mélyszántó ekék változtatható fogásszélességgel készülnek, lehetõséget nyújtanak arra, hogy a rendelkezésre álló vonóerõtõl, a kívánt mûvelési mélységtõl, a talaj ellenállásától függõen a legkedvezõbb eredményt adó barázda szélességet válasszuk. Fontos feltétel továbbá, hogy az eke munkaszélességének megfelelõ szélességû és hatású kiegészítõ berendezések, elõhántók, tárcsás csoroszlyák és az ekére kapcsolható szántáselmunkáló eszközök is rendelkezésre álljanak.

Forgatás nélküli mélymûvelés

A kötött talajok mélymûvelése általában terméshozam-növekedést eredményez. A forgatásos mélymûvelés azonban kötött talajaink egy részén az alsó talajrétegekben felhalmozódott káros sók felszínre hozásának veszélye miatt nem alkalmazható. A forgatás nélküli mélymûvelés régebbi módszere a szántással egy munkamenetben végzett altalajlazítás sem külföldön, sem hazánkban nem tudott elterjedni, az alkalmazás során felmerült mûszaki és szervezési problémák miatt. A traktor teljesítmények növekedése és a modern, változtatható fogásszélességû, váltvaforgató ekék terjedése lehetõséget ad e tendencia kedvezõ irányú megváltoztatására. Legtöbb ekegyár opciós tételként ajánlja az eketestekre szerelhetõ altalajlazítót, ezért a felhasználók ismeretanyaga, gyakorlata és gazdasági lehetõsége az, melyet fejleszteni szükséges.

A forgatás nélküli mélymûvelés újabb módszerei szintén a traktor teljesítmények növekedésének köszönhetõk. A nagyteljesítményû modern traktorok ugyanis hatékonyan képesek üzemeltetni a kombinált alapmûvelõ gépcsoportokat. Ezek általában tárcsás borona (esetenként tárcsás csoroszlya), nehéz kultivátor vagy középmélylazító és elmunkáló/lezáró elemekbõl épülnek. A célszerûen épített és a termõhelyhez igazodva választott kombinációk jól felaprított, a feltalajjal összekevert és a lezáró elemsor által kellõmértékben tömörített mulcs réteggel borítják a talajfelszínt, amely alatt a szükséges mélységû és intenzitású lazítás is megtörténik.

A kukoricaszár bedolgozása

A kötött talajok nem elsõdleges termõhelyei a kukoricának, de a takarmánybázis biztosítása helyenként szükségessé teszi a kötött talajokon folyó kukoricatermesztést. A kukoricaszár nem megfelelõ aláforgatása jelentõsen megnehezíti a további talajmûvelési munkákat. A talaj felszínén vagy a felszín közeli rétegben elhelyezkedõ szármaradványok ugyanis a talajmûvelõ eszközök munkaszerveire akadva rontják azok munkaminõségét, zavarják a vetõ- és sormûvelõ gépek munkáját.

A kukoricaszár sikeres bemunkálásához a kukoricaszárat a betakarítással egymenetben, vagy azt követõen külön menetben fel kell aprítani és a nagytömegû szármaradványok beforgatására alkalmas ekével a talajba kell juttatni. Még a felaprított kukoricaszár alászántására is csak azok az ekék alkalmasak, amelyek gerendelymagassága és eketest osztástávolsága elegendõen nagy. A nagytömegû szármaradványokkal borított tarló jó aláforgatása csak akkor biztosított, ha a tarlómaradványok mozgását sem az eke keretszerkezete, sem a kiegészítõ berendezések, sem az egymás elõtt haladó eketestek nem akadályozzák.

A tavaszi talajelõkészítési munkák megkönnyítésére a nagy munkaszélességû eketestekkel szántott rögös talaj elmunkálását feltétlenül még õsszel el kell végezni. A szántás elmunkálása leggazdaságosabban a szántással egy munkamenetben - az ekéhez kapcsolt szántáselmunkálóval - végezhetõ. Ha ez nem lehetséges, akkor a szántás elmunkálására külön munkamenetben rögtörõ hengert és simítókat szükséges alkalmazni.

Tavaszi vetéselõkészítés

Az õsszel felszántott és elmunkált talajon a tavaszi talajelõkészítõ munkák legfõbb célja a megfelelõ minõségû magágy kialakítása mellett, a talaj kedvezõ hõszabályozása. A felsõ talajréteg hézagtérfogatának növelésével lehetõséget biztosítunk a talaj gyorsabb felmelegedéséhez. A felporhanyított talajréteg a talaj tavaszi vízgazdálkodására is kedvezõ hatással van, mert megakadályozza az alsóbb rétegek kiszáradását. A tavaszi talajmûvelési munkákkal a kelõfélben lévõ gyomnövényeket is írtjuk. A tavaszi vetéselõkészítésnél a lehetõségek határáig csökkenteni kell a talajmûvelés munkameneteinek számát, ennek érdekében minél több eszköz- összekapcsolására kell törekedni.

Az õszi mélyszántások tavaszi elmunkálására és a vetéselõkészítésre a könnyû magágykészítõ gépek a legalkalmasabbak. A kalászosok talajelkészítéséhez a rugósfogú borona + hengerborona kombinációt célszerû alkalmazni. A rugósfogú boronát a vetési mélységnél néhány cm-rel mélyebben kell járatni, a hengerboronát pedig úgy kell beállítani, hogy a vetés mélységében járva tömörítse a talajt.

A sekélyebb vetési mélységet igénylõ növények és a cukorrépa alá célszerûbb a kanalas borona + hengerborona kombináció használata. A kanalas borona + hengerborona kombináció mûvelési mélysége az elõbbinél egyenletesebb. A kevésbé jól sikerült õszi mélyszántás után a tavaszi talajmûvelési munkáknál kötött talajon jól alkalmazhatók az ásóboronák és esetenként a rotációs borona is. Nem használhatók a kombinált magágykészítõk abban az esetben ha a területen az elõzõ évben kukorica volt, mert a mûvelõszerszámok a felszín közelében lévõ szármaradványokat felszedik.

A késõi vetésû növények elõtt a talajt a vetés idejéig gyommentes állapotban kell tartani. Erre a célra szintén a kombinált magágykészítõk a legmegfelelõbbek. Ezek jól irtják a kelõfélben lévõ gyomokat, területteljesítményük nagy, a talaj szerkezetét kímélik, a hengerboronáik a lazított talajt lezárják és ezzel a nedvességveszteséget jelentõsen csökkentik.

A száraz, rögös, vagy az összeiszapolódott, megkérgesedett talajon, valamint a kevésbé jól sikerült õszi mélyszántások után, a nagy munkaszélességû könnyû tárcsás boronák ill. ásóboronák alkalmazhatók.