Az Európai Unió hírei<BR>A 2002-es EU-költségvetés

A közös költségvetés 2002-es kiadásai 85 milliárd eurót tettek ki. Összesen tíz ország fizetett be többet, mint amennyi támogatáshoz hozzájutott. Finnország majdnem nullszaldóval zárta az évet, három mediterrán ország és Írország pozitív egyenleget ért el. A legnagyobb haszonélvezõ Spanyolország volt, 8,871 milliárd nettó támogatással, utána Görögország következett 3,388 milliárd euróval, harmadik Portugália volt, 2,693 milliárddal, majd Írország 1,577 milliárd eurós nettó be- és kifizetési pozitív egyenleggel.

A közös költségvetés befizetõinek listáján a 2001-ben is a négy legnagyobb tagállam - Németország, Franciaország, Olaszország és Nagy-Britannia állt az élen. A nettó egyenleg mindannyiuk esetében negatív volt. A legnagyobb befizetõ - az ország méretébõl következõen - Németország volt, 15,6 milliárd euróval. A második Olaszország volt 10,4 milliárd euróval, a harmadik Franciaország, 10,2 milliárdos befizetéssel. A be- és kifizetések egyenlegét tekintve Franciaországnak jóval kedvezõbb volt a helyzete, ami az agrártámogatásokból való jelentõs részesedéssel magyarázható. Nagy-Britannia - méretéhez képest - hagyományosan szerény befizetõ, amit a nyolcvanas években kiharcolt speciális megállapodásnak köszönhet. (Margaret Thatcher brit kormányfõ érte el, hogy a viszonylag kevés agrártámogatásra jogosult ország kötelezõ költségvetési hozzájárulásának egy részét minden évben visszatérítik.)



Az agrárkiadások országonkénti összetétele az elmúlt három évben csak kevéssé változott. A legnagyobb szeletet a közös tortából a 2002-ben is Franciaország hasította ki. Utána Németország következett, megelõzve az egy évvel korábban még második spanyolokat. Hollandia, mezõgazdaságának teljesítményéhez képest tavaly is keveset, mindössze 2,7 százalékot kapott a közös forrásokból.

A 2003-ban készült már huszonöt tagállamra szabott 2004-es költségvetés a nemzeti jövedelem 0,99 százalékát írja elõ befizetési kötelezettségként. A kiadási oldalon 100,6 milliárd euró szerepel. Nem változik meg a jelenlegi kedvezményezettek sorrendje, de kibõvül az új tagországokkal.

Magyarország 2002-ben - az ISPA, PHARE és SAPARD programok révén - 175 millió elõcsatlakozási segélyben részesült. Ennek összege 2003-ban 242 millióra rúgott, 2004-ben pedig már 800 millió euró lehet.





Reform elõtt a strukturális alap

Az Európai Bizottság a következõ költségvetési idõszakban, 2007-2013 között szándékozik életbe léptetni a strukturális alap reformját. Michel Barnier regionális fõbiztos hangsúlyozta, hogy a strukturális források zömét a leginkább rászorultak, jórészt az új tagok kapják.

A Bizottság terve szerint 2007 után összevont alapba tömörítenék a vidékfejlesztési forrásokat. Jelenleg a KAP és a strukturális alap is rendelkezik ilyen célú összegekkel.



A terv szerint 2003 novemberében kellett megkapniuk a tagországoknak a bizottsági elképzelést, egy idõben a leendõ tagországok felkészültségét értékelõ monitoring jelentéssel. Utóbbiakban fõként a kifizetõügynökségek létrehozását, az Unió egészségügyi, higiéniai elõírásainak teljesítését, a harmadik országokkal érintkezõ határállomások kiépítését értékelik. Figyelembe véve a bizottsági klauzulát, azaz a kötelezettségek nem teljesítése esetén az új tagországok nem jelenhetnek meg az EU agrárpiacán.



A strukturális pénzeket jelenleg az egy fõre jutó GDP alapján osztják szét azoknak az országoknak, amelyekben ez a mutatószám az uniós átlag 75 százaléka alatt van. Az eddigi kedvezményezettek (Spanyolország, Portugália, Görögország) valószínûleg a mostaninál kevesebbet kapnak a jövõben.



A Bizottság elképzelése szerint 2004-2006 között az új tagországok elkülönített alapból kapnák a felzárkóztatási támogatást. 2007-tõl pedig új alapokra helyeznék az elosztást.





Finisben a reform



Az uniós tagállamok agrárminiszterei 2003. június végén adták áldásukat a közös agrárpolitika reformjára. Az akkori megállapodás jogi szövegbe ágyazása szeptember végére történt meg és az EU miniszteri tanácsa szeptember 29-én hozta meg a formális döntést a reform hatályba helyezésérõl. Október 1-je óta hatályos az új jogi keret, amelynek végrehajtása több évre elnyújtva hoz radikális változást. Az új rendszer elvben 2005-tõl esedékes, de különleges adottságokra hivatkozva kezdeményezni lehet bevezetésének elhalasztását 2007-ig.

A reform a legnagyobb változást a közvetlen támogatások elosztásában jelenti. Ezek nagyobbik hányada a jövõben nem függ a termelés mennyiségétõl, ugyanakkor bizonyos környezetvédelmi, élelmiszer-biztonsági, illetve állattartási elvárások teljesítéséhez lesz kötve. A szántóföldi termelésben a közvetlen támogatások 75 százalékát teljes mértékben leválasztják a termeléstõl, a fennmaradó 25 százalék erejéig a tagországoknak joguk van a régi, teljesítményarányos módszer szerint eljárni. Az egységes rendszerben a referencia-idõszak a 2000-2002-es évek átlaga. Továbbá joguk van a tagországoknak arra is, hogy helyi szempontokat figyelembe véve eltérjenek az országos hektáralapú támogatás mértékétõl.



Másik fontos változás a közvetlen támogatásokban, hogy 2005-tõl kezdve a nagygazdaságokban (az évi 5 ezer eurónál több közvetlen támogatásban részesülõknél) évi 3, majd 4, végül (2013-ig) 5 százalékkal csökkentik az összeget, az így felszabaduló pénzt vidékfejlesztésre és egyéb célokra fordítják. Az átcsoportosítás egy százalékát a befizetõ országok visszatarthatják.



A szarvasmarha ágazatban is van választási lehetõség. Az anyatehenek prémiumának 10, a vágási prémium 40 százalékáról saját hatáskörben dönthetnek a tagországok, de választhatják ennek alternatíváját is. Ez esetben a vágási prémium 100, az egyéb prémiumok 75 százaléka marad nemzeti hatáskörben. A juh- és kecskeágazatban a támogatások felét lehet termelésarányosan folyósítani. Ugyanez vonatkozik a kedvezõtlen adottságú térségekben gazdálkodók támogatására is.



Nem változik a gabona intervenciós ára, tonnánként 101,34 euró marad. A tejágazatban viszont már lesz változás: 2004-2007 között a vaj intervenciós ára 25 százalékkal csökken. Még a berlini megállapodásban rögzítettek szerint, azaz 15 százalékkal csökken a sovány tejpor ára. A kvótarendszer érvényességét 2014-ig kitolták. A kvóták emelésére az eredetileg tervezett 2005 helyett csak 2006-tól kerül sor.



Néhány tagország technikai kérdéseket vetett fel. Az egyszerûsített rendszer alapmodellje értelmében a farmerek nem kaphatnak támogatást a zöldség- és gyümölcstermelés után. Még akkor sem, ha a referencia idõszakban (2000-2002-ben) ezen a területen gabonát termeltek. Így akarják elkerülni, hogy kedvezõbb helyzetbe kerüljenek, mint a hagyományos zöldség- és gyümölcstermelõk.



Dánia, Finnország és Németország kifogásolta ezt a kikötést. Véleményük szerint regionális alapon kell a támogatásokat szétosztani. A Bizottság állásfoglalása értelmében is elképzelhetõ regionális elosztás, mely szerint a hagyományos zöldség- és gyümölcstermelõk is kapnának támogatást, a referencia idõszakban megmûvelt terület után. A mostantól zöldség- és gyümölcstermelésbe fogó farmerek (vagy zöldség- és gyümölcsös területüket bõvítõk) azonban az új területek után már nem lesznek illetékesek támogatásra.

Belgium, Franciaország és Hollandia kérésére a vágóborjak termelésfüggõ támogatásánál a borjak súlyát 185 kilogrammban maximálták (vágott súlyban).



Az újonnan csatlakozó országokra nem érvényes a moduláció, azaz a közvetlen támogatások 3-4-5 százalékának átcsoportosítása vidékfejlesztési célokra. Mindaddig, amíg a régi tagországokéval azonos szintet nem ér el a közvetlen kifizetések mértéke.



A tejágazatban az intervenciós árcsökkentés fejében a régi tagországok gazdái kompenzációt kapnak. A tagjelöltek esetében Brüsszel a többi közvetlen támogatáshoz hasonlóan akar eljárni, azaz kezdetben csak a régi tagországoknak nyújtott összeg 25 százalékát adni. A tagjelöltek arra hivatkoznak, hogy a tej ára náluk már elérte az uniós szintet, és a hazai termelõk halmozott hátrányban lennének a nyugati farmerekkel szemben.



Nem dõlt még el, hogy mi legyen a támogatások bázisa az újonnan csatlakozók esetében. Nem hivatalos információk szerint a 2004-2006-os periódust vennék figyelembe. Ezzel szemben számos ellenérv hozható fel. Mindenekelõtt az, hogy ezek lesznek a tagság elsõ évei, a kezdeti nehézségek miatt ez az idõszak nem nyújt reális viszonyítási alapot.



Az Európai Bizottság mostani számítása szerint az új tagoknak nyújtott közvetlen támogatások a tagság elsõ két évében (figyelmen kívül hagyva a 2004-es töredékévet) a következõ lesz.

A reform támogatottsága a leendõ tagországok közül legerõsebb Magyarországon. Itt a válaszadók háromnegyede szerint „nagyon jó dolog és „jó dolog” az agrárpolitika változása. Utánunk Románia következik majdnem hasonló aránnyal (74 százalékkal). A sor végén Csehország, illetve Litvánia áll, ahol a megkérdezettek 50, illetve 48 százaléka vélelmezte jónak a reformot.

A mostani döntéssel a reform nem fejezõdött be. Hátra van még a cukor-, a gyapot, a mediterrán termékek és a komlóágazat reformja is.

OECD adatok az agrártámogatásokról



A Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) közzétette a 2002-es adatokat a mezõgazdasági támogatásokról. Ezek szerint a szervezet 30 gazdag tagállama 2002-ben 234,8 milliárd dollárt költött mezõgazdasága támogatására.



Az agrárium támogatottsága - az elõzõ évekhez hasonlóan - rendkívül különbözõ. Svájc és Norvégia áll az élen, ahol a támogatottsági arány (az agrártermeléshez viszonyítva) meghaladja a 70 százalékot. A korábbiak szerinti alsó csoport sem változott: Új-Zélandon a támogatás mindössze 1, Ausztráliában 5 százalékot képviselt a termelés értékébõl.

A „két nagy”, az Egyesült Államok és az Európai Unió nyújtotta a 234,8 milliárdos támogatási összeg 60 százalékát. Ebbõl az EU több mint 100 milliárd dollárt, az USA majdnem 40 milliárdot. Körülbelül azonos mezõgazdasági kibocsátásuk mellett az unióban az agrártámogatottság mértéke 36 százalékos, az USA-ban 18 százalékos volt.

A „Visegrádi országokból” a négy OECD tag (Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország) közül a hazai támogatottsági arány volt a legmagasabb, 29 százalékos. Ettõl csupán egy százalékponttal maradt el a cseh mutató. A lengyel mezõgazdaság támogatása volt a múlt évben a legkisebb, 14 százalékos.

Az OECD számítása szerint a fõállásban mezõgazdasággal foglalkozók évente átlagosan 11 ezer dollár támogatásban részesülnek. Ez az összeg az EU-ban 16 ezer dollár, az USA-ban 17 ezer dollár.



Élelmiszerárak Nyugat- és Kelet-Európában



Az uniós csatlakozás közeledtével egyre többször és többekben merül fel a várható áremelkedés (kevésbé az árcsökkenés) rémképe. Az Európai Bizottság összeállításai igyekeznek felmérni a jelenlegi és az új tagok árviszonyait, reális képet adni a várható változásokról. A legutóbbi bizottsági összeállítás például az élelmiszerek és a dohánytermékek hasonlította össze.

A 2001-2002-es évi fogyasztói árak alapján végzett számítás szerint - az EU átlagához viszonyítva - a jelenlegi tagországok élelmiszerárai is széles skálán szóródnak, a legmagasabb dán árak például több mint 50 százalékkal haladják meg a spanyol árszínvonalat. Nem csupán, és nem is elsõdlegesen a csatlakozás idõpontjától függ az élelmiszerek és más fogyasztási cikkek árszintje, hanem fõként az ország gazdasági fejlettségétõl, a lakosság jövedelmi színvonalától.



Az 1995-ben csatlakozott három ország (Ausztria, Finnország és Svédország) esetében általában jelentékenyen csökkent az addig kirívóan magas élelmiszer-ár, leginkább az irreálisan magas finn árszint. Ugyanakkor mérséklõdött a mezõgazdasági termékek termelõi ára is.



Az EU összeállítása szerint a csatlakozásra váró országokban kivétel nélkül alacsonyabb az élelmiszerek fogyasztói ára, mint a jelenlegi tagországok átlagában. Országonként vizsgálva már árnyaltabb a kép: Cipruson és Szlovéniában az élelmiszerek drágábbak, mint Portugáliában, Görögországban és Spanyolországban.

A sor legalján elhelyezkedõ (legolcsóbb) Szlovákiában az élelmiszerár mintegy fele az EU átlagának és csupán 40 százaléka a listavezetõ dán árnak. A magyar élelmiszerek 41 százalékkal kevesebbe kerülnek a fogyasztóknak, mint az unió átlagában.

Érdekesség, hogy a csatlakozó országok árszintje közelebb áll egymáshoz, mint a jelenlegi, akár a legrégebbi tagoké is. A csatlakozó tizek közül a listavezetõ Ciprus és Szlovákia közötti árkülönbség 40 százalékpontos, míg a legdrágább dán élelmiszerek és a legolcsóbb spanyol élelmiszerek közötti árszint különbözõsége 46 százalékpontot ér



Bõvebb információkat az Agrár Európa Agrárgazdasági Hírlevelében talál.



(Az Agrár Európa rendszeresen tudósit az Európai Unió közös agrárpolitikájának fontos eseményeirõl, a legfontosabb árupiacok helyzetérõl, a várható trendekrõl, az agrártermékek világkereskedelmérõl, a hazai agrárgazdaság gazdasági folyamatairól, az élelmiszeripar legfontosabb kérdéseirõl és a vidékfejlesztés intézkedéseirõl. Valamennyi számban jelentõs mennyiségû, naprakész és pontos statisztikai adatot és hasznos táblázatot is közlünk.)



1Tóth Péter- 1-2Dr. Báder Ernõ



1Agrár Európa Kft.



2Nyugat-Magyarországi Egyetem MÉK Mosonmagyaróvár