A takarmányok penészgomba-fertõzöttségének veszélyei

A gombák és a toxinok többféle módon károsítanak:

• a gomba a takarmányokban elszaporodva azok megromlását okozza,
• a gombatoxin a takarmánnyal állati szervezetbe jutva mérgezést okoz (mycotoxicosis), illetve
• a gomba önállóan idéz elõ betegséget, önálló kórformát kialakítva (mycosis).

A gombatoxinokat elsõsorban a penészgombák termelik, melyek elõfordulási jellemzõik és szaporodási feltételeik alapján két csoportra oszthatók:



A szántóföldi penészek nagy nedvességtartalmú (20% vagy magasabb) növényi részekben és a talajban élnek. Legjelentõsebbek a Fusarium és Stachyobotrys nemzetségek.



A raktári penészek kisebb víztartalom mellett szaporodnak, fõ nemzetségeik az Aspergillus és a Penicillum.



Több száz gombatoxint ismerünk, közülük jelentõs számú közömbös az állati szervezetre, de a mérgezõ hatásúak gyakran észrevétlenül, lassan és tartósan károsítják az állatokat és az embert. Az egyes gombafajok több toxint termelnek egyidejûleg, az okozott tünetek, elváltozások ezért sokfélék, csak mesterséges körülmények között sikerült hatásukat egymástól elkülöníteni.



A penészgombák életfeltételei közé tartozik a nedvesség, a tápanyag (élõ vagy feldolgozott növényi részek), az oxigén és a megfelelõ hõmérséklet. Egyes toxinok magas (aflatoxin), mások alacsony - akár fagypont alatti (fuzáriumtoxinok) hõmérsékleten - képzõdnek. Ezek a vegyületek olyan stabilak, hogy közömbösítésükre hatékony módszerrel nem rendelkezünk, illetve a beavatkozás elbontja a takarmány hasznos tápanyagait is. Az emésztés során sem válnak ártalmatlanná, bár átalakulnak és más formában fejtik ki hatásukat. A toxinok a tejmirigyben, a vesében, a májban halmozódnak fel, jelentõs részük a bélsárral ürül.



A következõkben a takarmányozási szempontból legjelentõsebb gombatoxinokat említjük.



Szántóföldi penészek toxinjai:



Közismert és nagyon gyakori a szántóföldek, szántóföldi növények fuzarium-fertõzöttsége és toxin-szennyezettsége. Károsító hatása kettõs: a penészgomba az élõ növény fejlõdését akadályozza és a kész takarmányt toxinnal szennyezi. Többféle toxin termel. Az F-2 toxin (zearalenon) ösztrogén-hatású, az ivarzáshoz hasonló tüneteket okoz, növendék állatokban is. Az ivarzás azonban csak látszólagos (péraduzzanat, a péra kipirosodása, tõgyduzzanat), sõt a termékenyítési eredmények jelentõsen romlanak, az ivari ciklus rendellenes lesz, hím állatok spermatermelése is zavart szenved.



A T2 toxin és hasonló felépítésû (trichotecén vázas) vegyületek alkotják a fuzariotoxinok másik nagy csoportját. Jellemzõ hatásuk a hányás és a következményes takarmány-visszautasítás, az ideg- és immunrendszer károsodása valamint szaporodásbiológiai zavarok kialakulása.



A fumonizin nevû toxin ödémaképzõdést okoz. Hatására sertésben tüdõvizenyõ, lovakban jellemzõen az agy bántalmazottsága alakulhat ki.



Raktári penészek toxinjai:



Az aflatoxin meleg éghajlaton, 30 fok feletti hõmérsékleten, magas páratartalom mellett fordul elõ. Hazánkban képzõdése nem jellemzõ, veszélyt az importból származó olajos magvak felhasználása jelenthet. Hatásukra az állat termelési eredményei romlanak, a magzatba átjutva májelfajulás, vetélés lehet a következmény. Kimutatták rákkeltõ hatását is.



Az ochratoxin raktározás során képzõdik, hazánkban igen gyakran elõfordul. Az aratáskor jelentkezõ csapadékos idõjárás különösen kedvez a toxintermelésnek. Borjaknál, növendék állatoknál étvágy-csökkenést, emésztési zavarokat és hasmenést, hashártyagyulladást, máj- és vese-elfajulást okoz.



Közismert és gyakori a kalászosok, a kukorica penészgombás fekete színû elváltozása, az anyarozs, vagy más néven varjúköröm-fertõzöttség. Ez a gomba is termel toxinokat, melyek közül az ergometrint a gyógyszeripar is használja méhtágító és méhösszehúzódásokat fokozó komplex hatása miatt. Az anyarozs-mérgezés idült esetben a perifériás testrészekben vérkeringési zavarokat, ezt követõen elhalásokat okoz. Nagytömegû toxin felvételekor görcsös állapot, vemhes állatok vetélése alakulhat ki.



Veszélyes jelenség, hogy a stachiobotrio-toxint tartalmazó növényi részek a szarvasmarha számára kellemes ízûek, ezért az ilyen takarmányt az állatok elõnyben részesítik, szinte kiválogatják, és könnyen kialakul a mérgezés. Testszerte vérzések alakulnak ki a szervezetben az érfalak károsodása miatt, a belsõ szervekben gyulladás, elfajulás keletkezik.

A patulin toxint Penicillium és Aspergillus törzsek termelik, de elõfordul penészes gyümölcsökben, zöldségekben és termékeikben. Hatására a nyálkahártyák bevérzései, fekély alakul ki, az immunrendszer mûködése gyengül, ödéma képzõdik.



A citrinin gabonafélékben fordul elõ, elsõsorban Penicillium és Aspergillus fajok termelik. Máj- és veseelváltozást, a szív és érrendszer károsodását idézi elõ.

A gombatoxinok jelentõs károsító hatása miatt igen nagy jelentõsége van elterjedésük megelõzésének. A jó szántóföldi technológia kialakítása, az õszi mélyszántás és a megfelelõ talajelõkészítés csökkenti a szántóföldi penészek elõfordulását, míg a raktározás higiéniája és a tárolási körülmények biztosítása akadályozza a raktári penészek szaporodását. A gabonaiparban különösen fontos a technológiai elõírások betartása. Tároláskor a termény átforgatása, az utótisztítás, a szellõztetés, valamint az idegen anyagok és a törtszemek kiválogatása mellett rendszeresen szükség van gombaölõ szerek alkalmazására is az épületek és a berendezések tisztántartása érdekében.

A már kialakult gombatoxin-mérgezés (mycotoxikózis) ellen specifikus gyógyszerrel nem rendelkezünk. Elsõ feladatunk a toxin-tartalmú takarmány megvonása és jó minõségûre cserélése bõséges ivóvízellátás mellett. A penészes takarmányt késõbb, vagy "higítva" sem tanácsos felhasználni, mert a kis dózisban felvett toxinok alattomos hatása így is jelentkezni fog, nagyobb kárt okozva, mint, amit a rossz takarmány megsemmisítése jelent.



A takarmány gombatoxin-tartalmának csökkentése érdekében szóba jöhetõ módszer a mechanikai válogatás. A toxin-szennyezettség megítéléséhez feltétlenül vegyük igénybe laboratórium vizsgálatát is, mivel a szemmel látható penészesség és a toxintartalom gyakran nem áll arányban egymással. Elsõsorban az aflatoxin-szennyezettség csökkentésére alkalmazható módszer a magtermények hámozása, hántolása, az olajos magvak sajtolása, illetve a pörkölés. Bizonyos mértékben csökkenhetõ a toxintartalom, de alapfeltétel, hogy a takarmány felhasználása csak akkor engedélyezett, ha a toxin-szennyezettség megengedett mértékét nem éri el. A jelenlegi maximum-értékeket a 17/1999. (VI. 16.) EüM. sz. rendelet 4. számú melléklete tartalmazza.

Dr. Majoros Tibor