MENÜ

A rezisztens, toleráns szõlõfajtákról

Oldalszám: 52
Dr. Zanathy Gábor 2014.06.17.

Az eurázsiai szõlõ, a Vitis (V.) vinifera kiváló minõségû termést ad, de fogékony többek közt a peronoszpórára, a lisztharmatra és a filoxérára.

Más, elsõsorban amerikai szõlõfajok e károsítókkal szemben rezisztensek vagy toleránsak, termésük viszont nem igazán alkalmas borkészítésre. Nemesítõink régi törekvése, hogy fajok közötti, idegen szóval interspecifikus hibridekben egyesítsék a szõlõfajok kedvezõ tulajdonságait.

Az elsõ ilyen irányú keresztezések „gyümölcsei” a direkttermõk. A direkttermõ kifejezés egyébként arra utal, hogy az ilyen szõlõ oltás nélkül, direkt, tehát közvetlenül telepíthetõ. A korabeli amerikai nemesítõk a XIX. század elején az egyes amerikai szõlõfajokat használták fel. A Herbemont alapvetõen a V. aestivalis termesztésbe vont fajtája. A Concord és az  Izabella a V. labrusca a fajhoz sorolható. A Jacquez a V. aestivalis, a V. cinerea és a V. vinifera keresztezésébõl vezethetõ le. A Taylor a V. riparia, V. labrusca és V. monticola hibridje; a Noah szõlõfajta pedig a Taylor magonca. A Clinton V. riparia és V. labrusca hibrid, az Othello pedig a Clinton és egy V. vinifera, a Trollingi keresztezésébõl származik. A Piros Delaware a V. labrusca, a V. aestivalis és a V. vinifera természetes hibridje; a Fehér Delaware ennek magutóda. Az ellenálló képesség és a minõség a direkttermõk esetében negatív korrelációban áll egymással. Ennek ellenére a korabeli gyûjtõk erõs növekedésük és tetszetõs lombozatuk miatt számos direkttermõt hoztak be Európába. E szállítmányokkal érkezhetett a lisztharmat, a filoxéra és a peronoszpóra a kontinensre.
Európai, kezdetben fõként francia szõlészek, Oberlin, Couderc, Castel, Seibel, Baco, Malegue és Kühlmann igen nagy számban állították elõ az amerikai és eurázsiai fajták komplex hibridjeit, melyek kezdetben a nemesítõ neve és kódszáma alapján váltak ismertté. Az így létrehozott termõhibridek a – direkttermõkkel szemben – nem filoxéra-ellenállóságuk, hanem gombás betegségekkel szembeni ellenálló képességük, valamint elfogadható minõségük miatt voltak jelentõsek. Couderc hibridjei közül ismertté vált a Couderc 503 (Százszoros) és a Couderc 7120 (Couderc noir). Baco keresztezései közül többek közt a Baco 1 és a Baco 22 került szaporításra. Seibel hibridjei közül széles körben ismertté vált a 4986 (Rayon d ´or), a 5279 (Aurora, Feri szõlõ), a 5409 (La Glorie de Seibel, Iber francia) és a vörösbort adó 4643 (Roi des noirs, Pannonhalmi kék). Kühlmann keresztezései közül népszerûvé vált többek közt a 188-2 (Maréchal Foch), a 194-2 (Léon Millot) és a 319-1 (Triumphe d´Alsace). A két világháború között tovább folytatódott a termõhibridek elõállítása. A legnagyobb ismertséget a Seyve-Villard (SV) fajták, az 5276 (Seyval blanc) a 12286, a 12375 (Villard blanc) és a 18315 (Villard noir) érték el.

Németországban is jelentõs eredményeket értek el az ellenálló fajták nemesítésében. Ismertebb fajtáik: Pollux, Phoenix, Sirius, Orion, Regent, Hibernal, Breidecker, Primera, Prinzipal, Saphira, Rondo, Merzling és Johanniter. Osztrák kutatók Klosterneuburgban állították elõ a Roesler, a Ráthay és a Seifert fajtákat. A romániai nemesítés eredményei közül kiemelésre érdemesek Valeria, a Brumariu és a Radames fajták. Moldovában (Kisinev) nemesítették többek közt a Fesztivalnüj, a Lyana, a Viorika és a Dacsnüj szõlõfajtákat. A Magaracsi Szõlészeti Intézetben hozták létre a Podarok Magaracha és a Pervenets Magaracha elnevezésû hibrideket. Odesszában nemesítették a Krizsovnyikovüj nevû csemegeszõlõt. Bulgáriában is állítottak elõ interspecifikus hibrideket. Fontosabb fajtáik: Plevenski kolorit, Dunavska Gomza, Strebrostrui, Dunavski Lazur, Muskat de Kailakh.
Hazánkban az interspecifikus fajták nemesítését Csizmazia és Bereznai kezdték el a SV hibridek felhasználásával. Egerben nemesített fajhibridek: Zala gyöngye (államilag elismerés: 1970), Bianca (1982), Medina (1984), Nero (1993). További fajták: Áron, Suzy, Rita (Göcseji zamatos), Lakhegyi mézes, Vértes csillaga, Viktor (EB 10) és Aletta (ECS 18). Az egri nemesítés eredményeire támaszkodva Szegedi és munkatárasai is folytattak interspecifikus keresztezéseket Kecskemét, Katonatelepen. Kecskeméten (SZBKI) nemesített államilag elismert fajták: Pölöskei muskotály (1979) és Teréz (1995). További értékes kecskeméti interspecifikus fajták: Sarolta (KM. 309), Piroska (R 49), Eszter (R 65), Lidi (R.66), Lilla (R. 68), Galamb (R. 69), Orsi (R. 70), Flóra (R. 73), Fanny (R. 78) és Angela (R. 90). Füri nemesítõi tevékenységéhez fûzõdik a Seibel 5279 (Feri szõlõ) felhasználásával létrehozott Reflex (RF. 5),
Refrén (RF. 16) és Reform (RF. 48). A Kertészeti Egyetemen (illetve jogutódain) elõállított szõlõfajták: Viktória gyöngye (1995), Duna gyöngye (1995), Csillám (1997), Palatina (1996). Az Egyetem Genetika és Növénynemesítés Tanszékén V. amurensis x V. vinifera keresztezéseket végeztek. Eredményeik közé tartozik a Kunleány, a Kunbarát, a Taurus (A 102), Amadeusz (A 109), Orpheus (A 122), Odysseus (A 212), Korai bíbor (V 1) és a Pannon frankos (V16). A Kristály (C 43) és a Toldi (C 50)
fajtákat Kriszten nemesítette.
A fajok közötti keresztezésbõl származó hibridek elvileg egyenértékûek a V. vinifera fajtákkal. Errõl az O.I.V.  XVI. Kongresszusán, Stuttgartban született határozat. (A fajhibrideket azóta nevezzük általánosan „rezisztens” fajtáknak.) Ennek ellenére már az EU 2003 elõtti borjoga is elõírta, hogy minõségi bor készítéséhez csak V. vinifera fajhoz sorolható fajták használhatók fel. Az EU új borpiaci rendtartásának kialakítása céljából egy független tanulmányt készítettek a fajhibridekrõl. A vizsgálatba a Villard blanc, a Seyval blanc, a Bianca, a Zalagyöngye, a Medina, a Regent, a Villard noir és a Couderc noir fajtákat vonták be. Az Európai Bizottság e tanulmány eredményeire való hivatkozással változatlanul fenntartja a korábbi korlátozását. A tanulmány megállapítása szerint ugyanis a hibridek a V. vinifera fajtákénál rosszabb minõségû bort adnak.
Milyen összetevõkben mutathatók ki eltérések a V. vinifera és az interspecifikus fajták borában? Gyakran elhangzó kifogás, hogy a fajhibridek sajátos illattal, ízzel rendelkeznek. Az idegen („inter”) ízt a metil- és az etil-antranilát, a 2-amino-acetofenon, a 2, 5 dimetil 4-metoxi 3-(2H)-furanon, a 2, 5 dimetil 4-hidroxi-3-(2H)-furanon és a 4, 5 dimetil – 3 hidroxi 2-(5H)-furanon aromaanyagok okozhatják. A mellékízek többnyire a teljes érettség állapotában jelentkeznek a leghatározottabban. Kialakulásuk függ az évjárattól és a termõhelytõl is. A déli szõlõtermesztõ országokban kevésbé feltûnõek, a szõlõtermesztés északi határához közeledve viszont egyre markánsabban jelentkezhetnek.
A V. vinifera színét monoglükozidok adják. Az észak-amerikai és a kelet-ázsiai fajokra a diglükozidok a jellemzõek. A diglükozid-tartalom alapvetõen a direkttermõ fajták kimutatására alkalmas. A hibridekben gyakran malvidin diglükozid mutatható ki, de emellett malvidin monoglükozidot is tartalmaznak.
Az amerikai szõlõfajták, valamint egyes hibridek bogyói viszonylag sok pektint tartalmaznak, s a pektin az erjedés során metilalkohollá alakulhat át. A rezisztens fajták borai azonban a metilalkohol mennyisége alapján lényegesen nem különböznek a V. viniferákétól. A borok metilalkohol-tartalma az erjesztés körülményeitõl is függ; a legtöbb a vörösborok héjon erjesztése esetén keletezik.

Egyes vizsgálatok eredményei alapján a rezisztens szõlõfajták olyan anyagokat tartalmaznak, melyek a csirkék máját károsítják, sõt még az utódaikban is elváltozásokat idéznek elõ. Állítólag a hibridek borával itatott csirkék egy része néhány hónapon belül májcirrózisban elpusztulhat. V. vinifera borral kezelt állatoknál ezzel szemben semmiféle károsodást nem lehetett felfedezni. Amerikai kutatók ugyanakkor vizsgálatokkal azt igazolták, hogy a hibrid borok nem ártalmasak a szárnyasok egészségére. A kutatók szerint az esetlegesen megfigyelhetõ rendellenességek nem a hibridek mérgezõ hatásával, hanem a kísérleti állatok egyoldalú, hiányos táplálkozásával indokolhatók. Összefoglalóan tehát megállapítható, hogy nem igazolt egyértelmûen a hibrid borok egészségkárosító hatása. Számos szakíró szerint a rezisztens fajták bora elérheti a V. vinifera fajták minõségét.