MENÜ

A rezisztens, toleráns szõlõfajtákról

Oldalszám: 52
Dr. Zanathy Gábor 2014.06.17.

Az eurázsiai szõlõ, a Vitis (V.) vinifera kiváló minõségû termést ad, de fogékony többek közt a peronoszpórára, a lisztharmatra és a filoxérára.

Más, elsõsorban amerikai szõlõfajok e károsítókkal szemben rezisztensek vagy toleránsak, termésük viszont nem igazán alkalmas borkészítésre. Nemesítõink régi törekvése, hogy fajok közötti, idegen szóval interspecifikus hibridekben egyesítsék a szõlõfajok kedvezõ tulajdonságait.

Az elsõ ilyen irányú keresztezések „gyümölcsei” a direkttermõk. A direkttermõ kifejezés egyébként arra utal, hogy az ilyen szõlõ oltás nélkül, direkt, tehát közvetlenül telepíthetõ. A korabeli amerikai nemesítõk a XIX. század elején az egyes amerikai szõlõfajokat használták fel. A Herbemont alapvetõen a V. aestivalis termesztésbe vont fajtája. A Concord és az  Izabella a V. labrusca a fajhoz sorolható. A Jacquez a V. aestivalis, a V. cinerea és a V. vinifera keresztezésébõl vezethetõ le. A Taylor a V. riparia, V. labrusca és V. monticola hibridje; a Noah szõlõfajta pedig a Taylor magonca. A Clinton V. riparia és V. labrusca hibrid, az Othello pedig a Clinton és egy V. vinifera, a Trollingi keresztezésébõl származik. A Piros Delaware a V. labrusca, a V. aestivalis és a V. vinifera természetes hibridje; a Fehér Delaware ennek magutóda. Az ellenálló képesség és a minõség a direkttermõk esetében negatív korrelációban áll egymással. Ennek ellenére a korabeli gyûjtõk erõs növekedésük és tetszetõs lombozatuk miatt számos direkttermõt hoztak be Európába. E szállítmányokkal érkezhetett a lisztharmat, a filoxéra és a peronoszpóra a kontinensre.

Európai, kezdetben fõként francia szõlészek, Oberlin, Couderc, Castel, Seibel, Baco, Malegue és Kühlmann igen nagy számban állították elõ az amerikai és eurázsiai fajták komplex hibridjeit, melyek kezdetben a nemesítõ neve és kódszáma alapján váltak ismertté. Az így létrehozott termõhibridek a – direkttermõkkel szemben – nem filoxéra-ellenállóságuk, hanem gombás b