MENÜ

A proliferatív enteropátia szerológiai vizsgálata hazai sertésállományokban

Oldalszám: 75
Dr. Biksi Imre 2014.06.16.

A sertések proliferatív enteropátiája („ileitise”) világszerte elterjedt bántalom. A megbetegedés a kórokozó, a Lawsonia intracellularis szájon át történõ felvételével terjed, a baktérium a fertõzött állatok bélcsatornáját károsítja.

A fertõzöttség az érintett állatok testtömeg-gyarapodásának és takarmányértékesítésének romlása, az állomány szétnövése miatt jelentõs gazdasági veszteséget okoz. A testtömeg-gyarapodás a fertõzés következtében akár 25%-kal is csökkenhet.

A megbetegedés klinikailag két fõ formában jelentkezik, a heveny kórkép (vérzéses enteropátia) a csípõbél és a vastagbél üregébe történõ vérzés következtében többnyire hirtelen elhullással jár. A „klasszikus” vagy idült forma esetében véres bélsárürítés és elhullás többnyire nem fordul elõ, itt az állatok növekedési erélyének csökkenése jelenti a fõ veszteségforrást. Mindegyik klinikai megjelenési forma esetében a bántalom alapja a csípõbél és kevésbé jellemzõen a vakbél és a vastagbél éretlen hámsejtjeinek reverzibilis burjánzása.
A sejten belül élõsködõ baktérium hagyományos módon nem tenyészthetõ, a fertõzöttség a kórokozó ellen termelõdött ellenanyagok jelenléte és a Lawsonia intracellularis specifikus (immunhisztokémiai, molekuláris biológiai módszerekkel történõ), vagy nem specifikus (pl. ezüstimpregnációs festésen alapuló) kimutatásával igazolható. Élõ állatok esetében a fertõzöttség kimutatására szerológiai módszerek vagy a bélsárból (pl. polimeráz-láncreakcióval) történõ kórokozó-kimutatás vehetõk igénybe. A szerológiai eljárások közül a jelenleg leginkább elterjedt IFAT (indirect fluorescent antibody test; Ileitestä) elõnye, hogy viszonylag olcsó, könnyen kivitelezhetõ és érzékenyebb, mint általában a molekuláris biológiai eljárások. Ezzel a módszerrel nem csupán az állomány fertõzöttségi státusáról szerezhetünk információt, hanem meghatározhatjuk a kolosztrális ellenanyagok kiürülésének és az aktív áthangolódás kezdetének idõpontját is. Az így nyert állomány-„profil” és a klinikai tünetek által leginkább érintett korcsoport ismeretében meghatározható a megelõzõ gyógykezelés optimális idõpontja.
Magyarországon elõször 1998-ban számoltunk be a kórokozó PCR-eljárással történõ kimutatásáról. Az azóta eltelt idõben közel 100 sertéstelepen végeztünk szerológiai felmérõ vizsgálatot IleitestTM alkalmazásával. A vizsgálat menete röviden összefoglalva a következõ. A vizsgálatok során 1, 2, 3 és négyhónapos, véletlenszerûen kiválasztott állatoktól alvadásban nem gátolt vérmintákat veszünk, mindegyik említett korcsoportból általában 7-7 állatot vizsgálunk. A begyûjtött szérummintákat az ELANCO által biztosított, Lawsonia intracellularis antigénnel bevont speciális tárgylemezekre visszük, majd fluoreszcein-izotiocianáttal konjugált, kecskében termelt antisertés IgG-vel reagáltatjuk. Pozitív minta esetében a mintabeli Lawsonia elleni specifikus ellenanyagok hozzákötõdnek a tárgylemezen lévõ elölt baktériumokhoz, az ellenanyagokhoz kapcsolódó jelzett ellenanyagok hatására pedig zöld színben fluoreszkáló apró, hajlott pálca alakú baktériumalakok válnak láthatóvá.
A 2002 és 2004 májusa között elvégzett vizsgálatainkban összesen 66 állományból 70 alkalommal végeztünk szerológiai felmérést IleitestTM segítségével. Az ország összes jelentõs sertéstartó vidékén található, különbözõ tartási, takarmányozási rendszereket reprezentáló vizsgált állományok 94%-a pozitívnak bizonyult, négy esetben a megvizsgált minták egyikében sem lehetett Lawsonia intracellularis elleni ellenanyagokat kimutatni (6%). Az összesen megvizsgált 2002 szérumminta közül 618-ban találtunk Lawsonia elleni specifikus ellenanyagokat (30,8%). A különbözõ korcsoportokban a szeropozitív minták aránya (az állomány szerológiai „profilja”) a szakirodalomban ismertetett jellemzõ mintázatokat követte. A leggyakoribb esetben az 1 hónapos korcsoportban 1-2 pozitív mintát találtunk, ez a szeropozitivitás a maternális ellenanyagok jelenlétére utal. A kéthónapos korcsoportban általában nem lehetett ellenanyagokat kimutatni. Aktív áthangolódás eredményeként általában a háromhónapos korcsoportban lehetett ellenanyagokat kimutatni, de elõfordult, hogy azok csak a négyhónapos állatokban jelentek meg elõször. Az utóbbi korcsoportban a szeropozitív állatok aránya 14–100% között változott. Kocákat nem vizsgáltunk minden esetben, az összesen megvizsgált 19 kocasüldõbõl és kocából származó vérminta 95%-a bizonyult pozitívnak. Az említett jellemzõ áthangolódási „profilt” az alábbi grafikon szemlélteti.
A szakirodalom alapján a másik jellemzõ áthangolódási mintázat akkor jelenik meg, ha a hízók áthangolódása csak késõn, 4 hónaposnál idõsebb korban következik be, a fiatalabb korcsoportokban pedig egyáltalán nem mutatható ki szeropozitivitás. Ez általában együtt jár a vérzéses enteropátia klinikai megjelenésével is. Az említett 66 vizsgált állományban ilyen klinikai tüneteket vagy áthangolódási mintázatot nem tapasztaltunk.
Vizsgálataink alapján elmondható, hogy a magyarországi sertésállományok túlnyomó többsége fertõzött Lawsonia intracellularis-szal. A fertõzöttség mértéke és az okozott gazdasági veszteség nagysága teleprõl telepre változhat. A fentiekben bemutatott áthangolódási „profil” általában jól követi a klinikai tünetek alakulását, hiszen a proliferatív enteropátiára jellemzõ lágy bélsárürítés és szétnövés rendszerint a hizlaldába telepítést követõen szokott tömegesen jelentkezni. Mivel azonban az egyes telepek esetében a fertõzõdés megjelenésének idõpontja tekintetében jelentõs különbségeket tapasztaltunk, a programszerû védekezés megkezdése elõtt célszerû szerológiai vizsgálattal meggyõzõdni az adott állomány fertõzöttségérõl és az áthangolódás jellemzõ idejérõl.