Az üszõk takarmányozása

Annak az érzékeltetésére, hogy milyen teljesítményt várunk el életük során az üszõktõl, álljon itt egy grafikon (1. ábra)

A grafikon a Holstein fríz fajta szelekciós munkájának az eredményét mutatja, tehát a tejtermelés tekintetében New York államban 50 év alatt a 4200 literes tejtermelésrõl 10 300 l-re emelkedett. Viszont az egyoldalú tejtermelésre irányuló szelekciót nem kísérte a szaporodásbiológiai mutatók szintentartása (a genetikai korreláció negatív a tejtermelés és a szaporodásbiológia között), emiatt a 60%-os vemhesülési rátáról 33%-ra csökkent le 2001-re. Tehát itt rögtön egy ellentmonást fedezhet fel a tisztelt olvasó, mert az elsõ bekezdésben magas tejtermelést és magas szaporaságot emlegettem. Mégis, mi az, amit tehetünk? A válasz egyszerû, a genotípus mellé olyan fenotípust rendelünk, amely a legnagyobb gazdasági hasznot hozza a számunkra. Ez annyit jelent, hogy a lehetõ legkisebb költséggel szeretnénk felnevelni az állatainkat, de úgy, hogy egészséges, megfelelõ szervezeti szilárdsággal és kifejlett belsõ emésztõszervrendszerrel rendelkezzenek. Tehát az olcsó felnevelés nem jelenthet táplálóanyag-megvonást! Vegyük figyelembe, hogy ebben az idõszakban a növendék állatainktól az életfenntartás mellett testtömeg-gyarapodást és méretbeli fejlõdést is várunk. A tehenekkel szemben fontos kritérium a magas színvonalú tejtermelés melletti technológiatûrés, mivel a termelõtelepeken folyó nagy hatékonyságú termelés és takarmányozás jelentõs pufferigényt tart az állatok kompenzáló képességére. Amelyik állat nem tudja a telepi technológia mellett a maximális genetikai szintjét kiaknázni, az elõbb-utóbb technológiai selejt lesz. Tehát önmagában a genetikai háttér nem elegendõ, ehhez párosulnia kell egyéb olyan tulajdonságoknak, amelyek garantálják a kiváló életteljesítményt (szaporaság, küllemi tulajdonságok stb.). E tulajdonságokat tudjuk befolyásolni az üszõnevelés folyamán mind negatív, mind pozitív irányba. Az üszõk elsõ elléskor 100–150 kg-mal kisebb súlyúak, mint a többször ellett tehenek. Az ellés utáni üszõk laktációs görbéje különbözik a tehenekétõl, a csúcstermelés nem szökik olyan magasra, és emiatt a laktáció eleji negatív energiabalansz sem okoz akkora problémát. A perzisztenciagörbéjük is „szebb” lefutású, mivel a laktáció középsõ fázisában csak átlagosan 4%-kal esik a tejtermelésük havonta, míg a teheneknek 8%-kal, a késõi laktációban az üszõknek átlagosan 8–10%-kal csökken a tejtermelésük, míg a teheneknek 10–14%-kal. Tehát az üszõk elsõ laktációja nem terheli meg a fiatal állat szervezetét, mintegy így készítve fel a hosszú és magas színvonalú tejtermelésre.

1. Kondíció: Elsõ és legfontosabb helyen emelném ki a kondíciót, amelynek bírálatát és ellenõrzését üszõknél a gyakorlatban Magyarországon nem sok helyen alkalmazzák. Csak az optimális ellés elõtti kondíció kialakításával elõzhetjük meg teheneinknél a különbözõ kondícióváltozásokkal kapcsolatos anyagforgalmi megbetegedések kialakulását. A kondíciót üszõkorban a takarmányadagok energia : fehérje arányának és nettó energiatartalmának beállításával tudjuk szabályozni, a mozgás és a külsõ környezeti tényezõk (pl. hõmérséklet) korrekciójával. Hosszú távon a napi takarmányadagok beállításánál a kondícióbírálat (2. ábra) a legegyszerûbb, leggyorsabb és legpontosabb ismérv.

2. Növekedési erély, koraérés: A növekedési erély (intenzitás) az állat tömegének és méreteinek idõbeli változását jelenti. Köztudott, hogy az üszõk felnevelésénél nem törekszünk a növekedési erély maximális kihasználására. A takarmányozás színvonalával tudjuk legfõképpen befolyásolni. A koraérés az állatok fejlõdési ütemére utal. Azt fejezi ki, hogy az állat milyen gyorsan megy át az egyes fejlõdési szakaszokon. Az üszõk másik – a koraéréssel szorosan összefüggõ – tulajdonsága a tenyészérés. Tenyészérettségnek azt a fejlettségi állapotot nevezzük, amikor a tenyészállat reprodukciója a növekedés és fejlõdés, továbbá a tejtermelés és a hasznos élettartam korlátozása nélkül végbemehet. Ez a fejlettség a kifejlettkori testtömeg mintegy 2/3 részének, fajtától, genotípustól függõen 320–450 kg élõtömeg elérésekor következik be.

3. Takarmányfelvevõ képesség: Köztudott, hogy a tejelõ tehenek szárazanyag-felvevõ képessége és tejtermelése egyenes arányban van egymással. Nagy tejtermelést csak nagy napi szárazanyag-felvétellel rendelkezõ (<23 kg) állattól várhatunk. Alapvetõ célunk, hogy a napi szükséges táplálóanyag-mennyiség minél nagyobb hányadát tömegtakarmányokból elégítse ki, mivel az abrak nagy mennyiségû alkalmazásával más állatfajok (sertés, baromfi) „házon belüli” konkurenciáját teremtjük meg. Itt azonban rögtön hozzá kell tennünk hogy egy laktáció elején lévõ magas termelést produkáló egyednek 12–14 kg abrakot oda kell adnunk, hogy a napi táplálóanyag-igényét kielégítsük. Viszont üszõkorban kerüljük a 2–3 kg feletti napi abrakmennyiségnél nagyobb adagok használatát, mivel ez a késõbbi takarmányfelvevõ képesség kárára válhat. Ugyanezen cél elõsegítése érdekében a széna folyamatosan ad libitum álljon az állat rendelkezésére.

4. Étkesség (legelõkészség): Étkességen a takarmány elfogyasztásának ütemét értjük. Az étkesebb állatok kötetlen, csoportos tartásban azonos idõ alatt, válogatás nélkül több takarmányt fogyasztanak el, mint kevésbé étkes társaik. Legelõkészségen azt értjük, hogy az állat a legelõn keveset mozog, a füvet válogatás nélkül legeli, így idõegység alatt sok füvet képes elfogyasztani amellett, hogy az életfenntartó hányada kevesebb, mint a gyengébb legelõkészségû és többet mozgó társaié.

5. Egészség, ellenálló képesség: Az ellenálló képességre, a konstitúció minõségére elõre következtetni lehet a szervezeti szilárdságból. A jó konstitúciót bizonyítja – utólag – a hosszú hasznos élettartam, illetve a nagy életteljesítmény. Az öröklött ellenálló képesség érvényre jutását bizonyos mértékig elõsegíti a tenyészállatok felnevelésében alkalmazott legelõre alapozott természetszerû tartás.

Az üszõnevelés fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, de ezt a tenyésztõk a saját bõrükön is tapasztalják. Aki úgy gondolja, hogy az üszõk a tehenészeti telepek „szemetesládái”, akikkel minden gyenge minõségû és teheneknek oda nem adható takarmányt fel lehet etetni, az a laktációs tejtermelésben, a szaporasági és elhullási adatok elemzésénél is ismételgesse magában ugyanezt. A gazdaságos felnevelés nem ezt jelenti.