A sertéstartás épületeinek technikai rendszerérõl

A téli takarmányozásra vermekben õsszel gyûjtött makkot volt szokás használni. A 18-ik század végére a makkoltatás szerepe jelentõsen csökkent, megnõtt a házi hizlalás, a kukorica szerepe. Ebben a században a változás nagyobb arányú volt mint elõtte századok alatt összesen. Az uradalmakban és a paraszti udvarokban is az ólakban tartás terjedt el. Ezzel párhuzamosan a takarmányozás is nagy változásokon ment át. Elterjedt a kukoricával, malmok, pálinkafõzõk melléktermékeivel való etetés. A „makkraverés” és a réti disznótartás jelentõsége, az idõ múlásával fokozatosan csökkent. A század második felére elterjedt árpa- és zabdara, korpa, burgonya, tök, veremalja-rostalja gabona etetése.  Kialakultak a még ma is modernnek tekinthetõ sertéstartás alapjai.
A korabeli ólak „technikai rendszerét” tanulmányozva mindazon kérdésekre találhatunk válaszokat, amik ma is foglalkoztatják az állattartókat. A szalmafedeles ólak, a gerendafalú hizlalópajták, hidasok tájanként változatosan, célszerûen épültek. Az ekkortájt alkalmazott vályúk alkalmazásának módja napjainkig fennmaradt.
A szalmafedeles ólak a különbözõ évszakonkénti jó klímát biztosították. A különbözõ lábasházak, hidasok fa padozatának résein, furatain a trágya, vizelet eltávolítása „automatikusan” mûködött. A vályúk elhelyezésének is elterjedt azon módja, hogy az etetéskor ne kelljen az ólba belépni.
A mai sertéstartási létesítmények létesítésekor a gazdaságosság, a legjobb minõség-elõállító képesség szempontjai egymástól elválaszthatatlanok. Ezekhez továbbá szorosan kapcsolódik, de külön is vizsgálandók még a az állategészségügyi, környezetvédelmi, munkaegészségügyi, munkavédelmi szempontok.
A férõhely, kapacitás, tartástechnológia tisztázása az elsõ lépések közé tartozik. Napjainkra jellemzõ az, hogy sokféle megoldás él egymás mellett országunkban.
Vannak, akik visszatértek az extenzív tartásra.
Ennek több vonulata létezik:
• Az õshonos fajtákkal „õsi módon” való gazdálkodás külön támogatások igénybevételével. Szép példákat lehet már ismerni a nem nagy számú új és régi gazdáknál. Õk bizonyára a bevezetõben említett fennmaradt történelmi hagyományainkból is sokat merítettek.

• A falusi turizmushoz több szálon is kapcsolódó, önellátó jellegû gazdálkodás. Ez egy szépen fejlõdõ ágazat már országunkban. Nyugat-Európában már több évtizedes hagyománya van ennek. Az itt kitaposott módszereket vették át sokan Magyarországon is. A „Nyaralás a falusi parasztudvarban” önálló turisztikai ágazattá vált, válhat, párhuzamosan a mezõgazdasági termelés strukturális válságával, átalakulásával. 
• A biogazdálkodás a sertéságazatban talán az elsõ lépések megtételénél tart.

Az intenzív sertéstartásnak gazdag hagyományai vannak nálunk. 
A rendszerváltás elõtti nagyüzemi állattartó telepek a korszerû tömegtermelést megalapozták. A különbözõ kialakítású, kapacitású szakosított sertéstelepek hasonló elvek szerint létesültek.
Voltak tömbösített és pavilonos változatai.
Ezekben külön épületben, épületrészben kaptak helyet:
• A tenyésztés egységei: a fiaztató (kutricákkal), a süldõszállás, a bugató (üreskocák és kanok férõhelyeivel), inszemináló helyiség, a vemheskocaszállás. 
• A hizlalás egységei: az elõhizlalók és az utóhizlalók.
• A takarmányellátó létesítmények: silótartályok, magtár, daráló, száraztakarmány-keverõ, nedvestakarmány-keverõ, takarmánykonyha, kiadagoló helyiségek.
A trágyakezelés, -eltávolítás rácspadozaton vagy bedobónyíláson keresztül, gravitációsan vagy láncos trágyaszállító berendezéssel kerül a gyûjtõaknába, ülepítõ medencébe.
Egyéb létesítmények is létesülhettek: szárító, hõközpont, szivattyúház stb.
Ezekre azért érdemes néhány mondatot szánni, mert ez az épületállomány és infrastruktúrájuk nagyrészt megvan, komoly gondokat okozva tulajdonosaiknak, üzemelõiknek. A piaci viszonyok általános nehézségeire ezen összefüggések boncolásakor most nem térünk ki. Annyiban mégis visszahat a mûszaki kérdésekre, hogy az energia-, takarmány- és munkaerõ-pazarló telepekkel már fel kellett hagyni a sertéstenyésztést, hizlalást.   
A régi telepek felújítására, átalakítására, korszerû hasznosítására, a teljes rekonstrukciójukra sok jó és kevésbé jó megoldás született. 
Ma versenyképes termelést a régi tömbösített sertéstelepeken lehetetlen folyatni.
A „pavilonos” rendszerû telepek tartástechnológia váltására, épületei rekonstrukciójára érdemes belefogni. A feladat hasonló, mint az új állattartó épületek építésénél. Új, zöldmezõs beruházás létesítésénél általában többletnehézséget okoz a megfelelõ védõtávolság, a rendezési tervekkel való összhang, a szükséges infrastruktúra (villamos-, gázenergia, víz), a megfelelõ közlekedési kapcsolat egyidejû biztosítása.
Mivel épületenként egy funkció létesült korábban,  könnyebb a rekonstrukció végrehajtása, könnyebb megoldani a gazdaságosság (energia-, takarmány- és munkaerõ-takarékos) a legjobb minõség elõállító képesség feltételeit és megfelelni az állategészségügyi, környezetvédelmi, munkaegészségügyi–munkavédelmi szem-
pontoknak. Egy betonpadozatos trágyacsatornás sertéshizlalda épület rekonstrukciója munkáival vissza lehet térni az évszázados bevált elvekhez. A lagúnás rendszerre való átépítéssel a trágya és hígtrágya eltávolítása nem igényel munkaerõt. A mellékelt képek a kibontás elõtt és a trágyaaknák építése közben mutatják az istállót.
Az új padozat vasbeton taposórácsokkal, az elletõ és malacnevelõ istállókban mûanyag rácsokkal készülhet.
Az épület további átalakítást igényel a legtakarékosabb, az év nagy részében használható természetes szellõzés megoldására (tetõfödémet kell ehhez részben átalakítani). A ventilátoros szellõztetés kiegészítõ megoldás eseti, idõjárás diktálta használatra.
Automatikus takarmánykiosztás technológia felszerelésével elérhetõ az állandó fizikai munka (létszám) igény kikapcsolása.
Az elletõ és malacnevelõ istállókban is a szintén automatikus temperáló fûtéssel elérhetõ, hogy a nagyértékû állomány nincs kitéve a gazda figyelmetlenségének, az alkalmazott hanyagságának.  Mind a szellõzés, mind a fûtés üzemelési költségei a kombinált megoldásokkal a legolcsóbb. Ehhez az épület meglévõ adottságai figyelembevételével átfogó energetikai, épületfizikai és aerodinamikai tervezésre van szükség.