Gondolatok a sertések emésztõszervi betegségei elleni védekezésrõl
Oldalszám: 112-113
2014.06.25.
Manapság a sertéstermelõknek nem elsõsorban a hosszabb távra történõ tervezgetés jár a fejükben, hanem a rövid távú túlélés. Az, hogy hogyan tudja minél kisebbre fogni költségeit, s hogyan tudna megfelelni az oly sokat emlegetett „uniós elvárásoknak”.
Amit el kell ismernünk, az a hatékonyságbeli hátrányunk a mindennap kopogtató konkurenciával szemben. Ez alatt azt értem, hogy egységnyi takarmányból, még inkább egységnyi takarmány beltartalomból itthon kevesebb értékes húsárut tudunk elõállítani, mint az európai exportra termelõ gazdaságok. Az csak kevés vigaszt nyújt, hogy ma még a versenyképes termelési paraméterek mellett sem lehet nyereségesen termelni!
Lemaradásunk egy jelentõs hányada köthetõ az emésztõszervi funkciók nem optimális mûködéséhez. Jelen írásomban a szuboptimális emésztés leggyakrabban elõforduló okaival kívánok foglalkozni, ami nem feltétlenül nyilvánul meg klinikai tünetekkel járó betegségben, mégis relatív pazarlással vagy csökkent teljesítménnyel jár.Csak azokat az okokat szeretném kielemezni, amelyek állományszintû problémát okozhatnak, így olyan, egyedi eseteket ( pl. idegen test, végbélszûkület vagy elzáródás, csavar, stb.) nem tárgyalok, amely a populáció szempontjából nem bír jelentõséggel. Természetesen elõfordulhat halmozottan jelentkezõ ilyen jellegû probléma, mint pl. a vastagbél megcsvarodása, de ezen esetekben mindig visszavezethetõ az alábbi ábrán feltüntetett valamelyik kategóriába tartozó okra ( a vastagbél halmozottan jelentkezõ csavarodása esetén gondolnunk kell a normál bélflóra megbomlására, amikor a gázképzõ baktériumok kerülnek túlsúlyba).
Megítélésem szerint az emésztõszervi problémák 3 fõ csoportba sorolhatók, úgy mint:
Ad 1: A tisztán mikrobiális eredetû megbetegedések jelentõsége egyre inkább csökken. Ennek alapvetõ oka, hogy az olyan kórokozóktól, amelyek önmagukban is tudnak emésztõszervi betegséget kiváltani, igyekeznek megszabadulni az állattartó telepek. Vírusok közül ide sorolható a TGE, a rota, vagy az Aujeszky-féle betegség kórokozója, nem kihagyva a sertéspestis és egyéb - ma már természetesnek tûnõen nem jelen lévõ - betegségek kórokozói. Ezen betegségek leküzdésében jelentõs szerepe van az igazgatási intézkedéseknek és a vakcinázásoknak .
Baktériumok ( pl. salmonellák) is, és a paraziták jelentõs része is ebbe a kategóriába tartozik. Célszerû minden olyan kórokozótól véglegesen megszabadulni, amelytõl csak lehet, mert ez a közegészségügyi jelentõségén túl alapvetõ gazdasági érdek is. Együtt élni ezekkel a kórokozókkal csak súlyos kompromisszumok árán, és jelentõs gazdasági veszteséggel lehet!
Ad 2: A takarmány eredetû emésztõszervi problémák lényegesen gyakoribbak, az általuk okozott veszteség is ennek megfelelõen hatalmas. A toxikus anyagokat tartalmazó takarmány komponensek ( pl. mikotoxinokkal szennyezett szemesek, toxikus gyommagvak, avas olajok, stb.) hatása kettõs. Egyrészrõl gyengítik a szervezet védekezõrendszerét, másrészrõl fokozott perisztaltikát indukálnak. Egy egészséges szervezet a számára toxikus anyagoktól igyekszik minél hamarabb, és minél gyorsabban megszabadulni. Ez hányásban, fokozott perisztaltikában, súlyos esetben profúz hasmenésben nyilvánul meg. Minden ilyen esetben lecsökken a takarmányban levõ hatóanyagok feltárására rendelkezésre álló idõ, a gyorsan távozó béltartalommal nem csak a takarmány, de jelentõs mennyiségû emésztõ enzim és bélhámsejt is távozik. Már enyhe mértékben fokozódó perisztaltika is jelentõsen rontja a takarmányhasznosítási mutatót!
Ugyanilyen mechanizmus alapján a takarmányban nem optimális arányban levõ komponensek (pl. túl sok rost, vagy egyéb, nem keményítõ eredetû poliszaccharid) vizet megkötve fokozzák a béltraktus motilitását, s a végeredmény a fentiekhez hasonló.
Életkori sajátosságokból adódóan fiatal malacoknál figyelhetõ meg takarmány allergia, leggyakrabban a szójakomponenssel szemben. Félreértelmezett spórolás címén nem kellõen feltárt takarmányt adnak malacoknak, amelyet azok emésztõrendszere még nem tud megemészteni.Ez olyan hasmenést indukálhat, ahol a háttérben nem mutatható ki semmilyen kórokozó.
Ad 3: A takarmány és környezet indukálta mikrobiális eredetû emésztõszervi problémák csoportja a legtágabb és legsokrétûbb. Ezekben az esetekben a bélcsatornában egyébként is fellelhetõ baktériumok valamilyen ok hatására túlszaporodnak, megbomlik az addig egészséges bélflóra, s ez okozza a problémát: vagy már önmagában is betegséget okoz, vagy olyan anyagcseretermékek keletkeznek, amelyek megváltoztatják a normális fiziko-kémiai paramétereket. A megváltozott körülmények hatására azután felszaporodnak olyan nem kívánatos mikroorganizmusok is, amelyek megnövekedett mennyisége betegséget vált ki.
A leggyakrabban elõforduló - ebbe a kategóriába tartozó - betegség még mindig az E. coli okozta hasmenés, ill. az ödémabetegség. Az esetek túlnyomó részében másodlagos kórokózóként - un. végrehajtóként - jelenik meg. E két fõ tulajdonsága adja meg a védekezés irányvonalát is: olyan takarmányt kell az állatnak felkínálni, amely maximálisan emészthetõ az adott életkorban, nem okoz pangást a bélcsatornában, s nem borítja fel a bélflórát. Meg kell szüntetni az elsõdleges kórokot - ha van -, és ki kell küszöbölni az egészséges bélfal védõfunkcióit gyengítõ faktorokat ( olyan stresszfaktorok, mint a hideg, a túlzott meleg, a zsúfoltság stb., ill. a direkt károsító toxikus anyagok, leggyakrabban mikotoxinok). Antibiotikumot csak a más módon ki nem küszöbölhetõ esetekben célszerû bevetni, viszont ha antibiotikum használatára kerül sor, nagyon körültekintõen érdemes a legmegfelelõbbet kiválasztani, s ebben nem csak a rezisztencia vizsgálat eredményére kell támaszkodni! Kiterjedt alkalmazást nyert a különféle szerves savanyítók alkalmazása, melyek a bélcsatorna pH-jának megváltoztatásával gátolják meg - nem csak - az E. coli elszaporodását. Kissé eltérõ megítélés alá esik az újszülött malacok un. naposkori colihasmenése. Ebben az esetben a kocák immunizálásával érjük el, hogy a föccstejben megjelenõ ellenanyag védi meg a malacot a fatális hasmenéstõl. Esetenként szóbajöhet olyan antibiotikum alkalmazása a kocáknál, amely aktív formában ki tud választódni a tejjel.
Igen gyakran fordul elõ a clostridiumok okozta emésztõszervi probléma. Az un. FEB ( fertõzõ elhalásos bélgyulladás) speciális védekezést igényel, de ennél sokkal gyakrabban fordul elõ a szubklinikai toxikózis, melyet a clostridiumok által termelt fehérjetermészetû toxinok váltanak ki. Az esetek döntõ részében a nem megfelelõ takarmánykomponensek, ill.a rosszul megválasztott gyógyszerek segíthetik a clostridiumok elszaporodását. Más jellegû antibiotikumos védelmet igényel, mint a coliformok elleni kezelés!
Még mindig igen gyakori probléma a sertés dizentéria, melyet a Brachyspira hyodisenteriae nevû baktérium okoz. Ebben az esetben a vastagbél flórája változik olyan irányba, amely kedvez a kórokozó elszaporodásának. Számos helyen higiéniás és bio-biztonsági rendszabályok bevezetésével, és egyidejûleg alkalmazott antibiotikumokkal megszabadultak e kórokozótól, amely igen komoly veszteséget tud okozni, fõként nagy súlyú hízókban. E lap egy késõbbi számában részletesen kitérünk a sertés dizentéria elleni védekezés fõbb elemeire.
Az ileitisz néven az utóbbi években jobban megismert kórforma szintén igen elterjedt. Ma még nem minden részletében ismert módon a Lawsonia intracellularis nevû baktérium oly mértékben tud elszaporodni a bélhámsejtekben (nevével ellentétben nem csak a vékonybél alsó szakaszán, de a vastagbélben is), amely már krónikus, vagy akár heveny betegséget is ki tud váltani. A sertés dizentériával kombinálódva kártétele hatványozódik. Alapvetõ célunk kell hogy legyen a baktériumok szaporodásának alacsony szinten tartása (de nem megszüntetése!), ezzel is segítve a gazdaszervezet immunitásának kialakulását. Ezt elsõsorban a higiéniás rendszabályok betartásával, körültekintõ takarmányformulázással, és célzott antibiotikum használatával lehet elérni.
Az ileitisz kapcsán figyeltem meg, hogy a kezelésére irányuló antibiotikumos terápia alkalmazásával egyidõben jelentõsen lecsökkent a fatális kimenetelû vastagbélcsavarok száma is. Ma még nem eldöntött, hogy ez utóbbit maga a L. intracellularis okozza-e, vagy a hozzá társult gázképzõ flóra, amely szintén a megbomlott bélflóra következtében tud felszaporodni.
Technológiai hiányosságokra vezethetõ vissza a diszpepsziás jellegû hasmenések. Minden állat emésztõrendszerének van egy kapacitási maximuma. Ez több, mint amennyit az állat hasznosítani tud, de kevesebb, mint amit a falánk állat étvágya kikövetel. A nem megemésztett takarmány - azon túl, hogy pazarlás - azután a szervezet által nem kontrollált módon bomlásnak indul. Ez önmagában is káros folyamatok elindítója lehet ( hasmenés, anyagforgalmi zavarok), de még gyakrabban társul hozzá a már a fentiekben említett kórokozók valamelyike. Ezért nagyon fontos, az adagolt, irányított takarmányozás!
A különbözõ stresszfaktorok oly módon borítják fel a bélflórát, hogy az endokrin rendszeren keresztül felgyorsul a vékonybélben a takarmány áthaladása, s emésztetlenül jut a vastagbélbe. Itt azután a már megismert módon bomlani kezd, és ismét csak a megbetegítésre képes baktériumok kerülnek túlsúlyra. Minden olyan egyéb betegség ,amely önmaga nem vált ki ugyan emésztõszervi megbetegedést, de csökkenti a szervezet ellenálló képességét, jelentõsen lecsökkenti a védekezési küszöböt a fentebb felsorolt kórokozókkal szemben! Ezért soha ne hagyjuk figyelmen kívül ezeket a faktorokat sem!
A felsorolt okok számos lehetõséget kínálnak, hogy szem elõl tévesszük a kitûzött cél. Csak körültekintõ, célzott, és elõre megtervezett módon lehet elérni a kívánt célt!
„ A halál a belekben lakozik” - idézzük gyakran Hyppokrates híres mondását. A ma már molekulárbiológiai eszközökkel is alátámasztott igazság arra figyelmeztet, hogy a külvilággal a legnagyobb felületen érintkezõ szervre különös figyelmet kell fordítani.
Dr. Makay Gábor
- Mikrobiális eredetû problémák
- Takarmány eredetû anomáliák
- Takarmány indukálta mikrobiális eredetû problémák
Ad 1: A tisztán mikrobiális eredetû megbetegedések jelentõsége egyre inkább csökken. Ennek alapvetõ oka, hogy az olyan kórokozóktól, amelyek önmagukban is tudnak emésztõszervi betegséget kiváltani, igyekeznek megszabadulni az állattartó telepek. Vírusok közül ide sorolható a TGE, a rota, vagy az Aujeszky-féle betegség kórokozója, nem kihagyva a sertéspestis és egyéb - ma már természetesnek tûnõen nem jelen lévõ - betegségek kórokozói. Ezen betegségek leküzdésében jelentõs szerepe van az igazgatási intézkedéseknek és a vakcinázásoknak .
Baktériumok ( pl. salmonellák) is, és a paraziták jelentõs része is ebbe a kategóriába tartozik. Célszerû minden olyan kórokozótól véglegesen megszabadulni, amelytõl csak lehet, mert ez a közegészségügyi jelentõségén túl alapvetõ gazdasági érdek is. Együtt élni ezekkel a kórokozókkal csak súlyos kompromisszumok árán, és jelentõs gazdasági veszteséggel lehet!
Ad 2: A takarmány eredetû emésztõszervi problémák lényegesen gyakoribbak, az általuk okozott veszteség is ennek megfelelõen hatalmas. A toxikus anyagokat tartalmazó takarmány komponensek ( pl. mikotoxinokkal szennyezett szemesek, toxikus gyommagvak, avas olajok, stb.) hatása kettõs. Egyrészrõl gyengítik a szervezet védekezõrendszerét, másrészrõl fokozott perisztaltikát indukálnak. Egy egészséges szervezet a számára toxikus anyagoktól igyekszik minél hamarabb, és minél gyorsabban megszabadulni. Ez hányásban, fokozott perisztaltikában, súlyos esetben profúz hasmenésben nyilvánul meg. Minden ilyen esetben lecsökken a takarmányban levõ hatóanyagok feltárására rendelkezésre álló idõ, a gyorsan távozó béltartalommal nem csak a takarmány, de jelentõs mennyiségû emésztõ enzim és bélhámsejt is távozik. Már enyhe mértékben fokozódó perisztaltika is jelentõsen rontja a takarmányhasznosítási mutatót!
Ugyanilyen mechanizmus alapján a takarmányban nem optimális arányban levõ komponensek (pl. túl sok rost, vagy egyéb, nem keményítõ eredetû poliszaccharid) vizet megkötve fokozzák a béltraktus motilitását, s a végeredmény a fentiekhez hasonló.
Életkori sajátosságokból adódóan fiatal malacoknál figyelhetõ meg takarmány allergia, leggyakrabban a szójakomponenssel szemben. Félreértelmezett spórolás címén nem kellõen feltárt takarmányt adnak malacoknak, amelyet azok emésztõrendszere még nem tud megemészteni.Ez olyan hasmenést indukálhat, ahol a háttérben nem mutatható ki semmilyen kórokozó.
Ad 3: A takarmány és környezet indukálta mikrobiális eredetû emésztõszervi problémák csoportja a legtágabb és legsokrétûbb. Ezekben az esetekben a bélcsatornában egyébként is fellelhetõ baktériumok valamilyen ok hatására túlszaporodnak, megbomlik az addig egészséges bélflóra, s ez okozza a problémát: vagy már önmagában is betegséget okoz, vagy olyan anyagcseretermékek keletkeznek, amelyek megváltoztatják a normális fiziko-kémiai paramétereket. A megváltozott körülmények hatására azután felszaporodnak olyan nem kívánatos mikroorganizmusok is, amelyek megnövekedett mennyisége betegséget vált ki.
A leggyakrabban elõforduló - ebbe a kategóriába tartozó - betegség még mindig az E. coli okozta hasmenés, ill. az ödémabetegség. Az esetek túlnyomó részében másodlagos kórokózóként - un. végrehajtóként - jelenik meg. E két fõ tulajdonsága adja meg a védekezés irányvonalát is: olyan takarmányt kell az állatnak felkínálni, amely maximálisan emészthetõ az adott életkorban, nem okoz pangást a bélcsatornában, s nem borítja fel a bélflórát. Meg kell szüntetni az elsõdleges kórokot - ha van -, és ki kell küszöbölni az egészséges bélfal védõfunkcióit gyengítõ faktorokat ( olyan stresszfaktorok, mint a hideg, a túlzott meleg, a zsúfoltság stb., ill. a direkt károsító toxikus anyagok, leggyakrabban mikotoxinok). Antibiotikumot csak a más módon ki nem küszöbölhetõ esetekben célszerû bevetni, viszont ha antibiotikum használatára kerül sor, nagyon körültekintõen érdemes a legmegfelelõbbet kiválasztani, s ebben nem csak a rezisztencia vizsgálat eredményére kell támaszkodni! Kiterjedt alkalmazást nyert a különféle szerves savanyítók alkalmazása, melyek a bélcsatorna pH-jának megváltoztatásával gátolják meg - nem csak - az E. coli elszaporodását. Kissé eltérõ megítélés alá esik az újszülött malacok un. naposkori colihasmenése. Ebben az esetben a kocák immunizálásával érjük el, hogy a föccstejben megjelenõ ellenanyag védi meg a malacot a fatális hasmenéstõl. Esetenként szóbajöhet olyan antibiotikum alkalmazása a kocáknál, amely aktív formában ki tud választódni a tejjel.
Igen gyakran fordul elõ a clostridiumok okozta emésztõszervi probléma. Az un. FEB ( fertõzõ elhalásos bélgyulladás) speciális védekezést igényel, de ennél sokkal gyakrabban fordul elõ a szubklinikai toxikózis, melyet a clostridiumok által termelt fehérjetermészetû toxinok váltanak ki. Az esetek döntõ részében a nem megfelelõ takarmánykomponensek, ill.a rosszul megválasztott gyógyszerek segíthetik a clostridiumok elszaporodását. Más jellegû antibiotikumos védelmet igényel, mint a coliformok elleni kezelés!
Még mindig igen gyakori probléma a sertés dizentéria, melyet a Brachyspira hyodisenteriae nevû baktérium okoz. Ebben az esetben a vastagbél flórája változik olyan irányba, amely kedvez a kórokozó elszaporodásának. Számos helyen higiéniás és bio-biztonsági rendszabályok bevezetésével, és egyidejûleg alkalmazott antibiotikumokkal megszabadultak e kórokozótól, amely igen komoly veszteséget tud okozni, fõként nagy súlyú hízókban. E lap egy késõbbi számában részletesen kitérünk a sertés dizentéria elleni védekezés fõbb elemeire.
Az ileitisz néven az utóbbi években jobban megismert kórforma szintén igen elterjedt. Ma még nem minden részletében ismert módon a Lawsonia intracellularis nevû baktérium oly mértékben tud elszaporodni a bélhámsejtekben (nevével ellentétben nem csak a vékonybél alsó szakaszán, de a vastagbélben is), amely már krónikus, vagy akár heveny betegséget is ki tud váltani. A sertés dizentériával kombinálódva kártétele hatványozódik. Alapvetõ célunk kell hogy legyen a baktériumok szaporodásának alacsony szinten tartása (de nem megszüntetése!), ezzel is segítve a gazdaszervezet immunitásának kialakulását. Ezt elsõsorban a higiéniás rendszabályok betartásával, körültekintõ takarmányformulázással, és célzott antibiotikum használatával lehet elérni.
Az ileitisz kapcsán figyeltem meg, hogy a kezelésére irányuló antibiotikumos terápia alkalmazásával egyidõben jelentõsen lecsökkent a fatális kimenetelû vastagbélcsavarok száma is. Ma még nem eldöntött, hogy ez utóbbit maga a L. intracellularis okozza-e, vagy a hozzá társult gázképzõ flóra, amely szintén a megbomlott bélflóra következtében tud felszaporodni.
Technológiai hiányosságokra vezethetõ vissza a diszpepsziás jellegû hasmenések. Minden állat emésztõrendszerének van egy kapacitási maximuma. Ez több, mint amennyit az állat hasznosítani tud, de kevesebb, mint amit a falánk állat étvágya kikövetel. A nem megemésztett takarmány - azon túl, hogy pazarlás - azután a szervezet által nem kontrollált módon bomlásnak indul. Ez önmagában is káros folyamatok elindítója lehet ( hasmenés, anyagforgalmi zavarok), de még gyakrabban társul hozzá a már a fentiekben említett kórokozók valamelyike. Ezért nagyon fontos, az adagolt, irányított takarmányozás!
A különbözõ stresszfaktorok oly módon borítják fel a bélflórát, hogy az endokrin rendszeren keresztül felgyorsul a vékonybélben a takarmány áthaladása, s emésztetlenül jut a vastagbélbe. Itt azután a már megismert módon bomlani kezd, és ismét csak a megbetegítésre képes baktériumok kerülnek túlsúlyra. Minden olyan egyéb betegség ,amely önmaga nem vált ki ugyan emésztõszervi megbetegedést, de csökkenti a szervezet ellenálló képességét, jelentõsen lecsökkenti a védekezési küszöböt a fentebb felsorolt kórokozókkal szemben! Ezért soha ne hagyjuk figyelmen kívül ezeket a faktorokat sem!
A felsorolt okok számos lehetõséget kínálnak, hogy szem elõl tévesszük a kitûzött cél. Csak körültekintõ, célzott, és elõre megtervezett módon lehet elérni a kívánt célt!
„ A halál a belekben lakozik” - idézzük gyakran Hyppokrates híres mondását. A ma már molekulárbiológiai eszközökkel is alátámasztott igazság arra figyelmeztet, hogy a külvilággal a legnagyobb felületen érintkezõ szervre különös figyelmet kell fordítani.
Dr. Makay Gábor
Agrometeorológia
Hőmérséklet
Hőmérséklet
Olvasta már?
Szilveszterkor leállnak a Nébih szakrendszerei
2023. Copyright Zsigmond Kft[email protected]