A minõségi tejkezelés gépei

A kormányrendelet címe: „a nyers tej, a hõkezelt tej és a tejalapú termékek elõállításának forgalomba hozatalának élelmiszer-higiéniai feltételeirõl.”



A rendelet 2.sz.melléklet VI. fejezete szerint: a nyers tejet a gépi hûtéssel rendelkezõ tejtermelõ gazdaságokban a fejés megkezdése után azonnal, de legkésõbb a fejés befejezésétõl számított két órán belül legalább 6 oC, legfeljebb 4 oC hõmérsékletre kell hûteni. Egy vagy több szarvasmarha fejése akkor tekinthetõ befejezettnek, amikor azt vagy azokat az elfogadott gyakorlat szerint folyamatosan és teljesen kifejték.

A hûtött nyers tej átadás-átvételi idõtartama a hûtés kezdetétõl számított
• legfeljebb 24 óra, ha a hûtési és tárolási hõmérséklet maximum 6 oC,
• legfeljebb 48 óra, ha a hûtési és a tárolási hõmérséklet maximum 4 oC.

A hûtött nyers tej hõmérséklete a hõkezelõ-üzembe, a standardizáló központba vagy a tejfeldolgozó-üzembe, továbbá üzemközi szállítás esetén nem haladhatja meg a 10 oC hõmérsékletet, kivéve, ha a nyers tejet a fejés, vagy a tejgyûjtés befejezésétõl számított két órán belül szállítják el.



A tehenészetekben a nyerstej kezelése a következõ mûveletekbõl áll:

• szûrés,
• hûtés,
• tárolás.

A nyerstej szûrése: Fejéskor, még a legszigorúbb fejéstechnológia esetén is szennyezõanyagok kerülnek a tejbe.



A szûrés során a tejbõl eltávolítjuk a látható szennyezõdéseket és a rájuk tapadt baktériumokat. A szûrés akkor eredményes, ha közvetlenül a fejés után, a szennyezõdések szétázása elõtt végezzük.



Kedvezõ, ha a tejvezetékes fejõberendezés ún. csõszûrõt alkalmazunk, amelyet a tejleválasztó szivattyúja utáni esõszakaszba csatlakoztatunk. A csõszûrõ mind függõleges, mint vízszintes elhelyezésben kezelhetõ. Általános a függõleges elhelyezés. Eredményes szûréshez a szûrõbetétet cserélnünk szükséges. A csere gyakorisága függ a nyerstej szennyezettségétõl, a szûrõbetét méretétõl, - felületétõl, az óránként szûrt tej mennyiségétõl. Általában 500-5000 liter tej szûrése után indokolt a szûrõbetét cseréje.



Tejhûtõ berendezések



A tej biológiai értékét a tehenészetekben, a fejést követõ azonnali hûtéssel õrizhetjük meg. A jól tervezett, telepített és karbantartott hûtõberendezéssel elérhetjük, hogy a tej átadásáig, elszállíthatóságáig nem szaporodnak el a káros mikroorganizmusok és a tej tápláló anyagai jelentõsen nem változnak. A fejést követõ gyors hûtés azért is fontos, mivel a tejkinyerés után elkövetett tejkezelési hibák a késõbbi feldolgozás folyamán már nem korrigálhatók.



Az utóbbi 10-15 év során a tejhûtõ berendezések választéka növekedett. Ennek oka részben az importlehetõségek bõvülése, részben pedig a korábbiaktól eltérõ méretû és kialakítású tehenészetek megjelenése. Néhány tehenészetben a fejõ és tejházat és a tejfeldolgozót egy épületben helyezték el. E közös elhelyezés hatással volt a tehenészeti tejhûtõk méretezésére, kialakítására. A választék bõvüléssel együtt nehezedik a helyes választás lehetõsége is. E rövid áttekintéssel segíteni szándékozunk a különféle hûtési megoldások közötti eligazodást.



A tejhûtõ berendezések vázlatos ismertetése



A tej hûtése történhet csapvízzel (kútvízzel) vagy gépi tejhûtõkkel. A csapvizes hûtési megoldások elõhûtõként használhatók. A hûtõtárolókban a tõgymeleg tej tárolási hõmérsékletre való hûtése 2-3 órán át tart. Az átfolyásos rendszerû tejhûtõkben a tej hûtési ideje néhány percre korlátozódik.



Csapvizes elõhûtõk



A csapvizes elõhûtõként használt lemezes hõcserélõ lemezei között ellenáramban találkozik a csapvíz és a frissen fejt tej. A csöves csörgedeztetõ elõhûtõ hûtõcsöveinek külsõ felületén filmszerû rétegben lefolyó tej és a csövekben folyó csapvíz hõcseréje az ellenáram elve szerint következik be.



A kannás hûtés egyik módjánál a kannákat vízfürdõbe állítva, vagy felületüket hûtõvízzel permetezve érünk el hûtõhatást. Hátránya, hogy a kanna belsejében lévõ „tejmag” lassan hûl.



a kannás hûtés másik változatánál a kannákban lévõ tejet keverõ mozgatja. A kannák szájnyílására helyezhetõ fejrész a kanna belsejébe nyúló csövet tart. Az áramló csapvíz a csövet lassú forgásban tartja. A fejrészbõl kilépõ víz vékony rétegben a kanna felületén folyik le.



Közvetlen hûtési rendszerû tejhûtõk



A közvetlen vagy direkt hûtés azt jelenti, hogy a hûtõaggregát elpárologtatója közvetlenül a tejbõl veszi ki a hõt.



A kannás direkt hûtésnél a hûtõaggregát flexibilis csatlakozású elpárologtatóját merítjük a tejbe. Az alacsony hõmérsékletû hûtõközeg révén a kannák (kisméretû tartályok) egymás után gyors hûtése érhetõ el. Közvetlen hûtési rendszerû hûtõtárolóknál a hûtõaggregát elpárologtatóját közvetlen fémes kapcsolatba hozzák a tartály fenékrészével vagy oldalfalával.



Közvetett hûtési rendszerû hûtõtárolók



Közvetett hûtési rendszerû hûtõtárolóknál a tartály kettõs fala közötti térben lévõ hûtõfolyadékot hûti az elpárologtató csõkígyója és ez a hûtõfolyadék vonja el a hõt a tartályban lévõ tejbõl.



Jégakkumulációs, közvetett hûtési rendszerû hûtõtárolók



A közvetett hûtési rendszerû hûtõtárolók olyan speciális formája, amelynél a tartály kettõs fala közötti térben lévõ hûtõcsövekben jégréteg alakul ki és a jégrõl leolvadó vizet (jeges vizet) cirkuláltatják a tejtartály külsõ falán.



Átfolyásos rendszerû tejhûtõk



Az átfolyásos rendszerû tejhûtõk közvetett hûtési rendszerûek, jégakkumulációval. A kifejt tej a tejvezetékbõl a tejleválasztón keresztül az elõtároló tartályba jut. Az ehhez csatlakozó tejszivattyú a tejet közvetlenül a lemezes hõcserélõbe továbbítja. A hõcserélõben lehûlt tej szigetelt tejtárolóba kerül. A hûtõközeg jeges víz. A jeges víz készítésére és tárolására a hûtõaggregát és a tartály szolgál. A jeges vizet szivattyú cirkuláltatja a lemezes hõcserélõn át.



Tejhûtõ-tárolók felépítése



E berendezések kettõs falú, fedéllel ellátott tartályok vagy tankok, amelyekben a tejet a kívánt hõmérsékletre hûtik, egyben az elszállításig tárolják is. Hûtési rendszerük lehet közvetlen hûtés, közvetett hûtés, közvetett hûtés jégakkumulációval.



A hûtõtároló tartályok általában a következõ egységekbõl állnak.

• kettõs falú tartály, tejkeverõvel,
• hûtõaggregát (jégakkumulátor),
• vezérlõ, kapcsolószekrény.

A három egység elektromos kábellel és csõvezetékkel van összekötve. A tejhûtõ-tárolók általában 300, 500, 1000, 2000, 2500, 5000, 10000 literes ûrtartalommal, hengeres, ovális vagy négyszögletes kivitelben készülnek.



A hûtõaggregát automatikus vezérlését a tejtartályban és a hûtõfolyadékban elhelyezett hõérzékelõk segítségével automatikus kapcsolóberendezések végzik. A fedélrészen helyezik el a tejkeverést szolgáló, villamosmotoros hajtómûvet. A belsõ tartály és a tejjel érintkezõ alkatrészek anyaga rozsdamentes acél. A kisebb ûrtartalmú, közvetlen hûtési rendszerû tartályokat, valamint a nagyobb ûrtartalmú jégakkumulációval ellátott berendezéseket egybeépített kivitelben gyártják.



A tartály fedelén, általában lefedhetõ beöntõnyílás van, amelybe tejszûrõ is illeszthetõ. A tartályban lévõ tej mérésére a legegyszerûbb megoldást, a kalibrált mérõlécet alkalmazzák. A mérõléc pontosságának ellenõrzését a helyére állított tartály kimért mennyiségû vízzel való feltöltésével végzik.



Az átfolyásos rendszerû tejhûtõk felépítése



E hûtõberendezés fõ részei:

• lemezes hõcserélõ,
• hûtõaggregát kapcsoló szekrénnyel, vízszivattyúval,
• jegesvíz-tároló,
• szigetelt tejtároló.

A lemezes hõcserélõ lemezei rozsdamentes acélból készült, bordázattal ellátott lemezek, amelyek gumiszegéllyel tömítve, egymáshoz szorosan sorba kapcsolt rendszert alkotnak. A lemezes hõcserélõn a tej és a jegesvíz hõmérsékletváltozását a 6, ábra mutatja.



A lemezes hõcserélõ fõ részei a következõk:

• állvány,
• munkalemezek,
• zárólemezek,
• csatlakozócsonkok,
• hõmérõcsonkok,
• szorító szerkezet.

A hõcserélõ munkalemezei között áramlik egyik oldalukon a tej, másik oldalukon a jegesvíz. A tej és a jegesvíz be- és elvezetése a zárólemezeken elhelyezett csõcsonkokon keresztül történik.



A lemezes hõcserélõk készíthetõk falra szerelhetõ, lábon álló, valamint kerekeken gördíthetõ kivitelben.



A tejhûtésnél használt tejszivattyúk többsége centrifugálszivattyú, ami azzal magyarázható, hogy a szivattyúzási feladatok velük megoldhatók és szerkezetük viszonylag egyszerû.



A jegesvíz tároló egy szigetelt fallal és fedéllel ellátott tartály, amelyben található a hûtõaggregát elpárologtatója. E tartályhoz kapcsolódik a jegesvizes szivattyú, amely a lemezes hõcserélõhöz szállítja a jegesvizet.



A tej továbbítására használatos csõvezetékek anyaga rozsdamentes acél. A szigetelt tejtárolók általában 2500, 5000, 6300, 10000 literes ûrtartalommal készülnek, fekvõ vagy álló kivitelben. A tejtank hengeres palástját domború vagy kúpos fenékrész zárja. A tankban tárolt tej hõmérséklete +2 - +10 oC között van. A tároláskori felmelegedést 6-10 cm vastag szigetelõburkolat mérsékli. Szigetelõanyagként mûanyaghabot alkalmaznak.



A tárolótankot a tej bevezetése, elvezetése, a tank ellenõrzése, mintavételezéshez és tisztításhoz megfelelõ szerelvényekkel készítik. A töltõcsövet általában a tank felsõ részén vezetik be, a habképzõdés megakadályozására a fejet a tank falára rávezetik. Az ürítõ csõcsonkot a tartály legalacsonyabb pontján helyezik el. Búvónyílásra a tank belsõ szerkezetének ellenõrzésére, javítások, tisztítás elvégzése miatt van szükség.



A szellõzõnyílás töltéskor, ürítéskor, tisztításkor a levegõ megfelelõ ki- és beáramlását teszi lehetõvé. A szennyezõdés bejutása ellen a szellõzõnyílásnál porszûrõt alkalmaznak.



Az egyenletes zsírtartalom biztosítása végett a tejet tárolás közben keverni szükséges. A keverõszerkezet villanymotorral hajtott lapátos vagy propelleres keverõ. A keverõt úgy helyezik el, hogy a tank névleges ûrtartalmának 10 %-a már keverhetõ legyen.



A tejtároló tankok üzemeltetéséhez és ellenõrzéséhez mûszereket és jelzõberendezéseket építenek be. A tankmosó mosófej a gépi tisztítás egyik alapvetõ eleme. A tankokon a mennyiségmérõ mûszerek alábbi változatainak egyikét alkalmazzák:

• közlekedõedények elvén mûködõ nívócsõ,
• a tejoszlop hidrosztatikus nyomását érzékelõ fenéknyomás mérõ,
• súlymérésre visszavezetett mérõláb.

A beépített hõmérõ a tárolt tej hõmérsékletének ellenõrzésére szolgál. Leggyakrabban a villamos ellenállás elvén mûködõ távhõmérõket alkalmazzák.



Hõvisszanyerõ berendezések



A tej hûtésekor a tejbõl jelentõs mennyiségû hõenergiát kell elvonni, amely a hûtõberendezés léghûtéses kondenzátorán át hasznosítás nélkül a környezeti levegõvel távozik. Ezen hulladékhõ hasznosítható vízmelegítésre, vízhûtéses kondenzátor alkalmazásával (9. ábra). A hûtõberendezés használattal változó teljesítménye indokolja, hogy a hulladékhõ-hasznosító szerkezeti egységet hagyományos (léghûtéses) kondenzátorral kapcsoljuk sorba.



A vízhûtéses kondenzátor lehet:

• melegvíz-tároló belsejében elhelyezett csõspirál (hõcserélõ),
• különálló hõcserélõ és melegvíz-tároló.

A tejhûtõk alkalmazási területei



A különbözõ tejhûtõket alkalmazzuk tejbegyûjtõkben, tejkonyhákban, tejházakban és tejfeldolgozókban.



Egy-egy faluközösség vagy tejszövetkezet tejtermelõinek tejét a tejbegyûjtõben lévõ hûtõberendezéssel hûtik. Kisebb tehenészetekben a tej elsõdleges kezelését egyszerû kialakítású és berendezésû helyiségben a tejkamrákban végzik. A korszerû tehenészeti telepeken a tejhûtõ berendezéseket a megfelelõen kiképzett és felszerelt tejházban helyezik el.



A tejhûtõ berendezések elhelyezésére szolgáló helyiség rendelkezzen víznyerési és szennyvízelvezetési lehetõséggel. Magassága legalább 3 méter legyen, az oldalfalakat legalább 1,5 m magasságig mosható burkolattal kell ellátni, a padozat a lefolyó felé lejtsen és keramittal, vagy mettlachi lapokkal legyen burkolva.



Fejés után a tejet a lehetõ legrövidebb idõn belül ki kell vinni az istállóból. Sajtáros fejõgép használata esetén a tejet szûrõtölcséren át kannákba töltik, majd a tejkamrába szállítják. Fejõházi és tejvezetékes fejõberendezésekkel dolgozó tehenészetekben csõvezetéken juttatják a tejet a tejházba a hûtõberendezésbe.



Kisebb tehenészetek még ma is alkalmazzák a vízhûtést. Ezzel a módszerrel a tejet a vízhõmérsékletnél 2-3 oC-kal magasabb hõmérsékletre tudjuk lehûteni. A kútjaink vizének hõmérséklete nyáron általában 10-14 oC, ezért a vízzel hûtött tejet a fejést követõ néhány órán belül gyûjtõcsarnokba kell szállítani.



A kétrészes csörgedeztetõ hûtõk (vízhûtés elõhûtésként majd kompresszoros hûtés) a tejbegyûjtõk tipikus berendezései. E hûtés elõnye az energiatakarékosságon túl, hogy a tej kiszellõzik, hátránya viszont, hogy nagy az utófertõzés veszélye, sok a hulladékvíz.



Pár órás tároláshoz elégséges ha a tejet 10-15 oC-ra hûtjük. Hosszabb idejû tároláskor csak 2-5 oC-on tudjuk a tej táplálóanyagait megõrizni.



A fejõberendezésbõl a tejházba csõvezetéken érkezõ tej hõfoka 30-35 oC. A hûtõtárolók a beérkezõ tejet a fejés végét követõen max. 3 óra alatt le tudják hûteni 4 oC-ra. Az átfolyásos rendszerû tejhûtõkben a tej hûtése néhány perc alatt megvalósul.



A hûtõtárolók zárt vagy nyitott kialakításúak. A zárt kialakításúak géppel, a nyitott kialakításúak kézzel tisztíthatók.



A lemezes hõcserélõk használata költséges voltuk ellenére a nagy tehenészetekben célszerû. Kis helyigény és méret jellemzi, ugyanakkor nagy hûtõfelületet biztosít, amellyel gyorsan és hatásosan hûthetõ a tej.



A tároló tankokat, tartályokat a tejházban úgy kell elhelyezni, hogy a lehetõ legrövidebb csõvezetéken lehessen a tankautóba juttatni. Napi egyszeri tejelszállításnál a tejház kapacitását a napi átlagos tejmennyiség 150 %-ára célszerû tervezni. Kétnaponkénti tejszállítás esetén a tehenészet tejtároló kapacitását az elõzõnek a kétszeresére javasolt méretezni.



A hûtõberendezés vízhûtéses kondenzátorával melegített vizet a fejõ- és tejhûtõberendezések mosásához, valamint tõgymosáshoz használhatjuk. A termelhetõ melegvíz mennyisége általában meghaladja a fejõ és tejház tisztítási célú szükségletét. A vízmelegítésre használt hulladékhõ (amely 40-50 oC-os vízként jelentkezik) további része helyi fûtésre, zuhanyozásra hasznosítható.



Dr.Bak János



MGI, Gödöllõ