MENÜ

A kukorica cinkhiányát kiváltó okok és a gyógyítás lehetõségei

Oldalszám: 35-36
2014.06.24.

A cink az élõ szervezetek számára nélkülözhetetlen mikroelem. A növényi enzimek (enoláz, aldoláz, karboxipeptidáz, lecitináz stb.) mûködését szabályozza. Részt vesz a növény fehérje- és auxin anyagcseréjében is. A cink hiánya a növények gátolt növekedését, a levelek rozettás jellegû sárgásfehér-fehér klorózisait, valamint a virágok korai lerúgását eredményezi. Az anyagforgalmi zavar következményeként a termés mennyiségének csökkenése mellett jelentõs minõségromlással is számolnunk kell.

A kukorica cinkigényes növény. Magas cinkigényébõl fakadóan számos mezõgazdasági területen mutatható ki az állományok kisebb-nagyobb Zn hiánya, melyre a kukorica élénken reagál. Cinkhiány esetén a kukorica növekedése visszafogottá válik, az ízközök megrövidülnek, és az állomány „lemarad” az adott fenológiai fázisra jellemzõ növénymagasságtól (1. ábra).

A hiány következtében az idõsebb leveleken a középér mellett mindkét oldalon fehéres - halványsárgás klorotikus csíkok keletkeznek. Ezek a levélalaptól egészen a csúcsig futnak, azonban a középér, a levélszélek és a levélcsúcs zöld marad (2. ábra). Az eleinte finom csíkozottság idõvel egyre szélesebbé válik. Tartós hiány esetén a levél szürke, bronzszínû lesz, majd nekrotizál (3. ábra).

Az egészen fiatal levelek is jellegzetes hiánytüneteket mutatnak. A fiatal kukoricalevelek a Zn hiány következtében világossárgák, közel fehér színûek lesznek (4. ábra). Ezt a jelenséget „rügyfehéredésnek” nevezzük.

A vegetatív szervek károsodása mellett, amennyiben nem sikerült a hiányt pótolni, a generatív szervek fejlõdési rendellenességeit is megfigyelhetjük. Krónikus cinkhiány esetén a virágképzõdés késik, sõt sok esetben el is marad. A virág- és termésképzési zavarok következtében erõs hiány esetén akár 80 %-kal is csökkenhet a hektáronkénti termés mennyisége.

A cinkhiány a kezdeti tünetek megjelenésekor még orvosolható, azonban gyakorlati szempontból legnagyobb jelentõsége a talajvizsgálatokon alapuló megelõzésnek van. A talajvizsgálati eredményekre épülõ tápanyagellátással a rendelkezésre álló adatok és az ismert fontosabb összefüggések alapján nagy biztonsággal tervezhetõ termesztett növényeink Zn ellátása.

A talajok összes Zn tartalma mintegy 10-300 mg kg-1 érték között változik. A növények számára hozzáférhetõ, felvehetõ Zn formák mennyisége azonban ennél az értéknél jóval alacsonyabb és számos tényezõ befolyása alatt áll.

A talaj felvehetõ Zn tartalmát befolyásoló talajtulajdonságok a következõk:

- A talaj kémhatása (mésztartalma), amely alapvetõ hatással van a talaj Zn szolgáltató képességének alakulására. Alacsonyabb pH (pHH2O<7,0) értékeken általában elegendõ mennyiségû felvehetõ cink található talajainkban. A bázikus pH tartományban (pHH2O >7,2) azonban a cink megkötõdése várható.

- A P - Zn antagonizmus révén a talajok magas foszfortartalma jelentõsen csökkenti a növények által felvehetõ Zn mennyiségét.

- A Na alkálikus talajokon a szódás lúgosság emelkedésével jól oldódó Na-Zn vegyületek képzõdnek, ezáltal nõ a Zn felvehetõsége.

Fenti összefüggések alapján, amennyiben területünk nagy mésztartalmú, vagy a talaj oldható foszfortartalma jelentõs, mindenképpen indokolt a Zn trágyázás.

Szükségességének magállapításához a talajok kötöttsége (fizikai félesége), valamint EDTA oldható Zn tartalma alapján az 1. táblázat nyújt további segítséget.

  1. <span

    lang=DE>táblázat: A talajok Zn ellátottságának

    határértékei (Buzás és mtsai, 1979)
Arany-féle kötöttség EDTA-oldható Zn mg kg-1
gyenge
<37 (homok) <1,0 >1,0
38-50 (vályog) <2,5 >2,5
>50 (agyag) <3,5 >3,5

A kukorica cinkhiányának pótlására talaj-, valamint levéltrágyák egyaránt alkalmazhatók. Erõteljes Zn hiány esetén együttes alkalmazásuk a leginkább célravezetõ. A nagyüzemi kísérletek eredményei alapján javasolt hatóanyag-mennyiségeket a talajok kémhatása, valamint foszforellátottsága alapján a 2. táblázat mutatja be.

  1. táblázat: A javasolt Zn-trágya-hatóanyag mennyiségek a talajok kémhatása,

    valamint foszforellátottsága alapján (Buzás és mtsai, 1979)
A talaj foszforellátottsága pH KCl
<6,5 >6,5
Közepes Levélpermet

10 t ha-1 össztermésre (fõ és melléktermék együtt) 0,5 kg Zn ha-1
Talajba 3 kg Zn (ZnSO4) 5 kg Zn (ZnSO4) ha-1

3 kg Zn-kelát ha-1
Igen jó Talajba 5 kg Zn (ZnSO4) ha-1 10 kg Zn (ZnSO4) ha-1

5 kg Zn-kelát ha-1

Levéltrágyaként a 0,5-1,5 %-os cinkszulfát (ZnSO4) oldat javasolható. A kijuttatás a növénytermesztési technológiától függõen összeköthetõ a kukorica növényvédelmi, valamint egyéb kezeléseivel. A növényeket elõször 6-8 leveles állapotban, majd 2-3 hét elteltével 1-2 alkalommal célszerû permetezni. Jegyezzük meg, hogy erõteljes Zn-hiány esetén a levéltrágyázás önmagában nem elegendõ a hiány megszûntetésére!

Talajtrágyázáskor a Zn trágyákat (cinkszulfát, cink-ammóniumfoszfát, cinkoxid, valamint egyéb, a kereskedelemben kapható, mikroelem-tartalmú mûtrágyák, komplexek) a talajon keresztül alkalmazzuk. A talajon keresztül adagolt cinktrágyákat az õszi alaptrágyázással egy idõben, illetve bizonyos esetekben vetéskor, startertrágyaként célszerû a talajba juttatni. Utóhatásuk általában 2-3 évre tehetõ. A cinkhiány orvoslására ajánlott cinktrágya hatóanyag-mennyiségek általában 3-10 kg ha-1 nagyságúak. A terület nagy mésztartalma, valamint jó-igen jó foszforellátottsága esetén saját kutatásaink alapján esetenként a 30-50 kg ha-1 hatóanyag-mennyiség kijuttatása is célravezetõ lehet.

Általános irányelvként tartsuk szem elõtt, hogy bázikus kémhatású talajokon a pH értékek és a növény által felvehetõ mikroelemek mennyisége közötti kapcsolat alapján a savasan ható mûtrágya formákat célszerû elõnyben részesíteni. A kémhatás ily módon történõ idõleges csökkentése ugyanis bizonyos esetekben (gyenge hiány esetén) már önmagában elegendõ lehet termesztett növényeink mikroelem-hiányának mérsékléséhez.

Dr. Kalocsai Renátó - Dr. Schmidt Rezsõ - Dr. Szakál Pál

Nyugat-Magyarországi Egyetem

Mezõgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar

Mosonmagyaróvár

Felhasznált irodalom

Blaskó, L. - Zsigrai, Gy. (2003): A mûtrágyázás és a mészállapot összefüggései réti csernozjom talajon. In: Blaskó, L. Zsigrai, Gy. (szerk.) Mûtrágyázás, talajsavanyodás és meszezés összefüggései az OMTK kísérlethálózat talajain. Karcag - Keszthely. Regiocon Kiadó, Kompolt

Buzás, I. (szerk.) (1983): A növénytáplálás zsebkönyve. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest

Krüger, W. (1985): Mais Krankheiten + Schädlinge. Saaten Union, Hannover

Menyhért, Z. (szerk.) (1985): A kukoricatermesztés kézikönyve. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest

Patócs, I. (szerk.) (1989): A növények táplálkozási zavarai és betegségei. Agroinform, Budapest