A napraforgó és a kukorica vetésének tervezése, kivitelezése

Tavaszi talajelõkészítés



A tavaszi talajelõkészítés célja: a talaj felmelegedésének elõsegítése, a gyomirtás, a talajnedvesség megõrzés, kemikáliák bedolgozása és a jó minõségû magágy kialakítása. A talajelõkészítést a lehetõ legkevesebb munkamenetben és legkisebb taposással végezzük. A vetõgépek jó minõségû munkájának elõfeltétele a simára elmunkált talajfelszín. Az õsszel jól elmunkált talaj vontatottabban, de egyenletesebben szikkad és így egy vagy két menetben végzett kombinátorozással megfelelõ magágy készíthetõ. Száraz tél után, korai kitavaszodáskor, a gyomosodás korai megindulásakor, amikor kétszeri kombinátorozás szükséges, az elsõ mûveletet csak igen sekélyen végezzük. Száraz tavaszon a magágykészítést megelõzõen a kelõ gyomok irtását és a talaj porhanyítását sekély kultivátorozással is megoldhatjuk. A magágykészítõ kombinátorozásnál fontos a mûvelésmélység helyes megválasztása. Amennyiben kemikáliát is bedolgozunk, akkor a kombinátort 3-4 cm-rel mélyebben járassuk a vetésmélység alatt. Ha kemikáliát nem szándékozunk bemunkálni, akkor a kombinátorozást sekélyebben, 1-2 cm-rel a vetésmélység alatt végezzük. A jó minõségû magágy a vetésmélység alatt kellõen tömörített, felette porhanyós, jó szerkezetû.



Vetésidõ



Napraforgó



A napraforgó csírázási hõmérséklete fajta illetve hibrid típusonként eltérõ. A kis olajtartalmú, vastagabb kaszathéjú, étkezési csoportba tartozó fajták/hibridek alacsonyabb 7-9 C0-os talajhõmérsékleten már jól csíráznak, míg a nagy olajtartalmú, vékonyabb kaszathéjú, kisebb ezer-kaszattömegû hibrideknél 9-12 C0-os talajhõmérsékletnél számíthatunk egyenletes, gyors kelésre. Így az alacsonyabb csírázási hõigényû fajták április elsõ dekádjában vethetõk, még az olajhibridek vetésidõ optimuma átlagosan április 10-20 közé tehetõ. Késõi kitavaszodás esetén, lassan felmelegedõ talajokon a napraforgó vetése május elsõ dekádjára kitolódhat. A napraforgó csírázása 6 C0-on megkezdõdik, de túlzottan korai (március végi) vetésétõl óvakodjunk, mert ilyenkor a kelés vontatott, egyenetlen és gyakori a csírakori növénypusztulás, ami kiritkult, heterogén növényállományt okoz. A korai vetés a betegségre hajlamosító évjáratban a szárbetegségek (Diaporthe helianthi, Sclerotinia sclerotiorum) fokozottabb fellépését válthatja ki. Megkésett vetéskor, május 10 után a talaj a vetés mélységében már gyakran kiszáradt, így a kelés elhúzódik, hiányos lesz és a kettõs kelés miatt az állomány kiegyenlítetlenné válik. A túlságosan felmelegedett talajon a peronoszpóra (Plasmopara halstedii) fertõzés veszélye is nagyobb. A tenyészidõ kitolódása miatt a késõi vetésû napraforgó betakarítása a csapadékos õsz esetén kockázatos. Megkésett vetésekhez legeredményesebben a rövid tenyészidejû hibridek használhatók. Mind a túlzottan korai vagy kései vetésben kisebb terméshozamra és alacsonyabb olajtartalomra számíthatunk.



Kukorica



A vetésidõt úgy kell megválasztani, hogy a kukorica a tenyészidõ alatt minél több hõt tudjon hasznosítani és minél kevesebb talajnedvesség vesszen el. Ezt akkor érjük el, ha a kukoricát a talaj állapotát és a fagyveszélyt is figyelembe véve a lehetõ legkorábban vetjük. A kukorica vetését általában akkor lehet megkezdeni, ha a talaj hõmérséklete elérte a 10 Co-ot. A köztermesztésben lévõ hibridek csírázáskori hõigénye azonban eltérõ. Vannak olyan hibridek, amelyek viszonylag hidegebb talaj- és levegõ hõmérséklet ellenére is gyorsan kikelnek, azaz jól tûrik a korai, a 8-10 Co hõmérsékletû talajba történõ vetést.



A vetésidõ megválasztásához fontos ismerni a vetõmag cold-teszt értékét is, amely azt jelenti, hogy kedvezõtlen (hideg, nedves) talajkörülmények között milyen mértékben károsodik a csíra a talajban lévõ kórokozók által, azaz mennyi kel ki, illetve mennyi pusztul el. A jó cold-teszt értékû vetõmagot korábban lehet vetni. A vetésidõ megválasztásánál a hibrid tenyészidejét is figyelembe kell venni, ugyanis a rövidebb tenyészidejû hibridek általában jobban tûrik a korai vetést, mint a késõbbiek. Szempont lehet a vetésidõ meghatározásánál a hibridek vonal szerinti összetétele is, mert a jelenlegi hibridek közül általában a több vonalas hibridek hidegtûrése jobb, mint a kétvonalasoké. Nagy általánosságban a kukorica vetési ideje a legjobb hõellátottságú helyeken április 10-25, a legrosszabb helyeken pedig árpilis 25 - május 5 között van.



A késõi vetést kerüljük, mert az már jelentõs terméskiesést jelent. Ugyanis, ekkorra a talaj gyakran kiszárad, a kelés elhúzódik, hiányos lesz és a kettõs kelés miatt az állomány kiegyenlítetlenné válik. A megkésett vetésre különösen a késõi érésû hibridek érzékenyek. Ha mégis szükséges, erre inkább a rövid tenyészidejû hibrideket alkalmazzuk. Ha több hibridet vetünk, akkor a vetési sorrendet a hibridek hidegtûrõ képességétõl, a vetõmag cold-teszt értékétõl, a hibridek tenyészidejétõl függõen úgy kell összeállítani, hogy a virágzás és megtermékenyülés kritikus idõszaka a különbözõ hibrideknél ne essen egybe.



Vetésmélység



Napraforgó



A napraforgó biológiai igényének a 4-7 cm-es vetésmélység felel meg. A vetésmélységet befolyásolja a talaj kötöttsége, lazultsága, hõmérséklete és nedvességtartalma, valamint a vetõmag ezer-kaszattömege. A talaj kedvezõ nedvességtartalmánál, kötött talajokon a kisebb ezer-kaszattömegû olajhibrideket 4-5 cm mélyre vessük. Szárazabb, lazább szerkezetû, könnyen felmelegedõ talajokon és nagyobb ezer-kaszattömegû fajtáknál az 5-7 cm-es mélységû vetés a megfelelõbb.



Kukorica



A kukorica vetésmélysége középkötött talajon általában 6-7 cm, kötött talajon 5-6 cm, de rögös vagy száraz talaj esetén a 7-8 cm-t is elérheti. Korai vetéskor, amikor még elegendõ víztartalék van a talajban, akkor sekélyebbre is vethetünk. A késõbbi vetéskor, amikor a talaj felsõ rétege már kiszáradt, kissé mélyebbre szükséges vetni. Alacsonyabb cold-teszt értéknél a sekélyebb, 4-5 cm-es vetésmélység a kedvezõbb, ha a magágy elegendõ nedvességet tartalmaz.Általában leszögezhetõ azonban, hogy 3 cm-nél sekélyebbre és 8 cm-nél mélyebbre sehol sem célszerû vetni.



Tõszám



Napraforgó



A napraforgó optimális tõszáma függ az ökológiai adottságoktól (csapadék, talajtermékenység), a hibridek genetikailag meghatározott sûríthetõségétõl (szárszilárdság, növénymagasság, rezisztencia) és a termesztéstechnológia színvonalától. A kis olajtartalmú, nagyobb testû étkezési napraforgó fajták optimális termõtõszáma 35-40 ezer hektáronként. A nagy olajtartalmú hibridek tõszám optimuma 40-55 ezer ha-1 között változhat. Gyengébb vízgazdálkodású és tápanyag-szolgáltatású talajon 40-45 ezres, jobb víz- és tápanyag-ellátottságnál pedig 45-55 ezres hektáronkénti termõtõszám elérése javasolható. A jó szárszilárdságú, állóképesebb és alacsonyabb hibridek általában jobban sûríthetõk. A kaszattermés 55 ezer tõ ha-1 felett csökkenõ tendenciát mutat, még az olajtartalom 65-75 ezres hektáronkénti tõszámig növekszik. A területegységre esõ olajhozam maximuma azonban a hektáronkénti 45-55 ezres tõszámmal érhetõ el. A szükséges tõszámot meghaladó állománysûrítés növeli a növénymagasságot, csökkenti a szárszilárdságot, a tányérátmérõt, az egyedi produktivitást, valamint a hektáronkénti kaszat és olajhozamot. A túlzott sûrítés rontja a növényállomány légjárhatóságát, fokozza egyes betegségekkel szembeni fogékonyságát. Gépesítési és növénykortani szempontból a napraforgót 70, 76,2 cm sortávolságra vetjük. Az egyenletes állományelosztás érdekében fontos a jó minõségû vetés. A pontatlan vetéstechnika egyenetlen tõeloszlást, állomány-heterogenitást és kisebb kaszat- és olajhozamot okoz. Az optimális tõszám eléréséhez - figyelembe véve a vetõmag értékmérõ tulajdonságait és az 5-10%-os vetõmagnorma növelést a keléskori csírapusztulás és madárkártétel miatt - 4-6 kg vetõmagot kell szemenként elvetni hektáronként.



Kukorica



A kukorica optimális tõszáma ugyancsak az ökológiai adottságoktól (a termõhely talaja, csapadék, napfénytartam), a hibridek genetikailag meghatározott sûríthetõségétõl és az alkalmazott termesztéstechnológia színvonalától függ. A hibridek sûríthetõsége erõsen eltér egymástól. Az csak nagy általánosságban fogadható el, hogy a korai hibrideket nagyobb tõszámmal lehet vetni, mint a késõieket. Hibridenként kell tudni, hogy az adott termõhelyen a hõ-, a tápanyag- és vízellátottságtól és annak megoszlásától, a talaj kultúrállapotától és a vetésidõtõl függõen mekkora lehet a tõszám.



Az utóbbi évtized száraz, meleg idõjárása, valamint az agrotechnikai hiányosságok következtében a korábbi 55.000-85.000 közötti tõszámtartomány napjainkra 45.000-70.000 közötti tõszámra esett vissza. Az adott hibridre a forgalmazó adja meg, hogy a különbözõ termesztési feltételek mellett milyen tõszámbeállítást javasol. Általánosan figyelembe vehetõ tõszám javaslat csupán az, hogy a korai vetéssel, jó víz- és tápanyagellátás mellet inkább a felsõ határérték, míg a késõi vetéseknél, gyengébb víz- és tápanyagellátás mellett az alsó határértéket kell figyelembe venni. A tõszámtól függetlenül minden esetben arra kell törekedni, hogy a vetés során a kivetendõ szemek lehetõleg egyforma távolságra kerüljenek, ami a homogén állománysûrûség elõfeltétele. Vetéskor kerülni kell az ikervetést és a magkihagyást. A pontatlan vetés egyenetlen tõelosztást, állomány-heterogenitást és kisebb termést okoz.



A kukoricát hasonlóan a napraforgóhoz 70, 76, 2 cm sortávolságra vetjük. Az optimális termõtõszám ismeretében a kivetendõ szemszám meghatározásához vegyük figyelembe a vetõmag értékmérõ tulajdonságait, valamint a csírakori pusztulás és madárkártétel miatti 8-10%-os csíraszámtöbblet igényt.



Dr. Izsáki Zoltán egyetemi tanár Dr. Lázár László fõosztályvezetõ-helyettes



Tessedik Sámuel Fõiskola Országos Mezõgazdasági Minõsítõ Intézet,



Mezõgazdasági Víz- és Környezet- Budapest



gazdálkodási Kar, Szarvas