A kukorica és napraforgó gyommentesítése

A szakmai szempontok súlyozásán belül a gyommentesítés sikertelensége elsõsorban a szántóföldjeink kultúrállapotára gyakorolják a legnagyobb hatást. Napjainkban talajaink kultúrállapota - gyomosodás szempontjából - sajnos nem tartozik a jó kategóriába. Annak ellenére, hogy évrõl évre rendszeres agrotechnikai és vegyszeres védekezés történik a kultúrterületeken, továbbra sem csökken a gyomnövényekkel borított területek aránya és ennek következtében nem csökken a gyommentesítés szerepe.

A már közismert, széleskörûen elterjedt gyomnövények mellett - mint a kakaslábfû, stb . - egyre nagyobb területeket hódít meg a selyemmályva, a vadköles, a fenyércirok, a szerbtövis, a csattanó maszlag, az aprószulák, a mezei acat és a tarackbúza.

Több szempontból figyelmeztetõ jel számunkra, hogy sok megyében kimutathatóan jelen van és fokozatosan terjed az atrazin-rezisztens parlagfû. A rezisztenssé vált fehér libatop és szõrös disznóparéj, valamint más, nehezen irtható gyomfaj elterjedése következtében már több gazdaság kényszerült a jól bevált technológiát megváltoztatni. A közeljövõben a várható, egyéb változások miatt is további technológia-korszerûsítés következhet be. A felsorolt gyomnövények mind a kukoricában, mind pedig a napraforgóban egyaránt fontos szerepet töltenek be. Ellenük minden rendelkezésre álló eszközt fel kell használni az agrotechnikai, mechanikai és vegyszeres védekezések közül.

Vegyszerekkel a gyomnövények ellen három alkalmazási módban védekezhetünk:

1. Vetés elõtt
2. Vetés után, kelés elõtt
3. Állományban

Kukoricában a termelõk a vetésterület csaknem teljes egészét alapkezelésben részesítették. Az elvégzett védekezések a korábbi években elegendõnek bizonyultak a szántóföldeken uralkodó egy- és kétszikû gyomnövényekkel szemben. A foltokban esetlegesen felszaporodó, évelõ- és egyéb, nehezen irtható gyomok ellen történt kiegészítõ posztemergens felülkezelés vált szükségessé egy ismételt foltkezelés formájában.

Az utóbbi években az állománykezelések irányába történt a legnagyobb elmozdulás, amely elsõsorban a felgyorsult, globális felmelegedés következtében alakult ki.

Zala megye köztudottan az ország legcsapadékosabb megyéi közé tartozik, ennek ellenére az utóbbi három esztendõben májusi csapadék csak nyomokban hullott és a nyáron kialakult idõjárás is száraznak bizonyult. Ennek megfelelõen 2000. évtõl kezdõdõen kimutatható mértékben emelkedett a korai posztemergens és a posztemergens kezelések aránya.

A posztemergensen elvégezhetõ kezelések közül - a hagyományos technológiákon túl - kialakulóban van a kombinációk olyan formája, amelyekre szervesen kapcsolódhat a posztemergens módon összeállított kombináció: több termelõnél tapasztalható, hogy a gyomnövények ismeretére, felmérésére alapozza a felülkezeléseket.

Ilyen kombinációs lehetõség preemergensen az egyszikûek elleni pendimetalin + dimetenamid, vagy acetoklór, vagy metolaklór. Ezt követõen - célirányosan az uralkodó kétszikûekre tervezve - posztemergens alkalmazási módban, vagy szulfonilurea típusú, vagy hormonbázisú vegyszerekkel permetezhetünk.

Kísérleti és gyakorlati tapasztalatok igazolják, hogy évelõ, kétszikû gyomnövények ellen kiválóan alkalmazhatók a hagyományos hormonbázisú szerek. Ugyancsak jó hatásfok érhetõ el állományban kijuttatva, különbözõ szulfonilurea - és más hatóanyagcsoportba sorolható - készítményekkel is.

A helyszûke miatt részletes ismertetésükre nem áll módunkban kitérni. A 2. táblázatban a legfontosabb információkat összefoglaltuk az adott lehetõségek között.

A napraforgó esetében - hasonlóan a kukoricáéhoz - nagyon fontos a kezdeti fejlõdés zavartalan biztosítása. Amíg a növény nem éri el a 30-45 cm-es magasságot, nagyon érzékeny a gyomosodásra. Gyakorlati szempontból a napraforgót károsító gyomnövények azonosak a kukoricában található gyomnövényekkel.

Csupán néhány faj esetében tapasztalható eltérés. Ennek megfelelõen nagyon nagy mértékben, egyoldalúan felszaporodhat a parlagfû.

Ismerve az ember egészségének károsításában betöltött szerepét, a parlagfû elõrelépett, mint egyes számú célpont, amelyet külön program szerint célszerû irtani. Az utóbbi években megnõtt a csattanó maszlag és a selyemmályva területi borítása is. Az egyszikûek közül a köles elõfordulásának gyakorisága figyelhetõ meg.

A különbözõ védekezési módok közül nem hanyagolható el az agrotechnikai védekezés jelentõsége, amely sokat segíthet a gyommentesítés sikeres végrehajtásában. Az agrotechnikai módszerek közül célszerû figyelembe venni az adott területhez legjobban megfelelõ napraforgó fajta kiválasztását. Azokat kell elõnyben részesíteni, amelyek fejlõdési erélye, térállása a leggyorsabb, a legjobb pozíciót foglalja el.

Ugyancsak körültekintõen kell végrehajtani a vetést, illetve nagyon nagy odafigyeléssel kell ütemezni a vetés optimális idejét.

A vegyszeres védekezések közül - annak ellenére, hogy az utóbbi esztendõk tavaszi idõjárása szárazságba hajló - legmegfelelõbb, ha az alapkezeléseket elvégezzük.

Vetés elõtt nagyon jól kihasználhatjuk a trifluralin és a benefin hatóanyagú készítmények elõnyeit. Természetesen ezeket a herbicideket apró-morzsás talajra kell kipermetezni. Igen nagy elõnyük, hogy száraz körülmények között is hatásosak, különösen egyszikû gyomfajok ellen várható bíztató eredmény. Szintén jó gyomirtó hatás várható propizoklór és butilat kombinációtól az egyszikûek ellen vetés elõtt bedolgozva. Amennyiben veszélyes , nehezen irtható gyomnövényekkel nem fertõzött a terület, újabb kezelésre nem kell számítani.

Preemergens alkalmazási módban egyszikû gyomfajok ellen engedélyezett a propizoklór, az acetoklór, az S-metolaklór és a limetenamid.

Az egyszikûek elleni jó hatás mellett a készítmények eredményessége kiterjed - kisebb nagyobb eltéréssel - egyes kétszikû gyomok ellen is.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a felsorolt hatóanyagokhoz legtöbbször kétszikû spektrumú herbicidet is kombinálni kell: az engedélyezett hatóanyagok közül számításba vehetõ a linuron, prometrin, terbutrin és a fluorkloridon.

Az oxifluorfen és az azofenedin hatóanyagot tartalmazó szerek egyszikûirtó spektruma is jelentõs, kombinációs partnerrel csak abban az esetben indokolt a kipermetezés, ahol erõs egyszikû fertõzés fordul elõ.

Posztemergens alkalmazási módban engedélyezett készítmény a bifenox és a flumioxazin. Szélsõséges idõjárási feltételek mellett mindkét hatóanyag elõidézhet átmeneti fitotoxikus tüneteket, amelyek a napraforgó fejlõdése során eliminálódnak.

Összefoglalva megállapítható, hogy mind kukoricában, mind pedig napraforgóban számos megoldás közül választhat a termelõ. Ebben az évben megtörténik az EU-s csatlakozás és ezzel együtt több készítmény engedélyének visszavonására, használatának korlátozására kerül sor.

A közeljövõben célszerû a szakmai kiadások, ismertetõk tanulmányozása a készítmények palettájának változásáról.

A tavaszi idõszakban a rendelkezésre álló, engedélyezett technológiák bátran alkalmazhatók, késõbb azonban a változásokhoz célszerû igazítanunk gyomirtási stratégiánkat.

Karamán József - Novák Róbert

Zala Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat