A szõlõlisztharmat biológiája és elõrejelzése

A kórokozó (Uncinula necator) a szõlõ összes zöld részét - hajtást, levelet, fürtöt - fertõzi. A lisztharmatnak kétféle áttelelési formája ismert: gombafonalakkal (hifákkal) a fertõzött rügyekben vagy termõtestekkel (klesztotéciumokkal) a vesszõk illetve az idõs fás részek felületén. A két áttelelési alak közötti jelentõs különbségek vannak, amelyek figyelembevétele elengedhetetlen a hatékony elõrejelzés és védekezés érdekében.

A legfontosabb megkülönböztetõ jegyek a kétféle áttelelési mód esetén

(Dr.Dula Bencéné, 2001 nyomán)

Áttelelés módja:	IVARTALAN	IVAROS
Telelõ alak:	Hifaszálak	Termõtestek (kleisztotéciumok)
Telelés helye:	Rügyekben	A tõke fás részein (törzs, kor-donkar, vesszõk alapi része)
A fertõzés elindítója:	Konídium	Aszkospóra
A fertõzõ alak kifejlõdésének feltétele:	273oC hõösszeg (a rügyduzzadástól számítva) Szejdametov-féle számítás	Spóraszóródás (fürtkezdemények megjelenésétõl) több mint 2,5mm csapadék, 13-15 óra levélnedves-ség, 10-30oC hõmérséklet
Primer tünetek megjelenési ideje:	3-5 leveles hajtás	Virágzáskor vagy virágzás után
Formája:	Feltûnõ, jól látható nagy kiterjedésû foltokkal vagy egyöntetû lisztes bevonatú, csökött, ún. „zászlós” hajtások	rejtett, nehezen észlelhetõ apró telepek a törzshöz, kordonkarhoz közeli helyzetû levelek fonákán ill. a bogyók kocsánykorona felöli „váll” részén
A fertõzés kiindulása:	Gócos, a fertõzött hajtások közvetlen közelében terjed	Homogén, egy idõben sok helyen nagy kiterjedésû területen jelentkezhet

A szõlõ lombozata gyakorlatilag az egész évben fogékony a betegséggel szemben, míg a bogyókról bebizonyították, hogy 2-3 hetes koruk után már egyedfejlõdésüket tekintve (ontogenetikailag) rezisztensek a lisztharmattal szemben. A fürtök veszélyeztetettsége virágzástól zsendülésig áll fenn, és ezen belül is a legkritikusabb a virágzás és a kötõdés idõszaka. A konídiumok 5-30oC között fertõzhetnek, de legoptimálisabb a 15-27oC hõmérséklet és min. 96% relatív páratartalom. A kórokozó számára kedvezõtlen a 30oC feletti hõmérséklet, és az ismétlõdõ kiadós esõk, záporok (de a tavaszi aszkospórás fertõzés elindulásához szükséges a csapadék). A kórokozó érzékeny az UVB sugárzásra is, ezért szaporodik fel jobban a tõkék sûrû, árnyékolt részein és a levelek fonákán. A termõtestek (kleisztotéciumok) a nyár második felében tömegesen képzõdnek a szõlõ lombozatán, és a fertõzött hajtásokon a gombafonalak rügyekbe húzódása is megtörténik. Hazai körülmények között a téli faggyal szemben a kleisztotéciumok gyakorlatilag ellenállóak, viszont a fertõzött rügyek és bennük a gombafonalak -15oC alatt elpusztulnak.

A betegség elõrejelzésénél fontos tudnunk, hogy a lisztharmat járványok elõfeltételei:

• Elõzõ évi erõs fertõzöttség,
• Nagy mennyiségû áttelelõ képlet,
• Kedvezõ telelési körülmények,
• A kórokozó fertõzésére, felszaporodására kedvezõ környezeti tényezõk.

Az elõrejelzés másik sarkalatos kérdése, hogy melyik áttelelési forma a domináns az adott szõlõtáblán, borvidéken. Az utóbbi évek lisztharmatjárványai, és a témával foglalkozó hazai szakemberek- dr. Dula Bencéné, Füzi István, Makó Szabolcs - felmérései arra adtak bizonyítékot, hogy az utóbbi évtizedekben a kleisztotéciumos áttelelés vált dominánssá az ország több borvidékén. A Thomas,Gubler és Lewit által kidolgozott, hazánkban is alkalmazott elõrejelzési modell szerint a tavaszi elsõdleges (aszkospórás) fertõzés feltétele min. 10mm csapadék és ezt követõ 13-15 órás levélnedvesség, 10-30OC hõmérséklet. Késõbb a „másodlagos” konídiumos fertõzésveszély megállapítása a napi hõmérséklet értékek alapján meghatározott indexszámokkal történik.



Az elmúlt évben a csapadékszegény és már a tavasszal megkezdõdõ száraz, sokszor kánikulai meleg idõjárás - többször 30oC feletti napi maximumokkal - nem kedvezett a betegség nagyobb mértékû felszaporodásának. Augusztus második felében az ültetvények 80%-ban gyakorlatilag nem tapasztaltunk fürtfertõzöttséget, és csak további 17%-on alakult ki gyenge, illetve 3%-on közepes mértékû (fertõzött fürtfelület 2-10%) megbetegedés (1.ábra). A lombozat fertõzöttsége kissé erõsebb volt (2.ábra). Szeptember elejére az ültetvények 58%-a maradt mentes, míg 35%-on gyenge, és 7%-on közepes mértékû megbetegedés alakult ki. A lombozaton az õszi idõszakban felszaporodott a kórokozó és megkezdõdött a kleisztotéciumok kialakulása, amelyet elõsegített az ekkorra mérsékeltebbé váló idõjárás, valamint az, hogy a korábban alkalmazott készítmények hatása ekkorra már elmúlt.

A tavalyi évben ugyan mérsékelt volt az ültetvények fertõzöttsége, amely biztató lehet az idei tenyészidõre elõretekintve, de ne felejtsük el, hogy az olyan járványveszélyes kórokozóknál mint a szõlõlisztharmat az adott év idõjárása a legmeghatározóbb a fertõzésviszonyok alakulására.

Prohászka Péter, elõrejelzõ

Komárom-Esztergom Megyei Növény-és Talajvédelmi Szolgálat, Tata IRODALOM: Dr.Lehoczky János-Dr. Reichart Gábor(1968): A szõlõ védelme

Mezõgazdasági Kiadó, Budapest

Benedek Pál-Surján József-Fésüs István(1974): Növényvédelmi elõrejelzés

Mezõgazdasági Kiadó, Budapest

Dr.Folk gyõzõ-Dr.Glits Márton(1993): Kertészeti növénykórtan

Mezõgazda Kadó, Budapest

Glits Márton-Horváth József-Kuroli Géza-Petróczi István(1997): Növényvédelem

Mezõgazda Kiadó, Budapest

Dr.Dula Bencéné(2001): Újabb ismeretek a szõlõlisztharmat fertõzési viszonyairól és ennek hatása a védekezési tehnológiára

Agrofórum 6. 53-57.

Dr.Dula Bencéné(2003): Újabb ismeretek a szõlõlisztharmat fertõzési viszonyairól és ennek hatása a védekezési tehnológiára, Elõadás