Integrált védekezés a szõlõben
Oldalszám: 79-82
2014.06.24.
Magyarország 2004. május elsején csatlakozik hivatalosan is a világ egyik legjelentõsebb gazdasági közösségéhez. Az Európai Unió szõlõtermesztõ országaiban, 1970-es évek óta mûködõ Integrált Szõlõvédelmi Munkacsoportban azonban már régóta dolgoznak magyar szõlõtermesztõ és növényvédõ gyakorlati szakemberek és kutatók. Az eredményes közös munka elismerését jelentette, hogy a munkacsoport 1997 évi ülését Magyarországon rendezte.
Az integrált növényvédelem elnevezés Észak - Amerikából származik. Az 1940-es években a közvélemény egyre határozottabban követelte a környezetet, növény-, állatvilágot, talajvizet, légkört nem szennyezõ, az embereket sem közvetlenül, sem közvetve nem károsító növénytermesztést. Az integrált növényvédelemnek az elsõ meghatározását rovarászok fogalmazták meg. Valamely növénykultúra védelmében, a kártevõ rovarokat, a természetben elõforduló hasznos rovarok felszaporításával korlátozták. Ezt a kedvezõ hatást a rovarölõ szerek csökkentett, átgondolt alkalmazásával érték el. Tehát nem a károsítók kiirtása, hanem a még elviselhetõ gazdasági kár-küszöb alatt, a még elviselhetõ értéken való tartása volt a cél. A korán indult jó kezdeményezést az 1950-es években egyre nagyobb mennyiségben gyártott széles hatósugarú rovarölõszerek (gyártóik és forgalmazóik) fékezték. Ezek a készítmények a veszélyes kártevõket megbízhatóan irtották, de ezzel tért nyertek korábban nem kártevõnek minõsülõ rovar és atkafajok. Tovább bonyolította a problémát, hogy hasznos ragadozó rovar- és atkafajok elpusztultak. Az évek elteltével a korábban megbízható hatóanyagokkal szemben a károsító fajokban rezisztencia alakult ki. A kívánt hatás elérése céljából egyre nagyobb dózisokat használtak. A szõlõ intenzív termesztése, rendszeres mûtrágyázás és metszés is hozzájárult egyes károsítók elszaporodásához.
A Világ közvéleményét 1962-ben, Rachel Carson amerikai újságírónõ döbbentette meg „Néma tavasz” címen magyarul is megjelent könyvével. Megfogalmazása már mindenki számára érthetõvé tette, a tudósok számára már régen ismertté vált és kutatott problémát: „A nem szelektív permetlevek, melyek általános használatban vannak, elég hatékonyak, hogy minden rovart, jót és rosszat egyaránt elpusztítsanak, elnémítsák a madarakat, megöljék a halakat a vizekben, halálos hatású réteggel vonják be a leveleket, és hosszan megmaradjanak a talajban, s mindez azért, mert meg akartunk szabadulni némi gaztól, vagy egy-egy rovartól.” Ez indokolja az integrált védekezés bevezetését.
A Nemzetközi Biológiai és Integrált Védekezés Nemzetközi Szervezete, IOBC (International Organization for Biological and Integrated Control) által 1969-ben készített megfogalmazás szerint „Az integrált védekezés a károsítók korlátozásának olyan rendszere, amely az egész környezet és a károsító fajok populáció-dinamikájának összefüggéseit figyelembe véve, a lehetõ legösszehangoltabban alkalmazza az összes hatékony módszereket és eljárásokat, s ezzel a károsítók populációit a gazdasági kártétel szintje alatt tartja.”
Az elõírás betartásának, betartatásának és ellenõrzésének az az egyik akadálya, hogy a megfogalmazás túl tömör, nagyon elvont, nincs a gyakorlat nyelvére lefordítva. Pedig a környezetkímélõ, integrált növényvédelem módszereinek részletes leírására most nagyobb szükség van, mint valaha, mert a privatizáció során földhöz jutott szõlõtermesztõk nagy részének õseiktõl örökölt ismereteik már nincsenek, iskolában, tanfolyamokon szerzett tudásuk még nincs. A jó szándék sok esetben kevés. Az integrált növényvédelem kivitelezésére széleskörû szaktudásra, a szõlõtermesztés alapjainak, az irtandó károsítók, a kímélendõ hasznos élõlények, a rendelkezésre álló zöld jelzésû növényvédõszerek és az elõrejelzõ eszközök alapos ismeretére van szükség. Egy károsító faj elleni védekezés nagyon sokféle lehet. Jó példa erre az Amerikából a XIX. század második felében Európába betelepült, szõlõgyökértetû, a filoxéra. Védekeztek ellene az ültetvény vízzel való elárasztásával, szénkéneg injektálásával, természetes ellenségének, egy ragadozó atkafajnak a mesterséges betelepítésével és a szõlõ homoktalajra való telepítésével.
A jó megoldást, az igazi biológiai védekezést, azonban az oltványkészítés adta. Az amerikai alany gyökere, az európai nemes földfeletti része ellenálló a károsítóval szemben.
A 2002. év februárjában meghirdetett Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program, (NAKP) integrált növénytermesztési célprogram keretében, az 5 éven keresztül, integrált termesztési módszerekkel mûvelt, termõ szõlõültetvények hektáronként 40.000 Ft támogatásban részesülnek. Növényvédelmi szempontból, az integrált szõlõtermesztési célprogram szakmai elõírása: a „növényvédõszerek, kémiai segédanyagok felhasználásának célszerû korlátozása, a biodiverzitás megõrzése, és megelõzõ, szelektív kezelésekkel a kártételi helyzet veszélyességi küszöbérték alatt tartása.” Az NAKP táblázatban sorolja fel azokat a károsítókat és a veszélyességi küszöbértéküket, károsítási szintjeiket, amelyeknek elõfordulása esetén a vegyszeres védekezést el kell kezdeni (1. táblázat).
A vegyszeres növényvédelem környezetkárosító hatását az alábbi módokon lehetne csökkenteni a szõlõültetvényekben:
a.) Rezisztens szõlõfajták telepítése. Ennek a legbiztosabb módszernek, az az akadálya, hogy a borvidékeken jelenleg csak a hagyományosan, az adott borvidékre jellemzõ fajtákat szabad termeszteni. Üdülõterületekre, saját használatra és nem értékesítésre, nem minõségi bor elõállítására szolgáló mennyiségek termesztésére ez az elõírás nem vonatkozik. Növényvédelmi szempontból elõnyt jelent a peronoszpórának és a lisztharmatnak viszonylag jól ellenálló szõlõfajták, mint például a Bianca, Csillám, Duna gyöngye, Medina, Nero, Palatina, Pölöskei muskotály, Teréz vagy a Viktória gyöngye telepítése.
b.) A kórokozók, kártevõk elõrejelzése, szignalizációja alapján csökkentett számú vegyszeres védekezés. Nagyobb ültetvényben a rovarcsapdák elõrejelzésre és nem a károsítók példányainak összefogására használhatóak. A rovarok rajzásának megfigyelésére szolgáló szex-feromon csapdákat, a ragacsos színcsapdákat, és a varsás csapdákat rendszeresen ellenõrizni kell, hogy idõben vegyük észre a károsítók megjelenését. A meteorológiai jelenségek, hõmérséklet, csapadék, páratartalom, levélfelület nedvesség mûszeres megfigyelése a kórokozó gombák fertõzésére, járványveszélyre figyelmeztet. Az adatok értékelésére már közel 100 éve ismert volt az Istvánffi - Pálinkás táblázat, napjainkban a kiértékelést már számítógépes program könnyíti meg.
c.) Csak az integrált (környezetkímélõ) termesztésben engedélyezett növényvédõszerek, természetes anyagok használata. A szõlõben engedélyezett növényvédõszerek jegyzékét az évente kiadásra kerülõ „Növényvédõszerek, termésnövelõ anyagok” címû kiadványból ismerhetjük meg. Az EU-hoz való csatlakozástól kezdõdõen az uniós növényvédõszer engedélyezési rendszer lép nálunk is életbe. Ezért május elsejétõl 44 korábban engedélyezett hatóanyagot kivonnak a forgalomból. Még ezek után is nagyon sok készítmény marad forgalomban, fontos, hogy a széles választékból a zöld esetleg sárga jelzésû növényvédõszereket válasszunk.
d.) A környezõ természetes növénytársulásban elõforduló hasznos szervezetek, ragadozók (predátorok) és élõsködõk (paraziták) védelme, szaporodásuk elõsegítése. Szûkebb értelemben csak az a biológiai védekezés, amikor az egyik élõlényt alkalmazzuk a másik károsító élõlény ellen. A hasznos szervezetek megismerése nagyon fontos. A tripsz fajok többsége szívogatásával károsítja növényeinket, de néhány faj ragadozó életmódú, atkákat, rovarlárvákat és rovar tojásokat pusztít. A katicabogarak, bödék és fátyolkák atkákkal, tetvekkel és más apró rovarokkal táplálkoznak. A fülbemászók és a poloskák mindenevõk, de a virágpor mellett takácsatkákat, levéltetveket, pajzstetû lárvákat is gyérítik. A fürkészdarazsak és fürkészlegyek táplálkozás és tojásrakás céljából is megszúrják a zsákmányállatot, elsõsorban a molyokat, hernyókat. A megszúrt áldozat nem pusztul el azonnal, a beléhelyezett tojásból még kifejlõdik a fürkész utódja, de elõbb utóbb ez a megtámadott rovar pusztulásához vezet. Egyértelmûen hasznosak a szõlõültetvényben a pókok, békák, gyíkok, és az énekes madarak.
Kártevõk és az ellenük való integrált védekezés a szõlõben:
A polifág (sokgazdás) károsítók közül a szõlõt is veszélyezteti a mezei pocok, az amerikai fehér medvelepke és a májusi cserebogár. A szõlõ-károsítók közül a rendelet kiemeli a szõlõmolyokat, szõlõiloncát, az ékköves faaraszolót, a zöld cserebogarat, és a szõlõ levélatkát. Érdemes ezen károsítók életmódjával és a védekezés környezetkímélõ lehetõségeivel megismerkedni.
A szántóföldi- és zöldségnövények betakarítása után húzódnak a szõlõültetvényekbe a káros rágcsálók. A mezei pocok a föld fölött a fás növények törzsét, a föld alatt a járataiban, a gyökértörzset és a vastagabb gyökereket rágja. Tél folyamán, háborítatlan idõszakokban ék alakura kifaragja a gyökértörzset, még a több éves tõkék is könnyedén kihúzhatók a földbõl. A pockok alapos munkát végeznek, a károsítás végzetes, a megrágott szõlõtõke kipusztul. Nagyon fontos, hogy idõben vegyük észre a rágcsálók betelepülését. Az elõírás szerint 100 m2-ként 2-5 db lakott járat esetén védekezni kell, mert egy pocok pár egy évi szaporulata több ezer is lehet. A pockok ellen csak kétféle környezetkímélõ védekezés ismeretes. Az egyik, kisebb szõlõben, a rendszeres talajmunka, a lakott járatok rendszeres ellenõrzése, feltárása és egy kotorék eb tartása. Nagyobb kiterjedésû, szántóföldekkel körülvett fiatal ültetvényekben nagyon hatásos védekezés lehet az egerészölyv számára kedvezõ fészkelõhely, magas tölgy-, vagy bükkfa megóvása, és az ültetvény fölé kiemelkedõ, felül keresztfával ellátott, T alakú ülõfa állítása. Errõl a kilátóról észrevéve a kisebb nagyobb rágcsálókat, a ragadozó madár siklórepüléssel lecsap kiszemelt áldozatára. Az egerészölyv apró rágcsálókból naponta 20-30 darabot is elfogyaszt. A pocok mellett az egeret, hörcsögöt, patkányt is felszedi. Õsszel sokáig marad hazánkban, csak a nagyon hideg idõ beköszöntével vonul melegebb vidékre. Ekkor viszont északról érkeznek hozzánk tavaszig maradó ölyv vendégek.
Az amerikai fehér medvelepke nyári hernyófészkeit elsõsorban a szõlõültetvény szélén keressük, különösen ott, ahol a közelben tarra rágott eperfák vannak. Környezetkímélõ védekezés, ha levágjuk és megsemmisítjük a hernyófészkeket addig, amíg nem széledtek szét a hernyók. A lepke-hernyók ellen a „legzöldebb”, igazán környezetbarát hatóanyag a Bacillus thuringiensis biopreparátum. Ez a talajlakó baktériumfaj táptalajon könnyen tenyészthetõ. A tenyészetekbõl gyártott készítménnyel kezelt hernyók felhagynak a táplálkozással és pár nap alatt elpusztulnak. Hazánkban jelenleg BACTUCID P, DIPEL, DIPEL ES és ECO-BIO nevû készítményként van engedélyezve, de annak ellenére, hogy a polifág szövõlepke mellett valamennyi szõlõt károsító moly, ilonca araszolólepke és kormospille hernyója ellen hatásos, nagyon ritkán használják ezeket a készítményeket. A fürt és lombrágó hernyók ellen még javasolhatók a szintén „zöld” indoxacarb, fenoxikarb flufenoxuron és lufenuron hatóanyagú készítmények. Az ékköves faaraszoló, a nyerges szõlõmoly, a tarka szõlõmoly, a szõlõilonca és a kormospille elleni vegyszeres védekezések idejét szexferomon csapdával határozzuk meg, hogy szükségtelenül ne permetezzünk.
Szõlõ telepítése elõtt feltétlenül meg kell vizsgálni a cserebogár pajorok mennyiségét. A telepítésre kijelölt területen átlós irányban 2 hektáronként legalább egy 0,5 m2 (1 m x 0,5 m) felületû, 60 cm mély gödör talaját kell átvizsgálni, és kigyûjteni a rovar lárvákat. A vizsgálat szeptember elejétõl október végéig, vagy tavasszal, március végén, áprilisban végezhetõ.
A leggyakrabban elõforduló májusi cserebogár esetében megállapított veszélyességi egyedszám négyzetméterenként 1-2 pajor. Homok területen külön gondot kell fordítani a kalló cserebogár lárváinak elõfordulására. A talaj fertõzöttségének vizsgálatakor gyakran elõforduló hiba a fiatalabb, kisebb termetû (1 - 1,5 cm nagyságú) lárvák figyelmen kívül hagyása. Rajzáskor a vesszõ-folyóméterenként a 2-5 májusi cserebogár, vagy 1-2 zöld cserebogár imágó elõfordulása esetén kell védekezni. Varsás csapda használatával gyéríthetjük a kártevõt. Következõ 3 évben jelentkezõ környezetkímélõ védekezést jelent, ha a rajzás évében gondos talajmunkával eltüntetjük a gyomfoltokat, és ezzel arra késztetjük az imágókat, hogy máshol rakják le tojásaikat.
A talajban fejlõdõ lárvák ellen rovarparazita fonálférgek megismerése és felszaporítása irányában folynak kísérletek. Ez a fejlesztés azért is fontos, mert a javasolható talajfertõtlenítõszerek mindegyike piros, tehát az integrált növényvédelemben tiltott kategóriába tartózik.
Szántóföldi elõvetemény, elsõsorban lucerna után, vagy közelébe telepített szõlõnek veszélyes károsítói a soktápnövényû vincellérbogár fajok. Kísérletek folynak egy rovarbetegséget okozó gombafaj felszaporítására, ami korlátozná a bogarak fejlõdését.
A futópókok és a keresztes pókok jelenléte a szõlõben nagyon hasznos, mert fõ táplálékuk a tetvek, szúnyogok és atkák.
A szõlõt károsító (fitofág) takácsatkák, levélatkák és gubacsatkák szõlõültetvényben való felszaporodását a széles hatásspektrumú inszekticidek használata, ami kiirtotta természetes ellenségeit, és az intenzív termesztés technológia segítette elõ. Ezért a fitofág atkákkal táplálkozó (zoofág), ragadozóatkák felszaporodásának elõsegítése a legfontosabb biológiai védekezési mód. A pókszabásúak közé tartozó pókok és ragadozó atkák mellett a rovarok között is található számos hasznos, kímélendõ faj. A fátyolkák és a virágpoloskák az atkák mellett más apróbb rovarfajt is táplálékuknak tekintenek. A katicabogarak a legismertebb segítõink, a hétpettyes katica egyben a biológiai növényvédelem jelképe. A kevésbé kedvelt, közönséges fülbemászó a pajzstetveket gyéríti.
Amennyiben mégis szükséges a kémiai védekezés, az atka fertõzöttséget nyugalmi idõszakban poliszulfidkén+vazelinolaj, kalciumpoliszulfid és növényi olaj hatóanyagú, zöld készítményekkel végzett lemosó permetezéssel csökkenthetjük. Vegetációban, a szõlõ levélatka ellen javasolt a védekezés, ha fakadáskor 5-20 hajtás, vagy késõbb 15-30 levél fertõzött. Az akaricid készítmények közül, a levélatkák, gubacsatkák ellen a zöld jelzésû flufenzin hatóanyagú készítmény javasolható.
Kórokozók és az ellenük való integrált védekezés
A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program a szõlõt veszélyeztetõ gombabetegségek közül a peronoszpóra, az orbánc, a lisztharmat és a szürkepenész veszélyességi küszöbértékeit ismerteti. Nem permetezett szõlõtõkéken természetes körülmények között is lefékezheti a peronoszpora fertõzést a hiperparazita Trichothecium plasmoparae gomba, Actinomyces sugárgomba és Erwinia baktérium faj. Az ezen fajokkal végzett kísérletek nagy körültekintést igényelnek, hiszen közeli rokonságukban veszélyes növényi kórokozók is vannak.
A botrítiszes szürkepenész ellen két hiperparazita gombafajból készített fungicid már forgalomban van. A Trichoderma harzianum törzsébõl készített TRICHODEX WP, és egy Streptomyces sugárgomba faj által termelt antibiotikum, a POLYOXIN AL WP készítmény, ami a szürkepenész mellett a szõlõ lisztharmat betegsége ellen is hatásos.
Gombabetegségek elleni kémiai védekezést évente maximum 9, jól idõzített permetezéssel kell megoldani. Javaslatunkban csak a zöld jelzésû készítményeket soroljuk fel: Peronoszpóra és orbánc ellen valamennyi réz tartalmú, réz+dimetomorf és a klórtalonil hatóanyagú készítménnyel védekezhetünk. A peronoszpóra mellett a botritiszes szürkepenész ellen is hatásos a fluazinam hatóanyagú készítmény. A kaptán, folpet, cimoxanil, iprodion, vinklozolin hatóanyagú, zöld jelzésû készítmény a lisztharmat kivételével valamennyi gombabetegség ellen hatásos. Botrítiszes szürkepenész ellen a procimidon és a pirimetanil hatóanayagú készítményt használhatjuk. Lisztharmatfertõzés esetén hexakonazol hatóanyagú készítményt is keverjünk a permetlébe. A lisztharmat ellen hagyományos kén-készítmények az integrált termesztésben sárga jelzést kaptak ezért felhasználásuk korlátozott. A peronoszpóra és a lisztharmat ellen is hatásos az azoxistrobin, és a triforin hatóanyagú készítmény. A lisztharmat, szürkepenész és peronoszpóra fertõzés ellen egyaránt hatékony a krezoxim-metil, hatóanyagú, zöld jelzésû készítmény.
A kémiai módszerekkel szemben elõnyben kell részesíteni a fizikai, agrotechnikai, biológiai és biotechnológiai eljárásokat, ha eredményességük kielégítõ. A növényvédõszer megválasztásakor annak hatékonyságán túl figyelembe kell venni az emberi toxicitását, a károsítónak a szerrel szemben fellépõ ellenálló képességét, a környezetre, a hasznos szervezetekre való veszélyességét és az erjedésre, a bor minõségére gyakorolt hatását.
A növényvédelmet elõrejelzésre, továbbá a károsító és a hasznos szervezetekre is kiterjedõ megfigyelésekre kell alapozni. Figyelembe kell venni a térségi elõrejelzés és az országos járványelhárítás adatait is. A gombabetegségek fertõzési feltételeinek nyomon követéséhez elõrejelzési eszközöket, a rovarkártevõk várható károsításának a becsléséhez feromon-, vagy más rovarcsapdákat kell használni. A megfigyelések kiértékeléséhez növényvédelmi szaktanácsadót is igénybe kell venni. A vegyszeres védekezéseket a veszélyességi küszöbértékek elérésekor szabad csak végrehajtani.
Figyelni kell a növényvédõszerek hatóanyagainak környezetvéádelmi szempontból történt besorolására. A „zöld” lista hatóanyagai nem esnek korlátozás alá, de még a zöld jelzésû rézkészítmények egy évben kijuttatott fémréz tartalma sem haladhatja meg a 6 kg/ha értéket. A „sárga” listán azok a hatóanyagok találhatók, melyek csak a megadott korlátozásokkal használhatók fel. A „piros” lista hatóanyagait tilos alkalmazni. Használatuk csak a Növény- és Talajvédelmi Szolgálat írásos javaslatára történhet növényvédelmi katasztrófák elhárítására.
A telepítéseket határoló „biológiai kiegyenlítõ sávok” gondozása során kerülni kell a vegyszeres beavatkozásokat. Ezzel is hozzájárulunk a károsítók természetes ellenségeinek a védelméhez, tevékenységük támogatásához.
A vegyszeres kezelések során használt munkagépeket rendszeresen ellenõrizni kell. A kezelések körülményeit úgy kell megválasztani, hogy a lehetõ legkisebbre csökkentsük a környezet- és emberi egészség károsításának a veszélyét.
Az integrált termesztés és ezen belül a növényvédelem nagyobb szakértelmet, rendszeres megfigyelést, elõrejelzõ eszközök beszerzését, drágább vegyszereket követel. A rutinszerû, gyakori védekezés helyett, a megfigyelésen alapuló, gyors beavatkozást kívánó kémiai védekezés csak rövid permetezési fordulóval elvégezve hatékony, ezért több, biztonságosan üzemelõ traktorra és permetezõ gépre van szükség. A növényvédõszer célterületen túli elhordása és elcsurgása miatti környezetet károsító hatását csak az alagútpermetezõ tudja kiküszöbölni. Összefoglalva, lehet, hogy az integrált növényvédelemben részesített szõlõ-ültetvényben kevesebbszer permetezünk, mégis ez a program többe kerül, költségesebb, mint a menetrendszerû vegyszeres védekezés. A pályázat megfogalmazója ezt kompenzálja a hektáronkénti 40.000 Ft összeggel. A gyakorlat fogja megmutatni, hogy elegendõ-e ez az összeg a teljes elõírt gazdálkodási program megvalósítására.
Az integrált szõlõtermesztési célprogram követelményrendszere szaktudást, megbízható technikai hátteret, szigorú technológiai fegyelmet, rendszeres helyszíni megfigyeléseket, a területileg illetékes növény- és talajvédelmi szolgálattal való hatékony kapcsolattartást, a táblatörzskönyv és a permetezési napló pontos és folyamatos vezetését, agrár környezetgazdálkodási ütemterv készítését, tanfolyamokon való részvételt, valamint adatszolgáltatási kötelezettséget követel meg a nyertes pályázóktól.
Az EU-hoz való csatlakozás után fokozottan kell vigyázni arra, hogy az EU-ban elõ nem forduló, vagyis a karantén jegyzékben felsorolt károsítók behurcolásának és elterjesztésének tilalma ránk is vonatkozik. Az elõírások betartatására az EU határállomásain növényvédõ szakemberek vigyáznak, de a növények „zsebimportjának” kevés lehetõségük van utját állni. A vírusvektor fonálférgek gyökérrel, talajjal, a vírusok, vírusszerû szervezetek bármilyen élõ növényi résszel behurcolhatók. A gombák közül karantén listán vannak az elsõsorban csonthéjas gyümölcsfajokat károsító, de szõlõn is elõforduló, Európában még nem izolált Monilinia, Alternaria és Verticillium fajok.
Dr. Véghelyi Klára
A Világ közvéleményét 1962-ben, Rachel Carson amerikai újságírónõ döbbentette meg „Néma tavasz” címen magyarul is megjelent könyvével. Megfogalmazása már mindenki számára érthetõvé tette, a tudósok számára már régen ismertté vált és kutatott problémát: „A nem szelektív permetlevek, melyek általános használatban vannak, elég hatékonyak, hogy minden rovart, jót és rosszat egyaránt elpusztítsanak, elnémítsák a madarakat, megöljék a halakat a vizekben, halálos hatású réteggel vonják be a leveleket, és hosszan megmaradjanak a talajban, s mindez azért, mert meg akartunk szabadulni némi gaztól, vagy egy-egy rovartól.” Ez indokolja az integrált védekezés bevezetését.
A Nemzetközi Biológiai és Integrált Védekezés Nemzetközi Szervezete, IOBC (International Organization for Biological and Integrated Control) által 1969-ben készített megfogalmazás szerint „Az integrált védekezés a károsítók korlátozásának olyan rendszere, amely az egész környezet és a károsító fajok populáció-dinamikájának összefüggéseit figyelembe véve, a lehetõ legösszehangoltabban alkalmazza az összes hatékony módszereket és eljárásokat, s ezzel a károsítók populációit a gazdasági kártétel szintje alatt tartja.”
Az elõírás betartásának, betartatásának és ellenõrzésének az az egyik akadálya, hogy a megfogalmazás túl tömör, nagyon elvont, nincs a gyakorlat nyelvére lefordítva. Pedig a környezetkímélõ, integrált növényvédelem módszereinek részletes leírására most nagyobb szükség van, mint valaha, mert a privatizáció során földhöz jutott szõlõtermesztõk nagy részének õseiktõl örökölt ismereteik már nincsenek, iskolában, tanfolyamokon szerzett tudásuk még nincs. A jó szándék sok esetben kevés. Az integrált növényvédelem kivitelezésére széleskörû szaktudásra, a szõlõtermesztés alapjainak, az irtandó károsítók, a kímélendõ hasznos élõlények, a rendelkezésre álló zöld jelzésû növényvédõszerek és az elõrejelzõ eszközök alapos ismeretére van szükség. Egy károsító faj elleni védekezés nagyon sokféle lehet. Jó példa erre az Amerikából a XIX. század második felében Európába betelepült, szõlõgyökértetû, a filoxéra. Védekeztek ellene az ültetvény vízzel való elárasztásával, szénkéneg injektálásával, természetes ellenségének, egy ragadozó atkafajnak a mesterséges betelepítésével és a szõlõ homoktalajra való telepítésével.
A jó megoldást, az igazi biológiai védekezést, azonban az oltványkészítés adta. Az amerikai alany gyökere, az európai nemes földfeletti része ellenálló a károsítóval szemben.
A 2002. év februárjában meghirdetett Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program, (NAKP) integrált növénytermesztési célprogram keretében, az 5 éven keresztül, integrált termesztési módszerekkel mûvelt, termõ szõlõültetvények hektáronként 40.000 Ft támogatásban részesülnek. Növényvédelmi szempontból, az integrált szõlõtermesztési célprogram szakmai elõírása: a „növényvédõszerek, kémiai segédanyagok felhasználásának célszerû korlátozása, a biodiverzitás megõrzése, és megelõzõ, szelektív kezelésekkel a kártételi helyzet veszélyességi küszöbérték alatt tartása.” Az NAKP táblázatban sorolja fel azokat a károsítókat és a veszélyességi küszöbértéküket, károsítási szintjeiket, amelyeknek elõfordulása esetén a vegyszeres védekezést el kell kezdeni (1. táblázat).
A vegyszeres növényvédelem környezetkárosító hatását az alábbi módokon lehetne csökkenteni a szõlõültetvényekben:
a.) Rezisztens szõlõfajták telepítése. Ennek a legbiztosabb módszernek, az az akadálya, hogy a borvidékeken jelenleg csak a hagyományosan, az adott borvidékre jellemzõ fajtákat szabad termeszteni. Üdülõterületekre, saját használatra és nem értékesítésre, nem minõségi bor elõállítására szolgáló mennyiségek termesztésére ez az elõírás nem vonatkozik. Növényvédelmi szempontból elõnyt jelent a peronoszpórának és a lisztharmatnak viszonylag jól ellenálló szõlõfajták, mint például a Bianca, Csillám, Duna gyöngye, Medina, Nero, Palatina, Pölöskei muskotály, Teréz vagy a Viktória gyöngye telepítése.
b.) A kórokozók, kártevõk elõrejelzése, szignalizációja alapján csökkentett számú vegyszeres védekezés. Nagyobb ültetvényben a rovarcsapdák elõrejelzésre és nem a károsítók példányainak összefogására használhatóak. A rovarok rajzásának megfigyelésére szolgáló szex-feromon csapdákat, a ragacsos színcsapdákat, és a varsás csapdákat rendszeresen ellenõrizni kell, hogy idõben vegyük észre a károsítók megjelenését. A meteorológiai jelenségek, hõmérséklet, csapadék, páratartalom, levélfelület nedvesség mûszeres megfigyelése a kórokozó gombák fertõzésére, járványveszélyre figyelmeztet. Az adatok értékelésére már közel 100 éve ismert volt az Istvánffi - Pálinkás táblázat, napjainkban a kiértékelést már számítógépes program könnyíti meg.
c.) Csak az integrált (környezetkímélõ) termesztésben engedélyezett növényvédõszerek, természetes anyagok használata. A szõlõben engedélyezett növényvédõszerek jegyzékét az évente kiadásra kerülõ „Növényvédõszerek, termésnövelõ anyagok” címû kiadványból ismerhetjük meg. Az EU-hoz való csatlakozástól kezdõdõen az uniós növényvédõszer engedélyezési rendszer lép nálunk is életbe. Ezért május elsejétõl 44 korábban engedélyezett hatóanyagot kivonnak a forgalomból. Még ezek után is nagyon sok készítmény marad forgalomban, fontos, hogy a széles választékból a zöld esetleg sárga jelzésû növényvédõszereket válasszunk.
d.) A környezõ természetes növénytársulásban elõforduló hasznos szervezetek, ragadozók (predátorok) és élõsködõk (paraziták) védelme, szaporodásuk elõsegítése. Szûkebb értelemben csak az a biológiai védekezés, amikor az egyik élõlényt alkalmazzuk a másik károsító élõlény ellen. A hasznos szervezetek megismerése nagyon fontos. A tripsz fajok többsége szívogatásával károsítja növényeinket, de néhány faj ragadozó életmódú, atkákat, rovarlárvákat és rovar tojásokat pusztít. A katicabogarak, bödék és fátyolkák atkákkal, tetvekkel és más apró rovarokkal táplálkoznak. A fülbemászók és a poloskák mindenevõk, de a virágpor mellett takácsatkákat, levéltetveket, pajzstetû lárvákat is gyérítik. A fürkészdarazsak és fürkészlegyek táplálkozás és tojásrakás céljából is megszúrják a zsákmányállatot, elsõsorban a molyokat, hernyókat. A megszúrt áldozat nem pusztul el azonnal, a beléhelyezett tojásból még kifejlõdik a fürkész utódja, de elõbb utóbb ez a megtámadott rovar pusztulásához vezet. Egyértelmûen hasznosak a szõlõültetvényben a pókok, békák, gyíkok, és az énekes madarak.
Kártevõk és az ellenük való integrált védekezés a szõlõben:
A polifág (sokgazdás) károsítók közül a szõlõt is veszélyezteti a mezei pocok, az amerikai fehér medvelepke és a májusi cserebogár. A szõlõ-károsítók közül a rendelet kiemeli a szõlõmolyokat, szõlõiloncát, az ékköves faaraszolót, a zöld cserebogarat, és a szõlõ levélatkát. Érdemes ezen károsítók életmódjával és a védekezés környezetkímélõ lehetõségeivel megismerkedni.
A szántóföldi- és zöldségnövények betakarítása után húzódnak a szõlõültetvényekbe a káros rágcsálók. A mezei pocok a föld fölött a fás növények törzsét, a föld alatt a járataiban, a gyökértörzset és a vastagabb gyökereket rágja. Tél folyamán, háborítatlan idõszakokban ék alakura kifaragja a gyökértörzset, még a több éves tõkék is könnyedén kihúzhatók a földbõl. A pockok alapos munkát végeznek, a károsítás végzetes, a megrágott szõlõtõke kipusztul. Nagyon fontos, hogy idõben vegyük észre a rágcsálók betelepülését. Az elõírás szerint 100 m2-ként 2-5 db lakott járat esetén védekezni kell, mert egy pocok pár egy évi szaporulata több ezer is lehet. A pockok ellen csak kétféle környezetkímélõ védekezés ismeretes. Az egyik, kisebb szõlõben, a rendszeres talajmunka, a lakott járatok rendszeres ellenõrzése, feltárása és egy kotorék eb tartása. Nagyobb kiterjedésû, szántóföldekkel körülvett fiatal ültetvényekben nagyon hatásos védekezés lehet az egerészölyv számára kedvezõ fészkelõhely, magas tölgy-, vagy bükkfa megóvása, és az ültetvény fölé kiemelkedõ, felül keresztfával ellátott, T alakú ülõfa állítása. Errõl a kilátóról észrevéve a kisebb nagyobb rágcsálókat, a ragadozó madár siklórepüléssel lecsap kiszemelt áldozatára. Az egerészölyv apró rágcsálókból naponta 20-30 darabot is elfogyaszt. A pocok mellett az egeret, hörcsögöt, patkányt is felszedi. Õsszel sokáig marad hazánkban, csak a nagyon hideg idõ beköszöntével vonul melegebb vidékre. Ekkor viszont északról érkeznek hozzánk tavaszig maradó ölyv vendégek.
Az amerikai fehér medvelepke nyári hernyófészkeit elsõsorban a szõlõültetvény szélén keressük, különösen ott, ahol a közelben tarra rágott eperfák vannak. Környezetkímélõ védekezés, ha levágjuk és megsemmisítjük a hernyófészkeket addig, amíg nem széledtek szét a hernyók. A lepke-hernyók ellen a „legzöldebb”, igazán környezetbarát hatóanyag a Bacillus thuringiensis biopreparátum. Ez a talajlakó baktériumfaj táptalajon könnyen tenyészthetõ. A tenyészetekbõl gyártott készítménnyel kezelt hernyók felhagynak a táplálkozással és pár nap alatt elpusztulnak. Hazánkban jelenleg BACTUCID P, DIPEL, DIPEL ES és ECO-BIO nevû készítményként van engedélyezve, de annak ellenére, hogy a polifág szövõlepke mellett valamennyi szõlõt károsító moly, ilonca araszolólepke és kormospille hernyója ellen hatásos, nagyon ritkán használják ezeket a készítményeket. A fürt és lombrágó hernyók ellen még javasolhatók a szintén „zöld” indoxacarb, fenoxikarb flufenoxuron és lufenuron hatóanyagú készítmények. Az ékköves faaraszoló, a nyerges szõlõmoly, a tarka szõlõmoly, a szõlõilonca és a kormospille elleni vegyszeres védekezések idejét szexferomon csapdával határozzuk meg, hogy szükségtelenül ne permetezzünk.
Szõlõ telepítése elõtt feltétlenül meg kell vizsgálni a cserebogár pajorok mennyiségét. A telepítésre kijelölt területen átlós irányban 2 hektáronként legalább egy 0,5 m2 (1 m x 0,5 m) felületû, 60 cm mély gödör talaját kell átvizsgálni, és kigyûjteni a rovar lárvákat. A vizsgálat szeptember elejétõl október végéig, vagy tavasszal, március végén, áprilisban végezhetõ.
A leggyakrabban elõforduló májusi cserebogár esetében megállapított veszélyességi egyedszám négyzetméterenként 1-2 pajor. Homok területen külön gondot kell fordítani a kalló cserebogár lárváinak elõfordulására. A talaj fertõzöttségének vizsgálatakor gyakran elõforduló hiba a fiatalabb, kisebb termetû (1 - 1,5 cm nagyságú) lárvák figyelmen kívül hagyása. Rajzáskor a vesszõ-folyóméterenként a 2-5 májusi cserebogár, vagy 1-2 zöld cserebogár imágó elõfordulása esetén kell védekezni. Varsás csapda használatával gyéríthetjük a kártevõt. Következõ 3 évben jelentkezõ környezetkímélõ védekezést jelent, ha a rajzás évében gondos talajmunkával eltüntetjük a gyomfoltokat, és ezzel arra késztetjük az imágókat, hogy máshol rakják le tojásaikat.
A talajban fejlõdõ lárvák ellen rovarparazita fonálférgek megismerése és felszaporítása irányában folynak kísérletek. Ez a fejlesztés azért is fontos, mert a javasolható talajfertõtlenítõszerek mindegyike piros, tehát az integrált növényvédelemben tiltott kategóriába tartózik.
Szántóföldi elõvetemény, elsõsorban lucerna után, vagy közelébe telepített szõlõnek veszélyes károsítói a soktápnövényû vincellérbogár fajok. Kísérletek folynak egy rovarbetegséget okozó gombafaj felszaporítására, ami korlátozná a bogarak fejlõdését.
A futópókok és a keresztes pókok jelenléte a szõlõben nagyon hasznos, mert fõ táplálékuk a tetvek, szúnyogok és atkák.
A szõlõt károsító (fitofág) takácsatkák, levélatkák és gubacsatkák szõlõültetvényben való felszaporodását a széles hatásspektrumú inszekticidek használata, ami kiirtotta természetes ellenségeit, és az intenzív termesztés technológia segítette elõ. Ezért a fitofág atkákkal táplálkozó (zoofág), ragadozóatkák felszaporodásának elõsegítése a legfontosabb biológiai védekezési mód. A pókszabásúak közé tartozó pókok és ragadozó atkák mellett a rovarok között is található számos hasznos, kímélendõ faj. A fátyolkák és a virágpoloskák az atkák mellett más apróbb rovarfajt is táplálékuknak tekintenek. A katicabogarak a legismertebb segítõink, a hétpettyes katica egyben a biológiai növényvédelem jelképe. A kevésbé kedvelt, közönséges fülbemászó a pajzstetveket gyéríti.
Amennyiben mégis szükséges a kémiai védekezés, az atka fertõzöttséget nyugalmi idõszakban poliszulfidkén+vazelinolaj, kalciumpoliszulfid és növényi olaj hatóanyagú, zöld készítményekkel végzett lemosó permetezéssel csökkenthetjük. Vegetációban, a szõlõ levélatka ellen javasolt a védekezés, ha fakadáskor 5-20 hajtás, vagy késõbb 15-30 levél fertõzött. Az akaricid készítmények közül, a levélatkák, gubacsatkák ellen a zöld jelzésû flufenzin hatóanyagú készítmény javasolható.
Kórokozók és az ellenük való integrált védekezés
A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program a szõlõt veszélyeztetõ gombabetegségek közül a peronoszpóra, az orbánc, a lisztharmat és a szürkepenész veszélyességi küszöbértékeit ismerteti. Nem permetezett szõlõtõkéken természetes körülmények között is lefékezheti a peronoszpora fertõzést a hiperparazita Trichothecium plasmoparae gomba, Actinomyces sugárgomba és Erwinia baktérium faj. Az ezen fajokkal végzett kísérletek nagy körültekintést igényelnek, hiszen közeli rokonságukban veszélyes növényi kórokozók is vannak.
A botrítiszes szürkepenész ellen két hiperparazita gombafajból készített fungicid már forgalomban van. A Trichoderma harzianum törzsébõl készített TRICHODEX WP, és egy Streptomyces sugárgomba faj által termelt antibiotikum, a POLYOXIN AL WP készítmény, ami a szürkepenész mellett a szõlõ lisztharmat betegsége ellen is hatásos.
Gombabetegségek elleni kémiai védekezést évente maximum 9, jól idõzített permetezéssel kell megoldani. Javaslatunkban csak a zöld jelzésû készítményeket soroljuk fel: Peronoszpóra és orbánc ellen valamennyi réz tartalmú, réz+dimetomorf és a klórtalonil hatóanyagú készítménnyel védekezhetünk. A peronoszpóra mellett a botritiszes szürkepenész ellen is hatásos a fluazinam hatóanyagú készítmény. A kaptán, folpet, cimoxanil, iprodion, vinklozolin hatóanyagú, zöld jelzésû készítmény a lisztharmat kivételével valamennyi gombabetegség ellen hatásos. Botrítiszes szürkepenész ellen a procimidon és a pirimetanil hatóanayagú készítményt használhatjuk. Lisztharmatfertõzés esetén hexakonazol hatóanyagú készítményt is keverjünk a permetlébe. A lisztharmat ellen hagyományos kén-készítmények az integrált termesztésben sárga jelzést kaptak ezért felhasználásuk korlátozott. A peronoszpóra és a lisztharmat ellen is hatásos az azoxistrobin, és a triforin hatóanyagú készítmény. A lisztharmat, szürkepenész és peronoszpóra fertõzés ellen egyaránt hatékony a krezoxim-metil, hatóanyagú, zöld jelzésû készítmény.
A kémiai módszerekkel szemben elõnyben kell részesíteni a fizikai, agrotechnikai, biológiai és biotechnológiai eljárásokat, ha eredményességük kielégítõ. A növényvédõszer megválasztásakor annak hatékonyságán túl figyelembe kell venni az emberi toxicitását, a károsítónak a szerrel szemben fellépõ ellenálló képességét, a környezetre, a hasznos szervezetekre való veszélyességét és az erjedésre, a bor minõségére gyakorolt hatását.
A növényvédelmet elõrejelzésre, továbbá a károsító és a hasznos szervezetekre is kiterjedõ megfigyelésekre kell alapozni. Figyelembe kell venni a térségi elõrejelzés és az országos járványelhárítás adatait is. A gombabetegségek fertõzési feltételeinek nyomon követéséhez elõrejelzési eszközöket, a rovarkártevõk várható károsításának a becsléséhez feromon-, vagy más rovarcsapdákat kell használni. A megfigyelések kiértékeléséhez növényvédelmi szaktanácsadót is igénybe kell venni. A vegyszeres védekezéseket a veszélyességi küszöbértékek elérésekor szabad csak végrehajtani.
Figyelni kell a növényvédõszerek hatóanyagainak környezetvéádelmi szempontból történt besorolására. A „zöld” lista hatóanyagai nem esnek korlátozás alá, de még a zöld jelzésû rézkészítmények egy évben kijuttatott fémréz tartalma sem haladhatja meg a 6 kg/ha értéket. A „sárga” listán azok a hatóanyagok találhatók, melyek csak a megadott korlátozásokkal használhatók fel. A „piros” lista hatóanyagait tilos alkalmazni. Használatuk csak a Növény- és Talajvédelmi Szolgálat írásos javaslatára történhet növényvédelmi katasztrófák elhárítására.
A telepítéseket határoló „biológiai kiegyenlítõ sávok” gondozása során kerülni kell a vegyszeres beavatkozásokat. Ezzel is hozzájárulunk a károsítók természetes ellenségeinek a védelméhez, tevékenységük támogatásához.
A vegyszeres kezelések során használt munkagépeket rendszeresen ellenõrizni kell. A kezelések körülményeit úgy kell megválasztani, hogy a lehetõ legkisebbre csökkentsük a környezet- és emberi egészség károsításának a veszélyét.
Az integrált termesztés és ezen belül a növényvédelem nagyobb szakértelmet, rendszeres megfigyelést, elõrejelzõ eszközök beszerzését, drágább vegyszereket követel. A rutinszerû, gyakori védekezés helyett, a megfigyelésen alapuló, gyors beavatkozást kívánó kémiai védekezés csak rövid permetezési fordulóval elvégezve hatékony, ezért több, biztonságosan üzemelõ traktorra és permetezõ gépre van szükség. A növényvédõszer célterületen túli elhordása és elcsurgása miatti környezetet károsító hatását csak az alagútpermetezõ tudja kiküszöbölni. Összefoglalva, lehet, hogy az integrált növényvédelemben részesített szõlõ-ültetvényben kevesebbszer permetezünk, mégis ez a program többe kerül, költségesebb, mint a menetrendszerû vegyszeres védekezés. A pályázat megfogalmazója ezt kompenzálja a hektáronkénti 40.000 Ft összeggel. A gyakorlat fogja megmutatni, hogy elegendõ-e ez az összeg a teljes elõírt gazdálkodási program megvalósítására.
Az integrált szõlõtermesztési célprogram követelményrendszere szaktudást, megbízható technikai hátteret, szigorú technológiai fegyelmet, rendszeres helyszíni megfigyeléseket, a területileg illetékes növény- és talajvédelmi szolgálattal való hatékony kapcsolattartást, a táblatörzskönyv és a permetezési napló pontos és folyamatos vezetését, agrár környezetgazdálkodási ütemterv készítését, tanfolyamokon való részvételt, valamint adatszolgáltatási kötelezettséget követel meg a nyertes pályázóktól.
Az EU-hoz való csatlakozás után fokozottan kell vigyázni arra, hogy az EU-ban elõ nem forduló, vagyis a karantén jegyzékben felsorolt károsítók behurcolásának és elterjesztésének tilalma ránk is vonatkozik. Az elõírások betartatására az EU határállomásain növényvédõ szakemberek vigyáznak, de a növények „zsebimportjának” kevés lehetõségük van utját állni. A vírusvektor fonálférgek gyökérrel, talajjal, a vírusok, vírusszerû szervezetek bármilyen élõ növényi résszel behurcolhatók. A gombák közül karantén listán vannak az elsõsorban csonthéjas gyümölcsfajokat károsító, de szõlõn is elõforduló, Európában még nem izolált Monilinia, Alternaria és Verticillium fajok.
Dr. Véghelyi Klára
1. táblázat Veszélyességi küszöbértékek a szõlõültetvényekben
A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program végrehajtásának támogatásához címen meghirdetett FVM pályázati felhívás táblázata nyomán
| Megnevezés | Dimenzió | Gyenge | Közepes | Erõs |
| fertõzés | ||||
| Szõlõben is károsító polifág kártevõk | ||||
Mezei pocok | Lakott járat/100m2 tavasszal õsszel | < 2 < 5 | 2-5 5-10 | > 5 > 10 |
Amerikai fehér medvelepke | Hernyófészek/tõke | < 1 | 1-3 | > 3 |
Májusi cserebogár imágó pajor | db/ vesszõ folyóméter pajor/m2 | < 2 < 0,5 | 2-5 0,5-1 | > 5 > 1 |
| Szõlõ károsítói | ||||
Zöld cserebogár | db/ tõke | < 1 | 1-2 | > 2 |
Szõlõ molyok | fertõzött fürt (%) | < 5 | 5-15 | > 15 |
Szõlõilonca | fertõzött hajtás (%) | < 5 | 5-15 | > 15 |
Ékköves faaraszoló | db/tõke | < 2 | 2-3 | > 3 |
Szõlõ levélatka | fertõzött hajtás fakadáskor levél | < 5 < 15 | 5-20 15-30 | > 20 > 30 |
Peronoszpóra | fertõzött levél (%) fertõzött fürt (%) | < 5 < 2 | 5-15 2-10 | > 15 > 10 |
Orbánc | fertõzött levél (%) | < 10 | 10-30 | > 30 |
Botrítisz | fertõzött fürt (%) | < 5 | 5-10 | > 10 |
Lisztharmat | fertõzött levél (%) fertõzött fürt (%) | < 5 < 2 | 5-15 2-10 | > 15 > 10 |
Agrometeorológia
Hőmérséklet
Hőmérséklet
Olvasta már?
Elindult a sertéshúsfogyasztást ösztönző kampány
2023. Copyright Zsigmond Kft[email protected]