A szarvasmarha vitamin-ellátásának fontosabb kérdései

Egészséges felnõtt állatban az elõgyomrok mikroflórája és -faunája kellõ mennyiségben szintetizálja a B-csoportba tartozó és a K-vitaminokat. A zsírban oldódó vitaminok közül a nagy tejtermelés igényének megfelelõ A-, D- és E-vitamin﷓ellátást a takarmány megfelelõ vitaminokkal történõ kiegészítésével kell biztosítani. A napfény ultraibolya sugarainak hatására a bõrben a 7-dehidro-koleszterinbõl D3-viatmin képzõdik, azonban ez a mennyiség a szükségletet nem mindég képes fedezni. A bél nyálkahártyájában a takarmánnyal felvett ß-karotin egy része enzimhatásra A-vitaminná alakul át, azonban az átalakítás hatásfoka gyenge, a képzõdõ A-vitamin nem fedezi az állat szükségletét. E-vitamint a kérõdzõk szervezete nem képes szintetizálni.

Az A-vitamin-hiány



A növényi eredetû takarmányok A-vitamint nem, csak provitaminját, a karotinoidokat tartalmazzák. Biológiai szempontból a két ß-jonon gyûrût tartalmazó transz-ß-karotin a leghatékonyabb, mert egy molekulából enzimatikus hatásra két molekula A-vitamin keletkezik.



A-vitamin-hiány karotinhiány, vagy nem elegendõ A-vitamin-kiegészítés, illetve a felszívódás zavara esetén (bélgyulladás) lép fel. Jellemzõ a bõr és a nyálkahártyák károsodása. A borjakban a bél nyálkahártyájának ellenálló-képessége csökken és gyakorivá válik a bélgyulladás. Az újszülöttek sok esetben csökkent életképességgel jönnek a világra. Az intrauterinális életben zavart szenvedhet a szem és az idegrendszer kialakulása. A fiatal állatok fejlõdésben visszamaradnak. Gyakori a kötõhártya gyulladás, a papillaödéma és a szaruhártya-fekély. Növendék üszõkön és bikákon a lábvég bõrének ellenálló-képességének csökkenése miatt a sérüléseken át baktériumos fertõzés következik be, sántaság lép fel. Tehenekben a petefészek és a méhnyálkahártya károsodásának következtében szaporodási zavarok jelentkeznek. Gyakori a csendes ivarzás, a magzatelhalás és -felszívódás. Bikákban heresorvadást, heregyulladást, a sperma minõségének romlását és a libidó csök- kenését figyelték meg.



Egészséges állatban a vérszérum A-vitamin-tartalmának határértéke 0.87 µmol/l, a tejé 1.00 µmol/l és a nedves májszöveté 122 µmol/kg.



A tehén a tejjel jelentõs mennyiségû, 1.2-1.8 µmol A-vitamint ürít, ezért a tejelõ tehén A-vitamin-szükséglete jelentõs, 3200 NE/takarmány-szárazanyag kg.



A-vitamin-toxikózis csak jelentõs, több, mint százszoros túladagolás esetén lép fel. Ilyen esetben a fejlõdésben lévõ állatok növekedése leáll, izomgyengeség lép fel, bõrük megvastagodik.

A béta-karotin-hiány



A takarmánynövények közül különösen a fûfélék és a pillangósvirágúak pl. lucerna zöld állapotban jelentõs mennyiségben tartalmaznak ß-karotint. A ß-karotin hõre, fényre, oxidációra érzékeny, viszonylag gyorsan bomlik.



A szarvasmarha petefészkén a sárgatest nagy mennyiségben tartalmaz ß-karotint. Az A-vitamin biológiai hatásától függetlenül is jelentõs hatása van a szaporodásbiológiai folyamatokra. Raktározása csak sárgatestben, a vérplazmában és kis mennyiségben a sárga zsírszövetben történik. Ily módon jelentõs rezervoárként csak a vérplazma szolgál, amely azonban folyamatos ellátás nélkül gyorsan, 10-14 nap elteltével kiürül. Kedvezõ ellátottság estén a vérplazma ß-karotin-tartalma >5.6 µmol/l. Felnõtt szarvasmarhában 1.00 mg ß-karotinból 0.120 mg A-vitamin képzõdik. A borjú az élete elsõ 4-6 hetében nem képes a karotinból A-vitamint szintetizálni, ezért különösen nagy jelentõsége van a kolosztrummal, vagy késõbbiekben a tejpótló tápszerrel felvett A-vitaminnak.



A ß-karotinhiány tünetei a különbözõ korcsoportokban eltérõek.



A borjak csökkent vitalitással születnek. Ellenálló-képességük kicsi, ezért fogékonyak az összetett okú fertõzéses betegségek iránt pl. az E. coli okozta bélgyulladás elõfordulása szinte mindennapossá válik és sok lesz ezen ok miatt az elhullás.



Az üszõkön csendes, elhúzódó ivarzást lehet megfigyelni. Gyakori a follikulus-ciszta, romlik a fogamzási arány.



A tehenekben elhúzódó involúció, méhhurut, késik a petefészek ellés utáni reaktivációja, ezért késik a nemiciklus újraindulása, csendes ivarzás, késedelmes tüszõrepedés és follikulus-ciszta kialakulása a jellemzõ.



Egy állományban a ß-karotinhiányt bizonyosan a vérszérum laboratóriumi vizsgálatával lehet megállapítani. Ezért, ha ß-karotinhiány gyanúja merül fel, akkor a különbözõ élettani állapotban lévõ állatok csoportjából (ellés elõtt 1-2 héttel, ellés után 1-2 héttel és a laktációs csúcstermelés idõszakában lévõ állatok csoportjából szúrópróbaszerûen választott, csoportonként 7-10 klinikailag egészséges állatból vért kell venni laboratóriumi vizsgálatra. Kedvezõ ellátottságra utal, ha vérszérum ß-karotin-tartalma >5.6 µmol/l, a



A tejelõ tehén napi ß-karotin szükséglete a tejtermeléstõl függõen változik. Létfenntartásra naponta 100 mg, 1 l tejre pedig 20 mg ß-karotint számítanak.



Jó ß-karotinellátást biztosít a jól erjedt zöldtakarmányból készült szilázs, szenázs. Mindezek esetében nagy gondot kell fordítani a tömörítésre, és a fénytõl való védelem- re. Ezért célszerû kisméretû depókat készíteni, és azokat fekete fóliával lefedni.

A D-vitamin-hiány



A D-vitaminnak két formája ismert. A D2-vitamin, amely a növényekben lévõ ergoszterinbõl képzõdik és a D-3-vitamin, amely a szervezetben szintetizálódó 7,8-dehidro-koleszterinbõl a bõrben a napfény ultraibolya sugarainak a hatására képzõdik. Ezek alapján az elõbbit ergokalciferolnak, az utóbbit kolekalciferolnak nevezik. A D-vitamin biológiailag aktív metabolitja hormonszerû hatást fejt ki, részt vesz a szervezet kalcium- és foszforforgalmának a szabályozásában. Szabályozza a kalcium bélbõl történõ felszívódását, kisebb mértékben segíti elõ a foszfor felszívódását, a kalciumnak és a foszfornak a vesetubulusokban lezajló visszaszívását, a kalciumnak és a foszfornak a csontokba való beépülését és onnan történõ mobilizációját. Szabályozza a vér és a sejtközötti folyadéktér kalcium- és foszfor-koncentrációját.



Fiatal állatokban a hosszantartó D-vitamin-hiány legjellemzõbb tünete az angolkór. A hosszú csöves csontok az izületi végeiknél bunkószerûen megduzzadnak, és un. kettõs izület alakul ki. Ilyen megvastagodást lehet találni a bordacsont és a porc találkozásánál, ún. angolkóros olvasó jön létre. A lábvégek érzékenyek, fájdalmasak, az állat nehezen kötötten mozog, súlyos esetben nem tud lábra állni. A rendellenes csontosodás miatt a fej burkolt, a szájpadlás domború lesz, a medencecsont beszûkül. Romlik az étvágy és a takarmányhasznosítás, az állatok a fejlõdésben visszamaradnak. Felnõtt állatban csontlágyulás alakul ki. A tehenek ellési bénulásának kóroktanában és kórfejlõdésében ugyancsak szerepe van a D-vitamin-hiánynak.



Nagy tejtermelésû tehenek D3-vitamin-szükséglete 300 NE/takarmány-szárazanyag kg.



A D-vitamin túladagolása mérgezést idéz elõ. D-vitamin mérgezés jön létre pl. ha a vemhes tehénnek a várható ellés elõtt az ellési bénulás megelõzése céljából a szükségletet lényegesen meghaladó, nagy mennyiségû, 17-20 millió NE D3-vitamint adnak parenterálisan. Szájon át hosszabb idõn át adott napi 20-30 millió NE D3-vitamin szintén mérgezést idézhet elõ. A mérgezést a kalciumnak és a foszfornak a fokozott fel- szívódása idézi el. Nõ a vérben a kalcium- és a szervetlen foszfor-koncentráció. Megindul a lágy szövetek elmeszesedése.



A túladagolási tünetek legtöbbször az ellés után jelentkeznek. Étvágytalanság, testtömeg- és tejcsökkenés, fokozott vízfogyasztás, gyengeség, kötött mozgás, tarkómerevség, elfekvés, rángó és merevgörcsök figyelhetõk meg. A vér kalciumtartalma 3.0-3.7 mmol/l, a szervetlen foszfor érték 2.8-3.5 mmol/l, vagy kivételesen ennél nagyobb is lehet.



A betegség a szakszerû, a szükségletet nem meghaladó D-vitamin adagolással elõzhetõ meg. A gyógykezelés a D-vitamin és a kalcium, valamint foszfor kiegészítõ adagolásának beszüntetésébõl áll.

Az E-vitamin-hiány



Az E-vitamin molekulában lévõ kettõs kötések az oxidáció iránt érzékenyek, az antioxidáns hatása ennek köszönhetõ. Sok E-vitamin található a gabonamagvak csíráiban, illetve azok olajában pl. búzacsíraolaj, szójababolaj, de a lucernaliszt és a zöldtakarmányok is tartalmazzák.



Az állati szervezet az E-vitamint nem képes elõállítani. Legfontosabb hatását antioxidáns tulajdonsága adja. Ily módon védi a sejt és a szubcelluláris membránokat a telítetlen zsírsavakból képzõdõ erõsen reaktív peroxid gyökökkel szemben, ez az elsõ antioxidáns védelmi vonal. A még megmaradó oxidációs termékeket a szelén tartalmú glutation-peroxidáz, mint második antioxidáns védelmi vonal hatástalanítja. Alkotója citokróm enzimeknek, Ily módon hatása van az energiaforgalomra. Elõsegíti az agyalapi mirigy elülsõ lebenyében a gonadotróp hormonok termelését. Közvetlen hatása van a méh nyálkahártyájára. Elõsegíti a kéntartalmú aminosavak és a C-vitamin anyagcseréjét.



A tehenek E-vitamin-hiánya esetén a életképtelen borjak születhetnek. A borjak fejlõdésben elmaradnak, szív- és vázizom-elfajulás (Zenker-féle elfajulás) alakulhat ki. Növendék állatokban szintén szív- és vázizom-elfajulás jelentkezhet, amely különösen az állatok mozgatásakor (legelõre hajtás) jelentkezik klinikai tünetekben. Jellemzõ a fáradékonyság, gyengeség, mozgásképtelenség. Felnõtt állatokban a szaporodási zavarok halmozódnak. Gyakorivá válik a magzatburok visszatartás, nõ a termékenyítési index. Az E-vitamin-hiány parenterálisan adott E-vitaminnal kezelhetõ, amelybõl borjúnak 9- 90 mg-t, felnõtt állatnak 60-150 mg-ot kell izomba adni.



A szarvasmarha szükségletét 10-30 mg/takarmány-szárazanyag kg E-vitamin fedezi. Tejelõ tehénnek naponta 400-1000 mg E-vitamin etetése elõnyös.

A K-vitamin-hiány



Elsõdleges K-vitamin-hiány szakszerû takarmányozási körülmények között nem fordul elõ, mert a bendõben és a bélben élõ baktériumok kellõ mennyiségben szintetizálják. Másodlagos K-vitamin-hiány toxikus májbántalmak esetén kialakulhat, mert csökken az epetermelés és a zsírban oldódó K-vitamin csak részben, vagy egyáltalán nem szívódik fel.



A takarmánynövényként közismert fehérvirágú somkóró (Melilotus albus) alkaloidája a kumarin, amely helytelen füllesztés következtében metil-bisz-oxikumarinná alakul át. Ez a K-vitamin kompetitív antagonistája. Az esetben, ha a szarvasmarha a fülledt fehérvirágú somkórót elfogyasztja "somkóró mérgezésben" megbetegszik. A májban gátolt a véralvadásban jelentõs szerepet játszó protrombin és prokonvertin termelése, valamint nõ a kapillárisfal törékenysége. Ily módon kisfokú mechanikai sérülés hatására is vérömleny (hematoma), vagy belsõ vérzés keletkezik. Elõfordulhat, hogy az állat saját testüregeibe elvérzik és elpusztul. Hasonló hatásúak a kumarin típusú rágcsálóírtó szerek is.



Gyógykezelés céljából parenterálisan K-vitamint (Konakion injekció, ROCHE, 5x1 ml; 1 ml-ében 10 mg szintetikus K-vitamint tartalmaz), valamint az érfal-tömítés elõsegítésére kalcium-tartalmú injekciót kell adni.

A B1-viatmin-hiány



Elsõdleges B1-vitamin-hiány a kérõdzõk esetében gyakorlatilag nem fordul elõ, mert a bendõflóra kellõ mennyiségben szintetizálja.



A kérõdzõk elõgyomraiban élõ egyes spóraképzõ baktériumok B1-vitamin bontó, tiamináz enzimet termelnek, amely felszívódva B1-vitamin-hiányt, agykérgi elhalást idéz elõ. A B1-vitamin felszívódásának zavarát okozza a nagy mennyiségû abrak elfogyasztása miatt kialakuló bendõacidózis, valamint a bendõrothadás. A mikrobiális szintézis csökkenését idézheti elõ az éhezés, a hirtelen takarmányváltozás, szulfonamidok és antibiotikumok szájon át történõ adagolása.



Legjellemzõbb hiánytünet az ún. agykérgi elhalás, amely 3-6 hetes borjakban, abrakkal intenzíven hizlalt bikákban, valamint elõgyomormûködés zavarában szenvedõ állatokban fordul elõ. Félheveny esetben a nyugtalanság, az étvágytalanság, a felfúvódás és a hasmenés jellemzõ. Az idegrendszeri tünetek fokozatosan alakulnak ki. Izomremegés, fokozott ingerlékenység, dühöngés, görcsös izomrángások, rágóizmok görcse és a hátulsó lábakon felfelé terjedõ bénulás figyelhetõ meg. A tünetek néhány óra elteltével megszûnhetnek, de gyakoribb, hogy az állatok elfekszenek, nyakukat hátrafelé feszítve tartják (opistotonus), vagy oldalra szegik, végtagjaikat mereven kinyújtják. Az állatok néhány nap elteltével többnyire elhullanak. Heveny esetben az említett tünetek néhány óra alatt fejlõdnek ki. A pontos kórhatározáshoz a vér és az agyvelõ laboratóriumi vizsgálata szükséges.



Gyógykezelés céljából 0.0025 g/ttkg B1-vitamint kell adagolni, amelynek felét vénába, felét izomba célszerû adni. A kezelést egy héten át naponta egy alkalommal kell megismételni. A parenterális kezelés céljára gyógyszertári forgalomban a Vitamin B1 inj. (Kõbányai Gyógyszergyár) 10 és 50 mg készítmény kapható.



Megelõzés céljából az érintett állomány abrakadagját élõ élesztõ hatóanyag-tartalmú takarmány-kiegészítõvel (pl. Live-Sacc) célszerû kiegészíteni.

A nikotinsav- és nikotinsavamid-hiány



A nikotinsav (niacin) a növényvilágban, a nikotinsav-amid (niacinamid) az állatvilágban elterjedt jelentõs élettani hatású vegyület.



Szarvasmarhában akkor alakul ki relatív niacinhiány, ha az állat élettani igénye jelentõsen nagyobb, mint amennyi a bendõflóra által szintetizálódni és felszívódni képes. Ilyen állapot elsõsorban nagy tejtermelésû állományokban hosszabb ideig fennálló elõgyomor emésztési rendellenesség esetén alakul ki.



A niacinhiány tünetei bõr- és nyálkahártya-elváltozások (pellagraszerû megbetegedések), idegrendszeri és csontképzõdési zavarok, valamint a zsíremésztés romlása.



Megfigyelések szerint nagy tejtermelésû és abrakkal bõven takarmányozott tehénállományokban gyakori a zsírmobilizációs betegség és a ketózis elõfordulása.



A zsírmobilizációs betegség és a ketózis megelõzése céljából a várható ellés elõtt 2. héttõl az ellésig tehenenként naponta 3 g, ellés után 4-6 héten át pedig 4-6 g/állat/nap niacin etetése javasolható.



A hízómarháknak adott napi 3-6 g niacin elõsegíti az állatok bendõfermentációjának és anyagcseréjének az NPN-anyag-tartalmú (Non Protein Nitrogen, nem fehérje nitrogén) takarmány folyamatos fogyasztásához való alkalmazkodását.



Írta: Dr. habil Brydl Endre az állatorvos-tudomány kandidátusa



Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar



Állathigiéniai, Állomány-egészségtani és Állatorvosi Etológiai Tanszék