Hírek az Európai Unió országaiból

Baromfihúsból 10,8 kilogrammot ért el a tavalyi egy fõre jutó mennyiség. A marhahús viszont veszített népszerûségébõl, 2003-ban fejenként 8,4 kiló, a BSE-kór megjelenése elõtt pedig még 10,5 kilogramm/fõ fogyott. Birka- és kecskehúsból 0,7 kilogrammot fogyasztottak a német polgárok.

A német kacsahús termelés az utóbbi években számottevõen nõtt. 2003-ban 45,2 ezer tonnát termeltek, 35 százalékkal többet az 1997. évinél. Az egy fõre jutó fogyasztás 1 kilogramm körül alakult. A kacsahús import lényegesen csökkent. A behozatal fele más uniós tagországokból, fõként Franciaországból, az Egyesült Királyságból és Hollandiából érkezett. A harmadik országok közül jelentõs szállító volt Magyarország, ahonnan évente 11-13 ezer tonna egész, illetve darabolt kacsahúst szállítottak Németországba.

A múlt év végi állatszámlálás nem várt eredményt hozott: közel 400 ezerrel csökkent a szarvasmarhák száma, holott a belsõ fogyasztás és az árak emelkedését prognosztizálják. A rendkívül alacsony sertésárak ellenére viszont 250 ezerrel nõtt a sertések száma az egy évvel korábbi felvételhez képest. 2003. novemberében 12,3 millió darab szarvasmarhát és 26,5 millió darab sertést tartottak. 2004-ben sem várható a sertéshús termelés visszaesése, közölte a német piac- és árfigyelõ szolgálat (ZMP).

2003-ban 45,4 millió sertést vágtak, ez az újraegyesítés óta a legnagyobb mennyiség. Rekordot ért el az élõ sertés behozatala is, a múlt évben több mint 2 millió darab volt, félmillió darabbal meghaladva az elõzõ évit. A ZMP számítása szerint a 4 millió tonnára rúgó sertéshús termelés mintegy fele származott importból. A német piacon is túlkínálat jellemezte sertéshúsból, mely lenyomta az árakat. A sertés termelõi ára 1,26 euró volt kilónként, 7 százalékkal alacsonyabb a 2002. évinél. A fogyasztói ár 3-5 százalékkal csökkent. Az egy fõre jutó fogyasztás 55,9 kilóra emelkedett.

Hollandia

Tizenöt évvel ezelõtt még 130 ezer farm mûködött az országban, ma már csak ennek kétharmada. Az elõzõ években 3-3 ezer farm „tûnt el”, 2003-ban már 4 ezerrel lett kevesebb a farmok száma. Különösen a sertéstartás koncentrálódott. 1998-ban 33 ezer farmon hizlaltak sertést, öt évvel késõbb, 2003-ban 10 ezer volt a sertéstartó gazdaságok száma. A tejtermelõ farmok száma öt év alatt felére csökkent.

Nõtt a gazdaságok mérete: a szántóföldi termelõk területe megkétszerezõdött, a tejtermelõ farmokon 1998-ban még átlagosan 39 tehenet tartottak, 2003-ban már 59 darabot. (Ennek ellenére lényegesen növekedett az önköltség, emellett a tejtermelõk nyeresége az utóbbi tíz évben 30 százalékkal csökkent.)

A holland agrárgazdasági intézet vizsgálta a tejtermelés jövedelmezõségét, mely szerint, 2002-ben a tej kilónkénti önköltsége 0,48 euró volt, a legkevésbé hatékony farmokon (a farmok alsó egynegyedében) 0,64 euró, a leghatékonyabb felsõ negyedben 0,41 euró. Utóbbiak a nagygazdaságok voltak. A tej átvételi ára viszont csak 0,34 euró volt kilónként, alacsonyabb, mint a leghatékonyabban termelõk önköltsége. A holland termelés jövedelmezõsége a szomszédos tagországokhoz képest is romlott. Külsõ, nem mezõgazdasági tevékenységbõl eredõ jövedelemforrás nélkül a tejtermelõ farmerek már régen csõdbe mentek volna. A családi jövedelem majdnem fele nem mezõgazdasági munkából származik.

A holland agrárkutatók szerint 2003-ban az agrárágazat jövedelme az elõzõ évi alacsony, 20 milliárd eurós szinten maradt. Az állattenyésztõk számára nehéz év volt a 2003-as, míg a növénytermesztõ farmok profitáltak az egyre emelkedõ termelõi árakból. A tej és a sertés termelõi ára csökkent, a burgonya, a gabona ára viszont emelkedett.

2003-ban a csirkehús termelés 482 ezer tonna volt, a baromfivész miatt 22 százalékkal kevesebb az elõzõ évinél. 2004-re viszont már 527 ezer tonnával számolnak, ami még mindig 15 százalékkal alacsonyabb lesz a 2002. évi mennyiségnél. Ennél nagyobb mértékben, 58 százalékkal esett vissza a pulykahús termelése. A múlt évben mindössze 20 ezer tonna volt. Itt is jelentõs növekedésre számítanak 2004-ben. Az idei termelés valószínûleg eléri a 44 ezer tonnát, ám alatta marad a baromfivész elõtti kibocsátásnak.

Spanyolország

A spanyol agrártárca közleménye szerint a mezõgazdasági jövedelem az 1995. évi 17,3 milliárd euróról 2003-ra 23,6 milliárdra növekedett. 2003-ban a mezõgazdasági termelés értéke 38,7 milliárd eurót tett ki. Az áttekintett idõszakot különösen az állattenyésztési termékek gyors fejlõdése jellemezte. A sertéságazat bõvülése kiugró volt, kibocsátása egyharmaddal bõvült, ugyanebben az idõben az unió egészében 9 százalékkal nõtt az ágazat produktuma. 1996-2002 között a marhahús termelés egytizedével növekedett, miközben az EU-ban 8 százalékkal csökkent a kibocsátás. Baromfihúsból 2002-ben 38 százalékkal termeltek többet az 1996. évinél, az unió termelésbõvülése 8 százalékot ért el. A birkahús termelés is nõtt (7 százalékkal), az EU-ban viszont 8 százalékkal visszaesett.

Spanyolország hamarosan az unió legnagyobb sertéstermelõ és -exportõr országa lesz. Jelenleg még Németország vezeti a sort, de elõnye Spanyolországgal szemben évrõl évre apad. A spanyol sertésállomány mára már egyenlõ a dán és holland együttes állománnyal. Az utóbbi 40 évben 4-szeresére bõvült a sertések száma. Egy kocától évente 17,2 vágósertést nyernek, tíz évvel korábban még csak 15-öt. A termelési költségek további leszorítását tervezik. Jelenleg egy kiló sertéshúst (vágott súlyban) 1,07-1,16 euróért állítanak elõ, míg Németországban 1,35, Dániában 1,28, Hollandiában 1,31 euró az önköltség. A spanyol elõny az alacsonyabb munkabérekbõl és a kisebb, állóeszközök után elszámolt értékcsökkenésbõl adódik. A spanyol sertéshús zsírtartalma azonban magasabb, mint a más uniós országokban elõállított sertéshúsé.

Bõvebb információkat a szerzõknél, illetve az Agrár Európa Nemzetközi Agrárgazdasági Hírlevelében talál.