Az utóbbi évtizedben jelentõs változások történtek a sertéstenyésztésben. Jobb genetika, hatékonyabb takarmányozás, új menedzsment technikák, az ezeket kiszolgáló új telepstruktúrák mind hozzájárultak ahhoz, hogy javuljon az ágazat hatékonysága és nyereségtermelõ képessége.
Ez elsõsorban a tõkeerõs és elõrelátó cégeknél valósult meg. Sajnos azonban ezeknél a cégeknél sem minden esetben követte ezt az állományok állategészségügyi státuszának javulása, sõt, esetenként új betegségek megjelenésével a helyzet akár romlott is (lásd cirkovírus). Szembesülve a krónikus egészségügyi problémákkal, felmerül a betegségtõl, illetve a kórokozóktól való megszabadulás lehetõsége, mint a nyereségesség javításának egyik lehetséges módja.
Általánosságban említhetõ, hogy a takarmánnyal bevitt energia kb 30 %-a sertéseknek a kórokozókkal folytatott küzdelmére fordítódik. Ez természerszerûleg sok tényezõtõl függ, de minden olyan technika, amely javítja az állatok állategészségügyi státuszát, az csökkenti a betegség leküzdésére fordított energiát, költséget. Az állatorvosoknak, és az állatorvosi szolgálatnak igen nagy szerepe van abban, hogy segítse a termelõket állományaik minél jobb állategészségügyi státuszának elérésében. Milyen jellegû versenyhátrányt okozhat egy fertõzõ jellegû kórokozóval való terheltség?
Egy betegség okozta költségeket az alábbi pontokban lehet összegezni:
Nyilvánvaló, hogy jelenleg betegségtõl teljesen mentes állatokat lehetetlen nevelni (az adott közgazdasági körülmények között!). Számos olyan mikróba van, ami a normál mikroflórának lakója, de potenciális megbetegítõképességgel is rendelkezik. Ezektõl a potenciális kórokozóktól jelenleg nem tudjuk mentesíteni állományainkat. Ilyen potenciális kórokozók a S. suis és a H. parasuis, a vírusok közül pedig a Cytomegalovirus és az endogen Retrovirus. Ide sorolható a Circovirus is, amirõl ma még nem tudjuk, hogyan lehet mentesíteni. Ma már ismert, hogy meg lehet szabadulni olyan betegségektõl, mint a PRRS, a M. hyopneumoniae vagy az A. pleuropneumoniae, a TGE, illetve jó úton haladunk a a Sertésdizentéria, a Torzító orrgyulladás és az Aujeszky-féle betegség mentesítésével. Szerencsés helyzetnek is nevezhetõ, hogy olyan betegségektõl mentesek állományaink, mint a sertéspestis vagy a száj- és körömfájás.
Évekig tartott, amig a mentesítés, mint stratégiai eszköz teret nyert a mindennapi sertéstenyésztésben. Két-három évtizeddel ezelõtt az SPF ( specific pathogen free) mentesítési módszer kecsegtetett eredményekkel, amit akkoriban Bábolna vezetésével próbáltak meghonosítani hazánkban is – utólag kevés sikerrel. Ennek oka elsõsorban a korát megelõzõ technológia nem kellõ kiszolgálása volt. Ma egyedül Dániában folyik hasonló program, más országokban elvesztette gyakorlati jelentõségét.
Késõbb, a 90’es években a korai választás (SEW), illetve gyógyszeres korai választás, és azok változatai (MEW, MMEW, Isowean) kerültek reflektorfénybe, mint olyan lehetõségek, amelyek megszabadítanak mindennapi problémáinktól. Fõként Észak-Amerikában voltak rendkívül sikeresek ezek a technológiák, amelyek akkor versenyképes helyzetbe hozták az ottani sertéságazatot. Segített legyõzni az olyan betegségeket, mint a sertésdizentéria, a torzító orgyulladás, ill. Az A. pleuropneumoniae okozta tüdõgyulladás, habár mentesítésre nem bizonyult a legtökéletesebb módszernek.
Hazánkban még ma is számos telep fertõzött a sertésdizentéria kórokozójával, a Brachyspira hyodysenteriae elnevezésû spirochaetával. Ott, ahol jelen van, tudják, hogy milyen problémát, gondot, veszteséget okoz – még akkor is, ha nincs ebbõl eredõ elhullás. Statisztikai adatok szerint kimutathatóan a napi súlygyarapodást 10-17 %-kal csökkenti, illetve rontja a takarmányhasznosulást 3-10 %-kal. Ezen túl a gyógykezelési költségek 200 Ft-tól akár 1 500 Ft-ig is terjedhetnek egyedenként.
A betegség mentesítése egy olyan szivárvány, amit már régóta üldözünk. A mentesítés haszna annyira nyilvánvaló és azok, akiknek sikerült, egyértelmûen alátámasztják, hogy érdemes erõfeszítéseket tenni a betegség leküzdése érdekében:
Minden mentesítési program során felmerülnek direkt és indirekt költségek, amelyeket a remélt haszonnövekedésnek kell fedeznie; (alacsonyabb termelési költségek, és/vagy nagyobb kibocsájtás) és/vagy a megtermelt áru nagyobb értéke (jobb húsminõség és húskihozatal, nagyobb tenyészérték, stb.). Egy másik jelentõs faktor a felmerülõ rizikó felmérése. A rizikó sohasem kizárható része a mentesítési programoknak. Mindig fel kell mérni a program realitását, a sikeres megvalósíthatóság prognosztizált valószínûségét. Egy mentesítési program gyakran az állomány életkori összetételében jelentõs változással jár, ami esetenként új betegségek fellobbanásához vezethet.
Egy termelõ sertésállománynál a mentesítés nemcsak egészségügyi szempontok alapján lehet és kell eldönteni, hanem gazdasági alapon is. A két legfontosabb behatároló tényezõ: a program megtérülése és a mentesítés hiányában csökkenõ versenyképesség mértéke. Amennyiben egyik kritériumnak sem tud a program megfelelni, úgy az kérdésessé teszi a gazdálkodás jövõjét.
Mielõtt belefognánk egy mentesítési programba, a következõ információkat kell begyûjteni:
1. Általában a tünetekre, elváltozásokra hagyatkoztak annak megítélésében, hogy a betegség jelen van-e még az állományban, ahelyett, hogy a kórokozó kimutatására helyezték volna a hangsúlyt ?
2. Számításon kívül hagyták a környezeti visszafertõzõdés lehetõségét?
3. A jó elméleti stratégiát nem követte annak megfelelõ végrehajtása.
· Helyezõdés
Az állománynak a lehetõ legmesszebb kell helyezõdni a legközelebbi sertésállománytól, de legalább 3 km-re. Figyelemmel kell lenni az uralkodó szélirányra és az egyéb állatmozgásra, mivel számos betegség ezekkel terjed. Sík, szabad terület (fák nélkül) lényegesebb nagyobb rizikót jelent a betegségek terjedése szempontjából.
Ha egyéb állatfaj is van a telepen, úgy legalább 100 méterre kell elkülöníteni azokat, míg az egyes sertésólak legyenek legalább 50 méterre egymástól . Ráadásul a közúttól is legalább 100 méter legyen a távolság, fõként ha azon az úton sertésszállítmányok közlekednek.
· Épületek és az állatmozgás
A telep vonalában zárt kerítésrendszert kell kialakítani, amely megakadályozza a nem kívánatos személyek és állatok behatolását a telepre. A bejárathoz kaput és kerékfertõtlenítõt kell kialakítani, és egy táblát kell elhelyezni, amely felhívja a figyelmet a bio-biztonásgi programra.
Részletes elõírások:
Ezt követõen az ólba betelepítésig senki ne mozogjon az ólban.
Ha a fenti feltételek maradéktalanul megvalósultak, csak akkor kezdõdhet a tényleges mentesítés (SD), aminek az alábbi lehetséges formái léteznek:
Egy mentesítési program költségeit meghatározó tényezõk:
A végtermék értékesítésében várható csökkenéssel, kieséssel szintén számolni kell
Biobiztonsági szempontok:
Az egyik legfontosabb kérdés annak elbírálása, hogy milyen tartósan tudjuk fenntartani a mentes állapotot. Sajnos ez az egyik legnehezebben megválaszolható kérdés. Annak érdekében, hogy megválaszolhassuk a visszafertõzõdés lehetõségének valószínûségét az idõ múlásával, át kell tekinteni minden biobiztonsági tényezõt – ami már meg lett valósítva, és ami még nem – egyaránt. Például a levegõvel történõ terjedés tekintetében a környékbeli állományok elhelyezkedését, távolságát és nagyságát.
A fenti ábra a lehetséges újrafertõzési forrásokat tünteti fel. Ha sikerül olyan régiókat mentesíteni, amelyeket természetes földrajzi határok határolnak, úgy lényegesen könnyebb a mentesség fenntartása is. Az egyre növekvõ gazdasági verseny nem hagy más lehetõséget a sertéstenyésztõk számára, csak a sertésdizentériától mentes állományokkal való termelést!
Cím: Potenciális újrafertõzési források
Transport=szállítás
New animal=új állatok
Semen=sperma
Feed=takarmány
Supplier=beszállítók
Equipment=berendezések
Air=levegõ
Water=víz
People=emberek
Varmints=róka, rágcsálók
Reclaim=visszáru
Garbage=szemét, hulladék
Nutrients=takarmányalapanyagok
Pigs=sertések