A termõtáj hatása a kalászos gabonák termeszthetõségére és minõségére

A talajtani tulajdonságok közül alapvetõ a talaj típusa, de fontos tényezõ az adott tábla fekvése, földrajzi elhelyezkedése (földrajzi szélesség és hosszúsági adatai).

Hazánk ökológiai adottságai a közönséges- és durum búza, a tönköly, az árpa, a rozs, a triticale, a zab, illetve a rizs termeszthetõségét illetõen általánosságban megfelelõek. A növényfajokon belül azonban, hogy õszi-, vagy tavaszi búzát, õszi-, esetleg tavaszi árpát termesszünk egy adott helyen, azt már a fentebb említett tényezõk önmagukban is meghatározhatják. A fajon belüli fajtacsoportok szerinti választást befolyásolhatja pl. az elõvetemény, hogy milyenek az adott tábla mikro-klimatikus adottságai (pl. fagyzugos, szeles, párás, ködös).

A felsorolt növényfajok közül egy-egy termõtájon akár több is termeszthetõ. Ha csak a fajkiválasztás a fõ cél – mint majd látni fogjuk, ez korántsem elegendõ - akkor a következõk szerint járjunk el:

-         a legjobb adottságú területekre búzát vessünk;

-         a búzának a vetésváltásban lehet váltó növénye az árpa. A hasznosítási cél határozza azt meg, hogy milyen fajtát, hiszen malátázási céllal (sörárpának) már akár õszi-, vagy tavaszi árpa is termeszthetõ (a sörárpatermesztés optimális területei a hûvösebb, csapadékosabb, a szemképzõdés idõszakában már „kisebb” nitrogén-szolgáltató talajok). A takarmányárpának is kedvez a hûvösebb éghajlat, de a termény fehérjetartalma magasabb lesz a jobb adottságú, nagyobb szerves- és ásványianyag-tartalmú talajokon;

-         a durum a viszonylag szárazabb, de magas éves hõösszeggel, magas napfénytartalommal rendelkezõ déli országrészekben termelhetõ nagyobb eredményességgel;

-         a feltételeknek kevésbé megfelelõ vidékeken a közönséges búza termésszintjét akár meg is haladó triticale, vagy a pelyvás tönkölybúza termesztése ajánlható;

-         rozsot elsõdlegesen a gyengébb tápanyag- és rossz talajadottságú homokos talajokon termesszünk;

-         a zab a rozstermesztésre ajánlott terület kivételével bármely talajtípuson sikerrel termeszthetõ.

A termeszthetõ faj meghatározása mellett a fajta kiválasztása a döntõ, hiszen az adott területen végrehajtandó termesztéstechnológia legfontosabb elemeit (talajelõkészítés, tápanyag-ellátás, vetés idõpontja, vetendõ csíraszám, növényápolás, növényvédelem, öntözés, betakarítás idõpontja) a fajta igényeihez kell igazítani. A mérlegelésnél a fajta termõképessége ma még fontosabb, mint az egyes minõségi tulajdonságok érvényre jutásának feltételrendszere, bár az utóbbi években egyes területeken már fokozottabban jelentkeznek az igényesség jelei a gazdák, a termelõk részérõl.

A kalászosok legfontosabb minõségi tulajdonságai a hasznosítás módja szerint faji szinten is eltérõek. A legszélesebb minõségi tulajdonság-választékkal a közönséges búza rendelkezik, a hazai növénytermesztési szakirodalmat elemezve ennek a növényfajnak a legnagyobb a publicitása is. A legfontosabb minõségi tulajdonságok: harvest-index, ezerszemtömeg, hektolitertömeg, nyersfehérje-tartalom, szemkeménység, nedvessikér-tartalom, sikérterülékenység, Zeleny szám, gáztartó képesség, farinográfos értékszám, sütõipari osztály, kenyértérfogat, kenyér alaki hányados, vízfelvevõképesség, héjtartalom. Mindeme tulajdonságok, valamint az azokat kialakító ökológiai és termesztéstechnológiai tényezõk között egy nagyon bonyolult poli-faktoriális kapcsolatrendszer áll fenn, ami fajtánként is eltérõ. A minõségi búzatermesztés alapja tehát a fajta. Jó minõségi tulajdonságokat hosszú távon is biztosítani tudó fajta hiánya esetén - csak termesztéstechnológiai eszközökkel - megfelelõ minõségû terményt nem lehet elõállítani.

A búza tájegységenkénti minõségi térképét elõször 1879-ben készítették el (a hektolitertömeg alapján), melyet 1885-ben Hankóczy Jenõ dolgozott át (1. ábra) a sikér tulajdonságainak figyelembe vételével a Kárpát-medencére vonatkozóan.

1. ábra

Búza minõségi térkép (Hankóczy, 1885 nyomán)

A térképek a minõségi búzatermesztés körzeteit illetõen máig is érvényesnek tekinthetõk, annak ellenére is, hogy ma sokkal fejlettebb és sokoldalúbb vizsgálati módszerek állnak rendelkezésre. A legutóbbi országos értékelés az 1999-es évi termény mintáiból készült, s 15 minõségi paramétert érintett. A részletes elemzés adatai „Búza minõségi térkép 1999” címmel az FVM gondozásában kiadásra kerültek. Az összefoglaló értékelés bizonyította, hogy akár éven belül is nagyfokú változékonyság van egyes tulajdonságokban az ország különbözõ régiói (megyéi) között. Ezeket a különbségeket éppen az eltérõ ökológiai adottságok váltják ki, eredményezik.

Az elemzés rámutat annak szükségességére, hogy a helyi viszonyokhoz legjobban alkalmazkodó, a minõségi tulajdonságaik szerint leginkább megfelelõ fajták kiválasztása csak a regionális kísérletek vizsgálati adatainak felhasználásával történhet. Ehhez pedig még több kísérlet részletesen elemzésére van szükség. Mindezek alátámasztására a Mosonmagyaróváron végzett vizsgálataink közül a 2002. évi õszi búza fajtakísérletek eredményeinek összefoglaló adatait mutatjuk be az 1. táblázatban. A vizsgálatokban 193 elismert fajta és fajtajelölt vett részt. A fajták különbözõ tulajdonságainál, mint a táblázatban is látható, nagyon jelentõs különbségeket mutattunk ki (a fajtánkénti adatok közlésére e helyen nincs lehetõség).

1. táblázat

A 2002. évben termett õszi búza fajták és fajtajelöltek tulajdonságainak alakulása

(Mosonmagyaróvár)

A takarmányozásra szánt termények (triticale, árpa, zab, rozs) esetén a fehérjetartalom és a szemtermés szorzataként számítható hektáronkénti fehérjetermés optimalizálása a legfontosabb szempont, s minden olyan tényezõt, mely ennek a célnak az elérését szolgálja, kell a termelhetõség és a termelés szempontjából figyelembe venni.

Ha figyelembe vesszük, hogy minden évjárat (csapadékos, száraz, aszályos, mérsékelten meleg) is más és más kapcsolatrendszert eredményez a beltartalmi mutatókat tekintve, akkor érthetõ csak meg igazán, hogy a minõségi árutermelés fejlesztése terén a regionálisan végzett fajtakísérletek több éven keresztül történõ végzésének milyen nagy a szerepe. Szerencsére napjainkban még közel 30 olyan kísérleti hely van az országban, ahol az OMMI integrációjában e kísérletek nagyobb része folyik - a lehetõ legszélesebb faj-szortimenttel. Minden elõrelátó termelõnek ajánlható, hogy vegye fel a termõterületéhez legközelebb esõ kísérleti állomással a kapcsolatot, évente akár több alkalommal is látogassa kísérleteket, gyûjtse össze azok eredményeit. Jusson hozzá az OMMI által évente kiadásra kerülõ kalászos gabona „Leíró Fajtajegyzék”-hez, valamint kísérje figyelemmel az új vetõmagtörvényben már szereplõ „Ajánlati Fajtajegyzék”-ek megjelenését. Ez utóbbiak néhány éven belül a minõségi árutermelés regionális útmutatójaként szolgálhatnak.