Takarmánykiosztás gépesítése a szarvasmarhatartásban

A stabil vagy mobil gépek alkalmazása közötti választást már a telep tervezésekor eldöntötték. A stabil gépek alkalmazása szigorúan befolyásolja a telep elrendezését, építészeti kialakításait, a telep gépészete összehangolt, megbonthatatlan egységet képez. Elsõsorban zárt, tömbépületnél kötött vagy kötetlen tartásnál fordult elõ. Magyarországon megvalósított változatok (szalagos, kaparóláncos, csigás kiosztás a jászolba) a nagyobb telepeknél sem igazolták elõnyét a mobil kiosztási technológiával szemben. A tehenészeti telepek mai helyzetében – figyelembe véve a fejlesztési lehetõségeket is – alkalmazásuk továbbra sem várható.

A mobil gépek alkalmazása esetén lehetõségünk van idõközben gépeket lecserélni, többfunkciós gépek alkalmazásával munkafolyamatokat összevonni stb. Tehát az aktuális körülményekhez való igazodás könnyebb.

A manipulált takarmányféleségek szerint megkülönböztethetjük a zöldtakarmányozás, az erjesztéssel tartósított takarmányok, a szénafélék és az abraktakarmányok elõkészítõ és kiosztó gépeit, melyek egy- és többfunkciós változatban egyaránt elõfordulnak. A több kapcsolódó munkafolyamatot végzõ gépek munkaszervezés és beruházás szempontjából is kedvezõbbek.

A zöldtakarmányozás ugyan egyszerû és olcsó, de sok problémát rejt magában. Ezek közül kiemelkedõk a szervezési, idõjárási valamint étrendi problémák, és legfõképpen az, hogy egész évben nem folytatható. A májustól szeptemberig tartó szezonban eredményesen használhatók a szeletelõ-szerkezettel ellátott rendfelszedõ-szállító-kiosztó kocsik (1. ábra). Egyes változatokon a kaszaszerkezet is megtalálható, így egy gép segítségével egymenetben kerül a takarmány a termõhelyrõl az állatok elé jászolba vagy etetõútra. A „szuper” szeletelõszerkezettel ellátott típusok (35-40 mm szelethossz) a silókészítésnél is felhasználhatók.

A tartósított takarmányokra alapozott monodiétás takarmányozás munkafolyamatai hosszútávra elõre jól szervezhetõk, függetlenek az idõjárástól, az állománynál nincsenek termeléskiesések az étrendi átállások miatt.

Tartósított tömegtakarmányokra alapozott, mobil takarmányozási technológiában a kiosztásra kerülõ fõbb takarmányféleségek:

• erjesztéssel tartósított silótakarmány (szenázs v. szilázs elsõsorban falközi silókban tárolva),
• széna kis vagy körbálában kazalba rakva,
• abraktakarmány keverék napi - heti puffertárolóban, kihordó csigával.

Az erjesztéses tartósítás csomagolt nagybálás illetve fóliazsákos változatai is megjelentek Magyarországon. A falközi silóból történõ kitermelésre a különbözõ kialakítású silómarók terjedtek el leginkább. Ezek lehetnek vontatottak, traktorra szereltek villamos hajtású önjárók; vagy közvetlenül a keverõ-kiosztó kocsira szereltek. A maróhenger szerelhetõ függõleges tartószerkezetre, vagy csuklópontban elforduló karra. Ez utóbbi esetben íves bontott felület keletkezik, melynél leomlás következhet be különösen nagyobb falmagasságnál (2. ábra). A maróhengeres silóbontók üzemeltetése biztonságos, kiosztásra kész a kimart silótakarmány. Étrendi szempontból kedvezõbbek azok a változatok, melyeknél a dobóventillátor helyett mechanikus szállítóeszköz viszi a takarmányt a kiosztó-kocsi rakterébe. A siló kitermelés folyamán követelmény, hogy minél kisebb megbontott tömör felület legyen, így az utóerjedési veszteség nagymértékben csökkenthetõ.

Falközi silókból a takarmány kitermelésére – különösen kisebb gazdaságokban – használják az un. blokkvágókat is. A sima és tömör vágásfelülettel elválasztott 1-1,5 m3 nagyságú, stabil kocka behelyezhetõ a keverõ-kiosztó kocsiba, az önetetõkbe vagy az etetõútra rakható. Ez utóbbi esetben a kiosztást kézzel kell elvégezni. Egyes típusokat ellátták jászolba kiosztó szerkezettel is. A blokkvágók a traktor homlokrakodójára, vagy a hátsó függesztõ szerkezetére szerelhetõk (3. ábra).

Az étrendi szempontból fontos széna etetésére elterjedtek a különbözõ bálabontó-adagoló gépek a tehenészeti telepeken. A kiosztási mûveletek számának csökkentése érdekében azonban célszerû a tömegtakarmányhoz keverten kiosztani, sõt, csoportos adagolt takarmányozás esetén az abraktakarmány teljes mennyisége vagy egy része is bekeverhetõ.

Több takarmányféleség egyidejû kiosztására fejlesztették ki a vontatott és magajáró keverõ-kiosztó kocsikat, melyeknél kezdetben három (kétoldali kiosztás esetén négy) vízszintes tengelyû leveles csiga végezte a vályú alakú puttonyban a keverést ill. a kiadagoló nyíláshoz történõ szállítást. Ezek a változatok érzékenyek voltak a szecska méretére, és a szénaféléknél bálabontó örlõk alkalmazására volt szükség a berakás elõtt.

A jelenleg használt keverõ-kiosztó kocsik keverõszerkezeteinek kialakítása nagyon változatos. Az alsó keverõtengely szalagcsigás, speciális profilú lapátos, ill. aprítókésekkel felszerelt levelescsigás is lehet. Ez utóbbi változat – különösen, ha a felsõ csigákra is szerelnek késeket – a szálasanyag aprítását is elvégzik. Ezeknél a kivágott silóblokk, vagy a bálázott széna egészben is behelyezhetõ. Itt kell megjegyezni, hogy a bálákról a kötözõzsineget vagy hálót maradéktalanul el kell távolítani! Amennyiben a keverõ-kiosztó kocsi a silómaróval egybeépített, a maróhenger a pajtában vagy nagybálákban tárolt széna berakására jól felhasználható, közben a bontást, darabolást is elvégzi.

A keverõ-kiosztó kocsik újabban készülnek függõleges elrendezésû keverõszerkezettel, ahol egy vagy két, késekkel felszerelt kúpos csiga található a dézsa alakú puttonyban (4. ábra). Ezek a változatok a hosszabb szálasanyag darabolását, a bálabontást gyorsabban és biztonságosabban végzik el.

A keverõ-kosztó kocsik mindegyik változata kapható elektrotenzometrikus mérlegrendszerrel szerelve. A mérlegelõ berendezés segítségével a kívánt arányban állítható össze a keverék, a mérés 2-5%-os hibája a gyakorlati követelményeknek megfelel.

Hazai szarvasmarhatartó telepeken az abraktakarmány etetése általában a tömeg- és szálastakarmányokhoz keverve együtt történik. Az ilyen csoportos adagolt etetési technológia feltételezi a termelési szint szerinti csoportosítást. Az abraketetés adagolt megoldási lehetõségeit a kötött és kötetlen tartástechnológiáknál az 5. ábra szemlélteti. Kötött tartástechnológiában a kézi módszeren kívül a pontos kiadagolás megvalósítható elektromos mûködésû kiosztókocsival vagy számítógép vezérlésû, felsõpályás adagoló automatával (5.a. és b. ábra). Kötetlen tartástechnológiában az elkülönített abraketetés megvalósítható a fejõállásokban illetve abraketetõ automatákkal (5.c. és d. ábrák). Az utóbbit hívják lehívó rendszerû abraktakarmányozásnak, amely csak számítógépes telepirányítási rendszer megléte esetén alkalmazható. A rendszer feltételezi az állatok egyedi felismerését, pl. a fejõállásban az abrakadagoló automatáknál és a kiépített testtömeg-mérési helyeken. Ez az abraktakarmány kiosztási rendszer több mint 30 hazai telepen valósult meg.

A fejõállásokban történõ abrakadagolás a nagy tehénlétszámú telepeken nem vált be a fejési idõ elhúzódása miatt. Célszerûen csak a kisebb tehénlétszámú telepeken és egyedi kezelést megvalósító fejõházaknál (soros vagy párhuzamos fejõállás) alkalmazható.

1. ábra.  Rendfelszedõ-szállító-kiosztó kocsi.

2. ábra.  Keverõ-kiosztó kocsira szerelt silómaró munka közben.

3. ábra.  Hátsó függesztõszerkezetre szerelt siló blokkvágó.

4. ábra.  Függõleges tengelyû kúposcsigás keverõ-kiosztó kocsi.

5. ábra.  Abraktakarmány-kiosztó berendezések kötött és kötetlen tartásnál.