Amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera var. virgifera)

A kukoricabogár imágója és lárvája egyaránt kártékony. A lárva a fõ kártevõ. A gyökerek rágásával, kiodvasításával okoz gazdasági kárt. A fiatal lárvák a gyökér csúcsától a gyökér alapi részéig rágnak járatokat, az idõsebb lárvák pedig a vastagabb gyökereket pusztítják. A fejlõdõ növények tápanyagellátottsága és vízfelvétele részben gátlódik, ezzel a növény visszamarad a növekedésében. A növény támasztása gyengül és erõsebb szél hatására  eldõl. Késõbb a kukorica regenerálódása miatt újra függõlegesen nõ, de a talajszinten láthatóvá válik az ún. lúdnyak tünet. Az imágók a kukorica virágporával, a bibeszálakkal táplálkoznak és a leveleket  károsítják. A levélerek között hámozgatnak, és a zsenge leveleket át is rághatják. Az imágó fõ kártétele a bajusz lerágásával jelentkezik. Virágzás idején a bajuszszálak hiánya termékenyülési zavarokat okoz. Késõbb a bogarak befurakodnak a csuhélevelek alá és az érõ szemeket rágják meg.

A kukorica-bogárnak évente egy nemzedéke fejlõdik ki. A tojások telelnek a talaj felsõ 15 – 20 cm – es rétegében. A lárvakelés tavasszal, május második felétõl június közepéig húzódhat. A kikelõ lárva a gyökerek CO2 kibocsátása hatására vonul a tápnövényhez, és kezdi meg a károsítást. A lárva 30 nap alatt fejlõdik ki a gyökereken, majd bábozódik. Ez a bábnyugalmi idõszak 5 – 10 napig tart. Az imágók rajzása június közepétõl indul, elõször a hímek megjelenésével. A párosodás után a nõstények még érési táplálkozást folytatnak 7 – 10 napig, majd megkezdõdik a tojásrakás. Egy nõstény akár 500 – 1000 db tojást is képes lerakni. A tojásrakás július közepétõl akár augusztus végéig húzódhat. A nõstény a tojásrakáshoz a nedves, szerves anyagban gazdag, laza szerkezetû talajokat részesíti elõnyben. Az imágók táplálkozására, repülésére, és termékenységére, a 10 - 30 Cº közötti hõmérséklet az optimális. A maximális tojásrakás 15,5 és 21 Cº között történik.

A kukoricabogár fõ tápnövénye a kukorica. Ettõl eltérõen a bogarak táplálkozását napraforgón, tökön, dinnyén, babon, lucernán, szõrös disznóparéjon is megfigyelték.

A kártevõ elõrejelzése legegyszerûbb módon szexferomon csapdával lehetséges. Ezek a nõstény bogár ivari feromonjait hasznosítják a bogár csalogatásában. Létezik olyan csapda is amelyek virág - illatanyag kivonatokat tartalmaznak csalogatóanyagként. Ez a típus a bogarak kedvelt csalétkét a tökfélék virágát utánozza. A nagy számú imágó gyûjtésére a varsás csapdatípus alkalmas, amely az elõbb említett csalogatóanyagok mindegyikét tartalmazza. A kukorica bogár elõrejelzéséhez használhatjuk az imágószámlálás módszerét, amikor 20, egymástól 5 méterre lévõ növényen határozzuk meg az imágók egyedszámát. Ha az átlagos egyedszám 0,5 – 0,7 körüli, akkor a következõ év tavaszán védekezés szükséges. A másik lehetõsége az elõrejelzésnek a lárvák vizsgálata. A táblán 10 db növény gyökerét vizsgáljuk meg 20×20 cm – es talajkockával. Ha a lárvák száma növényenként 2, vagy több, a következõ évben gazdasági kártételre számíthatunk.

A kukorica bogár elleni védekezés leghatékonyabb módja a vetésváltás. Ha a kukoricatáblán lárva fejlõdött ki, akkor a növényegészségügyi hatóság zárlatot rendel el, amely kötelezi a termelõt arra, hogy a fertõzött területen a következõ évben nem lehet kukoricát termelni. Vetésváltással megakadályozzuk a következõ nemzedék tápnövényhez jutását. A megfelelõ agrotechnikai eljárások is segítséget nyújtanak a védelemben (öntözés, harmónikus tápanyagellátás, késõi vetés és talajfertõtlenítés, árvakelésû kukorica irtása).

A kémiai védelemben a talajfertõtlenítés és az állománypermetezés lehetõségei adottak. Az imágók elleni permetezést akkor célszerû elkezdeni, ha a bogarak átlag létszáma eléri az 5 – öt növényenként, és ha a zöld bibeszálak 1,5 cm – re történõ visszarágása észlelhetõ.