Szaporodásbiológiai(?!) problémák

Ezt a mondatot az 1981-ben megjelent Tanulmányok a haszonállatok szaporításáról címû könyv elõszavából másoltam ki. Azt hiszem nem túlzás azt állítani, hogy a sertéságazat jelenlegi helyzetében ez a mondat hatványozott jelentõségû, hiszen az esetek döntõ részében a kulcsszó sajnos nem a gazdaságosság, és fõleg nem a nyereségesség: „Egyszerûen”: a túlélés. A magyarországi sertéstelepek szaporodásbiológiai állapota az átlagot figyelembe véve még mindig nem kielégítõ. Nagyon sok telep mûködik gyenge mutatókkal, a vemhesülés rossz, az éves hízókibocsátás 14-16 db között van. Ezek a telepek általában korszerûtlennek mondott technológiával, rossznak mondott takarmánnyal és gyengének tartott genetikával dolgoznak. Elõfordul, hogy mind a három tényezõvel találkozhatunk egy telepen. Vannak jó nevû, nagy hírnévnek örvendõ telepek, jó technikai állapotban, jó feltételekkel, de itt sem mindig áll össze igazán jónak mondható szaporítási eredmény. A két különbözõ adottságú telep között egy dologban teljes a hasonlóság. A szaporítási munka menedzselése nem kielégítõ hatékonyságú. Ez a tényezõ pedig sokkal többet nyom a latban, mint az elõbb felsorolt, sokszor valójában csak elcsépelt kifogások. Hiszen azt mindenki mondhatja, hogy rossz a takarmány, nem elég jó a vakcina, gyenge a tenyészanyag, de látva a szaporítási munkában elkövetett sokszor gyermeteg hibákat, fel kell(ene) vetõdjön a kérdés: megtettem-e a magam részérõl mindent? Sokszor elõfordul, hogy a rosszabb adottságú, korszerûtlenebb telep jobb eredményt ér el, mint a minden hipermodern kütyüvel felszerelt laboratóriummal, gombnyomásra mûködõ technológiával üzemelõ. A cél természetesen a fejlesztés és az újra, jobbra való törekvés kell legyen, de a jelenlegi helyzetben sokszor a meglévõ toldozgatása az egyetlen lehetõség. Boldogabb sertéstenyésztõ vidékeken új, zöldmezõs beruházással épülõ telepek világában ez az egész egyszerûbbnek látszik. Jelenleg Magyarországon az apró, könnyen végrehajtható és ellenõrizhetõ olcsó vagy sok esetben pénzbe sem kerülõ „beruházások” (ld. még: toldozgatás) keresztülvitele sem mindig egyszerû. Gondoljunk csak a termékenyítés során sokszor használt egyszer használatos eszközökre, a kocagondozó- kangondozó- felcser- állatrakodó és még bármi egyébre beosztható inszeminátorokra. Sok esetben az állatmozgatások átszervezésével, a fedett kifutós istállókra telepítéssel is sok gond megoldható lenne. Elõfordul, hogy a telep rendelkezik megfelelõ számú egyedi állással, de nem használják ki.

A sertés szaporítása során is érvényesül az a mondás, hogy sok kicsi sokra megy. A szaktanácsadó feladata nem az, hogy új telep építését javasolja, hanem hogy a meglévõ keretek ésszerûbb és praktikusabb kihasználásával érjen el eredményt. Persze ez viszonylagos, hiszen egy gyengébb telepi mutató látványosabban javítható, mint egy jó. Mi is tehát a jó eredmény? Gazdaságilag mindenképpen a profit, a nyereség. A szaporítás során a vemhesülési és ellési valamint a visszabúgási arány elsõdlegesen meghatározó. A jó vemhesülési eredmény mellett a kiesések kordában tartása szükséges. Ma a kocák hasznos élettartama vagy alatta marad az EU átlagszámainak, vagy nagymértékben meghaladja azt. Egyik sem igazán jó. Az 1. táblázatban néhány olyan standard érték szerepel, ami a magyar átlaghoz képest jó, ugyanakkor nem elérhetetlen. A szaktanácsadási munka során ez a standard persze változhat és kell is, hogy változzon egy adott telep esetében, hiszen van telep, amely ennél jobb eredményt ér el.

1.táblázat (Dr. Szerdahelyi András hozzájárulásával)

Ezek a számok tehát kiindulási alapnak számítanak egy adott telep szaporítási munkájának pontos kiértékeléséhez. A következõkben három magyar telep- az egyszerûség kedvéért A, B, és C- kiértékelésén keresztül követhetõ nyomon a szaporítási munka. A vizsgált idõszak 2003 utolsó három hónapja. A telepek 400-550 kocásak, technikai-technológiai hátterük hasonló, régi típusú és építésû telepek, tehát nagyjából a magyar átlagtelepnek felelnek meg. Az A és a C telep csak mesterséges termékenyítést végez, a B telep fele részben fedeztet.

2.táblázat (Dr. Szerdahelyi András hozzájárulásával)

 Ami nagyon fontos a tenyésztési eredményeken kívül az az utolsó három sor, ami egyfajta veszteségkalkulációt tesz lehetõvé. Az üres napokból származó veszteség abból fakad, hogy az üres és hallgató vagy visszaivarzó koca költsége ugyanannyi, mint a vemhes kocáké, hiszen ugyanazt eszik, ugyanazok a költségek rakódnak rá. A malacarányból származó veszteség pedig a meg nem született malacok elvesztett értéke. Nagyon jól jellemzi egy telep szaporítási menedzsmentjét az átlagos visszaivarzási napok száma és a visszaivarzások ciklus szerinti eloszlása. Ahol a visszaivarzási napok száma magas, és a cikluson kívüli visszaivarzók aránya kiemelkedik, ott beszélhetünk hõstresszrõl (technológia), parvovirózisról (vakcina) és toxikózisról (takarmányártalom), egyébrõl (pl. PRRS). Ahol viszont a többciklusúak száma magas, ott egyértelmûen a menedzsmentben van a hiba. Van példa arra is, hogy a fent említett és szívesen citált ártalmak egyike vagy akár több is jelen van egy telepen, adott esetben mégis tud jó eredményt elérni. Itt tehát ismét visszatérünk a kérdéshez: vajon megtettem-e mindent?