Nagyteljesítményû szecskázógép-konstrukciók, valamint

A folyamat ezen gépek tömegteljesítményének növelésére az aprítás, illetve a zúzás minõségének javítására, valamint a fajlagos hajtóanyag-felhasználás csökkentésére irányul. Az említett nagyobb tömegteljesítmények a gépek anyagáteresztõ felülete és aprítószerkezete geometriai méretnövelésével, valamint az anyagáramlás feltételeinek javításával érhetõk el. A szecskázón belüli anyagáramlást az 1. ábra szemlélteti.

Ugyanakkor fontos felhívni a figyelmet a gép teljesítményének megfelelõ munkaszélességû soros-, illetve sorfüggetlen adapterek alkalmazására is. (2. ábra)

A szecskázás során az aprítás és zúzás minõsége meghatározza a betárolt és tartósított takarmány beltartalmi jellemzõit és a hasznosulás mértékét. Éppen ezért az álló-és szecskázókések egyre jobb, valamint kopásállóbb anyagból készülnek. Elhelyezésüknél és felszerelésüknél az optimális vágási feltételek biztosítására törekszünk. Az etetõszerkezet mechanikus hajtása esetén a szükséges szecskahosszúság 3-4 mm-es lépcsõkben, hidrosztatikus hajtásnál pedig 3-20 mm között, folyamatosan változtatható, illetve állítható be. A zúzás hatékonyságának fokozására ma már szinte valamennyi magajáró szecskázógép rendelkezik a vezetõülésbõl mûködtethetõ, állítható távolsággal dolgozó, recézett és eltérõ kerületi sebességgel forgó zúzóhengerekkel. Ezek 4-6 mm- es optimális távolságának köszönhetõen az alacsonyabb, 60-65 % nedvességtartalommal betakarított silókukoricában az épen maradt szemek aránya, 5 % alatt marad. Így a hagyományos szecskázáshoz képest, a zúzóhengerek alkalmazásával értékesebb beltartalmi tulajdonságokkal rendelkezõ kukoricaszilázs készíthetõ úgy, hogy nem csökken a szecskázás tömegteljesítménye és a fajlagos hajtóanyag-felhasználás sem módosul lényegesen.

A szecskázógépek anyagáteresztõ- és aprítószerkezetének geometriai növelése, vagyis a tömegteljesítmény növekedése önmagában is fajlagos hajtóanyag-felhasználás csökkenést eredményez. A korszerû elektronikus vezérlésû, hagyományos tüzelõanyag-befecskendezõ szivattyúval, vagy a magas-nyomású tüzelõanyag-ellátó rendszerrel és hengerenkénti befecskendezõ-szivattyúval egybeépített porlasztóval szerelt motorok esetében, az órás fogyasztás is csökkenthetõ. Az ilyen, teljesítménytartalékkal rendelkezõ motorok alkalmazása pedig, az üzemelés biztonságát növeli. Az újabb fejlesztésû magajáró szecskázógépek fontosabb mûszaki adatait az 1. táblázat tartalmazza.

Mindezek az elõnyök azonban csak a silózási mûveletek gondos megszervezésével használhatók ki. A silókukorica betakarítása, illetve a kukoricaszilázs készítése zárt körfolyamatban történik, ahol a szecskázás, a szállítás és a tömörítés munkafolyamatainak teljesítményét össze kell hangolni.

A körfolyamat akkor mûködik zavartalanul, ha az alábbi egyenlõtlenség feloldható.

Az újabb fejlesztésû magajáró szecskázógép-család fontosabb mûszaki adatai

1. táblázat

Míg a betakarítási teljesítményt a szecskázógép áteresztõképessége, a betakarított silókukorica hozama határozza meg, addig a szállítási teljesítményt a szállítóeszközök teherbírása, a gépcsoporttal elérhetõ sebességek, valamint az út- és terepviszonyok befolyásolják. A silótöltési teljesítményt pedig a kiszolgáló és egyengetõ, illetve tömörítõgépek kapacitása határolja be. Ennek megfelelõen a silókészítés munkafolyamatai mûszaki színvonalát is azonos szintre kell hozni.

Az erjesztésnek a jelenlegi mezõgazdasági gyakorlatban ismert tartósítási eljárások között továbbra is meghatározó szerepe van. Elõnyét a kis költség-, energia- és élõmunka-felhasználás jelenti, mely némileg ellensúlyozza a folyamat veszteségeit. Ezen veszteségek viszont az állattartó telepek takarmányigényéhez optimálisan igazodó tárolási módok kiválasztásával, illetve az elõírások pontos betartásával, elfogadható szinten tarthatók. Az erjesztés alatt olyan viszonyok kialakítása a cél, amelyek révén kedvezõ életteret állítunk elõ a folyamatot elõsegítõ mikroorganizmusoknak és egyben megóvjuk a takarmányokat a természeti tényezõk káros behatásaitól. Ezért elsõdleges cél az optimális kialakításon túl a kiszolgáló mûveleteknek, valamint a betárolás, a tömörítés és a lezárás munkafolyamatainak, a takarmányféleségek különbözõ fizikai és beltartalmi, illetve erjedésbiológiai jellemzõihez történõ igazítása.

A tárolólétesítmények, mint állandó konstrukciók két fõ csoportját, a horizontális (falközi) és a vertikális (torony) silók alkotják. Telepítésük alkalmával az állattartó telepek igényeihez igazodó befogadóképességre, a be- és kitárolás teljes gépesítettségére, az alacsony beruházási- és mûveleti költség-, illetve élõmunka-felhasználásra, a kiszolgáló oldali tökéletes összhangra, a minimális energiafelhasználásra, illetve tartósítási és tárolási veszteségekre, valamint az elfogadható környezetterhelésre kell koncentrálnunk.

Ma a kis- és a családi gazdaságok újbóli megjelenésével az erjesztésre kerülõ takarmányok bizonyos hányada ismét a horizontális silók egyik fajtájába, az ún. ideiglenes tárolókba (kazal-, halom-, ároksiló) kerülhet. Ezek közös jellemzõje, hogy a bennük kialakuló táplálóanyag-veszteség nagy, a végtermék minõsége gyenge, de a bárhol megvalósítható konstrukció építési költsége minimális, így rugalmasan alkalmazkodhatnak az adott gazdaságok követelményeihez.

A falközi silók olyan tartós falakkal körülhatárolt építmények, melyekben lényegesen kisebb táplálóanyag-veszteséggel lehet jó minõségû és stabil erjesztett takarmányt elõállítani. Kiválasztásuk és tervezésük az oldalfal-magasság, kitermelõmarók mûködési magasságához, illetve a szélesség a szállítójármûvek manõverezéséhez történõ igazításával, a hosszúság az összes tárolandó anyag, cellákra osztott mennyiségével, a „zártság” a gazdaság igényeinek és mûszaki hátterének megfelelõ kialakításával, valamint a felhasználás ütemhez igazodó, teljes keresztmetszetre vonatkozó kitermeléssel, mint alapvetõ szempontok figyelembevételével történik.

A gyakorlat a három oldalról zárt betonsilók elterjedését segítette elõ, melyek elõnyei a könnyû csapadékvíz–elvezetésben, a kisebb szállítójármû-igénybevételben, a gyors szállítójármû-ürítésben, a minimálisan szennyezett anyaghalmazban, a csökkenõ táplálóanyag-veszteségekben, a töltés közben megkezdhetõ silólezárásban és az alacsony fajlagos beruházásban foglalhatók össze. A ma még meghatározó mértékû tárolási hányadot képviselõ konstrukciók feltöltésének ütemét a geometriai méretek és a gépi technológia függvényében kialakult, minimális töltési felület határozza meg. Eszerint a halmazmagasság növekedését napi egy-másfél méterben számítva, a silótér megfelelõ tömegû és talpnyomású traktorokra alapozott töltését és azt követõ lezárását, négy-öt nap alatt be kell fejezni (5. ábra).

A szilázs- és szenázshalmazok, más növényekkel való tömörödését összehasonlítva megállapítható, hogy a fermentáció alatt a halmazszerkezetben jelentõs változás nem történik, így a szükséges térfogattömeget a betárolás alkalmával kell létrehoznunk. A korszerû járvaszecskázóknál beállítható szecskahossz-tartomány a tökéletes tömörítéshez szükséges d50 < 20 mm- es értéket biztosítja.

A tartósított takarmányok minõségére döntõen kihat a kitermelés mûvelete is. Ahogy az elõzõekben említettük, a létesítmény kiválasztásakor, illetve tervezésekor figyelembe kell venni az anyagféleségektõl, konstrukciótól, kitárolási rendszerektõl függõ azon optimális kitermelési felületet, melyet a rétegvastagsággal definiálhatunk.

A mezõgazdasági üzemek különbözõ típusú tárolólétesítményei közül a magasabb színvonalat képviselõ toronytárolók biztosítják a kedvezõbb erjedésbiológiai feltételeket. A nagyobb beruházási költségigényû egyedek a 20-30 %- kal magasabb térfogattömegeknek, a 0,05-0,1 m2m-3 fajlagos szabad felületnek, a környezettel szembeni hatásosabb védelemnek és az utóerjedés minimális valószínûségének köszönhetõen, érezhetõen kisebb veszteségekkel rendelkeznek. A teljesen (fém) és részlegesen (beton) légzáró tárolótornyokat dobóventilátorra alapozott felsõ betárolásuk mellett, alsó és felsõ kitárolási rendszerûekre oszthatjuk fel. A megterhelõ beruházási költségeknek és a kitermelési mûvelet konstrukciós hiányosságainak köszönhetõen a ma már minimális számban alkalmazott 6,7-9,0 m átmérõjû létesítmények kiválasztását a napi kitárolt mennyiségek és az ezzel szoros összefüggésben álló, 15-20 cm– ben megadható rétegvastagságok határozzák meg. A teljesen gépesíthetõ anyagmozgatással rendelkezõ, bizonyos esetekben tökéletesen légzáró, 600-1000 m3 befogadóképességû tornyok, a horizontális létesítményekkel szembeni tökéletesebb erjedési viszonyoknak, valamint a telepek 80-100 th-1 be- és 30-40 th-1 kitárolási teljesítményének köszönhetõen, azokhoz képest több mint 50 %- kal kisebb élõmunka-felhasználás mellett, 10-15 %- kal kisebb energia- és tárolási veszteségekkel rendelkeznek.

A szálas- és tömegtakarmányok jelenleg legkorszerûbb és emellett igen kedvezõ fajlagos költség- és energiafelhasználással rendelkezõ berendezései, a silófólia-töltõ présberendezések (6. ábra). A technológia lelke egy speciális töltõgép, mely a különbözõ anyagféleségeket vagy fésûs, vagy csigás rendszerû préselési módszerrel juttatja a fóliatömlõkbe. A minõségi állati végtermékeket és a minõségi takarmányokat megcélzó eljárás a hagyományos falközi rendszerû silózási technológiákat nemcsak az elavult silóterek rekonstrukciója esetében fogja fokozatosan kiváltani, hanem utolérhetetlen elõnyeinek köszönhetõen (pl. a konzervatív veszteségforrások jelentõs csökkentése, a tárolt takarmányok lényegesen jobb beltartalmi és tápanyag-hasznosulási mutatói, praktikus kivitelezhetõség és alkalmazhatóság) az új beruházások esetében is komoly konkurensként fog jelentkezni.

Ábrajegyzék:

1. ábra: Az anyagáram útja a nagyteljesítményû magajáró szecskázókban

2. ábra: Nagy munkaszélességû soros- és sorfüggetlen silókukorica-adapterrel felszerelt magajáró szecskázó

3. ábra: A magajáró szecskázók teljesítményét csak nagy-hozamú állomány betakarításában lehet kihasználni

4. ábra: A betakarítási és szállítási teljesítmények összehangolása megfelelõ szállításszervezésen múlik

5. ábra: Hagyományos rendszerben betárolt, három oldalról zárt falközi siló

6. ábra: Vízszintes tengelyû és fésûs rendszerû silófólia-töltõ présberendezés