MENÜ

A gyapjaslepke (Lymantria dispar) jellemzõi, károsítása

Oldalszám: 18
Nagy Krisztina 2014.06.20.

A gyapjaslepke a több tíz éves tapasztalatok szerint erdészeti károsító. A 2003- as évben gócszerûen jelentkezett az országban. A 2004- es évben tömeges felszaporodását figyelhettük meg, eddig nem tapasztalt mértékben, a fertõzés, döntõen Veszprém megyére terjedt ki, (kisebb területen Somogyban és Csongrád megyében is észleltek jelentõs károsítást) országban, foltokban.

A rendkívül nagy számban kelõ lárvák már nem csak az erdõterületeken, hanem kultúrnövényeken, házikertekben, díszfákon, gyümölcsfákon, szõlõn is károsítottak. Az erdészek megfigyelései szerint a károsító ilyen mértékû megjelenése a múlt évi száraz meleg idõjárással magyarázható.

A gyapjaslepke hím és nõstény imágója között nagy különbségek vannak. A hím kisebb és sötétebb, mint a nõstény. Testének hossza 18- 22 mm. Alapszíne szürkésbarna, 4-5 elmosódó harántvonallal tarkítva. A nõstény 30 – 40mm testhosszú, színe fehér, vagy piszkosfehér, rajta 3- 4 harántvonallal. A tojás a fa törzsén, vagy a vastagabb ágak törzsén csomókban látható, rajtuk gyapjúszerû bevonattal. Egy fatörzsön 5- 50 db tojáscsomót is láthattunk Veszprém megyében, ebben az évben. A lárva keléskor 0,5 cm, majd kifejlõdve eléri az 50- 60 mm – es hosszúságot. Alapszíne barnásszürke, vagy sárgásbarna, a hátán két sorban elhelyezkedõ pontsor látható. Ezek közül az elsõ 4 pár kék, a hátsó 6 pár piros. Változatos színárnyalatuk alapján könnyen hihetnénk, hogy két különbözõ fajhoz tartoznak. Testét hosszú szõrök fedik. A bábja feketésbarna fedett báb.

Évente 1 nemzedéke fejlõdik. A lárvák 2004 –ben, április végén keltek ki. A keléselhúzódó volt 3 – 4 héten át zajlott. Tömegével kezdõdött a kivándorlásuk az erdõbõl, a szomszédos táblákba, kertekbe. Ezt elõsegítették a lárvaszõrök végén lévõ levegõvel telt gömböcskék, valamint a lárva által kibocsátott repítõháló. A kis hernyók elõször hámozgattak, majd lyuggató, karélyozó rágással károsítottak. Az erdei fák kilombosodása késõbb indult meg, ezért a kis hernyók elsõként az almástermésû fákat, szilvaféléket, és díszfákat rágták. A növekedésükkel arányosan nõtt a kártételük is.  Június elején, táplálék hiányában a tûlevelû fákat is rágni kezdték.  Május utolsó napjaiban már láthattuk az elsõ tarrá rágott tölgyfákat. A helikopterrel, kitinszintézist gátló szerrel védett erdõterületeken a védekezés után 5 -6 nappal látható lárvapusztulás indult meg. A fiatal 2 cm – es hernyók szinte azonnal elpusztultak, míg a fejlettebb hernyóknak hosszabb idõre volt szükség a növényvédõszer hatásához. A lerágott fákon, ahol a hernyók nem találtak táplálékot helyenként kannibalizmus alakult ki a fejlettebb és a kevésbé fejlett egyedek között. A hernyók a teljes fejlettséget június utolsó heteiben érték el, és az elsõ bábokat június 8.-án találtuk. A tömeges bábozódásra június második felében került sor. A még zöld lombozatú cserjéket választották a lárvák, ahol apró szövedéket készítettek a bábozódáshoz. Egy szövedékben 2 – 3 lárva is bábozódott, de voltak egyedül bábozódó egyedek is. A bábnyugalom 8 – 10 napig tart, majd az imágók tömeges rajzására június végén, július elején számíthatunk. A nõstények a fák kérgén helyezkednek el, repülni alig képesek és csak a hím érkezését várják. Mivel egyáltalán nem táplálkoznak, a peterakás a lepkék megjelenése után hamarosan következik. A lerakott petékben már a nyár folyamán megindul az embrionális fejlõdés és a nyár végéig ki is fejlõdnek a lárvák. Kelésük azonban, csak a következõ év tavaszán indul.

A gyapjaslepke gradációk az eddigi tapasztalatok szerint 10 évente követik egymást. A felszaporodás évében a tojáscsomókat mindig a fák kérgének alsó részére rakják. Az összeomlás szakaszában a tojáscsomók a fák törzsének felsõ részén, közel a koronához helyezkednek el. A gradáció összeomlását a madarak és élõsködõ rovarok segíthetik elõ. A madarak a tél és tavasz folyamán ritkítják a tojáscsomókat. A 2004 – es évben erre csak a tojáscsomók kb. 5 % - nál volt példa. Megfigyelhettük azt is, hogy a lerakott tojások egy része nem kelt ki, életképtelen maradt. A lárvák pusztulását a növényvédõszeres kezelések mellett a kannibalizmus, valamint több erdõterületen megfigyelt bábrabló lárvák táplálkozása segíti elõ. Ez utóbbiak nagyobb arányban a bábokat pusztították. A lárvák bebábozódása nem volt 100 % - os 2004 – ben. A Balaton- Felvidéken gyakran láthattunk olyan összeszõtt leveleket, ahol a lárva bábozódása nem tudott megkezdõdni, vagy a folyamat nem fejezõdött be, és a lárva elpusztult. Tehát, több tényezõ járul hozzá a különbözõ fejlettségû egyedek pusztulásához, amely feltételezéseink szerint még nem elegendõ a gradáció összeomlásához. A júliusi rajzásadatok, a bábok parazitáltságának vizsgálata és a lerakott tojáscsomók, már jelzést fognak adni arról, hogy jövõre vajon számíthatunk e károsításra.